Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-28 / 39. szám

2

Winnipeg, Man. 1975. nov. 28.

LINCOLN ABRAHAM

Emil Ludwig a Näpoleon, Goethe, Bismarck, II. Frigyes életrajzok után megírta Amerika legnagyobb elnökének, kinek nevéhez a rabszolgaság eltörlése fűződik: Lincoln Ábrahámnak életrajzát. A férfiét, ki életének 65 esztendeje alatt elvégezte munkáját, melynél szeb bet, magasztosabbat halandó ember nem igen végzett. Hogy mennyi gazdasági érdek és iszámitás fűződött Észak és Dél háborújához, melyet a rabszolgaháború népszerű nevén neveztek, azt ma már bajos eldönteni, ám egészen bizonyos, hogy ez érdekek nélkül sohasem tört volna ki a polgárháború s egészen bizonyos, hogy Lincoln Ábrahám nem egy szentimentális vagy humánus elérzékenyedés hatása alatt irta meg 1862-ben a világtörténelem egyik leggyönyörűbb nyilatkozatát, mely ben a rabszolgaságot egyszer s mindenkorra eltörölte. S minden embert, ki az Unió területén élt, szabadnak nyilvánított.

Ő maga mondotta, hogy hcszszas töprenkedés és minden dolognak, adottságnak, eshetőség nek és lehetőségnek lemérése után jutott az elhatározásra,

hogy a rabszolgaságnak véget kell vetni, mert csakis így lehet tartós béke ési csak igy tehet remény a Déllel való egyűttdclgozhatásra. IMint ahogy Lincoln Ábrahámot racionális okok vezették el a legideálisabb és leg-fenségesebb emberi munkák egyikéhez, úgy a déli államok sem gonoszságból, vagy embertelenségből vállalták a legvéresebb és legkegyetlenebb háborúk egyikét. Mert igenis, azok a legkegyetlenebb összeütközések, melyeket nem emberi szándék, akarat, szenvedély irányit, hanem a dolgok adottsága és kényszerűsége. Mert az emberek akaratán erőt leket venni, szenvedélyeiket le lehet szerelni, gonosz indulataikat ki lehet engesztelni. Az embernek van szive, van fantáziája, ha ezek hiányoznak, a legrosszabb esetben vannak idegei, ezekre lehet hatni, ezekkel tehet birkózni, ezket meg tehet ejteni, de a dolgok adottságával szemben tehetetlenek vagyunk, itt csak a brutális erőszak segít, mely elsepervén az adottságokat, újakat hoz majd helyettük.

Emil Ludwig mondja, hogy Lincoln emberszeretetét még erősebbó tocni, hogy ez a szeretet nem rajongás, hanem józan és reális érzés volt. Mint ahogy za amerikai köztársaságinak számában 16-ik, a história Ítélete mellett is mindig hűvös távolságban tartott magától mindent, ami szándékainak acélos energiáját ellágyithatná. Kétségkívül sohasem lankadó, mindig cselekvésre, mindig aktivitásra kész, tevékeny jóság élt benne, de ez az érzés nem anynyira az egyes embert, mint az einceriséget ölelte körül.

Emil Ludwig életrajza a maga egészében rajzolja meg Lincoln portréját. Apja, az egyszerű ácsmester, semmit sem áldozhat nevelésére. Lincoln ácsinas, azután mint földműves, napszámba jár, később favágó, majd matróz lesz. Emil Ludwig elmond egy epizódot a gyermek eleiéből, mely mély perspektívája betekintés telkébe. A tizenegyéves kisfiú apja elviszi magával vadászatra. A gyermek, apja biztatására célba vesz egy fajdkakast és lelövi. Mikor azon ban az áldozat lába elé esik, krétafehér lett az arca és viszszaadta apjának a fegyvert. Egy madarat sem birt halálra Ítélni és . . .

... És a Lincoln által megindított rabszolgákat felszabadító háborúban 600 ezer ember esett el s a déliek oldalán esett el

Lincoln liárdm legközelebbi atyjafia. Rokonok, baráton, akiket szeretett, becsült, kik eppen úgy megvoltak a maguk igazságáról győződve, mint Lincoln.

A győzelem után lett Lincoln elnökből Ábrahám apó, egy nagy nép atyja, egy néptörzs felszabadítója.

A gyermek Lincolnt, ki belebetegedett egy madár elpusztításába is. ki első áldozata étán sóira többé éte lény ellen fegyvert nem emelt, arra ítélte a sors, hogy hatszázezer elesett embertársa végezte nyomja lelkét. És beleroppant ebbe a teherbe. Ez a hat láb és négy hüvelyk magas óriás a háború befejezése után váz lett. Barázdás, hamuszürke arca szinte riasztó, mikor a gettysburgi csatatéren elmondja világtörténelmi jelentősgü nyilatkozatát. Nemesebb szívből bölcsebb szavak nem fakadtak. Pedig ez az emberi história legszebb lapjára való nyilatkozat nem tesz ki többet 35—40 száraz egyszerű mondatnál. Ám vannak mondanivalók, melyeknek minden disz (tizenkilenc évig nem tudta, mi az: ágyban aludni) és szónoki figura ártana. Hogyan is lehetne 'másképpen, mint egyszerűen elmondani ilyen kijelentéseket: “Nincsenek győzők és nincsenek legyőzöttek. Az amerikai nép leikének, érdekeinek és érzéseinek ggybeforrása jelenti e győzedelmet, nem pedig az északi államok felülkerekedése.”

Legszebb söre, ami halandót mnei, ha kimondván leikének igazságát, pontnak meghal utána. Ez a sors — a ki vállas ztottak sorsa — adatott meg Lincoln Ábrahámnak, akinex győzedelmes, hazafelé vezető útját mesterien rajzolja. Ludwig könyve. Porter admirális viszi hajóján a főváros felé az elnököt, kinek most már Ábrahánr apó a neve. Az elnök arca hamuszinü, beesett, szeme meg van törve és kísérteties egykedvűséggel néz maga elé. “Ez, az ember egy agyonhajszolt vad”, mondja egyik kísérője e félnek, hogy a győzelem elnöke helyeit egy halott elnököt visznek be a diadaltól mámoros Washingtonba.

— Győzelem, — mondogatja néhányszor Lincoln. — Győzelem hatszázezer ember életének árán. Pedig Lincoln hírből sem ismerte a szentimentálizmus érzését.

Egyik kikötőben, hol a hajó megáll, tizenöt-husz néger dolzík. Abba hagyják a kapálást, az egyik, mikor meglátja Lincoln óriás alakját, térdre es.k és Abrahám apó poros cipőit kezd csókolni és egzaltáltan felkiált : “Hozsánna a megváltónak, ki megszabadította gyermekeit o. rQ,baaolgaság gyötrelmeiből.” És egyszerre, mintha varázslat hozná őket ide, ezrével lepik el a partot a négerek. Az admirális, látván az óriási tömeg négert, megijed és fegyvebe szólítja matrózait és katonáit. Pedig hát minek ide puska és szurony? Hiszen a sok ezer néger mind ott térdepel a porban az elnök előtt, ki haiálsápadt, beesett arccal, de erős, biz Los hangon szó hozzájuk:

“Keljetek fel! Gsak Isten előtt szabad térdepelni. Barátaim, ti most nrár szabadok vagytok. Szabadok, mint a levegő. Semmi közötök sinc,s a rabszolga névhez, tapossátok szét ezt az emberi méltóságot sértő nevet, hogy hire se mai adjon. Titekec soha többé semmiféle hatalom nem tehet rabszolgává. Halálos bűn volt a ti eddigi rabságotok. Most pedig legyetek érdemesek Isten szent ajándékára. Viselkedjetek szabad emberhez méltóan. Ne engedjétek, hogy bárhol, bármiben a vak szenvedély vezessen benneteket. Engem pedig most már engedjetek el. Washington vár reám. Ott fogom törvényekben biztosítani szabadságotokat.”

Ez a pár mondat, melyet Isten szabad ege alatt egy összeverődött néger tábornok tartott, ez a pár mondat volt Lincoln Ábrahám utolsó politikai beszéde. Washingtonba érve, meg elmondja a minisztertanácsban, álból elnököt: “Megtorlás? Ezt a szót hallani sem akarom. Én nem fogok büntetni és akasztatni. Még a deggonoszanbak elten sem akarok a megtorlás fegyverével élni. Legyen vége minden vádnak és minden üldözésnek. Dolgozzunk együtt és egymásért”.

Jövőbe látó prófétai szavak, amiket a képviselőház elnökének mond.

“A háború alatt rengeteg adósiságot csináltunk. De én nem félek. Amerika természeti feincsei kimerülietetíenek. És ne féljenek a hazatért katonák. Itt mindenkinek lesz munkája. Nemcsak nekünk, de még azok számára is, kik a tulnépesült Európából jönnek ide hozzánk boldogulást keresni. Néhány év és mindenki látni fogja, hogy Amerika a világ kincses kamrája.”

(Folytatás a 6. oldjon)

Magyarországi magyar ÜGYVÉD

DR.RACSMÁNYBÉLA

a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime:

203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.

DALOLJUNK...

RCZMARINGOS KIS KERTETEK ...

Rozmaringos kis kertetek De sokszor jut eszembe ... Tán illata szállt utánam Ide, az idegenbe.

Kiskertedben, édes rózsám, Mintha most is látnálak,

S mintha innen, a távolból A karomba zárnálak.

Száll a felhő hazám felé,

Egy madár száll alatta ... Üzenetet küldök tőlünk hengeren át, sóhajtva ... Mondd e! felhő, csicseregd el t, Ki^ majSár a rezs^jpnak^ \ , Tőle távol rabja vagyok,

Édes rózsám csókjának!

Szólj be édesanyámhoz is Hazaszálló madárka ... Mondjad neki: ne zokogjon, Ha rágondol fiára ...

Nincsen bajom, szivem se fáj, Nem gyötör a bubánat ... Minek tudná, hogy a könnyek Szántották föl orcámat ...

AZ A FRÁNYA KtRiítS

Irta; RÁBAKÖZI I.

Takács Pál volt a becsületes neve, de a faluban jobbára csak úgy hívták hogy: Tita Pali. Ismerte őt öreg apraja kiváltképen a “Pincsi” kutyáról, meg a vele és nélküle űzött számos jóízű mókáról, amelyekkel nem egyszer megnevetette a félfalut.

Tréfái többnyire ártatlan természetűek voltak, melyek ug-yan rendesen a légynek sem ártottak, egyszer azonban a fél kegyelműnek tartott, de a való Ságban furfangos eszű Pali majdhogy nagyon is el nem vetette a sulykot, amikor tudniillik csupa csalafintaságból házassági ügyekbe ártotta magát és ott belekontáikodott a papok dolgába.

A végeredményben szerencsésen sikerült história ott kezdődött, 'hogy B . .. község nyugati végén, közel a faluhoz két kis birtokos telek feküdt, két takaros parasztházzal, egymásfelé fordított udvarral és kerttel. Az egyikben Peti Mihály gazdalegény lakott, a csinos házat és birtokát nem rég elhalt apjától örökölte, mint egyetlen fia. A másikat egy fiatal özvegy lakta, a Varga Magda, akit a férjekét évi gyermektelen házasétet után örökre itthagyott, rátestálva házat és minden vagyonát. Ennek már öt esztendeje múlt.

A két birtoknak mesgyéjét csak régi határkövek jelezték; kerítés azonban a kettő között emberemlékezete óta ne,m volt. Mikor Magda asszony a szép örökséget birtokába vette, csakhamar az jutott eszébe: minek járjon az ő csibéje, majorsága, esetleg tilosba a máséra, mikor

a magáén is megélhet, ha elkenttetr végéig az udvarát, kertjét jó sürü léckerítéssel!. így aztán még a libapáazttír tartását is megtakaríthat ja, meg a szomszeuüiul sem kell majd kellemetlenkedni. Pedig hát éppen énből gyűlt meg a baja a szomszédasszonyával.

Mikor ugyanis a kerítést az udvarnak és kertnek fele hoszszában felállította, megizente a szomszédnak, hogy a másik felét csináltassa meg ő, miután az jog es törvény szerint őt iiieu.

Peti Mihály azonban zsugori ember lévén, aki minden gai a.sx kbészer a fogához verte mietete egyszer kiadott, nemcsak, hogy íj. nerü volt hajlai*ló áz özvegy kívánságát teljesíteni, hanem még felül rá be is perelte birtokháboritásért. Ebből aztán lett egy hosszadalmas per, amely már harmadik éve tartott. Persze, mindegyik peresfél ügyvédet fogadott, akik értették a módját, hogy lehet, ügyfeiket egymás ellen ugrasztani és emellett őket megkopasztani. A perköltsé gek máris jó néhány száz forint ra rúgtak. Magda meg a Miska pedig úgy néztek egymásra, mint a kutya és a macska, amiatt a fránya kerítés miatt.

Farsang eleje volt. A falubelieknek volt miről beszélni, mert egyszerre két új hir is járta. Az egyik az, hogy a plébánoshoz uj káplán érkezett, a másik meg hogy Karikás Péter jegyet váltott Bársony Pannával. Már is megtartották a kézfogót és jövő vasárnap “hirdettetnek először.” Varga Magda és Peti Mihály pőrében pedig jövő keddre .voit kitűzve egy újabb tárgyalás, amire sok uj tanú volt, meg idézve, volt téhát miről beszzélni.

Vasárnap reggel a plébános s az uj káplán már jókor átmentek a templomba gyóntatni, miután úgy egyeztek meg, hogy a káplán tartja a korai kis misét és a nag.ymise előtt a prédikációt, a plébános pedig majd énekli a nagymisét. A plébános megírta az új jegyespár hirdetési céduláját és. beletéve az evangéliumos könyvbe átadta a káplánnak, hogy a prédikáció után hirdesse ki őket. Ez a könyvet, anélkül, hogy hirdetési cédulát megnézte volna, tetette a sekrestye asztalára. Érne mindaketten kimentek gyóntatni.

Félóra múlva a sekrestyés kiment elsőt harangozni, nyitvahagyván a sekrestye ajtaját, az asztalon az égő gyertyával.

Alig húzta ki azonban a lábát az utcafelőli ajtó lassan kinyílott és egy fej kandikált be rajta, szinte rókaóvatcssággaJ. A Tita Pali feje volt, ki mikor azt látta, hogy tiszta a levegő, vagyis, hogy a sekrestyében nincsen senki, lábujjhegyen hamarosan odasurrant az asztalhoz, kivette az evangéüumos könyvből a hirdetőcédulát, és azt zsebrevágva, egy másik, hasonló nagyságút csúsztatott belé, s visszatette az asztalra. Ezzel aztán gyorsan kereket oldott és

hamiskás mosollyal az arcán, elillant.

Az evangéliuimos könyv ottmaradt az asztalon érintetlenül, mig a káplán a magymise előtt magával nem vitte a szószékre.

.Mielőtt a főistentisztelet, a templomban megkezdődött, a templom előtt botrányos jelenet játszódott le. Amikor ugyanis az özvegy Varga Magda egyik szolgálójával be akart menni a templomba, útjába kei ült Peti Miska és azt mondotta neki, hogy a tárgyalást keddről el kell halasztani, mert ő neki akkor más dolga vari. Magda erre papszájjal öntötte ki a mérgét, elhalmozva peres szomszédját mindenféle illetlen szavakkal., Persze ezért a Miska sem maradt adós, s hamarosan olyan csetepaté támadt közöttük a templomajtóban, hogy a lármára a már ottbenn ájtatoskodók is kifutottak. A fiatalok nevettek rajta, az öregek pedig mélységesen megbotránkoztak azon, hogy ezek immár az ellenségeskedésüket az istenházába is ma gukkal hozzák, az embert még imádkozni sem hagyják. A perlekedésnek ■ a harangszó vetett véget, amire mindenki bement a templomba.

A szentbeszéd' alatt nagy csen desség volt a templomban, mert hiszen az uj káplán prédikáld:-ára mindenki kiváncsi voit. Még nagyabb lett a csendessé® a prédikáció után, hisz mindenki tudta, hogy ma hirdetik ki Karikás Petit meg a Bársony Pannát, mint jegyeseket.

A káplán csakugyan fogta a hirdetőcédulát és fölolvasta, amint következik:

— Peti Mihály becsületes ifjú legény, Isteniben boldogult időslb Peti István és Horváth Julianna fia veszi magának házastársul ugyancsak 'Istenbe boldogult Kovács Ferencnek hátra hagyott özvegyét, Varga Magdolnát. Hirdéttetnek először. A- ezek között ... stb.

A hirdetés alatt olyan halotti csend volt a templomban, hogy még egy egér futását is meglehetett hallani, az emberek szinte megdermedtek a hihetetlen újság hallattára, kivál; a mise előtt lefolyt csúnya jelenet után. Mikor a káplán elhagyta a szószéket, a templomban amúgy suttyomban minden ki összenézett. Az öregebbje a fejét hajtogatta, a leányok a padok előtt egymást oldalba lök dösve vihogtak, a legények pedig főn a kóruson majdhogy hangos hahotára nem fakadtak. A tegfuicsábbnak azt találták, hogy a kihirdetett jegyespár maga is jelen volt a templomban, ami a régi idők által megszentelt falusi szokással teljesen ellenkezett. Hallatlan!

'Egész padsorok álltak fel és néztek, ki bosszúsan, ki érthetetlenül a furcsa jegyespárra, a Miskára és Magdára. Ezek pedig maguk sem tudták a dolgot mire vélni. Ha Miskának azt jelentették volna, hogy királlyá, Magdának pedig, hogy királynévá választották, nem lehettek volna jobban meglepetve, mint erre a menyegzői hirdetésre.

Neveik hallattára kimeresztett szemekkel, tátva maradt szájjal bámultak a szószékre, majd meg szinte megsemmisülve térdeltek helyeiken. Miska minda két tenyerével igyekezett rákvörös arcát eltakarni, Magda pe dig terjedelmes zsebkedőjével törülgette ábrázatáról az izzadságot a csípős januári hideg dacára.

A káplánnak feltűnt a hirdetés nyomán támadt nyugtalanság, de mint aféle uj ember, nem ismervén a körülményeket nem tudta magának megmagyarázni. A sekrestyében, hol a plébános eközben a miséhez öltözött, föl sem tűnt a dolog.

Az istentisztelet folyt tovább annak rendje s módja, szer int, de a kihirdetett jegyesek körül egyik sem tudott imádkozni. Magda úgy érezte, mintha nem is a templomban térdepelne, hanem otthoni a szapusajtárban ülne. Miska elővette ugyan az imádságos könyvet, de egész mise alatt .megfordítva tartotta a kezében, mintha zsidó betűket olvasna.

Az istentisztelet folyt tovább mise után az emberek a templom előtt és hazamenet utónútfélen megeiedt a lárma, viccelődés és hahota. Miska és Magda lett a közbeszéd tárgya. Ök azonban a templomban maradtak.

Rövid hálaadás után a plébános elhagyta az istenházát és hazafelé tartott a plébánára. De alig ült te az ebédlőben reggelije: mellé, máris kopogtak az ajtaján. A “Tessék”-szóra Peti Mihály lépett be egész testében nemeigve: a fölindulástól.

— Hát plébános úr micsoda gúnyt, vagy rossz tréfát űz maga énvetem1? — kiáltotta, alig, hogy' az ajtót betette maga irtán.

— Én gúnyt, vagy tréfát? — kérdé a plébános csodálkozva — mit akar ezzel mondani?

— Azt maga tudja —háborgott Miska, — de én nem vagyok olyan buta, hogy ilyesmit

megengedjek . . . Moist hát azért is uiebontom a kerítést, ha fele vagyonomba kerül is.

— Nekem semmi közöm a ti kerítésetekhez — feleié a plébános nyugodtan,

— Nincs köze hozzá — lármázott Miska— hát akkor mórt rogja Magdának párját minek nyújt segédkezet ilyen aljai mesterséghez? Most hát azért sem veszem el, nekem házasság dolgában nem ‘ parancsol senki.

— Én igazán nem tudom mitörtént közöttetek — mentegetoűzott a plébános.

— Nem tudja? — felelte Miska bosszúsan — hát akkor rninak hir detett ki bennünket?

— Kit? — kérdé a plébános meglepetve.

Ekkor újra kopogták az ajtón es a “Tessék”-re nem is várva, Magda perdült be az ajtón nagy dühösen.

— No plébános úr, ezt már igazán nein hittem volna, hogy maga ilyen ember tegyen — kiállotta már messziről — most irat csak azért is fölállittatom a kerítést, fel biz, én, még ha maga a király áll is ott a nresgyén.

— Hagyatok nekem békét a ti kerítésetekkel — vágott közbe a plébános türelmetlenül — eleg bosszúságot és botiányt okc ztatok már eddig is perekedéstekkel a községben.

— Úgy? — hat akkor- minek avatkozott .bélé, minek állt a Peti Mihály pártjára és taktikázott ellenem alattomiban? iGsak nem gondolja talán, hogy akaratom ellenére hozzáboronál. Különben is én a Peti Miskának úgy kellek, mint az a kerítés. Ezt én tudom.

A plébános meg a Miska egyszeri e akartak erre felelni, de ekkor az ajtón újból kopogtak és belépett az igazi jegyespár: Karikás Péter és Bársony Panna, dühösen fölindulva mind a ketten,

— Plébános úr, mii baj van a I mi házasságunk körűi? — kérVALÓDI MiNŐSÉ&Ü FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1*50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány

FONTJA: $1.25 és szállítás.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

dezte Péter heveskedve.

— Miért nem hirdettek ki bennünket? — toldotta tovább Panna.

— Hát a káplán úr nem hirdette ki a házasságot? — kérde a plébános meglepetve.

— Házasságot hirdetett ugyan, de nem a mienket, — válaszold Péter.

— Hát kiét? — sürgette a plébános.

— Kiét? Hát ezekét-e — bökött az ujjával a két hafagos személy fete, — a Peti Miskáét Varga Magdával.

— Micsoda dolog az? — kérdé a plébános megütközve. — Hogy történhetett ez?

— Hogy hogyan történt, azt magánakikeli tudni, plébános úr, de megtörtént az egész nép íülehallatáia. Minket pedig nem iiinidettek ki — kiabáltak mind a négy ös.sze-vissza.

A plébános errfe rögtön hivatta a káplánt, ki bizonyította, hogy ó a hirdető cédulát úgy olvasta föd, ahogy megvolt írva. Ha valami helytelen volt, ő arról nem tehet, hiszen ő nem ismer a faluban senkit, sem a körülményeket. Ezután a sekrestyést vonták kérdőre, ki nyomban áthozta a kérdéses hirdetési cédulát, amely csakugyan szó ról-szóra úgy volt megír va, ahogy a káplán felolvasta. Azt azonban csakhamar kitalálták, hogy az írás a plébános kezeirásának eléggé sikerült utánzása volt, mig a Karikás Péter és Bársony Panna hirdetési cédulája nyomtapanul eltűnt. A plébános a homlokát dörzsölve megállapította, hogy itt valami csa.iafintaság történt. Az iratokat valaki huncutságból kicserélte és az igazit elcsente. De majd .rájövünk a dolog nyitjára és elbánunk a gazfickóval — iparkodott a sértetteket megnyugtatni.

A káplán egyre azt hajtotta, hogy ő ártatlan a dologban, amiben igazat isi adtak neki. A sekrestyés azt állította, hogy ő csak addig; hagyta el a sekrestyét, amíg fölment a toronyba harangozni, ez alatt történhetett, hogy a csínyt elkövették. A két vőlegény savanyúan nézett egymásra, a két menyaszszony pedig pityéregve töiölgette a szemét.

A plébánosra nézve a dolog szörnyen kellemetlen volt. de igyekezett a feleket megnyugtatni, ígérve, hogy mindent rendbe hoz. A Péter meg a Panna menjenek át vele az irodába, — mondá, ő rögtön folyamodik fölmentésért a harmadik hirdetés alól, Miska és Magda addig várjanak itt az ebédlőben, ő mindjárt visszajön, hogy velők a továbbiakat megbeszélje.

Az ebédlőből, ezzel mindenki távozott, csak: Miska és Magda yiar'adtak ott. Miska a kályha mellett ült és zavartan forgatta kezében a kalapját, Magda a másik sorokban sirdogált.

— Szomszéd, — szólalt meg végre vontatottan, — valid meg az igazat, nemde te főzted ki ezt az egész heccet? No, de igazán nem hittem volna rólad, hogy ilyen alattomos furfanggal élj s

az egész világ előtt ilyen szégyenbe hozz, ez nem szép tőled! Ha már annyira írtadban van az a iránya kerítés, szóltál volna hozzám őszintén és én kész tettem volna az egész perpatvart megszüntetni!

— Magda — válaszolt Miska még mindig, elég. durcásan — én olyan ártatlan vagyok az egész dologban, mint a ma született gyerek. A (szégyen engem épem úgy ér;, mint téged, de az már igazán fáj nekem, hogy engem ilyen, rossznak tartassa:, rólam ilyesmit föltételezel. Ilyen gyalázatot még halá.os ellenségemen sem tudnék elkövetni.

— Hát én nem vagyok halálos ellenséged? — kérdé Magda*. — , «

— Ami a kerités illeti igen. De különben nem — feleié Mihály.

Erre némi szünet következett, de láthatólag megbocsátóan néztek egymás szemébe, aztán Magda imigyen szóit:

— Ugyan hát mit gondolsz, ki követhette el ezt a cudarság.ot?

— Én nem tudom, — feleié Mihály — eleinte terád gondoltam, de most látom, hogy ártatlan. vagy.

— Én rám? _ mondá Magda sértődötten, — hát hogyan tarthattál engem ilyen gonosznak?

Egy ideig szünet, majd ismét Magda vette föl a szót.

— Mitevők legyünk mái most mindezek után, szomszéd?

— Én nem tudom — mentegetőzött Mihály. — Egyelőre mindaketten benn vagyunk a pácban., (szégyenben, gyalázatban Isten és ember előtt, s mindennek az oka nem más, mint az a gazfickó, aki tudtunkon kívül igy bemártott bennünket.

— Bizony, ha az a per nem lett a kerités miatt, minden más kép történhetett volna.

— Hát annyira bánt tégedet az a pór, szomszédasszony?

— Már hogy is ne bántana? Dehát azon nem tehet segíteni ..Vagy tudnál valami megoldást, szomszéd?

— Én nem. Hát te tudsiz?

— Én ise.

— Legíölebb eladnám a házamat és kimehetnék Amerikába ... Oda talán nem kisérne el a szégyen, gyalázat!

— De hát énvelem mi lesz? Fehérnép létemre én nem mehetek Amerikába egyedül.

— Nem muszáj épen egyedül menned; eljöhetnél énvelem.

— Igazán elvinnél magaddal szomszéd?

— El biz’ én akármikor .. . Vagy tudsz valami más megoldást?

— Épen most jut eszembe valami szomszéd. Azt gondoltam, talán itthon; is szépen boldogulhatnánk, ha lebontjuk a kerítést és egybevesszük a két birtokot.

— Mondasz ám valamit Magda.

— Ha jónak látod, itt a kezem, Mihály, legyen a tied, meg vele e-gyütt a birtokom is.

(Folytatás a 7. oldalon)