Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-12-19 / 42. szám
A lexikon, azt írja róla hideg tárgyilagossággal “Lépcső. Egy más fölött levő helyiségek között gyalog-közlekedésre szolgáló szerkezet, mely kőből, vasbetonból, fából, vagy vasból készülhet.’’ Valamikor, nagyonnagyon régen, amikor még hi-re-hanxva sem volt a lexikonnak .vasbetonnak, vasnak, talán még neve sem volt, a vaddal, viharral, árvízzel tusakodó ember felment rajta, nem gondolkozott múltjáról, s jövőjéről, s mindmáig: valószínűen kevesen vannak, akik nekrológot írtak volna a — lépcsőről. A XX. század embere is csak fel'kocog rajta, ha magas* a kell mennie: szidja, ha meredek hegyoldalon találkozik vele: áldja. Az ember önző és úgy tekinti, ahogy használhatja. Ez a dolgok megszokott remije, ez ellen hiába lázadozunk bárrnJy érzelmes judicium alapján. Ha azonban arra gondolunk, hogy a lépcső az ember sok évezredes társa, múltja egyidős az emberi kultúrával s ha ez a gondolat akkor: jut eszünkbe, amikor — mondjuk, egy hangulatos, parányi budai utcán bandukolunk felfelé, keskeny, szürke házfalak között, ahol a jobbfaltól a balfalig verődik vissza a sóhajunk, máskép vélekedünk a lépcsőről, mely szelíddé teszi a lankát és. eszünkbe jut, hogy: (barátunk. Kezdettől fogva van, mint a kerék, vagy a bot. 'Talán a természet jótékony szeszélye alkotta és tanította arra a gyermekkorát élő emberiséget, hogy milyen hasznos. Talán maga az ember jutott a felfedezésre és örömmel telt csodával mesélte, hogy feltalálta a — lépcsőt. És a lépcső épúgy, mint az ember bármily más felíedehangzik is — taláni inkább újszerűén — a társadalom minden rétegének megvan a maga lépcsője. Mert a lépcső épúgy eleven életet él, mint maga az élet, amely cammog, 'biceg, kapaszkodik, fut, rohan, vagy iramlik rajta. Vegyük sóira ezeket az osztályokat, ki-ki megtalálhatja közöttük a magáét. A legtisztább, legszebb, legünnepélyesebb az áhitat lépcsője. Oda visz a temlomok bejáratáig. Nincs a világon olyan templom, amelybe ne vezetne lépcső. Azért, hogy emelked-I 1 j Kellemes f 1 Karácsonyi I I éS 1 I Boldog j 1 Új Ével | | kíván minden | | ügyfelének | | és | i barátjának | | László Vilmos j | az ön utazási ügy- | I nöke Winnipegen | | Tel.: este 339-3998 8 | nappal 772-0471 | zése, vagy találmánya, fejlődött, erősödött, tökéletesedett, titkos és szentként tisztelt hegyek oldalaiba vágódott, eljutott az inkák kőpalotái elé, az egyptomi piramisok ó-felhőkarqolóira, később a ház belsejébe vándorolt, szóval megfutotta karrierjét: a lépcsőből lépcsőház lett. önként adódik a gondolat: mit tenne az ember lépcső nélkül? Humoros érzékű emberek azt felelnék erre feltalálnák. Igen, feltalálná, vagy használná tovább testvérét: a hágcsót. A hágcsó is ép oly zseniálisan] egyszerű, akár bátyja, a lépcső. (Leihet ugyan, hogy az öccse, ez már a prohigto-ria dolga.) Nem érdektelen szilé líciumot tartani a lépcsők felett. Már az első gondolatoknál szembe ötlik, hogy a modern építészet művészetté fejlesztette. Vannak lépcsőházak, amelyek époly értékes és megcsodálni való részei a modern palotáknak, akár a homlokzatok kiképzése, vagy egy-egy pompás kupola. A modern építészetnél például! érdekes és meglepő, de értékes és azonnal elfogadható felfogás az, hogy a nagy bérházak, felhőkarcolók, általában az uj lakóház-monstrumok főlépcsőháza lesz ezentúl keskeny, kevés helyet elfoglaló, mig az u.n. hátsólépcső, mely eddig szűkmeredek volt, tágas, bőséges levegőjű és világos lesz. És ez termézetes is, hisz azon a szinte megalázott hátsó, szolgálati lépcsőn jön fel a kenyerünk, élelmünk, bútorunk, stb. , Az ezer felé ágazó emberi élet szempontjából vizsgálva, ig'en érdekesi “társadalmi osztályokat” találhatunk a lépcsők között. Ha kissé fantasztikusan NAGYBÁTYÁM SZESZÉLYEI ÍRTA: KOVÁCS DEZSŐ Ravasz, alattomos természete van a nagybácsinak. Nem szép róla ilyet mondanom, de ami igaz: igaz. Olyan hóbortos, hegy mindig akkor lep meg bennünket, amikor nem is várjuk.. Legutóbb is akkor állitott be hozzánk, amikor úgy esett' az eső, mintha dézsából Öntötték volna. Miért, miért nem, \ egtelen öröme telik abban, mikor családomat rendetlen, zavart állapotban találja. Pedig jól tudja, hegy a feleségem nem szereti a váratlan vendéget. Per sze, ő nem tördik senkivel, semmivel, csak megrögzött agg legény szeszélyeivel. Színházba készültünk, amikor úgy csapott le ránk, mint sas a felhőből földöncsuszó áldozatása. Már a kalapomat igazgattam, mikor hallom, hogy kocsi robog be aiz udvarra. Kinézek. Hát látom, hogy Bofgárfalvy Bogár Károly nagybátyám. ö maga hajt, de qlyan gyorsan és szilajon, mint a bibliai Jénu. * * — Halt! — kiáltja el magát a veranda előtt. A két szürke egyszeribe megáll. Csupa hah; verejték minden részük. Erősen fújnak, szuszognak. Odadobja a gyeplőt a kocsisnak, és öreg ember létére olyan fürgén, ügyesen ugrik le a rozoga határról, mint egy akrobata. Gyorsan felszalad a lépcsőkön s még mielőtt ajtót nyitnánk, alaposan elkiáltja magát: — Szervusztok, gyerekek! Hol vagytok? Nagy sebbel-lobban beljebb kerül. Belevágja magát a díványba s ő maga is úgy liheg, fuj, mint a lovai, melyeket kegyetlenül megzavart. — Megleptelek benneteket, heheh! — hebegi nagy kárörvendve. Csak hogy idehaza vagytok. Hehehe! — s annyira nevet, hogy égszínkék szemei is csucsorodnak helfe. Csak akkor hagyja abba, mikor feleségem elegánsan felöltözve ránknyitja az ajtót. — Isten hozta, Károly bácsi! — köszönti az öreg urat erőltetett udvariassággal. — Köszönöm! De hova készültök? — Színházba, — vallja be nyíltan a feleségem. — Színházba? Hejiehe! Ugylátom, hogy ti még mindig a tündérmesék birodalmában éltek. Heehehe! Hát csak menjetek. Én itt maradok a gyerekekkel. — Hogy mennénk! H.szen Károly bácsi olyan ritkán jön hozzánk, hogy már nem is emlékszem rá, mikor volt itt legutoljára, — tiltakozom teljes őszinteséggel. Tény, hogy Károly bácsi ritkán látogat meg bennünket. A- mióta kinőttek a gyermekek a bölcsőből nem nagyon rajong értük. Addig, amíg kicsinyek voltak minden hónapban eljött. Ölébe vette és úgy nyaltafalta őket. Utóbban csak egyszer jön egy évben. Való, hogy ilyenkor aztán egy hétig marad nálunk. Az is igaz, hogy kedvében járunk, mert megígér te, hogy az ócséki birtokát is i eánk fogja hagyni. Százötven hold pedig nem kismiska. Nemsokára a gyermekek io előkerültek. Uzsonna körül volt az idő és ilyenkor maguktól is bejönnek. Pláné, iha sejtik, hogy sonka, cseresznye befőtt ési dobostorta az uzsonna. U- zsonna után azt mondom a gyermekeknek: Ha jók lesztek, Károly *>ácsi velünk marad a héten. Vele fogtok kocsikázni, lovagolni játszani. Csak szépen és illedelmesen viselkedjetek ma, mert ő nem szereti a rendetlen, zajos, gyermekeket, Úgy van, Károly bácsi? — kérdem tőle, s a bal szemmel huncutul reá hunyorítok. — Úgy! Tökéletesen igaz! — mondja ó és hasonlóképpen visz szakacsint reám. Attila, a nyolc éves kisfiam észrevette, hogy ravaszul kacsintunk egymásra. — Igenis, jók leszünk! Ugjy-e Emmácska? — mondja éneklő hangon s tökéletes utánzássá! a húgára kacsint. Az meg' őreá. Az öreg is észrevette. — Úgy látom, hogy a Bogár famíliához tartoznak ők isi is. — Az alma nem esik messze a fától — jegyeztem meg apai büszkeséggel. S ez tetszett az öíregnek. —- Apukám! -—■ szólít meg a kisfiú, — szabad megmutatni Károly bácsinak a mókuskámat? — Szabiad, fiacskám, de eiőibb dobd ki a macskát. A fiú körül néz a szobában. Végre felfedezi a kormost a dívány alatt. Megragadja az egyik hátsó lábát. A macska felébred és megkarcolja. A fiú megharagszik és tenyerével végig vág a macskán. Az meg felugrik és egy sarokba menekül. A legény utána akar ugrani, de a szőnyeg lába alatt megcsúszik és úgy vágja oda a nyugati részét a padlóhoz, hogy zeng belé a ház. A (bácsi előhb nevet, majd komolyan ráripakodik: — Úgy kell, te kis istenostora! Tanulj meg csendesen és illedelmesen járni, mint úri emberek szoktaki Felcihelődött. Az öreg elé fordult ,s; leporolta a naddrágját. Tovább üldözte a macskát. Végre sarokba szorította. Vigyázva nyakoncsipte és bedobta a húga hálószobájába. — így ugrál ez mindig1? — kérdi tőlem az öreg. — Dehogy! — feleltem, — csak amikor jókedve van. — Tanítsd meg kérlek, hogy lassan és illedelmesen járjbn, ahogy úriemberek szoktak, — figyelmeztet ismét. — Bagoly mondja verébnek: te nagyfejül — gondoltam magomban. Hiszen te már vénróka vagy és még ma is úgy járs^, mintha törökrablók üldöznének és azt kívánod, hogy egy nyolc éves, egészséges fiú gyerek olyan nyugodtan üljön, járjon és úgy viselkedjék, mint egy 80 esztendős ember? Hej, de hamar elfelejtetted, hogy valamikor régen ' te sem voltál jobb a mai gyermekeknél. Persze, ezeket nem mertem előtte hangosan elmondani, tehát csak annyit feleltem: ■— Gondom le,s:z rá. Az urfi behozta a mókuskát. Lecsapta magát a szőnyegre. Meghempergett rajta, mint kiscsikó a réten. A padló csak úgy rezgett bele. Én az öreget figyeltem, aki idegesen fintorgetta hosszú sasorrát s óvatosan csikorgatta hamuszinü müfogát. Attila dió morzsát kotoirázott elő a zsebéből, — Gyuszi! Hapták! — adta ki a komandót. A mókus hátsó lábaira emelkedett. Kinyitotta a száját s a fiú beledobta a dió morzsát.. Úgy elkapta, mint fóka a halat. — Honnan vettétek ezt a csodabogarat? — kérdé a nagybácsim. — Az erdőn fogtuk a nyáron. Attila hazahozta és felnevelte. Az öreg.ezüst dobozt vett ki a mellény zseből. Egy-két csipet sznafot dugott az orrába. Bizonyára a szokottnál egy kicsit többét szívhatott fel, mert kegyetlenül elkezdett trüszkölni. Mire előkerült a zsebkendő jégcsap gyanánt csörgött az orra állára, mellére. testvéreik a budai, vagy a stockholmi, vagy éppen a kis ó-stambuli kis lépcsőutcák, amelyekben jobbra-balra hullám zik az élet, ahol séta épúgy van, mint robot, várakozás épugy, mint menekülés. És ne feledkezzünk el a csetlő-botló, nyoruoru krs házacskákhoz, hegyek ormaira dobott kunyhókhoz, régi lovagvárak omladozó, felvonó hídjaihoz vezető öreg lépcsőkről sem, amelyek néha pompát, néha titkot, néha bűnt, másszor szerelmet vezetnek fel, vagy lefelé, a dolgok és emberi törvények természete szerint. A lépcsőtársadalomban van meg egy .különösen érdekes pozíció: a küszöb. Annyira hozzánk tartozik, mint a házunk, amely, angol szólásmódaal élve: a várunk is. A jó őre,-: küszöb mindenképpen népszerű. A nóta, a kedves és egyszerű lélekbeszéd is szóiá.ába irta, a Kiuszöh sok-sok dalocskában nap ott szerepet, sőt a közmondások ezreiben is. Ha valakire megnaragszunik, egyszerre oda tudjuk kiáltani neki: “Többet iie tegye a láuát a házam küszöbére!” Vagy: “Át ne lépje tobué a küszöböt!! ’ A dal’epeivedve sírja: Néztél, néztél, meglgéztéi, Küszöbünkre még se léptél... Évszázadok óta tradíciók talpalnak a küszöbön. Patkókat szögeznek 'rá, hogy a szerencse jünk, miközben a küszöbre érünk, amely mögött a vallás ünnepélyes arcába nézünk. A kórus, amely örökké az Isten dicsőségére énekelt, örökké magaslaton állott, lépcsők vezettek hozzá ... És lépcső visz az oltárhoz, az emberi kegyetletben megszentelt ereklyékhez, lépcsős zsámolyon térdepel az, aki a leikével szól, tehát imádkozik. Etikai és pedagógia szimbólum a templomok lépcsője. Ünnepélyes és nagy fogalom a politika lépcsője is. Vagy más nyelven a hatalom 'lépcsői. Volt idő, amikor a királyok trónjához nemes faragásu, drága és dús szőnyegekkel borított lépcső vezetett, amelyre csak maga a király léphetett. Vessünk csak egy pillantást a magyar parlament kupolatermébe felvezető mély ágyulépcsőzetre, olyan lebilincselő hatású, ünnepélyes és szép, mint bármely más igazi művész-alkotás. Az elegáns hegyoldali parkok, magaslati utakra vezető lépcsősétányok ugyancsak művészi gonddal, korlátokkal, gyepszegélyekkel készülnek, ke esés, jótartásu, szinte jóizü rajtuk a járás. Ha felfelé, ha lefelé fceszük meg az utat. Az ő szegény, mindennapos proletár-A márvány Jézus (Folytatás a 2. oldalról) Tisztán hallották mind a ketten. A tolvajlámpa hirtelen kialszik. A töltött revolvert előre tartva, szivszorongva lépked a két rabló. Ha kell, ülni kész. — Nem, ez nem képzelődés ... valami mozgás van itt ... vagy ott, vagy mellettük, vagy a lelkiismeretükben? Ki tudná, hol. Mindenre el vannak szánva. — Utánam, utánam ... — suttog az egyik és meglepő biztonsággal tapogatódzik a pénztár felé. Nappal jól szemügyie vet't mindent. Társa lehetetlenül mozog egy lépést ide, egyet oda ... ott künn a rendőr léptei hangzanak fel, kip-kop, kip-kop, — de mi ez? Valami tompa, mély zuhanás hallik. Kutyanyöszörgés, vonitás. Figyel a rendőr .. . egy pillanat még s tettenériik a betörőket. Felgyúlnak a lámpák a hires egyházi mükereskedésben. ■Egy béna, nyomorék, vak kutya nyöszörögve jár szobárólszabiára. ,S amott a földön szétterülve egy férfiköppeny. Ráomolva egy hófehér, életnagysága, már vány Jézus-szobor. Át van lőve a szive ... Olyan csodálatosan néz, mintha csak azt mondaná: — Látjátok, csak márványból vagyok, mégis meg tudom akadályozni az emberek gonoszságát. .. Winnipeg, Man. 1975. dec. 19. el ne haladjon előtte átlépés nélkül. Megszentelik, amikor új s ha a házban gyász van, fekete posztóval vonjak ibé. A küszöb él, mert rajta járunk, lépünk, élünk. A bölcsőből kifelé, az élethez vivő utón is, mikor a csöpp gyerekcipőikben bujtatott, tövistől is védett lábunk az elsőt lépi, az első út a küszöbön vezet a rejtelmekkel megzsufolt világba. És azt mondják régi, komor beszédű üreges, hogy; “A küszöböt még a halál is átlépi értünk ...” A küszöb egyébként régi, kedves vita tárgya. A jó v.déki magyar úgy van vele, hogy nem tudja eldönteni, kívül van-e avagy belől. Nehéz is azt megmondani. Sem kívül, sem belő*. Oda tartozik a “belsőséghez” is, meg a “külsőséghez” is. Ám az az egy bizonyos, hogy ép oly régtől fogva van, akár a lépcső, hágcsó és a többi oldalági rokonok. Hozzátartozik szervesen a nagy családhoz, amely az ember fejlődésével és történetével egyidős. Múzeumokban nincsenek belőle féltve őrzött, Mii es példányok, hisz ahány ház, annyi küszöb. Raine Ri.ke Máriáról, a nemrég elhunyt bűbájos tollú költőről beszélik, hogy amikor egyik nagy szerelme először lépett szobájába, kibontatta a b'arna, öieg tölgyfaküszöböt és aranyszegéllyel vonatta be. Arról már nem szól a krónika, hogy ez a megbecsült, 7 öreg “bútor” metre van, ám melegen- illusztrálja azt a tényt, hogy a küszöb mindenkor egy kissé szívügye is volt az érző és az otthonát tisztelő embernek. Az tagadhatatlan, hogy a lépcső nagyobb és sok tekintetben megbecsültebb karriert futott be, mint a küszöb'. A lépc.sőt pompás ruhákba szokták öltöztetni; a küszöbnek, szegénynek, nincs ruhája sem kívül, sem belől és mégis mindig, mindenütt, ott van a helyén ... Sok bölcs tanulhatna tőle. Babay József. * 4 Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorié ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. Magyar Hanglemezek 8-TkAjKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemez**rj.gyzékünket. Szappanos Record Shop 30^ö East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 5Ó1-5524. Az erdő megváltása (Folytatás a 2. oldalról) S a 'nagy, csendes kérdésbe egy valami madár meg írem állhatta, még közibe károgott: — Hallottam már! íiaillottam már! A veréb is mondta már!! Aki a városban .jár! Kálr, kár, kár. A köpönyeges megrántotta a vállát és 'elfintorította az aicát. — Igaz, — mondta. — Megszületett a Messiás. Már régen. Meg vágyunk váltva. — És gúnyosán nevetett. — Két-ezer esztendeje. A róka felvonitott. Messziről iszonyú ugatások visszhangoztak: éhes farkasok kórusa. A köpönyege ijedten nézett körül és meggyorsította lépteit. Egyszerre megint megállt és figyelt. Halkan, de élesen és tisztán, egy lövés zaja -sivitott be az éjszakába. Aztán 'még égy. Szemnek minden mozdulatlan: de a kórus nagyobb erővel zengett fel, s újra nagyobbal, a, csaholások, mint láng, csaptak ősz sze a fák fölött s a köpönyeges embeír futni kezdett ugrálva az erdő belsejébe, mint ennek a nagy zénenek táncosa. db ! Hí KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 " Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ........................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .............$ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ...............„....$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. Az erdő (határozottan izgatott volt és lázas. Furcsa zslibtoingás támadt benne, egyre erősödött, a szél jött rohamokban, s az állatihangok, fázós, éhes, dühös, nyöszörgő szűkülés, -bőgős, orditás, huhogás feltörtek innenonnan és felváltva, ellenőrizhetetlen, apró kótákba, mint egy Óriás Koncert akkordjai. A köpönyeges ember halántéka lüktetett, csuklói inogtak, fázott és égett egyszerre, elfagyott lába, minha égő parázson ugrálna ... Aztán lassankint teste alsó része elhalt, megdermedt, érzéketlenné vált, de feje annál jobban megvilágosodott, mint az izzó fogónak végei: élesen megfigyelte a fák mozdulatát, s úgy tűnt fel neki, hogy megérti az állatok és a madarak beszédét. — Különös, — mondta magában. — Ezek a fák, mintha elevenek volnának. S az erdő lázongott a szélben. — Megváltva, megváltva! Az Ember meg van váltva és mi még szenvedünk. Az ember meg van váltva és mi esszük egymást! áh jaj, óh jaj! Menjünk: a városba! Az emberek közé, az emberek közéi Kérjük megváltást, megváltást! Krisztus megszületett! iS a köd visszaihangozta, és az egek kifürkészhetetlen ürességei: Krisztus megszületett! ' S már libbentek a fák, már gyűltek az állatok, világitó, tüzes szempárok bukkantak ki itt és ott a ködök tejéből, különösen, megkínzott, vágyó vonyitások zengtek át a levegőn. A köpönyeges ember remegrve nézett jobbra-balra, de őt nem bántották. Karácsony éje volt. “A városba! A vártosba!” — susogott az erdő. — A városba, — felelt. — Szöktem. Átszöktem a vámsorompón. A városban betegen fekszik az anyám ... az anyám, ákit legjobban szeretek. Ez a mi városunk, a mi városunk! A szomszéd város is a mienk volt, ezer évig: onnan jövök én most. Istenem, talán már meg is halt! Nem adtak útlevelet, nem adtak útlevelet! Átszöktem és utánam lövettek. Ah . .. Ah .. . Halljátok, halljátok? S egy betegágyra gondolt és szédült ési szédült. íHo-sszu háborúiban volt ő katona és fogoly és beteg. Támolygott. Üres kulacsot szorongatott a marka. Oh ha meg volna benne! A fagy és a kimerültség elvették minden erejét. Az erdő, megmozdult körülötte. Az erdő, az erdő! Az erdő megmozdult körülötte s mig ő leesett a földre, már ájult közönnyel, az erdő megindult és suhanva, lengve, állataival, mintha gyökerek se fognák; szelével és madaraival, holdjával és felhőivel, szállt, szállt az erdő végtelen menetben, szállt a Város felé . . . 4. A város végén egy kis házat körülállták a fák és benéztek az ablakon. A farkasok fájdalmasan vonítottak messzebb., Bent a -beteg asszony nyögött, fázott, szegény volt egyedült volt. — Megváltást! Megváltást!— kiáltották a fák és karjaikat az égnek emelték. A hó, mint fehér könny, gyöngyözött le róluk. — Megváltást! Karácsony van! A bagoly a házra ült. A farkasok tovább és tovább adták a vonítást. A tornyok visszhangzottak. — Mennyi fa! Mennyi fenyő! — mondták az emberek és bámulva álltak meg. — -Soha sem emlékszem, hogy ennyi fenyő volt itt, — Én öreg vagyok és én sem emlékszem, — mondta másvalaki. — Megváltást! Megváltást!— kiáltották a fenyők. —- Az-Emfoer meg van váltva! — Mennyi fenyő! — mondta egy úr is és botjával mutogatott. — iS még azt mondják, hogy hiány van a karácsonyfában. Jöjjenek hamar a munkások és vágják le őket. — Érhet-e méltóbb sors egy fenyőt, mintha a Karácsony fája lesz? De a fenyők közelebb húzódtak a házhoz és bezörgettek az ablakon. — Üzenet a fiamtól! — rezzent fel. boldogan a szegény, beteg asszony. A bagoly huhogott már a ház tetőn. A szegény asszony vacogott a hidegtől, mert nem volt tüzelője. — Óh — szólt egy jó Ember, aki arra járt, — ismertem ezt a szegény asszonyt, aki itt lakik. Senki nincs mellette és ninc,s tüzelője. Ki kellene vágni -ezekből a fenyőkből és bevinni neki. Ez úgyis senkié. Ajszolgáját hívta, aki baltával jött. A fenyők elébe tartottották ágaikat. Egy szolgáló jött kétségbeesve a belső városból. Már itt volt a Karácsonyest és még mindig nem talált karácsonyfát. •Láng lobogott a szegény aszszony kályhájában s a fázó fény vek megváltást találtak. A Jó Ember maga Krisztus volt és benyitott a szegény asszonyhoz. — Fiam! — kiáltotta a szegény asszony, mert már nem jól látott. Az idegen odalépett az ágyhoz és megfogta a kezét, mert orvos volt. — 'Fiam! — sóhajtotta ibol- I dogan a szegény asszony, megcsókolta a kezét és meghalt. I S a kályhában boldogan lobogtak a megdicsőült fenyő* ágak. *
