Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-19 / 42. szám

I 8 Winnipeg, Man. 1975. dec. 19. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. PALKÓ JÉGORiZÁbBAN Nevezetes és sokat próbált sarkutozó volt a Palkó gyerek, persze, csak úgy gondolatban, képzeletben. Ami könyv az é­­szaki és déli sarkutazásokról csak a kezébe kerüilt, azt mind nagybuzgóan végigtanulmá­­nyozta, úgyhogy végül is ott­honosabban mozgott a jégme­zők végtelen birodalmában, mint — teszem azt — a szám­tan rejtelmes titokzatai közt. Ez pedig lehet kellemes, de sem­miesetre sem hasznos dolog. Az bizonyos, hogy a vakáció tikkasztó hőségének idején üdí­tően hat jéghegyeikről, hósiva­­tagokról, csikorgó hidegekről olvasgatni; úgyhogy Palkó vé­gül is hajlandó lett kevésbe ven­ni az egész sarkvidéki dicsősé­get. — Nem is olyan szörnyen nagy dolog, — mondogatta. — Ha egyszer nekivágnék, magam is könnyen kihúznék egy-két esztendőt, ott valahol a Spitz­­biergák környékén. Legalább azalatt nem kellene iskolába járnom, meg számtant tanul­nom. így okoskodott akkor este is kényelmes, puha, melegágyá­ban, mikor egyszerre csak egy torzonborz alakot pillantott m;g az ágy lábánál. Talpig fókabőrbe volt bujtatva a jám­bor, még; a füle, meg az álla is elveszett a tenger prém közt, hegy alig látszott: hol végződik a szakáll és hol kezdődik a fó­ka. Lábán hatalmas rénszarvas­­bőrbotosok. kezén óriási mer­­vebőrkesztyük, csak a két me­rész szeme, kékre-pirosra fa­­, gyott orra volt látható az ember nek. — Hát te lei vagy? — kérdez­te Palkó kissé megszeppenve. — Én iPelham vagyok, az egyszeri londoni matróz, aki ép kerek kétszáz évvel ezelőtt, 1730-ban, elsőnek teleltem át kikncedmagammal a sarkkö­rön túl. a Spitzbergák Bel-sunk öblében. — No, az nem lehetett vala­mi nagy dolog. — legénykedett Palkó. — Az nincs is olyan messze fönt északon. — Nem nagy dolog? — dör­­mögött a csupaszőrermber. — No, gyere csak velem, kis ko­mám, majd megmutatom ne­ked, micsoda vidám élet folyt ott a mi időnkben. A matróz kézenfogta Palkót és — hipp-hopp! — egyszer csak ott találták magukat a vé­geláthatatlan hómezőn, melyet gyér sárgás fényben fürösztött a . yönge éjféli nap A jégmező közepén alacsony hódomb emelkedett, melyből itt­­ott fáradt füst szivárgott. A- hogy közelebb értek, látta Pal­kó, hogy valami rozoga kuny­­róféle előtt áll, melyet gondo­san hóbástyákkal támogattak körül. Pelham bebújt az alacsony bejárat nyílásán, melyet belül pár ócska derékalj védelmezett párnás ajtó gyanánt. Palkó utá­na. Első pillanatban alig látott valamit a csípős füsttől meg a Mivel játszanak a gyemnek! sűrű homálytól. A szobának nem volt ablaka, csak a hosszú kéménykürtőn át kapott vilá­gosságot. A teteje öt-hat desz­kasorból állt; a falak mentén voltak a fekvőhelyek, rénszar­vas uőr az ágyiruha. — Ez egy régi cethalásztelep zsirfőzőháza volt, — mondta Pelham. — Találtunk itt desz­kát, épületfát, téglát, abból rak­tuk a falakat. Még he is vakol­tuk takarosán; igaz, hogy a va­kolaton, melegíteni kellett, más­ként jéggé fagyott volna. Fű­teni meg ócska hordókkal, a­­vult csónakokkal fütünk, ugy­­ancigy, mert bizony tűzifa nem terem errefelé. Hát hideg is volt alaposan, Palkónak még a lelke is resz­ketett kelé. A szobában még nyolc ember kucor­góit halcsonttal összetüzdelt fó­kabőrökben. Négyen rénszar­vashúst sütöttek, meg cethal­­zsirt olvasztottak; a másik négy fülig ágyzsákjába burkolva va­cogott. — Ma ép rénszarvasnap van, — magyarázta a vezető, — Két­szer egy héten esik ez meg, há­rom napon át cethalhüs az e­­béd, kedd és péntek pedig — böjt! — Miért nem esztek jeges­medvetalpat? Az pompás cse­mege, — osztotta Palkó ingyen a jótanácsot. Hát mintha csak válasz lett volna: rekedt dör­­mögés, majd félelmes bömbö­­bölés hallatszott s az ajtó mat­­rácvédőjét félrelóditva, hatal­mas mackó tolakodott befelé. Másfélszer akkora lehetett, mint egy felnőtt ember. Nossza, a matrózok, ki szigonyra, ki fejszére: elkeseredett viadalba kaptak a hívatlan vendéggel. Palkó úgy remegett, mint a uyárfalevéi, míg végre az izmos legények letérhették a rettentő fenevadat. — Látod, ez a mi életünk! — mondta Pelham. — örök harc az életért, az élelemért, a ru­háért. Harc az elemekkel, fagy­­gyal, fenevadakkal. És nekünk nincs se puskánk, se finom szer számunk, de még csak drótta­­lan távírónk se, hogy hirt ad­hatnánk, hirt vehetnénk. — Október 14-től február 3-ig a nap se kel föl. Pléhda­­rabból csináltunk lámpát, kö­téldarabok szálaiból lámpabelet, halzsirból olajat, hogy meg ne őrüljünk az örök sötétben. Ha inni akarunk, melegített vas­aiddal olvasztunk havat. No, itt maradsz-e velünk, kis paj­tás, míg föl nem csendül oda­kint a megváltó “ahoi” kiáltás és társaink meg nem szabadí­tanak? De már Palkó ezt csak fél­füllel hallotta, ha ugyan hallot­ta. Arra eszmélt, hogy görcsö­sen a füléig húzza a jó meleg pehelypaplant és mégis reszket minden része. Nem is kívánko­zott többet a. sarkvidékre. Jobb annál talán még az iskola, sőt a félelmes számtanóra is! Városi gyerek, aki boltból ké­szen vásárolt játékok között nőtt föl, talán el sem tudja kép­zelni: mi mindenből tud magá­nak kedvesen furcsa játékszert összeeszkábálni az egyszerű fa­lusi fiatalság. Ócska rongyokból, hulladé­kokból dédelgetett baba lesz, cserépkorsó letörött füléből vi­dám lovacska; dirib-darab desz­kákból robogó kocsi, pompás házikó készül, amelyben! szabad járása-kelése van a képzelet tar ka tündérkéinek. ■Kedvesek ezek az apró-csep­rő holmik az egyszerű gyerek­­léleknek, mert a maga esze, a maga keze alkotta remekbe: úgy, ahogy ő látta, ahogy ő tud­ta. 'Szereti, mert a magáé. Hát még a csodálatos nagy­világ távoli, gyermekiedül né­pei milyen érdekes, különös já­tékszereket képesek kieszelni! Ott bizony nincsenek ragyogó boltok, zsúfolt bazárok, ahova csak be kell menni és jó pénzért szebbnél-szebb szórakoztatókat lehet szerezni. A természet egyszerű gyer­meke maga teremti meg, ami­vel játékos kedvét tölti. Az esz­kimó gyerek fókabőrrongyokból hugyolál ölbéli babát magának. A rézibiőrü indián fiúcska éles kis bicskájával nyírfából farag­csál medvét, bölényt, fakutyát. Az orosz parasztgyerek fürge kocsija, mokány lovacskája: já­tékos mása annak, amelyen ap­ja a városba, a vásárba jár. iMinden nép gyermekének megvan a maga különös, ere­deti formájú játékszere, mert a gyermek mindenütt egyformán szeret játszani, de mindenütt a maga környezetének jellegzetes formáit használja föl játékának eszközeiül. És Szerencsen Bimbi csak olyan vidáman eljátszogat a maga kóbuszdiócsónakával, mint Fehér Palkó a géphajtot­ta, parádés bolti gőzhajójával. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A L GGYORSABBAN ÉS LE GM KGBI ZHATÓ B BAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVABBITJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $i.C0; $15.01-t5l $25.-ig $1.50 — $25.01 -tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK.A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 286} II löRiENi karácsonykor" Mária és József, Názáretben éltek, Amikor Júdeábán, népszámlát vevének. utaztak szamáron, hát nehéz volt terhe, Bizony lassan íértek, oda Betlehembe. Betleheminek városába, késő este, Ahol már a szállások, be voltak telve. Istálóba a barmok közt, ott lett helye, A kisdedet ott (szülte meg, az 'Isten szentje. Isten fia megszületett (Betlehembe, Barmok között a jászolba, az éjfélbe. A pásztornép körülálta, és imádta, Magasságból a fénylő csillag, ott megálla. Jelzé, hogy a Mesiás, ott ma szülvén, S napkeleti bölcsek is, oda jövének. Hozának aranyat, mirhát és sok tömjént, E történi nagy csodának, térd’!' hajtottak tüstént Heródes király is, halván e történetet, Hogy Mesiás született, mégis félemledet, Elrendelte tehát, « neki vetemedett, Kiirtani kétévesig, mind a férfinemet. De Józsefnek hajnalba, angyal jelentette, Máriát Jézussal, merre menekítse. Messze Heródestől, túl Judea határon. Heródestől megmenekült, a csodával telt család, A Mesiásnak nem árthatott, vérontó pogány gálád. Csodáknak csodája maradt, örökre mivélünk, Istenfia megszületett, csak minekünk. Imáinkkal hálálkodnánk, fogadd tőlünk Istenfia, Dicsősség a magasságban, zengjen hozzád aleluja. Rendítsd meg a földönlévöt, jöjj el újra, Csodát lesők csak úgy hisznek, kis Jézuska. Deák Mihály. KORÉH FERENC: Ebben az esztendőben szíve­sen ünnepeltem a nőket. Java­solnám, ne hagyjuk abba a jö­vőben sem. Viszont a ma diva­tos egyen.őségi mozgalom iránt nem érzek semmiféle rokon­­szenvet. Nem akarnák a .ok közé tartozni, akik lefelé rán­­cigálják a női nemet. A nők — szerintem — többet érnek a fér­fiaknál. Volt egy idő, húszegynéhány éves voltam, amikor hosszába időt töltöttem Bacuban, egy moldvai városban, amelyiknek a neve a magyar bakó szóbói származik; a régi magyar kirá­lyoknak itélőszéke volt ott, a­­mikor még a magyar hatalom kiterjedt messze a Kárpátoktól keletre, egészen a Dnyeszterig. A megye ugyanazt a nevet viselte, mint a város és ahogy lassacskán a falvakba is elju­tottam ámuldozva jöttem rá: a nők magyarul beszélnek. Sőt., csak magyarul. A hatóságok sokat mérgelődtek, hogy a csángó nők ennyi és ennyi év­század múltán sem tanulták meg az állam nyelvét ,a románt. Ezt pedig nem olvastam és nem is hallomásból tudom, hanem saját tapasztalatból. Volt leg­alább két eset, amikor román katonatiszteknek én fordítot­tam a magyar szót. A csángó asszonyok nem feleltek nekik, amikor a tisztek románul kér­dezősködtek. Lehet, hogy a tengernek e­­zen az oldalán nem mindenki érti meg: mi ebiben a csoda? Tehát nem esik sértés, ha egy kicsit magyarázok, ßzinte bizo­nyos — noha Írott feljegyzés erre vonatkozólag nincs, — bogy a moldvai magyarok — csángók — nagyrésze még s honfoglaláskor ott maradt, mé§ pedig parancsra. A csángók őse • soha nem is lépték át a Kárpá­tokat, hanem a Szeret folyó mentén kelet felé figyelő őrhe­lyeket létesítettek, ami állandó katonai szolgálat volt, annak megengedésével, hogy családot alapíthattak. Igen, őrhelyek voltak ott, ezt a magyar szót ma is őrzi egy másik moldvai város: Őrhei. És ezer éven ke­resztül nem volt ezeknek a csán goknak egyetlen iskolájuk sem, ahol magyarul tanulhattak vol­na. Könyvekhez nem juthattak. Ha hozzájutattak volna, akkor sem tudták volna elolvasni a magyar Írást. A magyar kirá­lyok hatalma lassan csökkent és ők ott maradtak árván. Ár­vábban’, mint bármelyik néptö­redék a világon. Római katoli­kusok mind egy szálig, egy 1 ideig voltak is magyar papjaik, de azután csak a janicsárokból jutott. Olyanokból, akik maguk is moldvai magyar származá­súak voltak, de felsőbb helyről kötelességüknek szabták a ma gyár hívek románositását. Vé­gezték is szaporán. De a nők megőrizték a ma­gyar nyelvet. A férfiak katonás­­( kodtak. vagy munkába jártak a városba, igy jól tudtak romá­nul, — de otthon magyar volt a család nyelve. A gyermekeket ( magyarul tanították az anyák magyarul énekelgettek nekik z bölcsőben ringatva őket és ké­sőbb is. Tíz évszázadon keresz­tül, — tessék elképzelni! (Mlilcso- 'da szívósság, akarat kellett eh i hez az idegen tenger közepén ’ És románul azért nem tanultai J meg, — ha nem tudták: érez- ték — ez csak a beolvadá >h, ; ; vezethet. Valami drága kincse- elveszítenek, amit soha több'- visszaszerezni nem lehet. Fedi: > azt régi-régi anyák bízták rá I juk . . . Ennek a szent együgyű i súgnék' köszönhetjük, és hajt suk meg mélyen a fejet, hogy még ma is lehet magyar bul­­jauat, ősi éneket gyűjteni Mold­vában, A férfiak képesek néhány hu­száros rohamra, hajrára, de éh­­ehhez fogható szívósságra so­ha. Példának hozhatnám fel a­­merikai magyar életünket, an­nak sokféle zegzúgát. Ahol ma­gyarul is tudnak a gyermekek, az anyák érdeme. Vagy a nagy­anyáké. Szinte, elvétve jut ebből az érdemből a férfiaknak. Gyér kivétel. A férfiak harsányabbak, nagy jelszavak hirdetői, mint — például — az a jelentékeny iró, akii gyakorta kifejti, hogyan le­gyünk jobb és még jobb. ma­gyarok, de négy fia közül egyi­ket se tanította meg egyetlen magyar szóra se. Még egy parányi példát sze­retnék felhozni a nők megtar­tó, mindent híven megőrző ere­jére, képességére. Parányit? Óriásit! A bukovinai csángók — a moldvaiaktól eltérően — a Ma­­défalvi Veszedelem (1764) ide­jén menekültek a Kárpátok há­góin keresztül; Bukovinában néhány falut alapítottak. (Nem csángók ők, hanem székelyek. A második világháború idején a magyar kormány visazatelepi­­tette őket a Bácskába, a háború végén tovább menekültek onnét a Dunántúlira. De életveszedel­mek közt ezek a székely nők magukkal vitték Bukovinába ősi örökségeiket a magyar nyel­vet, a dalokat és — sok egyéb közt — azokat a keresztszemes varrottasokat, melyeknek diszi­­tőeltemeit a fekete-piros szin jel­lemzi. A fekete-piros Erdély ősi színösszetétele. A bukovinai székely asszonyok megőrizték ezeket a szilieket Bukovinában, aztán magukkal hozták a Bács­kába, a Dunántúlra. A kétszáz éves időtávlatban, a nagy tér­beli távolságban nem veszett el egy szem se az Amerikai Er­délyi Szövetség, New Yorkiban egy rendezvényen, máj. 10!-ém) A fekete-piros ma is élő szín­összetétel Erdélyben. Kolozs­várra szakadt vidéki lányokról igy versel Kányádi Sándor, a költő: “Fekete-piros csütörtök e.. vasárnap délután — amikor kimenős a lány —, fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete .. A férfiak rég elvesztették az ősi színeket. De kalotaszegen, Hollókőn és másutt a nők máig sem dobják oda 'holmi hamis cafi angért. Áldott női makacsság! Ők megőriztek mindent nekünk. A- mit elvesztettünk ezer éven ke­resztül, a férfiak miatt veszett el. És ha a másik nemből sokall­­ná valaki a nők dicséretét, nem habozom megemlíteni a sok év­­milliós egyszerű igazságot: nők szü.ik a férfiakat is. j írók és küllők az utazás örömeiről (Folytatás) Lassan járj, tovább éisz! Közmondás. Ha elgondolom, hogy talán sohase látom Kínát, hogy talán sohase fog álomba ringatni a tevék hullámos lépése, hogy ta­lán sohase fog rámvillogni az őserdőben a bambuszcserjék közt lappangó tigris szeme! ... ügy szenvedek, ha erre gondo­lok, hogy neked is megesnék a szived siralmas, gyógyihatatlan vágyódásomon. Flaubert. Beszámoló a III. Magyar ftongreszusról A november végén Oleveland­­ban megtartott III. Magyar Kongresszus minden tekintet­ben kiválóan sikerült, beleért­ve a társrende-zéseket is. Ez volt immár a XV. Magyar Ta­lálkozó, amelynek szellemi és statisztikai görbéje egyre job­ban felfelé ivei. Minthogy 200 volt azon a Clevelandon kívüli résztvevők száma. Amerika tá­voli részeiből is jöttek előadók és érdeklődők. A Magyar Kongresszus tár­gyalásai három magyar sors- Aierdés körül csoportosultak, a­­melyeket ankétok formájában tartottak az emigráció legjele­sebb szakemberei részvételével. A helsinkii megállapodás ké­tes eredményeit és várható ki­hatásait Pásztor László elnök­lete mellett Homownay Elemér, dr. Nádas János, dr. Návori Kornél, dr. Száz 'Zoltán és Zol­­c>sák István vitatták meg. A Magyarországtól elszakí­tott országrészek magyar isko­lai és kultúrviszanyairól Ho­­monnay Elemér, dr. Kontz Zol­tán, dr. Ludwig Aurél, iSirchich László és dr. Wass Albert tar­tottak értékes előadásokat és adtak bepillantást elszakított területeink magyarságának nagy nehézségek között folyta­tott kultúr életéről. Az északamerikai iskolai ma­gyar nyelvoktatás és a magyar nyelv használata tárgyában tar­tott ankét vezetője dr. Somo­gyi Ferenc volt. Az előadók Éwendtné, Petres Judith, Ludá-­­nyi Andrásné, Vareska Andrea, dr. Chászár Ede, Haraszti End­re. Ft. Jaschkó Balázs, Nt. dr. Ludlwig Aurél és1 a clevelandi tanárok voltak. Az Árpád Akadémia könyv­es levéltudományi osztályának értekezletén dr. iSzilassy Sándor elnöklete mellett 'Széplaki Jó­zsef és dr. Vámos Kálmán tar tettak értékes előadásokat. A 1IJ. Magyar Kongresszus társadalmi része is kitünően si­került. A Kongresszust meg­nyitó november 28-i irodalmi é müvészest mintegy 500 embert vonzott, amelynek nívós prog­ramja, a szabad világban szer­teszét élő kiváló irói és művé­szei, Bárány Istvánné, Bodnár Margit, Borosné, Karikás Ceci­lia, Pintérnié, Bárány Erzsébet, r. Egyed Miklós. Flórián Tibor. Kiss János, Koósa Antal. Koré­­dy István, Wayne Mack, Megay Béla, dr. Molnár Zsigmond, Ne­héz Ferenc, Nyilas Ferenc és dr. Somogyi Ferenc közreműködé­sével felejthetetlen élményt nyújtott a díszes közönségnek. A szombat esti ünnepi banket szónoka Wass Albert dr. cere­­remónia mestere Laurisin La­jos dr. volt. A társadalmi ese­ményeken a clevelandi cserkész Regős csoport tagjai, valamint a Soltay tánccsoport magyar népi táncokat mutattak he. Az Árpád Akadémia, a sza­badföldi magyar tudósok, írók és művészek legmagasabb szin­tű tudományos intézménye ez alkalommal ünnepelte megala­kulásának 10., az Árpád (Szö­vetség 5. évfordulóját. A két nagy szervezet taglétszáma megközelíti az 500 főt. Az Árpád Akadémia diszülé sén dr. Somogyi Ferenc főtit­kár emlékbeszédet mondott a Magyar Tudományos Akadé­miáról fennállásának 150. év­fordulója alkalmából. V arga Sándor az Árpád Szövetség hi­vatását méltatta. Akadémiai székfoglaló előadásokat tartot­re, dr. Chászár Ede, dr. Felső­­őry Attila, dr. Gálócsy Zsig­mond, Haraszti Endre, dr. Kosz­­tolnyik Zoltán, dr. Tuba István, dr. Várdy Béla és dr. Vietorisz József. A kiváló előadások után Flórián Tibor, az irodalmi fő­osztály elnökének magasröptű zárszavával ért véget az Árpád Akadémia ünnepi ülése. Az Árpád Akadémia orvostu­dományi osztálya egész napos külön ülésének előadói dr. Ai­­kér György, dr. Felsőőry Attila, dr. Kovács László, dr. Lehotay Judith, dr. 'Magoss Imre, dr. Va­reska György és dr. Zsigmond Elemér voltak. A Magyar Mérnökök és; Épi-( tészek Világszövetsége tudomá­nyos ülésén v. Hamvas József, dr. Koe-Krompecher László, Noel Péter, dr. Simon Péter, dr. Tuba István és dr. Vietorisz Jó­zsef tartottak előadásokat. Az Egyesült Magyar Alap is ez alkalommal tartotta közgyű­lését ft. Vitéz Baán elnöklete mellett, dr. Papp Gábor részle­tes jelentésével. Keleti és őstörténeti előadá­sokban sem volt hiány. Előbbi­ről a Keleti Akadémia gondos­kodott dr. Lőtte Pál elnök és dr. Várady Béla ü.v. elnök ren­dezésében, míg az őstörténeti előadásokat dr. Veress Ferenc rendezte munkatársaival e­­gyütt. A Magyar Kongresszus elő­adóinak száma 43 fő, mig a társrendezéseké 35 fő volt. A III. Magyar Kongresszus zárónyilatkozatát a közeli na­pokban adják közre. szerelem — Én büszkén mondhatom, hogy szerelemből nősültem. — És nem bánta meg?. .. — Soha. Csak egyet sajná­lok. — És pedig? — Azt, hogy nem egy másik nőt vettem el. *•- * * A Németországban állomáso­zó amerikai katona nagyon ré­gen nem kapott levelet a meny­asszonyától. Minden nap várja a postát, de hiába. Végre hóna­pok múlva érkezik egy rózsa­színű boríték- Feladó: a meny­asszonya. Remegő kézzel bont­ja fel a levelet, amelyben ez áll: “Egyetlenemé Nem tudtam tovább várni. Fél jhezmentem apádhoz. Csókol: Anyád”. 1 APRÖH1RDETESE .Egy számában közlés ára $1.25, 1 három számban $3 0C SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! 52 ÉVES JÖMEGJELENÉSO, karcsú özvegyasszony vagyok. Jót" eszéle magyarul, angol iskolát -’ártom. Kér - sek egy 50-58 éves józan életit népsze­rű magányos férfit házastág céliából. Leveleket “Szív” jeligére a kiadóba kérem. aicsK«ss£ss0SiKSfa£«£«fsa?a:«sisíac«i3«s IDŐS ASSZONY keres H0 évet felii'i nőt lakótársnak, aki szintén unja a magánvt és egyedüllétet. Leveleket tak: v. Baranchi Tamaska End- “Árva” jelig íré a kiadósba kér. De igaz utazók azok csupán, kik mennek, Hogy menjenek s szivük, mint léggömb ring odább, Kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek S ezt hajtják egyre csak, nem tudva, máit: Tovább! Baudelaire. Igen: ez a föld és az égés : látható világ an a való, hogy jöj­jenek mindig új és új emberek kik mindig és mindig újnak lás­sák, Firenze, a szétkürtölt tün­­dériességü Firenze, azért van és él, hogy a régi szemek jussát hirdesse, a régi szemek örök­életét elhitesse s alkalmas mai szemeket régiekre váltson. Ady. MEGRENDELŐ-ÍV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tovább r szemre a KAYADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $. . . . Sajtó Alap ............... ........................$............ összesen: $ ........ Név: .................................................................................... Cím (utca, ház-szám, vagy Box) .......................................... Város tartomány: .................................................................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—.. ( ' ' .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom