Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-12-12 / 41. szám
6 Winnipeg, Man. 1975. dec. 12. ORVOSI TANÁCSADÓ E6Y IS MÁS Á KALÓRIÁKRÓL Miért ne beszélnék én is a ».alóriákról, a hízásról és a fogyásról, a kalóriák szerepéről szervezet anyagcseréjében, ka már annyian és annyi helyen foglalkoztak és foglalkoz• ..ük a problémával? Mivel a . plálkozás mindennapi szükl gességünk és nélküle maga l. 2 élet el sem képzelhető, aktuális most is a vele való fogadkozás. Tudjuk a könyvekből, .. népművelő cikkekből, füzetecskékből, előadásokból, hogy Ljy kalória nem más, mint a . .mennyiség egysége, amelyet így lehet jelölni: val. Egy , .amin kalória az a hőmennyiség, amely \1 gramm tömegű . t.5 C fokos vizet 15.5 C fokra, \ agy is egy fokkal melegebbre . .elegit. Minden tápszernek van bizo- i yos .kalóriaértéke, egyiknek .ívesebb, másikarak több. Nagy j.mól azt lehet mondani, hogy i gramm fehérjének és ugyanígy 1 gramm szénhidrátnak 1.5 valória az értéke, niig 1 gramm zsírnak 9 val a tápértéive. A víznek, a sóknak és a vitaminoknak nincsen kalorikus értékük, de nélkülük sem kép... Ihető el az élet és ezért ezeknők is elengedhetetlenül fontos szerepük van a szervezet anyag cseréjében, élettani müködéséuen, növekedésében, szaporodásában, stb. Ebből nyilvánva.ó a laikusok számára is, hogy nem elégséges a táplálékot csakis a kalóriaérték szemszögéből vizsgálni, mivel nem le-et teljesértékü az a táplálék, amelyben nincsenek jelen e fent említett vitaminok, ásványi sók és a viz is megfelelő aiánybian. Tudnunk kell ugyanis, hogy az élettani redukciós és oxidációs jelenségek csakis a vízben menetnek végbe. Az élettani folyamatokat végeredményben lángnélküli égési folyamatoknak lehet felfogni, amihez elengedhetetlenül szükséges a belélegzett levegőim jelenlevő oxigén is. Tehát az embernek szüksége van, miart az összes többi oxigi énigény es szervezetnek (aerob szervezetek) a levegőben jelenlevő oxigénre, amit a test szövetei a véráramlat útján kapnak meg. Alihoz, nagy a sze: vezet normálisan fejlődjék, hogy optimális munka- és sportteljesítményeket adjon, hogy meg legyen a fertőzések elleni normális eile nállóképessége, elengedhetetlenül szükséges a normális anyagcsere, amelyben egyensúly ban vannak a bevett és kiadott kalóriák, de ugyaniakkor meg is kapja a szervezet a szükséges víz, só és vitamin mennyiséget is! Ellenkező esetben ez a fiziológiás, egészséges arány súlyosan felboníl és a szervezet megbetegszik, legyengül s a legvégső esetben elhal! Már más helyen említettem a racionális táplálkozás fontosságát, amely bein optimális arányban kell lennie a fehérjéknek, szé nil id i átoknak, zsiradékoknak, vitaminoknak, ásványi sóknak, víznek és az. összes úgyaievezett additiv, adalékos táplálkozási anyagoknak, amelyeknek szintén megvan a maguk éllettani szerepe a táplálkozásban. E helyen, nincs szándékomban! felesleges ismétlésekbe bocsátkozni, hanem főképen arra akarom az olvasók figyelmét felhívni, hogy az egyes munkák, sportok, élettani működéseknél, milyen nagy a kalória-szükséglete az emberi ;zervezetnek. Továbbá rá akarok mutatni ama a téves nézetre, amelyet sok ember vall, hogy a testsúly normális szinten való tartásához elég; csupán a felvett kalória mennyiséget szabályoznunk azzal, hogy koplalunk, hogy nem veszünk fel kalóriagazdag ételeket és igy örökké megtartjuk az ideális és ezzel egyúttal ideális testsúlyunkat is. . Ez alapvető tévedés! Az egészséges élethez hozzátartozik a mozgás, akár a mindennapi szellemi-, vagy testi munka formájában, akár sportolás, vagy játék formájában és ehhez a működéshez elengedhetetlenül szükséges a változatos, kalória és vitamindus táplálkozás. Csupán arra kell állandóan ügyelnünk, hogy a felvett kalóriameninyiség egyensúlyban legyen a kiadott és elfogyasztott kalóriákkal. Csakis ilyen esetben biztosítjuk az igazán egészséges és örömteli életet! Abban az esetben, ha egyre több kalóriát veszünk fel, mint amennyire szükségünk van a növekedésnél, anyagoserénél, munkánál és a sportnál kiadott kalóriák fedezésiére, akkor a felvett felesleg zsi; párnák formájában rakódik le testünkön, megnehezíti mozgásunkat, elcsúfít és megteremti az alapjait a legkülönfélébb betegségeknek, mint a modenni korban oly gyakori szív- és érbetegségeknek, a cukorbajnak, ortopédiai betegségeknek és a legkülönfélébb anyagcserezavar oknak. Azonkívül, hogy igen pontosan tudjuk minden tápszer kalóriaértékét, nem árt, ha azt is tudjuk,* hogy egyeis munkák, sportok, életműködések menynyire kalóriaigényesek. Vessünk most erre is egy kis pillantást. Egy kisebb mosásnál a szervezet 75 kalóriát fogyaszt el, -öltözködésnél és vetkőzésnél 50 kalóriát, gépkocsivezetésnél 50, fürdésnél 100, ágyazásnál 300, étkezésnél 50, padlótörlésnél '200, kisebb, kerti munkánál 250, főzésnél 100, olvasásnál 25. gépírásnál 50, lapátolásnál 500, fafürészelésnél szintén 50i0 kalóriát fogyasztunk. Természetesen, hogy e fogyasztás attól is függ, hogy milyen időtartamig csináljuk az említett munkákat. Az üdülésnél és a sportolásnál a kalóriaveszteségek a következők: horgászásnál 150, kitartó futásnál 600, TV nézésnél 25, labdarúgásnál 650, lassú sétánál 200, gyors járásnál 350, golfozásnál 250, tőrnagyakor latoknál 500, tekézésnél 250 gyors futásnál 900, festésnél 150, kerékpározásnál 300, evezésnél 600, korcsolyázásnál 400 lassú úszásnál 400, síelésnél 450 táncnál 400, turiztikánál szintén 400 kalória a veszteségünk. Itt is gondolni kell arra, hogy a gyors ütemű, kiadós és a hosz szán tartó mozgás több kalóriát igényel, miint a kényelmes és csak rövid ideig tartó mozgás! Nem akarom e helyen a kalóriagazdálkodás, a soványság és a kövérség problematikáját teljesen kimeríteni, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a racionális diéták felállításánál mindig; figyelembe kell venni a sz'ervezet kalóriaszükségletét, a végzett munka és sport nehézségi fokát,.a növésben levő szervezet, valamint a terhességben levő szervezet, a szoptató anyák szervezetének nagyobb kalória, só és vitamin igényét és e szerint kell összeállítani a napi menüt. Egyes embereknek nagyobb a kalóriaigényük akkor, ha valamely súlyos betegségből lábadoznak. ha nagyobb lelki, vagy fizikai megterhelésnek vannak kitéve, ha hideg környezetben vannak. Ilyen viszonyok között .ugyanis a szel vezet több meleget kénytelen termelni a környezet alacsony hőmérséklete miatt, nehogy megfázzon. Némely egyéneknek már természetszerűleg nagyobb a bazális, vagyis alapanyagcseréjük és ezek nagyobb kalória - bevételmél sem híznak meg. Ebből nyilvánvaló, hogy a kalóriabevitelt nem lehet minden embernél sablonizálni, hanem minden egyes esetben egyénenként kell eljárnunk és csakis minden külső .és belső tényező figyelembevételével tudjuk biztosítani minden, egyes ember racionális, észszerű táplálkozását, amely sem elhízáshoz, .sem kóros fogyáshoz nem vezet és amely biztosítja az illető egyén egészségét és szép, fiatalos szépségét. MUDr. Juhász István Tiszacsernő. A múlt emlékei TALPAS GÉPKOCSIN ÁZSIÁN KERESZTÜL Hongkongiból érkezik a hir, hogy Georges-Marie Haardt, a Citroen-expediciók hires vezetője meghalt. Kora .tavasszal múlt esztendeje, hogy Budapest utcáin is végigvonult a tömzsi, piros talpaskocsdk furcsa karavánja. A marseillei kikötőben rakták hajóra a kocsikat s Bei- i útban tették partra őket, Szíriában, hogy onnan a maguk talpán vándoroljanak végig A- zsián, “Nagy Sándor, Dzsínigisz Khán és Marco Polo útvonalán.’’ Az expedíciót másfél évre tér vezték. Nem rekordot hajszoltak, hiszen a kocsik legnagyobb sebessége 30 kilóim éter volt óránként. “Ha csak a motorok törtetéséről, hóditó útjáról volna szó” — irta útjukról a washingtoni földrajzi társaság kiküldöttje, a, vállalat egyetlen amerikai résztvevője, — “itthon hagynók a régészt és őstörténészt, a természetvizsgálót és a festőt, a fényképezés és a mozgófilm mestereit.” Szírián, Mezopotámián, Perzsián át Indiába. Kasmír fővárosáig 5300 kilómétert 81 nap alatt járt meg a karaván, s ezt a kis. távolságot 54 napi menetre osztotta, jóllehet odáig semmi különösebbi akadállyal nem kellett megküzdenie. Repülőgépek ma leszállás nélküli szállnak el odáig. Két kocsitábor indult útnak, csaknem egyidőben; az egyik a KÖNYVSZEMLE A hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló magyarok örömét szolgálja NEMESKÉRY LÁSZLÓ most megjelent: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN című könyve. A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett “jóízű” történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik a "békebeli” O-hazába. így a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar életünk kedves szokásai — a levendula szagú vidéki porták — újra élednek lelkiszemeink előtt. Mindez, a századeleji ember, ábrándos lelkivilágáról irt életképek, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori magyart, — aki méltóbb világot épített magának és kczelefcb állt az őt körülvevő természethez! A könyv megrendelheti a szerzőnél: NEMESKÉRY LÁSZLÓ Auf der Wies 24. 4020 LINZ Austria Ára: postaköltséggel: $5. — Földközi-tenger mellől kelet felé, — a másik a Csendes-óceán partjáról Európa felé. A két karavánnak Kasgárban, Kinai- Turkesztán fővárosában kellett volna találkoznia a nyár folyamán. A kelet felé igyekvő, könynyebtb hegyi kocsiknak G.M. Haardt volt a parancsnoka. Ez volt a “páaniri” csoport. A keletről nyiugat felé tartó “kínai” kocsik nagyobbak voltak. Motorjuk 50 lóe.rős, súlyuk 5 tonna. Ezeknek a sebességét 40 kilométerre lehetett fokozni. A “kínai” csoportot Point sorhajóllmdnagy vezette. A Szaharát és később egész Afrikát hosszában átszelő talpaskerekü (hernyótalpas) gépkocsik Ázsiában félig-meddig kudarcot vallottak. Az emberi erő és lelemény megtört a legyőzhetetle természeti akadályokon. Az Indiát Közép- Ázsiától elválasztó hegyláncok csaknem járhatatlan havasi hágóira nem sikeiült felkaptatni a gépkocsikkal. Lovakra, majd jakok hátára rakodott át az expedíció, s igy kelt át a Hindukius és a Pámia- félelmetes átjáróin. Stein Aurél könyvéből (Homokba temetett városok) ismerjük ezt az ötezer méteres hágókon átvezető útvonalat. Ö is csak jak-háton tudott keresztülvergődni nyár idején, mély hóban, az Amu-darjá Indus és Járkand vízválasztóján. “A jakok úgy dolgoztak, mint a hóekék” — írja. A Vakhzsir-hágó közelében egy szikla elmosódott felirata jelölte a bizonytalan határt India, Afghanisztán. Oroszország és Kína között. A Pajik-hágón túl, — azon a tájon, ahol Stein Aurél a Pámirok felől Indiába igyekvő Filchenerrel találkozott, — egy mongolos arcú szibériai ember várakozott a francia karavánra, hatvan lóval, s hatvan tevével. Kasgárbiól jött. — iMi van a kínai csoporttal? A szibériai annyit tudott csak bogy a kínaiak feltartóztatták a kocsikat. Jóval később derült csak világosság a testvér-karaván sorsára. MAJTHÉNYI GYÖRGY aranymalinkó ton már megint munkában volt. Ahogy gyónnék haza Blagossal, illeg Pongyelokkai, hát hallják a kocsmából a brugót s akko: mesél Pongyelok a másik kettőnek,, hogy Podvinecz Kafka miatt busui a Radocsan, mernogy csak olyan embernek adják, akinek diplomája van. Vrabecznek ez szöget ütött a fejébe, e,;, később, amikor t Ivari a társaitól, átment a kocsmába. OdaüL Kaüoesan közelébe s amikor á brugó egy percre elhallgatott, wJasúgta neki: .la main diplom! — Radocsan, mintha ott csípték volna-meg, ahol ült, fölugrott: Mit beszélsz? Mid van? — Vraluez meg csak súgva mondta, nehogy valaki megsejtse; Diplomám! Az asszonyrul maradt, én nem használhatom, öreg vam’CK, a gyereken meg aprók. Fain holmi pedig, üveg alatt is \au, mert a fele;égem tiszta asszony volt. — Látni akarom! — i.jmböue Radocsan, de olyan hangon, hogy a c.gányok is szétv.gTottak. — Honnan tudja ezt maga ilyen pontosan? — Vrabecz maga mesélte el nekem, még szombaton este ... Szóval, átmentek a Vráöeczhez, és a gyertya mellett Radocsan ide-oda forgatta a diplomát. —• Húsz korona! — mondta elsőnek. De Vrabecz ravasz akart lenni. Asszonigya: De Íriszen üveg alatt van! — És keretben is van. — Ls maga ezért gazdag lányt kap, akit szeret is! — Harminc. De ha még egy szót szólsz, úgy a fejedhez \ ágom, hogy szetmegy az üveg1 is, a ráma is. — Hát igy. Y raüécz megniindjárt idejött és vett magának egy húszfillére;; fajkát. Majd egy óráig válogatta. Rettenetesen tudnak válogatni ezek a parasztok ... — No ék mégse kapta meg a lányt? — Kérem, az úgy volt, hogy másnap Radocsan beállított gúnyosan Podvinechez: Itt a diploma. Xézze meg! — Podvínecznek majd leesett az álla. Fogta a rámát, nézte a papirt az üveg alatt, és kezdett büszke lenni. — Vidis, márniká, diplonr! mutatta a feleségének. Persze, az asszonynak is tetszett. Mit tudta, szegény, hegy mi az? iHát meg is egyeztek Radocsannal, és; Podvinecz mindjárt át is ment a paphoz, hogy bejelentse a dolgot. Na és ott elkeltett hencegnie, lrogy a Radocsan diplomát szerzett. — Mit szerzett? — csodálkozott el a pap. — Diplomát? Ne .beszélj! Ne .eszélj már bolondokat. Podvinecz. Hi— S2 —■ szén Radocsan se írni, se olvasni nem tud, hogy jutott volna diplomához? — Hát azt ő már nem tudja, de a dilbpoma de facto megvan. Persze, a pap látni szerette Volna a diplomát, és Podvinecz nem volt rest, hazament érte s elvitte neki ... Na, képzelheti, tanár úr, azt a röhögés*! Még a könnye is csurgott, úgy nevetett ... Podvinecz meg bámult, mint a borjú az újkapura, és alig, akarta elhinni, hogy ez a megboldogult Vrabsczné bábadiplomája . .. — Persze, persze, aztán vége lett ... — De milyen vége! Az öreg hazament s a diplomát úgy vágta Radocsan fejihez, hogy darabokra szakadt . . . Még szét is taposta dühében . . . Aztán legazemberezte a pán rekvizitor*. és úgy kidobta, hogy — fütty! Azóta aztán fúrt iszik megint. — Iszik! — gondolta Oltó. — Úgy látszik, a bánat mindenkit egy úton hajt előre. Deitelbaum úrnak azonban még volt mondanivalója. Kifujkálta az orrát s; azután mondta: — Azért annyi esze volt a Radocsannak, hogy visszakövetelte a pénzét Vrabecztől. No, de Vrabecz nem adta. Aszóngya, ha még megvolna a diploma, de nincs meg! És különben is rendes; vásár volt . . . Hát niest a Radocsan nagyon fúj a Vrabeczre. XIII. Dúsné gyötrő bizonytalanságban élt. Azt már sejtette, hogy Oltó és Málinkó között kellett valaminek történni, mert Oltó hetek óta nem kívánkozott sehova, nem kért kocsit. Ennek a szakításnak a méreteire csak Oltó viselkedéséből tudott következtetni, és amig egyrészt örült annak, hogy a harmónia megbomlott a két fiatal között, még pedig az ő különösebb befolyása nélkül, másrészt roppantul fájt neki Oltó eltitkolhatatlan szenvedése. Nap-nap után szemébe tűnt, hogy milyen étvágytalanul s keveset eszik Oltó, a bort meg nem győzi magába önteni s a cigaretta is örökké ott füstölög a kezében. Eleinte nem akarta észrevenni a változást, és semmi áron se tette volna szóvá, sőt apró kedveskedésekkel biztatta, a legjobb falatokat válogatta a tányérjára, és csak egy Ízben mondott annyit: — Azt hiszem,, a -ok cigaretta _ás veszi el az étvágyát. — 8-1 Ugyanez a sors érte a francia expedíciót Kim földjén, mint legutóbbi kutató utján Stein Aurélt. Nemcsak a “kínai” csoport, az India felől északnak tartó karaván is csakhamar megérezte a bizalmatlan km.íi kormány gáncsoskodását. Tás-Kurgán: az első kínai katonai állomás. Hűvös, udvarias fogadtatás. Az égető kérdésekre semmi válasz. Majd talán Kasgarban! Kéthavi küzködés után kikeverednek a riasztó hegyi vadonokból. A turkesztáni síkságra alászálló út utolsó szakaszán meg volt az a kétes értékű vigasztalásuk, hogy ha valami csoda fi is segiti idáig a gépkocsikat a Gez-folyó jái hatatlan sziklaszurdoikain úgy sem vergődhettek volna keresztül velük. Minden reménységüket a “kínai” csoportba vetették. — Hol, merre járnak utitársaink? — kérdik egymástól napról-napra a szorongatott utazók. A felelet késik. Teljes a bizonytalanság. Szeptember 17.-én kitárult előttük a sikság. Az első nyárfák, az első falvak. Kasgár. Kocsi közeledik Fehér selyem ruhás alak száll ki belőle: Kasgár tao-táj-a. Barát, vagy ellenség? Hamarosan megtudják, mi rejlik a szertartásos kinai mosoly mögött. A tao-táj Uru-rncsi kormányzójának utasítására hivatozva, megtiltja a tudományos kutatást, fényképezést, filmfelvételt. Táviratoznak Urumcsiba. A válasz elutasitó. Franciaországba, Pekingbe1 sürgönyözzenek? Ha megértik, baj, lra nem értik, papírkosárba kerül a távirat. A tao-táj meghivaj ebédre a franciákat, titkárja elszedi tőlük az útleveleket, fegyvert és töltényeket. Nyolcnapi - huzavona után visszakapják az útleveleket. — Fegyvereiket is — leólmozva. “Szabad” a út északkelet felé. A kínaiak kísérőt adnak melléjük Akszu-ig„ hogy figyelje minden mozdulatukat. 1 ' Szeptember 27.-én Kasgár ou át továbbított távirat éri őket írtől. A “kinai” csoport előhada küldte: “Akszuban vagyunk, nem mehetünk tovább elétek.” Haardt október S.-án lovasfutárt küldt előre a szomor ú öt ömhirrel: “Kedves barátaink, itt vagyunk, — hatvan lóval, hatvan tevével érkezünk.” Alig indul el a futár, lovas vágtat feléjük. Harc kin, a .régész, megismeri: az ő segédje az érkező. Tőle tudják meg végre hitelesen, mi történt a “kinai” csoporttal. Körülbelül ez: 1) A kinai újságok kezdettől fogva ellenségesen Írtak a francia vállalkozásról. 2) A kínaiak akadékoskodása. miatt az expedíció csak május 17.-én kelt útra Kalganból (íPeking közelében). 3) Az expedícióval utazó kiírni tudósok közül kettő összetűzött a franciákkal és megvált tőlük. A többieket a nankingi kormány rendelte vissza. 4) Szi-csouban is útját állták az expedíciónak,. 5) Hámi vidékén forradalom dúl. A karaván veszedelmes helyzetbe került. 6) Szin-kiang kormányzója feltartóztatta a gépkocsikat U: umcsiban s csak hosszas alkudozás után engedte meg, hogy a hét közül négy Akszuig eléje mehessen az Európa felől érkező karavánnak. Akszuban vége szakadt a nyu giati csoport kalandos hányattatásának. Nyolcvannyolc napig vándoroltak lóháton, gyalog. jakon, teveháton. India határszélétől Ázsia közepébe. Innen már most a ‘maguk lábán’ folytathatják az útat kelet fej lé, gépkocsin. Három hete vá t | rájuk Akszuban a négy derék, ; világotjárt talpasautó. ; Akszuból a Tian-san előhej gyeinek tövében robognak a i kocsik kelet felé. A kasgárl kij sérőt már másik kinai váltotta j fel. Ez nem olyan szigorú: megengedi a régészeti kutatásokat, fényképezést. Csak a falvakban tilos a fotografálás. Október 24.-én elhagyják a nagy útat. Északnak fordulnak, a Tokszun-liágórr át Ururncsiba. Kocsi jön szembe velük. — Point sorhajóhadnagy ugrik ki belőle. Újabb negyvennyolc óra és együtt van az egész expedíció. A hetek óta tétlenségre kárhoztatott kinai csoport tagjai boldogan üdvözlik a “.pamiri” útitársakat. Az' egyesült expedíció parancsnoka G. M. Haardt. Hatalmas út vár még reájuk. Mongólián keresztül, kemény időben. Az ötödik, hét végén, november I2t9.-én elindul a karaván kelet felé. Résen kell lenniük ezen a forrongó vidéken, többször is irányt változtatnak. December 11.-én megérkeznek Hámiba. Néhány napot töltenek Szu-csou valósában. December 27.-én elérik Kancsou-t, január 7.-én Liang-csou-t. Átkelnek a Hoangi-ho jobb partjára. Következő állomások. Ning-szhia, Tongi-hu. A Hoangha jege nem elég szilárd, hogy átkeljenek rajta, körül kell kerüljenek. Veszedelmes .rablóbandák kóborolnak ezen á vidéken. Szan-tao-ho-n keresztül jutnak el Patsze-bolongba. Pou tu felés folytatják útjukat. Ut- I közben rajtuk ütnek a rablóK. Szerencsére egyikük sem sebesül meg a harcban. Pao-u-ban, Pekingtől ezer kilométerre, megint két csoportra oszlanak. Február 8.-án hajnalban begördül a karaván Kalganba. Másnap folytatják az útat és 12.-én megérkeznek Peking be. G. M. Haard karavánja tiz hónap és nyolc nap alatt érte el a Csöndes-óceánt, a “kinai” csoport néhány nap hijján kilenc hónapot töltött vándorútján Kaigantól Akszuig és viszsza Pekingbe. * 4= * A roppant áldozattal, négyévi munkával gondosan élőké szitett vállalkozás — a “Croisiere jaune”— nem oldhatta meg teljesen a maga elé tűzött feladatot. Eljutott Párizstól Pekingig, min ahogyan huszonhá rom éve Borghese herceg eljutott Pekingbői Párizsba, árkonbokron át. Borghese.1 gépkocsijától a Citroen-féle talpaskocsiig óriási a fejlődés s ha akkor, a newyork-párizsi versenyen, az út nehézségét fokozta a gépkocsi ma már bizonyos, hogy a taipaskerekü kocsi engedelmesen szolgálja az emberi hegyen-völgyön át, a sivc.tág homokjában, trópusok mocsaraiban, — mindenütt az úttalan útakon. Csak a himalájai hegyó'! iások örök havában torpant meg az Ázsiát végighengerelő békés tank-kocsik derék karavánja. * * - * A Croisiere jaune1 sze.ve öj és vezetője, G.M. Ilaaidt. Tie cin-ben hajóra rakatta az expedíció minden anyagát és tengeren küldte Tonkánba. Az út végső szakaszáról, Kina szivén keresztül te kellett mondania a háborús zavarok miatt. Utitársainak Hongkongban adott találkozót, ő maga ellátogatott még Sanagiba. Betegen szállt hajóra, hogy csatlakozzék társaihoz. A szívós és vakmerő utazó, aki két világrészen átvágta magát s annyi súlyos nehézségen diadalmaskodott útja végpontján hirtelen összeroskadt. Talán a kimerültség ásta alá ellenálló ettejét, talán, a csalódás, hogy nem sikerült valamennyi gépkocsiját végigvezérelni az expedíció kitűzött útján: Beiruttól Hanoi-'ig. Élete útját is igy szakította ketté a halál, időnek előtte. 48. évében. Halász. Gyula. Az 1956-os szabadságharc l:gmegrázóbb leírása. Sz p, fin m szerelmi történettel. R ndelie meg bármelyik magy r könyvkereskedésben, va-y újságáru - silónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Oszt'lyáná', 2!0 Winnipeg, Man. I
