Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-12 / 41. szám

Hogyan kell helyesen járni! (Folytatás a 2. oldalról) kény, tinóm műszer és mégis milyen óriási erő kifejtésére ké­pes. Mert akár ötven kilió az ön súlya, akár százhúsz, ennek a finom szerkezetnek kell ma­gán hói dania. Huszonhat csontdarabból van konstruálva a láb. Képzelje el, mindegyik lábban huszonhat csont kap­csolódik egymásba. Hét tarsa­­hs-esont és öt metastarsali; ti­zennégy magában a lábban és bt az ujj tan. A csontok egy gyönyörű boltíves alkotásba vannak összeépítve, három súlyponttal, hogy az aránylag óriási súlyú testet magukon bor dozzák. A kis osontocskák a boltozatban oly zseniális me­chanikával működnek össze, hogy képesek a járáshoz és a láb más mozgásaihoz szükséges erő és hajlékonyság kifejtésére. Az orvos kézen fogott és az ablakhoz vitt. “Nézzen le, az ut­cára. Ahány ember, annyiféle­­képen jár. Kilencven százalék belőlük nem tudja kellően hasz­nálni a lábát, ami azt jelenti, hogy tiz ember közül kilenc nem tudja rendesen ellátni a napi munkáját. Ha az utca egyik oldalára terelném azokat, akik tudnak járni, és a másik­ra azokat, akik nem tudnak, akkor a túlsó oldalon megakad­­a forgalom. A mai modern élet­ben, ezekben a. túlzsúfolt nagy­városokban aránylag, keveset járnak az emberek és azt is ke-A tluiúN FÉRJ IRTA: ERDÖDY MIHÁLY I. A körút ivlámpáx fehéren ra­gyogtak. Az aszfalt feketén fényiéit. Lassan szitált a tava­szi eső. Csergő feiigyürte kabát­ja gallérját, fejét a válla közé húzta. Sietett. Éjfél már régen elmúlt, villamos nem járt. Bosz­­szankodott, hogy gyalog kell hazamemnie. És akkor a tánc­­palota előtt hirtelen megállt. Egy üres fiákért látott ázottan, csüggedten a járda mellett. In­tett a kocsisnak. — Nem lehet — mondta a fiákeres — foglalt. Épen tovább akart indulni, a­­mikor a bejárat forgó üvegajta­ján egy elegáns, karcsú nő lib­­íjuit ki azzal a félvilági moz­dulattal, amelyet Csergő már o­­>yan jól ismert. Mohón tapadt rá a tekintete és hirtelen úgy rém,lett előtte, hogy ezt a nőt már látta valahol. De nem volt ideje sokáig törni rajta a fejét, mtrt a férti, aki karjára fűzte, már vitte is a fiáker felé. Hir­telen felkiáltott: — Pista ... te vagy az? A férfi hátra fordult. Meg­ismerte': — Szervusz Karcsi ... Az üdvözlés kicsit hideg volt, kicsit ideges. Csengő azonnal megérezte, hogy barátja nin­csen túlságosan elragadtatva ettől a találkozástól és meg se kísérelte a közeledést. Pedig heves vágyakozást érzett, sze­retett volna megismeiikedni a nővel. Irigy pillontást vetett a fiáker után, amely tovagördült a körút lámpái alatt ... — Valami táncosnő, az bizo­nyos. Megnézte az óráját. Félliá­­roin. — Eh, gyerünk haza .. . II. De még másnap is a táncos­nőre gondolt. — Fiuk, ma este mulatunk. Szűcs a kezével legyintett: — Ugyan kérlek . .. amiért te kábult fejjel éjfél után fél­­háromkor meglátsz egy nőt, az­ért még nem kell kirúgni a vi­lág fenekét. Valamennyien ezen az állás­ponton voltak. — Ha tudnátok, milyen gyö­nyörű nő — áradozott Csergő. • — Meg kell adni — jegyezte meg valaki a társaságból — en­nek a Pistának még legényko­rában is jó ízlése volt. — Hát nős? — kérdezte Csergő. —• Másfél éve nősült. Érdek­­házasság, természetesen. Cso­dálkozom, hogy te nem tudsz róla ... — Sohasem említette a be­tyár. — Don Juan volt az egész életében. Érthető, hogy nem di­csekszik azzal a hódítással, a­mény kövezeten. Sokat ülünk villamoson, bocsiban és a ci­pők talpa nem elég hajlékony. Az emberi láb folytonosan gyen­gül és azt lehet mondani, na­gyobb mértékben van kitéve az általános nemzeti veszedelem­nek, mert az emberi láb erejét semmivel sem pótolhatjuk. Kató náinknaík jó lábra van szüksé­gük; akinél a láb,boltozat süly­­lyed, aki ludtalpu lesz, az nem jó katona. Hiszen még a mo­dern háborúban sem lehet min­denkit repülőgépre ültetni, vagy tankokba bedugni. Amerikában példáául a háború alatt a fér­fiak ezreit utasították vissza a katonaorvosok a lúdtalp miatt. Végre 1918 februárjában kény­telen volt a hadvezetőség ki­mondani, hogy a lúdtalp nem akadály, ha az illető különben bírja a gyaloglást és fizikailag elég erős. Mit kell tennünk, hogy a lá­bunk erős, i ugékony és hajlé­kony legyen? Tornázzunk so­kat a lábunkkal és különösen a Magyar Hanglemezek b-TkAUKES ÉS CASSETTE TAREK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezarjígyzékünket. Szappanos Record Shop 3v+ö bast 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524. lábfej izmait fejlesszük, erősít­sük. Itt van azonkívül né­hány jó tanács az orvostól: Ne terpesszük szét lábujjainkat já­rás közben. Tartsuk a lábujjain kát egyenesen ,tei mészetes fek­vésükben. Ne álljunk egészen egyenesen és ne járjunk a sar­kunkon. Lépés közben hajol­junk egy kicsit előre, hogy a testet a mozgás lendülete a ne­hézkedési súlypontnál mindig valamelyest előredobj.a. Megáll­ni viszont úgy kell, hogy tes­tünk a legkisebb megerőltetés nélkül is egyenesen tudjon áll­ni, vagyis, hogy a nehézkedési törvénnyel szemben csak a leg­csekélyebb ellenállást kelljen kifejteni. A lábujjakat nem kell kifelé fordítani. Egyenes vonal­ban lépjünk, mert a kifelé for­dított lábujj a test súlyát a láb belső oldalára viszi át. Lementünk sétálni az utcára és megálltunk egy forgalmas utcakereszteződésnól. Az orvos minden egyes járókelőnél meg­magyarázta, hogy mi a hiba a járásában. Az emberek iába olyan volt neki, mint egy nyi­tott könyv. Olvasott belőlük. Sőt, a járásukból a jellemükre is következtetett. Amint alig van két ember, akinek egyfor­ma tulajdonságai volnának, úgy alig van két ember, akinek egyforma volna a járása. Mesz­­sziről megmutatta a szapora­­léptü, ingadozó ideges embert és ellentétét, a megfontolt, óva­tos léptű nyugodt embert. Vigyázzunk arra, hogy a láb-I melyhez egy anyakönyvvezető segítette ... — Szegény asszony, ha sej­tené, hogy éjfél után az ura táncosnőkéit kisérget haza fiá­­keren ... De, ha láttátok volna Pistát, milyen bosszúsan nézett mám, amikor rajtacsiptem .... Hirtelen azt gondoltam, hogy talán a nőt félti tőlem. — Dehogy. Attól félt, hogy beáiulőd a feleségének. Őszin­tén szólva, lehetett volna ben­ned annyi tapintat, hogy egy­szerűen észre se veszed ... — No, mindenesetre, fiuk, ha igy áll a dolog, akkor elvárom tőletek, hogy Pistával való teg­napi találkozásomról senkinek egy szót .se szóljatok. Nem ven­nem lelkemre, ha az asszony fülébe jutna ... Miért is fosz­tanám meg szegényt egy illú­ziótól? ... Szűcs összehúzta a szemöl­dökét : Igazad van. in. Az asszony gúnyosan mér­te végig: — De most már elég! Szűcs szemében megvillant a dac. — Asszonyom .. . gondolja meg jól, mielőtt kimondja az utolsó szót. Félév óta gyötör a szomjúság maga után ... én ezt nem bírom tovább ... — Ha igy folytatja, kényte­len leszek szólni az uramnak. Szűcs felkacagott: — Az urának? Védelmet vár attól, aki a maga legszentebb jogaiban gápol? Asszonyom fo­gadja részvétemet. Az asszony szeme .kerekre nyílt. — Mit beszél? Szűcs arcán kárörvendő mosoly játszott. A reménytelen szerelmesek boldog bosszújával vágta az asszony szemébe: — Az ura megcsalja önt! — Az uram? — ijedezett az asszony. „ — Igen ... az ura ... Bizo­nyítékaim vannak, ha paran­csolja, szolgálhatok velők ... — Nézze1 ... én nem vagyok kivácsi arra, amit maga té­bolyult fejjel összehazudozik. .. — Nem 'hisz nekem? — Jól van asszonyom, me­gyek. Majd keresek vigaszta­lást annál a táncosnőnél, aki­nek kegyeit jelenleg az, ura él­vezi. Ott talán kedvezőbb kilá­tásaim lesznek ... És már indult az ajtó felé. — Várjon. 'Szűcs visszafordult: — Maga . .. azt állítja, hogy ... az uram ... ismeretséget tart fenn egy . . . táncosnővel? Szűcs mosolygott: — Asszonyom ön nagyon fi­nom szóval jelöli azt a ragasz­kodást, amely kedves férjét a táncosnőhöz fűzi. Az asszony elsápadt. Az a határozottság, amellyel Szűcs a maga igazát exősitgette, ki­forgatta a nyugalomból. A lé­legzete is elakadt. — Beszéljen . .. — Bocsánat asszonyom, de ha jól értettem, ön az imént kiutasított engem ... — Megengedem ... .hogy it maradjon ... Szűcs meghajolt: — Köszönöm — És most feleljen ... ki az a táncosnő? — Sajnos, a nevével nem szol gálhatok ... Akik látták a tán­cosnőt azt mondják tünemé­nyes ... Csergő baiátom el van ragadtatva tőle ... — Csergő? — Igen. ö ugyanis épen teg­nap találkozott velük .. • Az asszony érezte, hogy ki­hagy a szívverése. Alig találta a szavakat. — Velük? Kikkel? — Az urával ... és a táncos­nővel ... Fordult körülötte a világ. Az ura hűtlenségének gondolata végigeieszzkedett minden ideg szálán. Alig tudott uralkodni magán. Száját összeszoritotta. Közel volt hozzá, hogy sirva fa­kadjon. Szűcs diadallal nétze ezt a kínlódást. És hogy még jobban megforgassa a kést az asszony szivében, — folytatta a leleple­zést: — Csergő a férjét épen ak­kor kapta rajta, amikor a tán­izmokat soha se erőltessük meg. Jó gyakorlat a mezítláb való tácolás, természetes"- mérsék lettel. Ártalmas azokban szült, vagy szorosan fűzött cipőben táncolni. Ha járunk, a lépésünk legyen gyors, hirtelen, az ujjak álljanak előre. Különösen vi­gyázni kell a gyermekek lábára, nogy cipőjük ne gátolja a ter­mészetes fejlődést. A modern etetnek tipikus jelensége az au­tomobil-láb, melyet az állandó nyomás fejlesztett ki autóveze­tőknél. A rendszeres gyalogláson kí­vül a céltudatos torna erősiti legjobban a lábat. Nemcsak az alsőlábszárt, de a lábfejet is edzenünk kell izomgyakorla­tokkal. Este lefekvés előtt és reggel öltözködés közben szán­junk öt percet a láb tornájá­nak. Hiil'és ellen is erősítsük a lábat, próbáljuk meg időnként otthon a mezítláb, vagy nyitott szandálban való járást. Okos. ember sokat gyalogol. És lehetőleg naponta vált ci­pőt és harisnyát. Ezt ugyan fő­leg azok engedhetik meg ma­guknak, akiknek a legkevésbé van szükségük a lábukra: a gazdag emberek ... K. F. — Az uram nem tud leszokni a tiltott játékokról. Tegnap is másfél órát sakkozott. — De hiszen a sakk nem til­tott játék! — Dehogyisnem. Én megtil­tottam neki. cosnőt* egy csukott fiákerbe se­gítette ... éjfél után félhárom órakor ... pontosan tudom az időt ... Az asszony ráaneredt Szűcs­re: — Félháromkor .. . éjfél­­után. — ügy van asszonyom. — És mondja ... ez tegnap történt ? — Igen, tegnap a Táncpalota előtt. — A Táncpaiota előtt? — Csodálkozik? Az asszony egyszerre fellé­legzett: — Nem ... már nem csodál­kozom. SzÜQS az asszonyhoz hajolt: — Meg fogom büntetni az urát. — Hogyan? — Még ma este .. • leütöm a kezéről a táncosnőt ... Az asszony feikacagott: — Hát lássa, ez az, ami nem fog sikerülni magának ... — Gondolja, asszonyom? — Sőt meg vagyok győződve róla. Mert vegye tudomásul az a nő, akit tegnap éjfél után fél­­háromkor a férjem fiákerbe se­gített ... az a nő ... — Az a nő? — Az a nő . .. nos igen . . . én voltaim .. . II KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések . . ............. $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása.............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) .....'............. .... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 ” ” Hol van a nyár?'....................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $1,0.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: U( Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs).........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-! kell számítani. K. 1. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. KÉRDÉS FELELET — Mancilta! Hozzámenne maiga egy ütődött alakhoz, ha sok a pénze? — Node Ödön, igazán nem is tud'om, mit feleljek, olyan hir­telen jött ez a házassági aján­lat ... * * * — Borzasztó, hogy mennyire változékonyak a férfiak! — mondja az egyik kis színésznő a másiknak. — Múlt héten még imádtam Jenőt és ma már rá sem tudok nézni ... — Nem adom a lányomat egy olyan emberhez, aki nyakig u­­szak az ^dóságban. — Vegye tekintetbe uram, hogy apró termetű vagyok .. . * * » Az oráni lányt apja férjhez­­adta egy dúsgazdag tangeri hentesmesterhez. Pár nappal a nászéjszaka után az asiszony sírva szökik vissza a szülőkhöz. Hulló könnyek között panazol­­ja, hogy férje szünet nélkül ve­ri. Az, apja illő megértéssel hall­­gíatja lánya panaszait, majd két irtózatos ptofont ken Le neki. Az­tán — mintegy magyarázatként -— hozzáteszi: — Látod, drága kicsi gyer­mekem, bosszút álltam a férje­den. Az a gazember veri a lá­nyomat. Én viszont most meg»­­potoztam a feleségét. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. WORTH IRTA: AMBRUS ZOLTÁN Mirtusz-erdő mélyén, homály­ban, árnyékok járnak az örök béke nyugalmával, ösvényen, hol a lejtés nem ad hangot. Fa­kó fény szűrődik át a sűrűségen s kísérteties világot vet egy viasz-sárga, cserkoszorus fejre melyen a Jegvékonyabh ajkak a világon, mintha szóra válnának el egymástól:-— Láttam és megértettem az Életet. Láttam, hogy egy és u­­gyanaz az Apokalipszis szörnyű s égével. Az ember, a förtel­­mek özönvizének fénye, mely beragyog a fekete vizek mélysé­geibe: az örök Nőiség: s az ezüstös derengés, az egyetlen, ami fölötte van e sötét, piszkos hullámoknak: ő Beatrice! A másik két árnyék mindezt már a hatodik érzékkel ha’l­­gatja. Talán össze is néznek egy kissé a hatodik érzékükkel. Az egyik szellemkar megérinte­né a másikat, de csak üres le­vegő érintkezik üres levegővel. — Nézd — siuttog az első, lé­­ieknyelven a másikhoz — nem ez a cserkoszorus volt-e a leg­szebb» ember a világon? Mintha minden vonása ezer meg ezer fájdalomból volna: arca maga a Szenvedés. — Meglehet, — felelt a má­sik. A cserkoszorus aztán tovább megy, megkeresni mesterét, Vergilust; a másik kettő háti a maiad egy kis akadémikus: be­szélgetésre. —- Az igazat megvallva — kezdi, az, aki utóbb szólalt meg — szeretném, ha bemutatna az ezüstös derengésnek. Nem ér­tem őt egészen; túlontúl sok aetairát láttam földi életemben. — Nemes Pyrrhon» magam is olyanformán gondolkozom, mint te, noha nem vagyok tu­dós e dologiban. Az asszony igen oolond állat, bár különben tet­szetős és formás. — Lehet, tiszteletreméltó Erasmus, hogy egész igazad van. Az asszony többnyire for­más és még gyakrabban bolond. — Beszéljünk róla, Pyrrhon. Mert különös, de beszélni is kel­lemes róla. — Nem gondolod, hogy be­­mennénk a kaszinóba? Megin­nánk egy-liét pohár ét'hert s meghallgatiiók mindazt a rosz­­szat, amit barátaink tudnak a nőről? Talán ott lesznek Molié­­re, Schopenhauer és Baudelaire barátaink is. — Neked igazad van, nemes Pyrrhon. — Meglehet, — felelt Pyrr­hon. Betértek a pókhálóból épült Winnipr-, Man. 1975. dec. 12. A gyermekkori áldás (Folytatás a 2. oldalról) solya eltűnt. Komoran nézett a padlóra. Látta maga előtt a Ja­nikát, Katicát és hallotta a “csodálatos hangocskákat” ... “és ne vigy núnket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Lassan lerakta magáról a subát, odament a mosdótálhoz. A falon kis tükör függött. Meg­látta fekete arcát és szemeit. Azok milyen különös kisértés fényétől ragyogtak. Haja kóco­sán lógott homlokára, mint olyan vad bozót. Domonkos Pista bemártotta arcát a tiszta vízbe. Haj, de jó volt, de hűvös, de jótékony. Amikor megmos­dott és ismét a tükörbe nézett, nem is akarta elhinni, hogy ez ő, hogy ez tulajdon maga. Arca különösen tiszta és világos volt. Megcsodálta kezeinek a tiszta­ságát. Reszkettek és üresek voltak s ettől az ürességtől let­tek gazdagok. Le»-hunyta sze­mét és mormolta: — Sohasem hittem volna, hcigy egyszer igy ébredek. Ezen az éjjelen szemet sem hunyt. Ült a gyertya fénye mel­lett és sok sötét mélységen ván­dorolt keresztül, mig végre vi­lágosságra ért. Most áldott tá­jékon állt, ennek neve gyermek­kor. A Pityu! Honvágyat ka­pott Pityu után. Kereste és megtalálta egy szegényes »ház­ban. A kis Pityu ott ült az asz­tal mellett a meleg szobában. Igen, akkor még a nappalok és palotába, ahol a legjobb neve­lésű árnyékok hajtogatták sű­rűn a serleget, hogy minél ha­marább elfelejthessék az éle­tet. Csakugyan ott voltak ösz­­szes barátaik. De meglepeté­sükre, az asztalnál a főhelyet egy idegen foglalta el, akit sen­ki se ismert. — íme Pyrrhon és Erasmus, — mondták az asztal körül ülők. — Miről vitatkoztak? — kér­dezte Protagoras, a sofista, ké­szen rá, hogy mindent »megcá­foljon. — Az asszonyról beszélge­tünk, — feleit Erasmus.. — Az asszonyról általában és különö­sen. Mindenki Sokratesi e pillan­tott. Távol Xantippétől, a holes boldogan vitatkozott ifjú bará­taival az igazságról. Platon, re­megett. Hátha Erasmus, köny­­nyelmüsége kegyetlen hatással lesz az öreg mesterére? Hátha az asszony említése komorrá fogja tenni s egyszerre elnémít­ja? De a bölcs lenyelte Erasmus köimyelmüséig'ét is, hajdan a bürök-altatót. Xantippétől tá­vol,, a bölcs derült és igazságos maradt. Ellenben annál nagyobb volt a hatás a költők zúgában,. Al­fred De Musset, a sok étihertől zavaros szemmel, mereven né­zett maga elé. Az asszony? Nem »emlékezett többé semmire, Leid Byron hátrasimitotta für­téit, mintha egy sereg, kisérte­­tet akart volna elűzni homloka tájáról. Goethe mosolygott s két garas ára földi »csókéit oda adta volna az egész előkelő tár­saságot. De a költők sem óhajtottak vitatkozni, midőn mindenek csodálkozására, a jövevény ra­gadta meg a szót: az ismeret­len, aki a fő-helyre fészkelte» be magát. — Senki se mondhat róla többet, mint én' — szólt az ide­gen. — Az asszonyok nagy so­kasága heyert a lábam előtt. Szép napjaimban koronás» nők kerestek, s a kiválasztottjaim mindég, ha találkoztunk sival­­kodva .magasztaltak. — Ki lehet ez az ismeretlen árnyék? — kérdezte Pyrrhon titkon Erasmustól. — Ő bizonyára Don Juan, a sevillai burlador — felelte Eras­mus. —’ Meglehet, — szólt Pyír­­hon. — De nekem úgy tetszik, hogy kissé beszédes. — Az asszony — folytatta az idegen —• buta, hivalkodó és páváskodni szerető. — Engedelmet, — szólt köz­be Protagoras — az Isten azért adott a pávának szép tollakat, hogy kitépjük és felhasználjuk —*— Meglehet, — felelt neki 7 éjjelek melegek voltak. ÁmMr apa néha részegen jött haza és ráorditott a csendes édesanyá­ra. Majd látta önmagát édesap ­ja halottas ágya »mellett térde­pelni. Így szólt hozzá,: — Pityukám, mindig oly jo légy, mint édesanyád. TöbeM nem szóit, halvány lett és a szoba hideg. “(Mint édesanyád!” Most mellette ült ismét az édesanyja, mint ha„ dán gyakran s hallgatott, .i vándor szégyenkezett előtte es nézte »kezeit, melyeik oly maki. ■ iátlanul tiszták voltak. Nem bi» - ta tovább a kamrában! Indul »i készül. Mennyi az idő, azzal nem törődött, óvatosan kitépett a konyhába, hogy senki meg ne hallja. A konyhában a mécses égett. Kívánság nélkül nézett az almáriumra. Egy ujja sem mozdult . . . Domonkos Pista mo»solyogva ment »ei a szekrény' mellett. A kisértés erővé vált benne. Senki sem »hallotta, m.­­kor elment. Szerette volna még egyszer látni Jamkát, Katicát! A köd eltűnt. Gyögyörüen ha­vazott. Domonkos Pista kiment a faluból. Halkan indult az ide­genbe vezető úton. A hópeiy­­hek halkan eltakarták lépteit. Álomszerűén szólt az elhagyott falu harangja. Miég sötét volt, bár a reggel közeledett. A ván­dor neim látta a hópelyheket, da"1 érezte az arcán, kezein, a szivé­ben. Mint édes áldás szálltak Domonkos Istvánra, aki éjnek idején titokban indult útnak. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését h o n fi társ m ielöb b! Pyrrhon — mert kicsinyes dol­gokat beszél. — Ismertem egy pérúi höl­gyet, — erősködött a jövevény — akinek egyetlenegy ruhája százhúszezer frankjába került. Egy fél millió ember napi élei­mébe. — Fuj! — szóltak az asztal körül többen. — Ez Peabody, az emberba­rát, — találgatta E.asn.»us. — Első kreációimtól — be­szélte a közlékeny idegen — az asszonyok egyszerűen megva­dultak. Egy költeményem, mely szürkeségével sejtelmeket éb­resztett, feketeségével »pedig megrázott minden női lelket: ál­matlanná tette a fél világot. — Mégis költőnek kell lennie — vélte Erasmus. — Igaz, »hogy én Én vagyok — folytatta az ismeretlen — s bizonyára nehezen leszek pótol­ható. De voltak tanítványaim, akiket magam neveltem. A hoz­zám hasonló tehetsége c mindig megbecsültem, házamban fo­gadtam és arannyal fizettem. (— Minden esetre »művészie­tek — jegyezte meg Erasmus, s helyeslőleg bólongatctc a b - szélő felé.) — ... Mert előttem csiak e^y volt kedves: az ügy — magya­rázta a rejtelmes árnyék s ki - ürítette előbb a jobbra, majd a balra ülő létek serlegét, — Gaz dag ember voltam, birtokosa egy pompás falusi jószágnak, a mellnek kényelmében koro.. kint me»g-megpihentem. De so­hase tudtam sokáig tétlenül maradni. Valami visszahajtott .. munkához s szüntelen azt súg­ta a fülembe: “Csak előre, csak előre! .. — Ah, már értem! — szólt Erasmus a homlokára ütve. Tv; valami admirális, aki örökkön visszasóvárgott a tengerre. — Vagy meglehet, -— vélte PyrrEbn, hogy az északi särk egy szerelmese, akit életéne.. végéig kisért a jégmezők em­léke. De ebben» a pillanatban egy szolgálattevő angyal lépett az ismeretlenhez s igy szólította meg mennyei »udvariassággal: — Bocsánat, uram, minthogy ez a társaság zártkörű, s mint­hogy ebben a helyiségben csak a Gondolkozók »clubjának tag'a foglalhatnak helyet, szabad k .■ deznem Urasálgodnok a tags - gát igazoló jegyét? Az ismeretlen egy pillanatr i zavarba jött, de aztán felül »kei e kedett benne »egy hallhatatla n ősének a humora és igy szólt — Bizony nekem nincsen tag sági jegye»m, mélyen tisztelt á - nyékok. Méltóztassanak kidől ­ni innen, mert az igazat me - vallva, én csak szabó vagyok. A szabót kidobták. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom