Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-12 / 41. szám

PUiZTITÓ ÁRVIZEK ERDÉLYBEN

mi

(Megkésett tudósítás.) — Július első három napján, óriási esőzések, felhőszakadások voltak országszerte, melyek folytán megáradtak a folyók, patakok, pusztító árvizeket okozva, főleg a Maros, a Küküllők és az Olt völgyében, az ókirályságban pedig a Duna mentén. Termőföldek, hidak, útak, vasúti töltések, épületek estek áldozatul. Kormányrendelet kötelezett minden épkézláb személyt résztvenni a védelmi és mentési munkákban, még három vasárnap is s a szükségállapotot csak július 18.-án szüntették meg, kivéve a Duna menti helyeket. A kirendelt katonaság és a diákok is erejük megfeszítésével dolgoztak.

A Marosmegyei speciális árvízvédelmi parancsnokság jelentése szerint (VÖRÖS ZÁSZLÓ, júl. 4.) “a vizek kiáradása a legnagyobb mértékben Marosvásárhely és Segesvár rnunici'pdumokat, Tirnaveni (Dicsőszentmárton) várost érintette, valamint a megye számos más Hely ségét”. (Marosvásárhelyen

a Poklos patak okozta a legnagyobb kárt. (Gyulafehérváron a folyó 3 mérteivel haladta meg az áradási szintet: 7.40

méterre duzzadt. (ELŐRE, júl. g.) (Marosvásárhelyen 17 iskolát és a vegyipari líceum földszintjét rongálta meg az árvíz, (v. Z. aug. 21.) Hargitaimegyében 13 vállalatot. (ELŐRE, júl. ö.) Tordán emberemlékezet óta nem volt ekkora árvíz. “Bömbölt és rombolt, gyenge drótként hajlította le a kórház hídjának két vaskorlátját, falakat tört át, épületeket öntött el és kerteket sodort magával. Jó néhány kisebb ház összeomlott.” (ELŐRE, júl. 17.)

Háromszék “a kiöntött vizek 19,000 hektár mezőgazdasági területet borítottak el. Viz alá került 2665 ház, amiből llerombolódott 35. Megszakadt a közlekedés a fontosabb útvonalakon és a iSepsiszentgyörgy- Bukszád vasútvonalon. Lerombolódott 8 hid és több mint 135

áteresz; földcsuszamlások voltak Bibarcfalván és Bodoson, lerombolódott több ezer folyóméter kerítés. Tföjbb mint 35 ipari részlégben szüretelt a termelés; csak a mezőgazdaságban keltetkezett károkat több mint 25 millió leire becsülték.” (MEGYEI TÜKÖR, július 11.)

Dicsőszentmártonnál “a vasúti töltést a város felett, iSzőkefalván és alatt, Ádámosnái egyaránt elmosta az ár. Gállfalvánál az aszfaltozott megyei út lesuvadt a mélybe, úgyhogy ott a gépjárműforgalmat zárták le.” (V.Z. júl. 9.) “Árvíz öntötte el Székelyudvarhely, Székeiykeresztúr és Csíkszereda egy részét és több Hargita megyei falusi települést. Több száz lakást már az első órákban kiürítettek. Körülbelüli 10O hid, közel 100 km. megyei és községi út került víz alá. Hasonlóaű a Székelyudvaolhely és iSegesvár, a Csicsó és Brassó közötti vasútvonal több szakasza. Csikszentsámon környékén a medréből kilépett Olt mégrongálta a síneket. A székelyudvarhelyi cérnagyárnál, fonodánál, a Tehnoutilajnál, a bútorgyár és kenyérgyár részlegei, valamint a székely keresztúri lenáztatónál, a len- és kendert'eldolgozó vállalatnál a betörő viz miatt időlegesen leállt a termelés.” (ELŐRE, július 4.)

Gsikban az árvizek elkerülték az üdülő és gyógyhelyeket. “A Gyilkostó, Tusnádfürdő, Borszék változatlanul várják a vendégeket.” Előre, júl. 18.)

Dicsószentmártoinban a vízállás meghaladta az 1970-es szintet, közel másfélezer lakásba hatolt be a partjait vesztett Küküllő. (V.Z. aug. 3.)

“Végig a völgyön felfelé, Ördöngősfüzestől Szentivánig, Cégiétől Vasasszentgotthárdig s azon felül is, a völgy egész szélességében viz van mindenütt, csak sejteni lehet, hogy merre is kanyorog a patak eredeti medre.” De a halastavakat sikerült megmenteni. (Igazság júl. 9.) (Transsylvania)

SüRűfiiLftÁS MEihüiUK

(Folytatás az első ,oldali ól)

Az elvakult szociáldemokrata vezérek úgy látszik nem dühödnek fel a vörös szín láttán — a bikáktól eltérően, sőt megnyugtatóan hat rájuk ez a szín. Jajj azonban annak a kormánynak co aiiumi endnek, mely a nemzeti függetlenség alapján mer nemzeti politikát folytatni. Az ilyen ál lumber de k megdöntése elsőrendű feladata minden igazi (szoeiál) demokratának. (Lásd Portugália példáját és sorsát!)

És itt felvetődik az a nagyon egyszerű kérdés, miért nem tiltakozik egyetlen szociáldemokrata erkölcsőr sem a keleti blokkon belüli Ítéletek és kivégzések, munka táborok és a legelemibb szabadság, korlátozása ellen?! Miért némák a palmerek, uylok, Írandók, wehnerek és a többiek, ha arról van szó (jegy Szolsenyiicinnek, Szaharovnak nyújtsanak segédkezet, mikor ezek egy valódi elnyomás és az emberi jog és méltóság Igazi lábbal tipr ói ellen foglaltak és foglalnak állást, valóban politikai okokból és valóban saját népük érdekében a szellemi és testi elnyomatás és kizsákmányolás kipellengérezésére. “A 46,000 dollárt a spanyol ellenzék kapja” — mondotta Palmer miniszterelnök, egy “szabad Spanyolország” ügyének támogatású: a. Bizonyára nagyon fájhat Palmer elvtársnak, hogy ama — előreláthatólag vörös — “szabad Spanyolország” már nem 40 évvel ezelőtt valósult meg. Most csak arra várunk, lévén mi is a demokráciákban oly divatos “paritás” szószólói, hogy mikor adományoz Palmer kar társ 46,000 dollárt a kommunizmus ellenfeleinek is, a Keleti Blokkon belüli “ördögi gyilkosok” rendszerének leváltására, ha már a “fasizmus” ellenfelei oldalán ennyire lekötelezte magát? Erre azonban -— valószínűiéig —- sokáig várhatunk, mert .bevette szociáldemokrata értékítélet és értékelmélet sze rint hősök és ellenzékiek csak orvvadász, rendőrgyilkos terroristák lehetnek, akiknek méltó megbüntetésére és ártalmatlannátételére ‘‘világméretű

gyásszal” válaszol a “világ közvélemény.”

De miiben áll még, mindezeken túlmenően, az európai szociáldemokraták tudathasadása ? Amennyiben a palmeri követeléseknek és felhívásoknak igazuk lenne, s azok követésre méltóak lennének, — akkor jogosan felmerül a kérdés, miért kell több millió márkás költséggel terrorista-biztos börtönö két és tárgyalótermeket építeni a Bader-IMeiliof gyilkosoknak, (bocsánat, politikai ellenállóknak!), miért kell a repülőgép-, ember- éis gyei mekrablókat rács mögé dugni, ahelyett hogy baráti ölelésre kebelünkre vonnánk őket?! Meút mennyiben különböznek ezek a tettesek motívumaikban és célkitűzéseikben a Spanyolországiban elitéit és részben kivégzett rendőrgyilkos terroristáktól? A válaszók, melyeket szociáldemokrata részi öl ezekre a kérdésekre kapnánk, semmiben sem különböznének — fából vaskarika mivoltukban -— a marxizmus nesze semmi, fogd meg jól tételeitől. Hasalások és mellébeszélések lennének, a valóság, a halálos veszélyeket rejtő valóság elködösitésére. Mert az európai szociáldemokrata vezetők bizonyos hányada és az általuk védelembe vett teritoristák között kétségtelenül rokon vonások vannak: mindkét oldal a ködösítés nagymestere, tudatosan, vagy tudat aiatt hóhéra a rendnek, törvénynek és a szabadságnak, még akkor is, Iha — láthatólag — ezek nevében ítélnek, döntenek és demonst: álnak. Ezekben a látszat-erényekben rejlik erejük és veszélyességük — a rákfene virusáhos hasonlóan! Palmer elvtárs 46,000 dollárjának minden centje a jövő bilincseinek egy-egy láncszemévé válhat a világ népeinek életében. Mit használ azonbam majd akkor Palmer elvtárs védekezése: tévedtem,

mert félrevezettek? ! Pedig nem őt vezették félre, hanem ő vezette félre embertársait egy olyan humanizmus szellemében, melynek előbb utóbb világméretű Archipel Gulag-okba kell torkolnia!

Akikor már' a palmerek nélkül is . . . —

DIÓSZEGHY TIBOR:

RAVASZ LÁiZLO.ÜTAH

Illés szekeren messze vágtatott, eltűnt a fényben annyi jajj után, amit a kényszer vállára dobott a “jog” ^nevében kihívón, bután.

Illés szekerén haza érkezett, kit saját honában hontalanná- tettek, ki tudott daccal sose vétkezett s magáévá tette a Krisztus-keresztet.

Illés szekerén vitte el az Ur áldott szolgáját szent időtlenségbe, ott őrködik rajtunk mostmár adótól, mikor győz /a Rosszon a Nagy Jóság végre .

A mai Temesvár

a “New York Times" szemléietében

A New York Times ápriiis 26.-1 száma közölte utazó riporterének, Henry Karúmnak helyszíni tudósítását Temesvárról, aki szerint “egyetlen város sem inkább “Balkán”, mint Temesvár, amennyiben a “Balkán” szó a különböző nemzetiségeket es felekezeteket jelenti, továbbá a változó uralmakat és a sok nyelvű határkereskedelSmet, habár a legközelebbi határ ide iß mérföldre van’”.

A riport elmondja, hogy a románok, akik 1918-ig, az inipéííumváltozásig kisebbséget képeztek, Timisoarának nevezik a várost, a magyarok, németek és zsidók Temesvárnak, a szerbek, bolgárok és cigányok pedig szintén a román nevén. Ezt rendkívüli jelenségnek tekinti Mr. Kamm s ’Ceausescu liberális gondolkodásának tulajdonítja, aki erőskezü uralmával elejét veszi minden szélsőségesi nacionalista megnyilvánulásnak. “A helybeli kommunista párt székházában különböző lapok jelennek meg román, német, magyar, szerb nyelven, tartalmuk ugyanaz, legfeljebb a cikkek címei különbözők. Az állami színház (Habsburg tradíciók szerint) a főtéren, négy színtársulatnak ad otthont: egy operának, továbbá román, magyar és német társulatnak.”

“A német és magyar népközösségeknek külön saját tannyelvet, történelmet és fö.drajzot oktatják bennük románul.” A német középiskola különleges tekintélynek örvend; román dignitáriusok is oda küldik tanulni gyermekeiket, igy Dumitru Margineanu is, a helyi román pártlap főszerkesztője.

“Temesváron tradíció a türelem a különböző nemzetiségek között, amit legjobban lehet lemérni a hagyományosan legjobban üldözött két kisebbség: a cigányok és zsidók vonatkozásában.”

Margineau főszerkesztő erősen kiemelte Mr. Kamm előtt

a cigányok magánkereskedői szerepét, akik üres üvegeket szednek össze és adnak el, fazekakat és1 tepsiket javítanak s kisebb! fém-munkákat is végeznek. A tudósítás szerint “igazi balkáni ignorálásával a határoknak”, ők a csempészei jugoszláviai áruknak, ők rohanják meg, a Jugoszláviából érke-r ző autöbo szokat s kínálnak az utasoknak harisnya-nadrágokat, aztán a hasznot befektetik másba, ami csak elérhető, olcsó áron vásárolva, ők a mozijegy üzéikedők is.

“A második világháború előtt

14,000 zsidó lakosa volt Temesvárnak, akikből 13,000 túlélte a háborút, amint ezt a zsidók hálásan emlegetik; ez sokkal jobb eredmény, mint Románia többi részében, vagy általában Kelet-Európábán, ötven éves életkorig a férfiakat román munkatáborokba küldték, nem pedig megsemmisítő táborokba, és akik Temesváron maradtak, azoknak megengedték, hogy hozzátartozóiknak élelmet küldjenek. A sárga csillag kötelező viselését és hogy a zsidók csak korlátolt órákban vásárolhatnak az üzletekben, csendesen abbahagyták. “Lopások történtek, de nem emberölések” — mondta egy akkori szemtanú.”

“A kommunista párt magatartása a zsidók felé, mint az emigráns politika mutatja, a legliberálisabb a tartományban. A háború végén itt talált 3400 maradt vissza. Két zsinagóga, apielyek a régebbi prosperitást bizonyítják, megmaradt, de kevés zsidó vesz részt az isten- i tiszteletekben, kivéve a fő ünnepeket.”

A cikk szerint a régi Belváros a Habsburg idők és a Balkán (?) jellegét mutatja. “A török uralom századaiból, amely a 18. században végződött, a városfalnak csak egy töredéke az, ami nem Ausztria seregeitől származik. A barokk épüle-i_i—■_!—i_n— ~ -i_i

tek, a sok templom, a tágas parkok, most telte orgonavirággokkal, igazolják azt az állítást, hogy Temesvár egy “kis Bécs”. Ezt mutatja az a tény is, hogy bár közel 60 év elmúlt az osztrák-magyar uralom óta, a városrészek és számos utca német elnevezései még jól tudják. És Habsburg-idők szokása szerint a férfiak még kalapjukat leemelve üdvözlik egymást, meghajolva, rangjuk megnevezésével.”

“De Temesvár már nem hasonlít tovább Bécshez az élet minősége tekintetében. Épületei, nem úgy mint Becsben, megviselve a háboró által, elhanyagoltak, rozzantak. A legtöbb régi lakásban több különböző család él, osztozva a közös konyhában, fürdőszobában és kölcsönös ellenségeskedésben. Mint mindenütt Romániában, a nép szegényesen és inkább egyformán van öltözve. Az üzletek rosszul vannak áruval ellátva, de, zsúfoltak. Gyakori sorbaállások bizonyítják a gyakori hiányokat, ami általános panasz tárgya úgy itt, mint Bukarestben. Románia koncentrációja az exportra, sokszor megfosztja a románokat saját termékeitől, mint a hús, vagy mint importált cikkek, például a kávé. A túlságosan centralizált szétosztási rendszer még az újságosbódéknál isi sorbaállást okoz.”

“ügy látszik, a romániai életsz,invonal minősége a temesvári tartomány 110,000 németje szemében lerontja Bukarestnek a kisebbségek felé tanúsított liberális vonzását, Nyugat-Németország prosperitása is demokráciája erős vonzóerőt gyakorol a 380,000 főnyi német kisebbségre.”

“Nikolaus Berwanger, a németnyelvű kommunista napilap főszerkesztője, a kivándorlást tárgyalva azt mondja, hogy ez nem nemzetiségi okokból folyik. Évente körülbelül 8000 né(Folytatás a 8. oldalon)

Winnipr-, Man. 1975. dec. 12.

5

VIHARFELHŐK A BALKÁNON

(Foltyatás az első oldalról)

csatlós szerveit is. Ezek feladata beszervezni munkatársakat Romániában, Jugoszláviában és a szerte a világon élő emigránsok között, kiket rábeszélnek arra, hogy térjenek vissza hazájukba. Az emigránsok között, van ugyan néhány igazi kommunista, de a többiek főleg léprement nemzeti érzésű elemek.

Augusztusban Kakaries osztagai több ilyen hálózatot fedeztek fel ’Szerbiában, főleg; a Vajdaságban. A szálak Ausztriában vezettek, ahol több titkos szovjetbarát mozgalom működik. Ugyanebben az időben Vlado Dapcsavics volt tábornok, — ki a Tito ellen tervezett és meghiúsult sztálinista puccskísérlet mégszervezője volt 1948-ban — a bukaresti Dorombati nevű hotelből két kísérőjével együtt nyomtalanul eltűnt. Dapcsevicset annakidején összeesküvés vádjával) elítélték, de az 1956-cs jugoszláv-iszovjet közeledés idején szabadlábra helyezték. Ezután elmenekült Albániába, majd Moszkvába, onnan Párizsba s végül Belgiumba ment, hol belga állampolgár lett. Politikai tevékenységét is tovább folytatta, de saját nézete szerint “sem titóista, sem moszkvabarát’’ irányban.

A románok hivatalosan azt állítják, hogy semmi tuldomásuk sincs Dapcsevics Belgrádban fog a színre lépni, mint a Kakaries által rendezett újsztalinisták ellen rendezendő perek főhőse.

Moszkva azonban nem leplezte haragját az események láttán és Ceausescu román elnök kénytelen volt lemondani tervezett belgrádi útját.

A balkáni ármánykodások még az 1968-as prágai eseményeknél is. nagyobb veszélyt Je-P

I

B

B

B

.»I «5i.FI Hl ÉV 5 0

ALEX. A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE

1467 Mansfield Street, Montreal, Que. — Tel.: 842-9548.

KÉRJE AZ IKKA ÚJ KARÁCSONYI < ÁRJEGYZÉKEI!

16 oldalon kitűnő összeállítású csomagok, nászajándék, babycsomagok, műszaki cikkek, minden alkalomra ajándék. Gépkocsi, gáztűzhely és gázpalack, Select-csemege csomagok. Rendelések már most feladhatók “Csak Ünnep előtt” megjegyzéssel.

TUZEX LEI COMTURIST ROMÁN CSOMAGOK

GYÓGYSZERKÜLDÉSEK

Hiteles fordítások, Nyilatkozatok, Magyarországi válóperek.

1

I

i

a

i

1

i

i

i

a

p| óyors, előzékeny kiszolgálás. Minden levélre aznap válaszolunk. ^

leüthetnek Nyugat-Európa lábánál. Eímck elhárítására Dzsemal Bjedics jugoszláv miniszterelnök nyíltan közeledett Pekingliez s októberben a hivatalos “Borba” c. lapban kendözés nélkül megírta, hogy “Kin a jelenti az egyetlen védőbástyát a ‘hegemoiiizmus’ és az imperializmus ellen.” Valószínűié g ezért hivták gyorsan össze október 16.-án a moszkvai Politbüro titkos ügyeinek bizottságát s ez az ülés volt az oka annak is, hogy Brezsnyev és Giscard d’Estan.g, megbeszélései halasztást szenvedtek.

Belgrádban élénk figyelmet szenteltek az okt. 7.-én aláirt Keletnémet-szovjet barátsági szerződés módosított szöveg nek is, ami szerint automatikus katonai beavatkozás hajtandó végre, ha bármi veszély áll elő a varsói blokk határainál. Moszkva tehát ugrásra készen várja Tito halálát, vagy ha Bukarestben “nem kedvező” változás (menne végbe. Az a cél, hogy az ‘eretnek’ irónián és jugoszláv kommunistákat ’visszavezessék az ‘igazitü’ moszkvai vonalra.

A szovjet Politbüro megs van róla győződve, hogy ha Belgrád és Bukarest ellen villámbeavatkozás történne, se az OTAN, se Párizs, se Washington nem tenne semmit. Csakúgy, mint 1968-ban Prága miatt.

* * *

A “Cahiers Européens” c.hetilap igy vélekedik a jugoszláv helyzetről:

Tito erősebb megtorló intézkedéseket foganatosít az elégedetlen elemek ellen, kiknek tábora egyre nő. Köztük találhatók

1) a “kominformisták” és a kemény sztálinisták, kik sürgetik Jugoszlávia visszatérését a szovjet táborba,

2) a “liberális’’ elemiek kik a vén államfő abszolutizmusának megszüntetését követelik,

3) a “nacionalisták”, kik belülről kísérlik meg felbomlasztani az országot (horvátok, albánok), vagy a soviniszta nagyszernek, kik meg kívánják tartani uralmukat a többi ‘szövetségi köztársaság’ fölött.

A széteső jugoszláv államtákolmány bomlása komoly veszélyt jelent s ma már az is kétséges, hogy Tito képes lesz-e haláláig kezében tartani a helyzetet, amint azt általában feltételezték.

Annyi biztos, ’hogy a szovjet vezetőség most már nem isi titkolja, hogy beavatkozásra készül, ha Európának e fontos részén robbanás történne.

ÁRGUS — Párizs.

MAJTHÉNYI György

ARANYMaLINnü

Oltó ezt is sokalta, kevéssel utóbb otthagyta az asztalt, a tésztát meg sie várta.

’ A kedélyes, estékből, amikre számított, nem lett semmi. Oltó. magábahúzódott, mint a csiga, mogorvasága még a kötteles udvariasságig se melegedett, és ha hazajött kóborlásából, vagy a fűszerestől, éppen psak megvacsorált s már ment is a szobájába. Dúsné pedig, valami leányos ábrándozással, abban volt, hogy majd vidáman elkártyázgatnak esténként, vagy elbeszélgetnek, csöndesen, rávezeti Oltót az irodalomra, esetleg; megkéri, hogy olvasson föl meki valamit olyan Íróiktól, akiket ő az ábrándjait, és. még érezte az izét annak a kedves beszélgetésnek, amelyet az Oltó. megérkezése utáni délelőtt folytattak. Ezektől az ábrándoktól nehezére esett megválni. Ahányszor Oltóra nézett, ijedtséget tükrözött a tekintete. A lelke mélyén meg volt rémülve, mintha valami nagy veszély küldené feléje figyelmeztető hullámait. Az éjszakái megint nyugtalanok voltak, és Oltó közelsége nem éreztette korábbi kedvező hatását.

Amikor megtudta, hogy Oltó a fűszereshez jár és ott pálinkát iszik, valósággal kétségbeesett. Ó hányszor hallotta otthon is, másutt is, hogy aki igy iszik, az elveszet ember. Abban az ivásban, amelyet például a patikus folytatott, volt valami társaságbeli iz, rá lehetett fogni, hogy “bohém ember”, de fűszeresnél, butikban inni, az züllést jelentett. Ebből értette meg, hogy Oltóban valami végzetes dolog játsizódik le, miért is tenné ezt különben ez a szép, rendes fiú? ’Hogy fogja, hogy állítsa meg a “lejtőn”? Riadozott és szenvedett. A két gyenge, üres kezét nézte az ölébe ejtettem Ezekkel kellene megfogni. De hiszen már megfogta volt, ési most kicsúszott. Miért? Elhibázta a játékot? Hát játék volt? Csak játék1?

Fárasztó tusakodás következett. Önmagával. Nem szokta meg, hogy önmagát igy vizsgáztassa. Hangulatok éltek benne, egymásba tolakodó képek, voltak, és a minőségük szerint sugallták a gondolatait. De ezek oknyomozó és logikus lefolytatásához, a végső következtetések kikényszerítéséhez nem szoktatta az agyát. Most megpróbálkozott vele. Kicsit izgatott lett. Uj dolog volt ez neki, valami, ami a gyónás előtti lelkiösmeiretvizsgálathoz hasonlított, de komolyabb, ‘felnőttebb” mert határozni akart, dönteni, végérvényesen megbizonyosodni maga felől. És rajokban tódultak agyába a képek Oltóról: amikor

— 84t —

— Dehogyis, kiérem. Az a ibiuta Radocsan, az; muzsikálta, magának. Hát teccik látni, ilyen buták itt az emberek. Van in egy paraszt, tán teejcik is ismerna, a Podvinecz ... Fatelep_ van, meg lovakkal is kupeckedik. Jól bírja magát s örökölt is nemrégiben valamit, de írni, olvasni mem tud ... Hát kérem van neki egy lánya, igazán nem lehet mondani, hogy egy szépség: volna, de hát a Radocsani belehöbörödött és el akarta venni feleségűi. Na, és mit mondott neki: a Podvinecz? Hát kérem, a Podvinecz azt mondta neki: Más diplom? Van diplomád? ... Szóljon hozzá! Ö csak diplomás embernek adhatja a lányát. NeLlbioh azt se tudja, mi fan terein a diploma. . .

— Hát e miatt kesereg most Radocsáni?

— Dehogy is emiatt! van ez tovább is, mert ennek a Radoesannak töibb a szerencséje, mint az esze.

— Azt hallottam, hogy nagy kutya. — jutott eszébe a Vugiricsi bácsi szava.

— De milyen kutya. Amikor rekvirálni kell, úgy nyúzz., a parasztokat, mint egy sintér ... Kérem — s; közelebb hajolt Oltóhoz — azt teccik hinni, hogy kerül neki valamibe ez a mulatozás? A koesmáiros boldog, hogy lekenyerezheti, mert — ulnter uns gesagt — vaj: van neki a fején és a Radocsan tudja ezt, akármikor följelentheti a jegyzőnél ...

Oltó bólintott, és szórakozottan nézett az üvegekre, inéit nem nagyon érdekelte Deitelibaum úr helyi riportja.

— Talán egy stamperli szilvóriumot? — fogta fel pillantását a fűszerest

— Nem bánom.

— Hát hol is hagytam el? — folytatta Deitelbaum töltés közben. — Ja igen, ez a, Radocsani Hát képzelje el magána c most már ezt a buta parasztot, hogyan szerezzen ő diplomát magának? Akkor kezdett el kocsmázni. Ivott, ivott, és végig bőgte az egész falut éjszakánkint . . . Hanem mit tesz Isten? Hát képem, azt teszi, hogy egy szép napon meghal a Vrabecz felesége, a bába .. . Innen a harmadik ház éppen.

— Ahoi az a nagy kutya van? ....

— Igen. Hanem a Vrabecz is szegény ember, az irtásban dolgozik a Podvinecznek, ha dolgozik. Na, és mi maradt r. á az asszony után? Hát semmi. Azért csak eltemette, talán ö. nap előtt volt a temetés. Richtig, a nmét pénteken. De szomba— 81 —