Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-12 / 41. szám

Winnipeg, Man. 1975. dec. 12.

AZ ANGYALI KÖLTŐ

Tűz Tamás:

ANGYAL MONDD KI (SAKjFÉLIG

Amerikai Magyar írók, 1974.

ÉRDEKES KÖNYV: egyik fele prózát, másik fele verset tartalmaz. A szerző — a modern magyar lira egyik legkiválóbb alakja — maga ád fölvilágositást, miéit választotta ezt a szokatlan módott könyve szerkezetéül: “A prózai rész segítséget nyújt az olvasónak a verses rész esztétikai fölméréséhez és értelmi-érzelmi befogadásához. Az első rész bevezetés a költészetbe, a második a ész eleven illusztrációja az elsőnek. Elmélet és valóság, használati utasitás egy lírai társasjátékhoz, eligazító jel a vers tündérországában ..

A prózai rész, ennek ia célnak megfelelően, főiként költői arcképekről áll. Mesteri tollal megírt tanulmányok, Tűz Tamás vallomásai költőtársairól, akiknek majdnem mindegyikét nemcsak müveiken keresztül, hanem személyesen is ismerte. Ennek az ismeretségnek emlékeit hangulatosan bede is szövi az írásokba, amelyek mindig valami évforduló, vagy könyvmegjelenés, alkalmából készültek.

Babitsról halála 25-ik évfordulóján emlékezik, meg. Remekmű ez a sok színnel, mélységgel, szeretettel megfestett Babits'kép. Mint emberről aligha írtak mó,g ilyen klasszikus sorokat az ‘‘esztendőkkel versenyt futó” nagy költőről: “Az, aki titkon búrahajolt, aki jöhetetleneket neméit, aki a hajnal alkonya volt, aki mélán taposni a régi köveket, akinek újjal alatt a líra hegedű-teste is csak nyögni tud s hörögni, mint halódó»: az messze van az egyén gőgjétől, inkább a magányos férfi alázatos, a felsőbb rendbe fogódzó zsoltárait zengi, aki tudja, kegy messze Napokban önnön ereje ráng és a planéták f éli ahajlitják pályája előtt az adamant rudakat ...”

Harsányi Lajosról, a “bús magyar örvény mé'lyiről jött a rábapárti trubadúr’-ról, Sik Sándorról, a “magányos virrasztó’”-ról, Mécs Lászlóról, a “kék övével piros sziveket és nyíló' orgonaboklrokat magához ok lő felvidéki lírikus”- ról hasonló szeretettel és elfogulatlanul vall. Weöres Sándor, Dy-JVe várja felhívásunkat—

küldje be előfizetését honfitárs mielőbb!

lan Thomas, Rezek Román, Jékely Zoltán, Rónay György, Toldalagi Pál, Csorba Győző, Kemenes-Géfin László, iPuszta Sánd.olr, »Osanád Béla, Forrai Sz Kanyó Leona foglalnak még helyet Tűz Tamás arcképcsarhokában, iMichelanígelo is ott van — mint költő. De “köfltői tár sas játékban” vesz részt az olvasó akkor is, mikor az amerikai filmről való érdekes véleményt, Győrről, a szülővárosról és a gyermekkor; ól írott csupasziv 'visszaemlékezést is ott találja a költői portrék közt. És “eligazító jel a vers tündérországába” az is, mikor Szitnyai Zoltánról és Nehéz Ferencről emlékezik meg Tűz Tamás, habár a “Szellemi tájakon” nagy írója és a “Hazátlan rozmaring” szerény szerzője nem éppen a költészet, hanem az emigrációs széppróza területén alkotják müveiket.

A VERSES RÉSZT három fejezetre osztotta a költő. Az első fejezetbe (“Kései glória”) az 1941-1966 között Írott, eddig még kiadatlan verseit válogatta bele. Esjefc a versek érdekesen világítanak rá Tűz Tamás költői világának kialakulására, fejlődésére.

Mindig gyötörte szivem valami: a parttalamban partot érni egyszer

s a mondhatatlant is kimondani.

Az ifjúkori vérebén kifejezett vágy teljesült: Tűz Tamás az emigráció párttalanságában is elérte azt a partot, amely a -modern magyar Urai költészet csúqsát, a Babits Mihályok, Harsányi Lajosok, Sik Sándorok, Mécs Lászlók, Weö|rresi Sándorok csúcsát jelenti. És itt már a “mondhatatlant” is ki tudja és ki meri mondani.

A prózai és vers részt elválasztó “Közbenső szó”-ban ezt Írja: “Az útóbbi két esztendő lírai vallomásai pedig menthetetlenül pellengérre állítanak: Ide jutottam. Szánjatok meg, vagy vessetek rám követ. Minden korok minden költőjének agy a sorsa: Áldott. Átkozott.”

A vers rész második fejezetét az ANGYAL MONDD KI CSAK FÉLIG című ciklus képezi. Biztos, hoigy a fenti sorok elsősorban erre a ciklusra céloznak. Ez a ciklus állítja Igazán “pellengére” Tűz Tamást, a katolikus papköltőt.

ő volt a legfiatalabb, akit megtiszteltek ezzel a címmel: “angyali költő”. Tűz Tamás méltó maradt a megtiszteltetésre, de forradalmat csinált az angyali költészet terén. Az ő angyala nem kőszmőszi angyal, hanem itt jár a földön, itt oson a “Balboa Park papírmasé palotái közt”, “Junipero .barát szikrázó útjain”. Ilyet csak húsból és vérből való angyalnak lehet vallani;

Kettesben nélküled,

ha nem is vagy itt. de összenézünk

együtt megyünk a fölháborodott tájon át

rikoltozó pipacsok közt

együtt csititgajuk a lobogó jegenyéket

magam mellé rendellek

heted-délkörnyi messzeségből

a lótuszok fölött reszkető hajnalokból

estékből miket pálmák terítenek válladra

s megpendítik szavannás szavaid mandolinját

Minden versszakát idézni kel- j annyira lenyűgöző, annyira ibálene a ciklusnak, annyira szép, to|r, annyira emberi:

Elmondom »néked azt, (hogy gyermekkoromban * méh zümmögött az orgonákon

mamácska meg ott énekelt a kertben cicánk aludt az árnyék szőnyegén ilyenkor jó (volt lehorgonyozni a révület kikötőjében hová beáramlott a tengerről a távolok lehelete a szél

mezítláb járok az aranyfedelü mezőkön s a rigoK füttyét lelkembe göngyölném az utcasarkon, 'hol egymáshoz ér az ivlámpák lehelete megigazítom ,a városképet legyen rend és tisztaság körülöttem

Egy Impresszárió emlékeiből:

SAUER ML

És akkor is tisztaság van körülötte, mikor a “féltg-kimondásrakért” angyalt várja, ő már kimondta egészen, ami a földre,, a világra, az égre, a kozrnosara tartozik. Az angyalnak nem kell részleteznie semmit. Az angyalnak csak »hallgatnia kell:

várom hogy jössz és kézben tartasz mégha icibálsz is áldalak ha jharangvásod hatalmas szélvészed szítja vágyamat

Becsukom a könyvet, lehunyom a szememet. Valahonnét, ige-igen nyílt, halkan ellebegett gyónásnak a hangját hallom, amely után senkise vetett követ a gyónóra, senkise szórt átkot rá, hanem inkább ezt suttogta feléje: Áldott légy!

* * *

TŰZ TAMÁS legújabb könyve, az ANGYAL MONDD KI CSAK FÉLIG a legszebb irodalmi karácsonyi ajándék. Ára — postaköltséggel együtt — 7 dohár. Megrendelhető a szerzőnél: Tűz Tamás, One Dormington Drive, Scarboro, Ont., MIG 3M9, Canada.

Nehéz Ferenc.

Vita Kína és a Szovjetunió közöli a nemzetiségek mialt

(Folytatás az első oldalról) Már Hruscsov alatt is szokás volt elkendőzni a revizionista vezetés részéről a nemzetiségi ellentéteket, — jegyzi meg a kínai szerv. A helyzet Brezsnyev alatt sem változott semmit és a fennálló ‘‘politikai válságot” a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan az új intézkedések csak fokozhatják.

Nemsokkal ezután a moszkvai Pravda is felvetette ugyanezt a kérdést, — kínai földre áthelyezve. Kihangsúlyozta ezzel kapcsolatban Csen-Hszi- Lien helyettes miniszterelnök és a polittlüré tagjának ySzin- Kiangban tett látogatását, ki a tartomány fővárosában, Urumcsi-ban lezajlott hatalmas tömeggyülésen arra intette lakosokat, hogy legyenek éberek, ment a Szovjetunió támadást készit elő a középázsiai területek ellen. A Pravda hírmagyarázója szerint ez a kijelentés csupán ürügyet képez arra, hogy e vidék elkinaiasitását megindokolják. Több tucatnyi kínai hadosztályt vezényeltek erre a vidékre Kina belsejéből, hogy az “északkinai határvidék védelmét biztosítsák”. Több millió kinait telepítettek át végérvényesen ebbe a tartományba kizárólag acélból', — jegyzi meg a Pravda — hogy ott a kinaiasitási folyamatot meggyorsítsák, a nemzeti kisebbségeket kihasználják és azok követelését nemzeti önrendelkezésre elnémítsák.

ÁRGUS —• Párizs.

Az ANGYAL MONDD KI CSAK FÉLIG — szerintünk — irodalmi szenzáció, amellyiről a nálunknál szakértőbbek is .bizonyára meg fogják állapítani, hogy remekmű, szerelmi költészetünk egyik gyöngyszeme.

A VERSES RÉSZ harmadik fejezete, a VOX HUMANA, szintén az utóbbi két esztendő alatt Irt versekből tartalmaz válogatást. A “parttalanban- partot-érés” a “csűcsra-jutás” dokumentumai ezek a versek is. Petőfi, Kodály, Weöres Sándor jelentőségében kutatja és találja meg Tűz Tamás a lényeget. Nincs már aggodalom, gyötrődés, a költő lehiggadt fejjel, biztosan és reálisan tudja lemérni, hová érkezett. Életművet alkotott és úgy érzi, joga van ezt a “mondhatatilan”-t is nyíltan kimondani:

Spanyol megújhodás -kommunista kudarc

(Folytatás az első oldalról)

szédületes ütemben modernizálta. A nacionalista kormány jóvoltából lett ugyanis Spanyolországból jómódú ország, a mindezt a belső rend és béke biztosításával volt csak elérhető.

A terroristák a rendet, a baszk sízakadárok a nemzeti egységet szeretnék szétzúzni, ellenük az egész spanyol nép önként Franco köré csoportostul, kinek hatalmas népszerűsége máig is fennmaradt. Elég volt megfigyelni milyen dührohamokat kapott a baloldal, mikor látta, hogy , az október l.-i tüntetéseken a Cau 1 diliót szűnni nem akaró éljenzés fogadta. (lÉz volt Franco utolsó nyilvános szereplése. — Szerk.)

A spanyol nép megújhodása bebizonyította, hogy a portugál elrettentő példa meghozta gyümölcsét. A nyugateürópai országok most már óvatosabbak lesznek a kommunista veszélyíyel szemben.

ÁRGUS — Párizs.

AZ ÉGBE

— Más férj a hűséges feleségét az égbe emeli! — mondja Hilda a férjének.

— óh, hát én is az égbe emelnélek, ha tudnám, hogy nem jössz onnan vissza! — válaszolja a férj fanyarul.

MAJTHÉNYI GYÖRGY

ARANYMÁLINKó

sízánta. Oltónak most meg kellett mutatnia, milyen furfangos dolog ez. Csodálkozva nézték a titokzatos varázslatot, sziszegtek a gyönyörűségtől, aztán tapsikáltak: én is,, én is akaróin! — és nagy rázzál fogtak hozzá.

Oltó fölállt s úgy nézte őket. Meleg, otthoni kép volt: a két mosolygó felnőtt között a két lelkes gyerekfej. A szive» nagyokat dobbant s a »szoba Homályából megint ráfújt a társtalanság. Ha ezeknek a csöppségeknek fáj valami, az anyjukhoz bújnak s elpanaszolják, eisirják a bajukat. Kinek beszélhet o? Hol könnyebtlülhet .meg?

Nagyot sóhatjott.

Az assiZony fölnézett rá.

— Legjobb az embernek az anyja mellett, — mondta, aztán, mintha elárult volna valamit, amit nem akart, az ajtóhoz ment.

Már a kilincs,et fogta, amikor visszafordult.-— Az, én anyám, — s nem tudta, miért kell ezt kimondania —, az én anyám a temetőben van.

Dúsné hosszan nézett a csukott ajtóra.

XII.

Az első hó csak parádé volt, hamar elmúlt. Aztán zegernyés, zimankóisi napok következtek. A hegyekről vad ruhanássai zúdult le a szél, belekapott a meglapuló viskók üstökébe, megrázta a fákat, ledöntötte a düledező palánkokat, megremegtette az ablakokat és ijesztő hangokat üvöltött a kürtőkbe, kéményekbe. De este hat óra tájt, mindig elcsendesedett.

Oltó délelőtt a gyerekekkel foglalkozott. Idácskát, ha ntem is vették föl az iskolába, mégse lehetett kizárni. Ő is tanulni akart, nelki is» kellett füzet. (Oltó rájuk hagyott mindent. Sokszor nem is, hallotta a kér désüket, elveszetten bámult maga elé. Szótlan lett és magába zárkózott.

Délután az ágyán hevert. Nem tudott könyvet a kezébe venni. Minek? Kiért? A fal mustráit nézegette, és közben emlékek után kutatott magában. Élővé idézte a leány egy-egy mozdulatát,. nevetését, mondását. Látta kicsi gyereknek, iskoláslánynak, játszott vele az udvarukon, sétált vele a városban, segített neki a tanulásiban, megcsinálta a nehezebb feladatait.. .

— 78 —

Mindent, mindent, ami Miálinkóhoz kapcsolta, fölébresztett magában, nem mintha az emlékei gazdagságában akart volna gyönyörködni, hanem hogy még inkább lássa: mennyit veszített. És szenvedett, kegyetlenül szenvedett.

Már nem gondolkozott, nem okoskodott és nem remélt. Eleinte még: gondolt arra, hogyha Málinkó csakugyan elmondott valamit az anyjának abból, ami történt, talán Írni fognak neki. Összegzidják, vagy mi. De nap-nap után múlt el, és semmi. Még Rauf Pista, akinek az indexét küldte volt el, se válaszolt. De igazában nem is gondolt már arra az indexre. Önmagára sie. Éppen osak volt. És ez, hogy volt, mái- magában is gyógyíthatatlan bajt, meg nem szűnő fájdalmat jelentett. Ha meg akart volna szabadulni ettől a fájdalomtól, meg: kellett volna szabadulnia önmagától De erre nem gondolt. Semmi erőszakos elhatározás nem ébredt benne. Csak feküdni szeretett, csöndben, zavartalanul, félhomályban, és nyitott szemmel belebámulni a kályha parazsába. Amikor a szeme már megfájdult a merev nézéstől, lehunyta szemhéját s akkor megjelent előtte Málinkó arca, árlanyhaja. A friss, fiatal száj rózsaszínűén, nedvesen, puhán nyílt nevetésre, és annyira kivántatta magát, hogy a fájdalmas vágytól, mint valami ismeretlen, rettenetes csapástól megrázkódott. Felrántotta a szemét, remegve nézett körül a szobában, hogy csakugyan ott van-e Málinkó, aztán visszahanyatlott, és úgy tetszett neki mintha, egész teste egyetlent összefüggő ideg volna, a mely úgy fáj, ahogy a fog' tud fájni végetnemérő éjszakákon.

Néha olyan nyugtalanság fogta el, hogy nem hirt tovább a »szobában maradni. Felkapta télikabátját, föltürte a gallérját, kiment a falubla. A hepehupás, göröngyös úton, a szél alaposan kifújta. A gallérjába süllyesztett fejjel szivta magába a hideg levegőt. A kutyák isi alig-alig ugatták meg s ember is kevés járt a ké!ső alkonyaiban. Itt-ott, nyíló ajtók mögött, fölcsillant a tűzhely lángja, vagy a papírral beragasztott ablakok mögül világított ki halványan a gyertya, a mécses. Petróleumot csak a mó'doisobbak égettek s volt ház, ahol fenyőháncsból csavart fáklya szolgáltatta a világosságot.

A fűszeresnél megpihent. Deitelbaum úr boldog volt, hogy a tanár úr betért hozzá, úriember úgyis olyan ritkán vetődik erre, és hogy mivel .szolgálhatna?

— 79 —

A legcingárabb, hosszúkás, sovány arcú, apró szemű, nagyfüstös, nyugtalan tekintetű emberke» á nagy »Sauer Emil.

Mint művész azonban, le a kalappal előtte! A művészetéről beszélni _ ugyebár — fölösleegs. Sok-sok kritika foglalkozott vele és a sikerek végtelen láncolata emelte őt a legnagyobb virtuózok sorába. Évek óta én bonyolítottam, le vidéki Hangversenyeit és így sokszor volt alkalmam együttlenni ezzel az istenáldotta művésszel. Októbertől májusik barangol, bejárja keresztül-kasul Európát s minden második-harmadik esztendőben még Amerikával toldja meg hang verseny turnéját. Rengeteg pénzt keres és rengeteget költ.

A megtestesült idegesség a nagy »Sauer Emil, aki nekem sokszor elmesélte, hogy egyegy gyorsabb, vagy lassúbb tempó ,egy gikszer heteken keresztül nyugtalanítja. Az idegessé»g»e érthető is! Hónapokon keresztül vasúton, hajón, szállodákban élni, mindig más és más emberek előtt zongorázni estéről-estére, nagy ünnepeltetéseket átélni, esetleg egy szerencsétlenebb estén hűvös fogadtatásra- találni, az elképzelhető legnagyobb tortúra. Nincs ünnep, nincs vasárnap, nincs hétköznap, csak hangversenynap létezik a számára és az ezzel együttjáró izgalmas, nyugtalan élet. Nem is annyira a hangverseny öli a művész idegeit, mint az ünnepeltetés, a végnélküli meghívások, az örökös molesztálás a hívek részéről. És amit legelsői!) ben kellett volna megemlítenem: a “kritika”! Hát bizony, a kritika a leggyöngébb oldala a művésznek. Az egyik »bevallottan fél tőle, a másik eltitkolva. De mind félve respektálják a mindenható kritikát. Attóil függ a presztízs megszilárdulása, vagy meglazulása. A kritika, hogy úgy mondjam, — persze az általános kritikát értem — a tözs d»ei árfolyama a művésznek. Fia, a kritika felemel, a közönség veszi a jegyeket, ha a kritika sújt, a közönség otthagyja a a rendező nyakán a belépőjegyeket. Ha a közönség veszi a jegyeket, akkor az impresszáriók tülekednek és fizetik a rengeteg honoráriumot, következéskép, ha a publikum nem vesz, akkor az impresszárió sem vesz.

De én tulajdonképpen most Sauer Emilről akarok beszélni. Elkalandoztam egy kicsit, — ezer bocsánat.

Egy budapesti koncertje után történt. A müvészszobát szebbnél-szebb, 17-26' éves ifjú hölgyek rohanják meg. Mit is akarhatnak mást: autogramért könyörögnek. Egész felszereléssel jönnek, a tehetősebb lipótvárosi családok leányai valóságos miniatűré Íróasztalokat hoznak magukkal, tapper, Íróeszköz, tolltartó, puha és kemény toll, tintatartó, stb. stb. Kérnek, könyörögnek, tülekednek a kényes leányok. És ha harminc keze volna is a jó öreg Sauernek, akkor sem győzné az autógram-iirást

Látom,-Sauernek elég volt a mulatságból és áttöröm az áttörhetetlennek látszó sorát a gyönyörű leányzóknak, útat csinálok az öreg Sauernek. Ez,

mint a kalitkából szábadonbocsátott madár, repül le a Vigadó lépcsőházán a Vigadó-térre és szalad; elől Saiuer , én meg utána. Alig bírom követni. A Hungáriánál vagyttnk; »be a liftbe, föl a második emeletre és Sauer megint fut, egyenesen a szobájába. »Most már nem tudom, hagy miért! Mire a szobájába érek, Säuert egy nagy karosszékben találom. Elalélt!

— iSzent Isten! Orvosért küldjék?

—- Nem, nem», — feleli halkan, kimerültén — majd pobban leszek mindjárt! !

Eau de cologne-nal dörzsölöm a homlokát és lassan magához tér. Azután egymásnak hátat fordítunk, belémkapaszkodik a na»gy Sauer Emil s arnúgy istenigazában megropogtatom.

— Látja, — mondja fájdalmasan Sauer — ez az én életem. Napról-napra ezek az izgalmak.

Azután átöltözködött és mentünk vacsorázni a Hungária éttermébe. Minden szem őt lesi, mindenki ismeri, mindenünnen köszöngetnek neki. Letelepszük egy, a Mester részére fenn tartott as'ztai mellé. Étvágyról természetesen szó sincs. Csak épp, hogy megrendeli, de alig eszik valamit.

— Ki vagyok merülve, — mentegetődzik folyton — ezért nincs is étvágyam.

A pincér ezüsttálcán hoz egy levelet. Sauer elolvassa; elmosolyodik a rózsaszínű, parfőmillatiu levélként, zsebrevágja. öt perc múlva a második levélke, — elmosolyodik a lilaszinü, parfőmös levélkén: das geht aber wirklich nicht!

— Kedves professzor úr. Mi az, ami “wirklich nicht geht”?

— Magának diszkréció mellett megsúgom, hogy két csodaszép asszony kér rendezvoust holnap délelőtt 10 órára, — na és hát minek szépítsem a dolgot: már kiöregedtem a rendezvous-kból. 4Je talán maga mehetne el az én neveniDen?

Jót nevettünk az élcen. Azután kezdtünk beszélgetni a jövő hangversenyévadról, a múlt szezon eredményeiről1, és bizony még mindig érkeznek levélkék, de most már unalmasak, kiállhatatlannak találom ezeket a hisztérikus asszonyokat, akik a lábaihoz akarják magukat dobni ennek a cimgár emberkének, óriásoknak való feladat, nem Sauernek»!

Későre járt már az idő, elbúcsúztunk.

— Holnap itt ebédre szivesen látom, — mondja Sauer és elválunk.

Másnap csupa megszokottságiból' nézem a kritikát. Hát uramfia, a »Pesti Napló alaposan nekiment a jó öreg iSajuei - nek. Már nem játék az övé, — már nincs ereje, már csak- a lábával tud fortissimókat kihozni a padlóból, hogy már kendőzi magát, se foga, se ha»ja és a végén azt a jó tanácsot adja Kálmán Uhui, hogy mehet pihenni a jó öreg Sauer. Szóval Kálmán levágta a nagy Sauer Emilt.

Megyek a Hungáriába. Sauer Leorgiasztott fővel fogad.

— Mi baj Mester? — kérdem, de már tudtam, miről van szó.

— Hát nem olvasta a Pesti Naplót? — kérdi.

(Folytatás a 8. oldalon)

ONTARIO MAGYAR HANGJÁT HALLGASSA!

Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát:

Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink óra ideje ős adásaink napja, a» tél' műsoridényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től, egy órás szórakoztató műsorunkat minden szombaton este 10.C0-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán.

HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT.

Rádió Stúdión».» felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatársa,

MÁR:F! »M. LÓRÁNT. Rés.: 36.2-5136

Hallgassa Ontario Magyar Hangját

I MRD.ETűSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE:

Ph.: 362-5136.

Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja

Márfi »M. Lóránt