Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-12 / 41. szám

Winnipeg, Man. 3 975. dac. 12. FRÁTffi LÓBÁND Legfőbb vonzóereje az 1908-A Közös Magyar Külügyi Bizottság nyilatkozata Az Európai Biztonsági és E-1909-1910 hangversenyévadjá­nak a Práter hangverseny volt széles e hazában, de különösen Budapesten. Ezeknek a szenzá­ciót keltő hangversenyeknek i­­gazgatását az én hangverseaiy­­irodám intézte. Fráter Lóránd néni a dalmű­­vészek sorába iktatható prodük dóival, hanem a magyar nóta szívből fakadó interpretálásával hozta lázba a magyar nótakul­­busz híveit. Reményi óta szám­űzve volt a magyar nóta a koncertteremből. Práter Lóránd volt az, aki megint tért nyitott a nótának a hangversenyte­reimben. Akik Fráter Lórándot felfe­dezték, nem muzsikusok voltak, hanem fanatikusai a magyar melódiának. A megboldogult Bartha. Miklós, a ‘ Magyaror­szág” egykori aranytollu vezér­­cikkirója, Eötvös Károly, a jó öreg vajda, Bérezik Árpád és a magyar arisztokrácia színe-ja­va. Mint huiszárhadnagy kezdő­dik Fráter karrierje. Először bajtársait ragadja el a nófcázá­­sával. A tiszti ősszé jöveteleken, a hadgyakorlatokon a magyar nóta interpretálásával arat si­kereket társai és feljebbvalói körében. Hegedül is a daliás huszár­hadnagy. Csöndes estéken, a­­mikor együtt vannak a bajtár­sak, Lóri hadnagy álla alá szo­rítja a nyirettyűjét és önmaga kíséri nótázását hegedüjátéká­­val, lázba ejtvén hallgatóságát. A huszártisztek között sok a gentry. Ezek azután viszik a ki­lét a nótázó Fráternek és most már az arisztokrácia érdeklő­dését is felkelti, ami azért is könnyű dolog volt, mert a dél­ceg huszártiszt ereiben is kék vér csörgedez: az anyja szűk­­tett Ráday grófné révén, az an­gol udvarral is rokonságot tart. Egy-kettőre az arisztokrata famíliák leg,szívesebben látott vendége lesz a, daliás huszár­­hadnagy. Mindenütt énekel, — méghozzá saját szerzeményű nótáit. A főúri “zalónokban, az intim társaságban, jóhangulat közepette Lóri hadnagy nótázá­­sa bámulatba ejti az előkelő auditóriumot. Az arisztokrata dámák nagy szeretettel veszik körül, dédelgetett kedvencük lesz Lóri hadnagy, aki csakha­mar a helyzet magaslatára e­­melkedik. Kolozsvárott teljesít katonai szolgálatot a 900-as évek elején amikor hajnaltájt vetődik baj­társaival a N ew yo rk- s záll ó ét­termébe. A szállóban már e­­gyetlen vendég sinus ébren, csak a cigányok gubbasztanak egy sarokban és egy pár álmos pincér hozza rendbe az étter­met, ahová Práter tiszttársaival érkezik meg, hangos jókedvvel. Fráter magához kéreti a fő­pincért és 100 szál gyertyát ren del. — Sajnos, főhadnagy úr! — mondja a pincér — nem szol­gálhatok vele. Már két óra, haj­nal van, honnan vennék én most ennyi gyertyát? —A föld alól! — mondja a főhadnagy. Márpedig, a huszárfőhadnagy nem ismer -tréfát és ha egyszer kimondotta a szentenciát, hogy a föld alól, akkor nincs par­don! A pincérek valamennyien mozgósítva vannak a száz szál gyertya előteremtésére és sike­rül is nagyn-eíhezen vagy negy­ven darabot összehozni. Ezeket aztán száz darabra törik, össze­tolnak vagy tiz asztalt, és száz szál gyertyát raknak az aszta­lokra. Az asztal tetején áll Prá­ter főhadnagy, a társak az asz­tal körül helyezkednek el, a ci­gányoknak pedig az a felada­ta, hogy Fráter nótázását kí­sérjék. Egy párszor elénekli a “'Száz szál gyertya” című leg­újabb nótáját. A cigányok mind jobban belemelegednek és a csodaszép nótát. Práter meg gyönyörűen! énekli. Ebbein a szokatlan keretben mutatja be társainak legújabb nótaszerze­ményét. Amikor javában folyik a nó­­tázás, érkezik meg Major hir­­lapiró, aki ezidőtájt Kolozsvá­rott tartózkodott, a Newyork­­ban. Nem ismeri Frátert. Az étterem ablakán keresztül bá­mulja a szokatlan látványt és gyönyörködik a nótában. Ott a helyszínen ir egy ódát a száz szál gyertyáról és már három órára jár az idő, amikor Major az “Ellenzék’’ szerkesztőségébe beállít. Követeli az óda megje­lenését. A vezércikk helyére ke­rül az óda és az aznapi “Ellen­zék” le is közli. Ettől a naptól fogva meg van pecsételve a “Száz szál gyer­tya” karrierje; innen veszik át a fővárosi lapok is és terjed a hire Fráternek, meg a száz szál gyertyának. A fővárosi lapokban Bartha Miklós, Holló Lajos, Gajári Ö- dön, Rákosi Jenő és Légrády Imre megnyitják Fráter Lóránd nak a nyilvánosság elé vivő, sok lakattal és védőpánicéllal elzárt kapuját, a sajtót. Újság­cikkek jelennek meg mindun­talan; láthatatlan kezek irányit ják. Az aranytollu Bartha Miklós: fölesküdött ellensége minden dallamnak, ami nem magyar, tizenöt hasábos tárcában írja le- a nagy nyilvánosságnak, hogy amikor egy alkalommal a Wampeties-vendéglő különter­mében Fráter nótára nyitotta ajkát, a patak csörgedezés , a szemorufüz lehajtó ága, az ő szülőfaluja minden tősgyökeres magyarságával kötik le képze­letét és tizenöt hasábon át glo­­rifikálja Fráter Lórándban a magyar nóta apostolát. Ugyanakkor Eötvös Károly, a boldog emlékű vajdánk, útón­­útfélen portálja, hogy olyan professzorok kellenének a Ze­neakadémiára, mint Fi átér és akkor nem kellene félteni a ma­gyar muzsikát. Majd Szapáry Pál g: óf a fran­cia arisztokrata társaságiak mutatja be Fráter nótázó mű­vészetét, magával vivén őt Pá­rizsba. Mindezekről az összes lapok megemlékeznek. Amennyire a toliam engedi, igyekszem megértetni Fráter népszerűségének eredetét. Ter­mészetes, hogy ezek után nó­­tázásairól és szerzeményeiről mindenki tud és mindenki be­szél róla, de senki sem hallot­ta, csak az a szűk kör, amely­ben Fráter mozgott. Mikor a legelső hangverse­nyét adja a Vigadó összes ter­meiben. Egy talpalatnyi hely sem maradt ezekben a hatal­mas termekben. Minden jegyet napokai előbb elkapkodott a kiváncsi közönség, amelynek végié alkalma nyilt ismeretsé­get kötni a férfi-Blahánéval, a­­hogy a “Pesti Hírlap” nevezte el a daliás huszárkapitányt, a­­ki ezen az estén a snájdig hu­száregyenruhát frakkal cserél­te fel. Beláthatatlan sora a kocsik­nak és autóknak lepi el a Vi­gadó előtti térséget, bizonysá­got adván arról, hogy nagy do­log történik. És igazán nagy nap volt ez. A magyar nóta koncertképessé lett! A nézőtér első soraiban, a pá­holyokban a vérbeli arisztok­rácia foglal helyet. Mindenki eljött ma, hogy gyönyörködjék Fráter nótázásában. A barátok, hogy ünnepeljék, a nagyközön­ség, hogy végre megismerked­­hessék a daliás huszárkapi­tánnyal. Kezdődik a hangverseny! — Szivszorongva lesi az ezerfejü auditórium a nóta felcsendülé­­sét Fráter ajkáról!. Tapsorkán fogadja minden nótáját; se vé­ge ,se hossza az ünneplésnek, minden dalát megismételtetik A történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, nogy ezen az estén közreműködött Justh Lajos, az azóta elhalt kiváló te­hetségű zongoravirtuóz és hogy Fráter műsorán a saját szerze­ményein kívül gróf Andrássy Gyuláné örökszép dala “Krasz­­nahorka büszke vára” is sze­repelt. Olyan sikerű volt ez a hang­verseny, hogy a sikerek törté­netében páratlan. Az egész es­te extázis, tomboló tapsvihar s az ünneplés jegyében zajlott le. Másnap az összes lapok sok­hasábos kritikákban emlékez­tek meg erről a nekem is éle­tem végéig felejthetetlen esté­iül. A szokatlan budapesti sike­rek nyomán szerveztem mega vidéki hangversenyeket. Ahány hangverseny, annyi zsúfolt ház. Sok vidéki hangversenyére én is e'lkisértem Frátert és minden tömeg-extázis dacára, Fráter­nek az én elragadtatásom im­ponált a legjobban. Megkért hogy a hangversenyein olyan helyre üljek, ahol állandóan a szeme előtt vagyok, mert az én őszinte lelkesedésem inspirálja őt és valahogy úgy érzi, hogy az én jelenlétem szükséges ah­hoz, hogy teljesen elmerüljön a nótázásba. Persze, hogy meg­feleltem a kívánságának. A legutolsó hangversenyünk 1914-ben volt, zsúfolt ház előtt. Azóta sok minden történt, gyö­nyörű hanzánkból lekapcsolta az ádáz ellenség Szabadka, Po­zsony, Temesvár, Arad, Nagy­várad, Kolozsvár, Nagybecske­­ret és a jó Isten tudná csak fel­sorolni azokat a városokat, a­­hol legnagyobb sikereit aratta. Vérző szívvel gondolok ezekie a városokra © bízom benne törhe­tetlen hittel, hogy ezek a váro­sok tanúbizonyságot tesznek a magyarságukról, s ha jön majd az óra, hogy mind újra, test­véri szeretettel egybeforrha­tunk és felcsendül ott. a magyar nóta, úgy mint regen, úgy mint akkor, amikor még álmunkban sem mertük volna elgondolni azt, ami bekövetkezett . . . De semmi csüggedés! Nem fog ez igy maradim, mert igy nem maradhat!! . . . Luria Arthur. A BIBLIÁBÓL “Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát el­küldte Isten e világra, hogy éljünk Általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy Ő sze­retett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi gyüttmüködés'i Értekezlet 1975. augusztus 1-én Helsinkiben 31 európai állam valamint az E- gyesüdt Államok és Kanada kép­viselői által aláirt Záróokmá­nya a szovjet megszállás alatt élő magyar népben csalódást okozott. A demokratikus nyugateuró­pai országok, az Egyesült Álla­mok és Kanada diplomatái nem tudták kötelező erővel rendel­kező és ezért jelentős politikai engedményekre szorítani az Ér­tekezletet kierőszakoló (Szovjet Uniót. A brezsnyevi manipuláció e­­redményefeéip a Helsinkiben összejött 35 áJlamvezető férfi egy tömegben nagy pszicholó­giai erőt képviselt. Ezt a tényt, a megjelenés, az aláűás kihasz­nálták, bel- és külpolitikai cél­jaikra kiválóan alkalmazzák. Kelet — Középeurópa. népe. — közöttük a magyar nép is — a Záróokmány nyugati állam­fők által, szovjet rendezésben történt aláírását úgy értelme­zik, hogy ezzel az aktussal a jóváhagyás pecsétjét helyezték Európa politikai és szellemi megosztottságára. Ezen, tapas . talaton, az elmúlt 30 esztendő eseményeinek józan -és tárgyi­lagos kiértékelésén alapuló ér­telmezésnek előre nem látható következményei lehetnek. A Zá­róokmány aláírása Keleten az elhagyatottság, kiszolgáltatott­ság érzését, apátiát, Nyugaton pedig csalfa biztonság érzését, a 'Szovjet Unióval szemben min­dig jogos szellemi, politikai és katonai éberség, elvesztését ered menye zheti. A Közös Külügyi Bizottság a tények tárgyilagos ismertetésé­vel Igyekszik elejét venni an­nak, hogy ezen vélemények, ér­zelmek gyökeret verhessenek. A Szovjet Unió a Helsink Értekezlet Záróokmánya aláírá­sának tényével, körülményeivel elért pszichológiai győzelemért a Záróokmány szövegében, a Nyugat kezdeményezésére le szögezett olyan elvek elfogadá­sával fizetett, amelyek 'eddigi gyakorlatát elitélik, nemzeti, emberi jogok alkalmazására vo­natkoznak és megállapítják a határok nemzetközi joggal össi: hangban, békés eszközökkel és I megállapodásokkal való meg­változtathatóságának lehetősé­gét. A Záróokmány első részé­nek: “Nyilatkozat a résztvevő államok kapcsolatait szabályo­zó elvekről” nyolcadik fejezete leszögezi: “A népek egyenjogúsága és önrendelkezési elvének értel­mében valamennyi népnek mindenkor joga van arra, hogy teljesen szabadon, kül- i ső beavatkozás nélkül hatá­rozza meg (bármikor és belá­tása szerint belső és külső politikai státusát, és belátása szerint valósítsa tmeg politi­kai, gazdasági, társadalmi kulturális fejlődését. A résztvevő államok megerő­sítik, hogy a népek egyenjo­gúságának és önrendelkezési jogának tiszteletben tartása és tényleges gyakorlása e­­gyeteme© jelentőségű mind az egymás közötti, mind az összes többi állammal való baráti kapcsolatok fejleszté­sében egyben emlékeztetnek annak fontosságára, hogy felszámolják ezen elv /meg­szegésének minden formá­ját.” Ez a fejezet megerősíti min­den nép szabad választáshoz való jógáit, a magyar népét is. Ez a fejezet elitéli a Szovjet Uniónak 1956-ban végrehajtott, a magyar nép önrendelkezési jogát sértő, magyar belügyek­­be való fegyveres beavatkozá­sát. Ez a fejezet emlékeztet an­nak fontosságára, hogy a Szov­jet Unió számolja fel az önren­delkezési jog megszegésének minden formáját: vonja vissza csapatait Magyar or s zágr ól. A jelenlegi magyar és szovjet orosz rendszertől nem várható ezen elvek betartása. A Nyilatkozat alapot és lehe­tőséget ad a Nyugat számára, hogy a kommunista országok­tól a Nyilatkozat elveinek gya­korlati kivitelezését követelj . A Helsinki Nyilatkozatban ki­nyilvánított elvek és jogok gya­korlati alkalmazása és alkal­maztatása próbaköve lesz a Szabad Világ, és a Szovjet Unió szellemi és politikai erejének. A Nyugat és a kommunista im­perializmus politikai harca dön­ti el Európa, a Világ jövőjét, igy hazánk ügyét is. A Közös Magyar Külügyi Bizottság hi­szi. hogy Nyugat szellemi és politikai ereje megújult. A Közös Magyar Külügyi Bi­zottság munkásságát fokozni kívánja. Minden illetékes nem­zetközi fórumon következetesen követeli a szovjet csapatok ki­vonását Magyarországról; sür­geti a magyar nép önrendelke­­kezési jogának szabad gyakor­lását. Ezek a követelések e­­gyeznek az Európai Biztonsá­gi és Együttműködési Értekez­let Záróokmányában foglalt el­vekkel. A Közös Magyar Kül­ügyi Bizottsági reméli, hogy a munkából kiveszi részét a Sza­bad Világ magyarsága; egye sületein keresztül — mindig a helyi törvények betartásával — szorgalmazza a magyar nép jo­gainak érvényre juttatását. A KözöiS' Magyar Külügyi Bi­már 'kifogástalanul húzzák ezt 1 egyinéihányiszor! Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Kereskedelmi Osztályunknál. Levesek,' mártások Ízesítésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással OIU. Kereskedelmi Osztálya I 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. bűneinkért.” (I. Ján'os 4:9-10.) MMjTnENrl GiőRGY Kocsikenőcs, ruszli és majoránna szaga kavargóit a bolt­ban. Oltó pislákolva nézett körül, és lihegett. — A fogam, — mondta szégyenkezve. — Nincs véletlenül aspirinje? ... Ejnye, ejnye. Talán a szesz is megteszi. Mert csak idegifájás. — Törkölyt? — lnkábd rumot. Megilíetcdve nézegette a decis; poharat. — Nem tudom én ezt meginni! A tisztesség kedvéért a fogán tartotta egy darab g. Az­tán megitta. A rum kegyetlenül égette a gyomrát, a beleit, a szeme könnyes lett -tőle. De utána már bátrabban nézett a vi­rágja, és el is beszélgetett Deitelhaum úrral. Később egyre sűrűbben járt ki a. fűszereshez. Valóság­gal boldog volt, hogy Deitelhaum urat ,s a rumot fölfedezte. Már nem hozakodott elő a fogával, és minden szégyenkezés nélkül hajtotta le a decit. Néha ott is maradt egy-egy félórács­kára a boltban, elnézte, hogyan szolgálja ki a fűszeres a me­zítlábas gyerekeket, asszonyokat s egyik-másik paraszttal ma­ga is szóbaállt. Egyébként Deitelbaum úr szünet nélkül fecse­gett az ö mulattatására. Tojást, csirkét, libát, vajat vett át a parasztasiszonyektói s ezekkel a felesége kereskedett a vá­rosban. Keszeg kis ember volt, kissé élhettetlen, semmise állt jól a kezében. Nem jól érezte magát itt, a faluban, a városba vágyódott, úriemberek közé, ahol újságot lehet olvasni, kávé­háziba jiráni. — Mit lehet itt csinálni, ezek közt a buta parasztok közt? Ii ni, olvasni se tudnak . .. Hisz tecCik látni, hogy miket vásá­rolnak?. Gyufát, sót, dohányt, élesztőt, néha gombokat, vagy pántlikát. Inni a kocsmába járnak, de jobb is, mert nem bárom a büdösséget . . . Kérem, nincs a tanár úrnak véletlenül egy újságja, nem baj, ha pár napos is, az ember mégis- csak szeret­ne tudni egyetmást a világról.. . Oltó sajnálta, hogy nem szolgálhat vele, de maga is rit kán lát lapot mostanában. Ahányszor az ajtó nyilt, valami brummógás; 'hallatszott be kintről. — Mi az? — kérdezte Oltó. — Megint föltámadt a szél? Deitelbaum úr is fűiéit, aztán legyintett, — 80 — 3 zottság, mint eddig, ezután is együtt fog működni a többi vi­lágrész magyar szervezeteivel. A 30' éves szovjet megszállás alatt élő maigyar nép nem ké­pes a szovjet csapatok kivoná­sát és önrendelkezési jogának gyakorlását követelni. Ezért kö­veteli ezt a Közös Magyar Kül­ügyi Bizottság most é© mind­addig, amíg Szovjet Unió nem adja fel az immár három év­tizede tartó jogtalan és az Eu­­pai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet Záróokmányá­val is ellentétben álló katonai megszállását. New York, 1975. szept. 13. A Közös Magyar Külügyi Bizottság Pásztor László sk. soros elnök. Gereben István sk. ü. v. titkár. A Széchenyi Társaság nyugtázása (Folytatás) A Magyar Tudományi Tan­szék Alapítványába ,1975. május 1 és október 31 között az a­­lábbi adományok érkeztek. (A zárójelben lévő összeg a teljes megajánlást jelenti.) Thunder Bay — Ont. körzet: Czipf József $50; Samu Lász­ló $100; Lévay Tibor — .Shell Service $20. 1975. április 30-ig $624. Összesen: $79A Torontó —- Ont. körzet: Allen Pharmacy $25; Almá­­shy Lajos $50; Antal Illés $10; Árvay G. László $5; Asztalos­­né, Poll $10; Bakonyi Béla $30; Balassa Benedek $10; Balogh Antal $5; Bánkuti György $1( 0; Báthory Béla $25; v. Boross B. $.30; Dr. Botár István $20; B'p-est Meat Mark. Vaiga Gy. $50; Büdy József $20; Conti­nental Restaurant $5; Csepre­­glhy I'sván $10; Csongovai illés $30; Dakó Pál $10; Deutsch Jewellery $10; Diószegi József $5; Dr. Farkas L. G. $20; Fe­kete Antal $10; Dr. Forbáth Miklós $30; Foibeis Fred $5; Fortune Housewares Imp. Co. $10; Elegant 'Special Knitwea; 1(29.60; Gyulainé, Georgina $15; Halász Béla $10; Halmágyi László $50; Hungarian Village- Vámoissy L. $500; Jack & Jill Caffe .House $5; Judy Florist $20; Jurasits József $10; Kapusi Sándor $20; Kiss Jpzisef $10; Egyesült Magyar Alap $1.000; .Komló© iS. $10; Letemyei Lajos $10; Leslie’s Fina Service $10; Ligety Béla $5; N. N. (M. Cs.) $10; Márkiné, Iréné $5; Máté Károly $10; Menyhárt István $10; Molnáráé, Ilona $10; Dr. Molnár László $50; Nagy Zol­tán $10; Ördög Dezső $5; Par­­rag Steve $40; Peterdy Mihály $10; Radocsay Mihály $10; Ru­­bányi Márton $50; Sándorfy Elmer $10; Sümeghy Victor R. 30; Dr. Syrtaish Péter $25; Szabó Ferenc $10; Dr. Szalon­­tay Sándor $50; Cső. Bajt. Kö­zösség $200; v. Szathmáry Ká­roly $56; Dr. Székelybe, Má­ria $100; Szépiáid Gáspár $.10 ; Szlávik József $5; Szókéné, Rózsa $10; Tárogató. Restau­rant $50; Tüske Pál $25; Vass Frank Q.C. $100; Végül M. $50; Vörös Frank $20; Vörösné, Klára $10; Zsolt András $100; v. Darabont Ferenc $100 ( 500); Katolikus férfi Egy. $500; N. N. $70; Anonymous $30; Szirmay József $10'; 1975 április 30. $16,080.37. N Összesen: 20,260.97. Kitchener-Waterloo — Ont. Barabásné, Lucy $30; Hung. Canadian .Club $281.(29. 1975. április 30-ig, $2,495. , Összesen: $2,806.29. Welland-Niagara körzet: Helstb Ödön $200; Szendröy János $20; Bolfan János $10; Szabó Lajos $20; Dr. Railton V. Samuel $5; Parent A. Gilbert $5; Fort Erie rendezvényekből $1587.41. 1975. április 30-ig $6365. Összesen: $3212.41. Windsor — Ont. körzete: Engi Ferenc $20; Kropf Zsu­zsanna $50. 1975. április 30-ig $692. Összesen: $762. Maritimes — Körzetből: Dr. Jablánczy Sándor $i25; 1975. április 30-ig $475. Összesen: $510. Folytatjuk, Montreal, Calga­ry és a Kanadán kívülről ér­kezett adományok nyugtázásá­val. Az adományokat 'csekken, vagy utalványon kérjük az a­­lábbi címre küldeni: “HUNGARIAN STUDIES” 710 - 52 Ave. S.W. Calgary, Alberta, Canada. T2V OB5. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 —-­­------------«­ARANYMÁLINKó — Nem1 enne valamit? Van egy kis hideg esi.ke, — & mái a caienguJiuz nyúlt. Nyeles kis csengettyű volt, mindig a kezeügyében tartotta, ha az ebédlőben ült. A leány bejött, Dúsné rendelkezett. Oltót már átiütötte a rumos tea, merengve nézett maga elé s a gondolatai más síkokra esusszantak át. A esengetyü csilingelésére kissé el is mosolyodat; rgy szólnál a bicikli is, a Móricka biciklije ... — Mi jutott az eszébe? — todinni . .. Nagy kujón az a Guszti bácsi .. . — Volt náluk? — Kétóra tájt keveredtem haza. — Persze, Csiriék is ott voltak? Most már beszélnie kellett. Nem udvariasságiból, nem az asszony kedvért, hanem inkább önvédelemből, hogy alá ne bukjék megint a gyötrői bizonytalanságiba, a kétségbeesés fekete falai közé. Megerőltette az emlékezetét, és belefogózott minden apróságba, ami távol tarhatta a Malinkéra való gondolatait. Fölvonultatta az egész; társaságot, és, szokása ellenére, min­denkire' tett valami manó megjegyzést. Flórika és Halmos sze­mezgetését is megemlítette, é© Knyazoviczkyné “kissé teltebb” alakjáról se feledkezett meg. Dúsné aprókat kacagott, és nőni érezte, az erejét. Étvágya támadt s maga is falatozni kezdett: milyen jó megint érezni' az élet egészséges izeit! — No, egy korty bort is. És Oltó is ivott. Kintről csoszogási hallatszott: Vagdos bácsi táncolt az ajtó előtt. — No, itt a hó! — mondta, a szobába lépve. Dúsné az ablakhoz szaladt. — Hói! ... Itt a hó! Jaj, de szépen., sűrűn esik ... Gye­rekek! (Esik a hó! Lehet majd szánkózni! Nagy visongással jöttek át a gyerekek. Oltó is odaállt az ablakhoz © mindnyájan a kövér, lassan forgolódó hópelyheket nézték, mint valami ritka és különös égi ajándékot. Aztán megint az asztalhoz telepedtek. Piriké előhozta a könyveket s azt kérdezte: — Miféle képeket tetszett hozni nekünk, tanár úr? Oltó nem tudott semmiféle képektől. A kereskedő tett be az egyik füzetbe egy kis, Ívnyi levonóképet. Meglepetésnek. — 77 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom