Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-09-26 / 30. szám
A SZKÍTÁKRÓL (Folytatás 6. oldalról) leg volt éjs talán a legtöbb nép őshazája volt. Az “iráni nyelv” vágyálom. Adataink gyérek és nem az i-rániság|o.t bizonyítják. Ami pedig a szittya művészetet illeti, annak fő miotiwuima az állatküzdelem. A jó állatot, a szarvasmarhát, vagy a lovat, de leginkább a szarvast, megtámadják a gonosz állatok, az oroszlán, párduc, sas, griff. A és rossz örök,, tragikus küzdelme ez. Ezt a motívumot a szkita aranyművesek Mezopatámiáfclól hozták, ahol megvan igen sok változatban, már a régi Sumir időkben is. A -szkita aranymiüvesség egyenes őse a rendkívül magas színvonalú -síumir ötvsöség. Nézzük meg Sir Leonard Woolley könyveiben a sumir ékszereket és azt a csodálatos arany sisakot, melyet sumir mester készített Ur városában Kr. e. 30ÜO. év körül, amikor a göiíölg nemzet és művészet még nem létezett. A szkita művészet nem Kelet-Ázsiából jött a Kaukázus vidékre, hanem megfordítva és amelyik pusztai nép átvette az állatküzdelem motívumot, annak mesterei a szkiták, vagy elődeik, a preszkiták voltak. A kiállítás katalógusában Boris Piotrovszky erősen hangsúlyozza, hogy a szkita művészet eredete nem a közel-kelet. Nem mondja meg, hogy a közel-keleti eredetet kétségtelennek tartotta Reue örouisset a steppel népek kultúrájának nagy francia szak embere, elsősorban a Zawiyehben talált tárgyak alapján. Csak annyit mond Piotrovszky, hogy Zawiyeh dátuma a Kr. e. VI. század és hogy újabb szkita leletek is vannak a steppékről, melyeket VII. századinak jeleztek. De semmit sem mond a 1 turistán! bronzokról, melyek Kr. i e. 1000 és 800 között kerültek 1 a földbe és átmenetet képeztek a mezopotámiai és a szkita műveltség között. .Tehát kedves barátaim nézzétek meg a szkita kiállítást és hallgassátok meig a tárgyak beszédét. Hallgassátok meg a görög Herodotost és az amerikai katalógus Íróit. A tárgyaké nak hihettek, az írók monda| nivalóit rostáljátok meg, mert azok mögött érdekek, indulatok és hiúságok vannak — nemcsak tiszta tudomány. Ne vegyük rossz néven, bennünk is van ilyesmi ez emberi dolcg. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni.1 A szkíta-magyar rokon ügyében idézem legnagyobb élő régészünk, László Gyula szövegét, akit különösen becsülök, mert tudományán felül józan magyar esze is van, neki hihetünk: “’Mai történetilóink 'kivételi nélkül mind elvetik a magyarság szkita származásának, gondolatát mondván, hogy Anonymus S’Chythia leírását nyugati krónikások szövegéből másolta ki ... a magunk részéről — a romantikát mellőzve —, mégsem vetnők el a szkita és hun ősök kérdését. Mert igaz ugyan, hogy Anonymus ... másolt ... de nyilván nem tette volna, ha a magyar gondolkozásban nem élt volna a szkita ősök hite. Könnyen meglehet, hogy ez ép! pen magyar forrásból jutott el j Nyugatra”. (Vértessziőlőstől Pusztasze- I rig. Gondolat, Budapest 1974. | 99-101 oldal.) Bobula Ida a Ricker College (IMain), majd a Limes to ne College (So. Carolina) történelem professzora, a Sumerológia világszerte elismert szaktekintéj ly-e és avatott tudósa azok kö| zül a kevesek közül való, akik a legnagyobb magyar építő kultuszminiszter, az áldott emlékű Klebelsberg Kunó gróf közvetlen munkatársai közé tartoztak. A sumér ötvösművészeti ől szóló könyvét (iSumerian Technolgy) a világhírű Smithsonian Institution publikálta 1900-ban. Szeretettel ajánljuk ,kedves olvasóink figyelmébe az Amerikába emigrált magyarságnak anynyi sok tiszteletet és dicsőséj get kiérdemlő magyar tudós ! Írását. (Uj Világ Los Angeles) A HATÁR-ftEVIZIÓ védelmében (Folytatás a 3. oldalról) "The Ruthene autonomists were disappointed by events. The premised autonomy (by the Czechs) was never granted. Czech officials flocked into the country,, and even Czech colonists benefited from the Land Reform in place of Ruthene peasants. "‘A rutén-magyar viszonynak nem a revíziós mozgalmunk, hanem a csehek és ukránok uszítása ártott: ‘‘This tiny province was made the centre of large and expensive Ukrainian propaganda organization.” (Valamennyi angol idézet Hugh Seton-Watson: Eastern Europe Between the Wars 1918-1941 c. könyvéből való.) Álomképeket kergetnek, akik a szabadföldi közeledésből, volt nemzetiségeinkkel való együttműködéstől eredményt várnak. Sajnos, e törekvéseik) az utópia világába sorolandó. Ugyanis Nyugatra éppen azok a tótok (pl. Kirschbaum) kerültek, akik Hlinka, Tiso és Hitler lelkes hívei közé tartoztak. E soiok Írójának volt alkalma ilyenekkel találkozni és velük ideig-óráig; “összefogni” a közös marxista elnyomók ellen. Akadt köztük egykori plébános is, aki még Nagy-Magyarország határain belül végezte iskoláit és magyar beszédje még; csak nem is sejttette tót származását. Mégis egy évtizeddel az ú.n. “revíziós megszűnése és a közös tragédia után, itt Kanadában is, a régi soviniszta tót maradt. Ha éppenséggel a lágy fuvalat hangjával, a testvéri szeretet túlaiauásával halmozzuk el őket, (a magyar természeténél fogva szives az idegien iránt), akikor sem változnak meg. Minden fáradozás hiábavaló erőlködés marad. Kettőn áll a vásár, mi már engedtünk eleget, a másik fél rosszindulatú elzárkózása nélkül nem lehet egyezkedni. Az sem tévesztendő szem elől, hogy idekint hiányoznak az érvényes egyezményhez megkívánt alkotmányos tényezők is. A magyar revízió szószólói na gyonis távol álltak attól a vak gyűlölettől, amelyből a tigristorkú Clemenceau táplálkozott, aki Sztálinhoz illő zsarnoksággal vezette a trianoni konferencia üléseit. Harold Nicolson, a békedelegáció egyik angliai tagja igy emlékszik rája: "tícarcelly has Wilson finished when Clemenceau snarls: Quelques autrep observations? (Does any idiot dare to make a further remark?) — La séance est tevéé” ... (Peacemaking, London, 1964.) * Három évtized tapasztalataiból következik, hogy a testvérnépek szabadföldi elzárkózása miatt velük együttműködni, de különösen a kárpátmedencei nat múlva visszatér hozzám a Csendélet. És Hány Istók tovább; be-, szél: — Mi elindulnunk a halálba. Röhej életire keltésünk csak azért lett, hogy minnél több legyen az “eskütétel”. Eskütétel, hogy vakon szolgálod más- kegyét, és szolgálod vakon azt a sokhsok zagyvaságot, amit évezredeiken át kazalbaraktak az eszme vigécei! Eskütétel, hogy megölöd felebarátodat és Kain les-zel és nem Ábel! Eskütétel, hogy törvény védeiümével összelopkodod testvéred verejtékét és szolgálod “hazádat rendületlenül” a gazt, a dudvát ...! Az én esküm a nyár. A viz a fény, nádas és állatok és -megölelem, ha felémtéved: az embert. Az én esküm-----zenge-ti Istók — az élet, hol Nap szemében fárasztóim telkemet, ha az éj re- I ped a láthatáron és szolgálja a : Kezdetet és Veae-t. Esküm, -hogy Vagyok, mint minden e-mbei 1 szabadon, ny-iiüt homlokkal, ; mert enyém a Föld a Lét és ha : meguntam magam e-földtekén * a Küitérbe megyek, mert az is az én Hazám, az enyém, és az enyé-m mind minden, amit a Teremtőm nékem alkotott! Nézd nézd embernyomorék, te hitvány fuserált -görcsalak, nézd, tiszta szennyesét, ment Nász keletkezik és ismétlődik a Fájdalom és Gyönyör. Levetem én is légi eskütételem tetür-uhám az élet szennyesét, felettem nem köt többi üzletet sem-mi öcs karó mgy "te meitkez ésivállaíat’ ’. Követem azt, akitől az -ember elment, követem a Gondolatot. Megint a tücsök ciripel, a távolodó tuskószobor után hegedül és száll az éjbe-n az utolsó szerenád. Csend van. Mindenki elment. Ketten vagyunk: én és a Csendélet. De a fenyők állanak a szertartásvégző papok, félkörben térdeplő cédrusok ezüstzöld ruhában patinásvar atban, mint minisztrásgyerekeik csengetik mindörökké az Igét. Az utca is nemtelen. Meighalt a város és a boltiven láthatatlan kéz vési a betüketi: Mi elindultunk a halálba. 'Megborzadok a hangtól, szeretném kiálltam: elég ... elég! .. . torkomat folytogatja az' esketés az őszben, kétségbeesve megrázom minden törtegész önmagamását, menekülve fölro hanok pa-diásszobámba, vac- 1 komiba temetem az arcom és 1 esze.mbejut valahonnét a gyom i mögiüili a régi Léletke, és fülembe zakatol, dobol félénk hangja: “Jaj, ha én is ott teszek!” Winnipeg, Man. 1975. szept. 26. egymásrautaltságunkat közös nevezőre hozni, lehetetlen. E-gye-dül bolsevista-eUene® működésűnk egyezik, míg geopolitikai szempontból durván sértik a magyarság jogait, veszélyeztetik létét. Ilyen tényékhez alkalmazkodva, jogos érdekeink I védelmére keli szorítkoznunk. Nem nézhetjük tétlenül, hogy az egykori kis-entente mohóságával versenyezve, miként teivez-getnek további területrablásokat volt kisebbségeink emigi'ációs képviselői. Megálljt kell' -kiáltani nekik, mere ő^i jussunkat nyirbálják, ők tolakodtak be Attila, Árpád, István király megszentelt határai közé és nem fordítva. “Arról senki sem beszél, hogy tulajdonképen azoknak a nemzetiségeknek rom boló törekvéseiről, hazaáruló elszakadási törekvéseiről van szó, amelyek -századokon át élvezték a magyarság védelmét Kelet és Nyugat megsemmisítő támadásaival szemben, s amelyek mindannyian — kivétel nélkül — a végső pusztulás elő» menekültek Magyarország területére, ahol szabad otthonra, boldogulási tehetőségre -találtak, európai műveltségre tettek' szert.” (Dr. Somogyi Ferenc: “Küldetés — A magyarság története”, Cleveland, 1973.) Nem engedhetjük, -ho-gy ellenségeink a mi mulasztásainkból éljenek, -mert Isten igazságos és bünteti a mulasztókat. Az or-7 szággyarapitó (Muraköz) LMüit.szenty fenti figyelmeztetése hallatszik te hozzánk, aki a Trianonnál is kegyetlenebb pa rizsi Ib'ékeparancis elem az öss;. • magyarság véleményével egyezően vágja oda keményen; “la the Middle Ages, Englanu, Prance and Hungary wei a about equal in population. Eng - land today has 44 m. people . . . Hungary but ten or 12 million, because Hungarians over a period of five hundred year have ceaselessly bled for the World and Western civilization. By way of gratitude, they hav.carved 3 and -half million- people friom her living body, apportioning them to the Czechs, Slovaks whose defence we had been for centuries and to Rumanians and Serbs to whom we had granted asylum. For 50 J years we have -been awaitin some -sign of appreciation. So far, our only reward has been the dictate of Trianon.” (S. Swift: The Cardinal’s Stoiy, New Y-ork, 1949.) Magyar Hanglemezek ö-TkaöKES es cassette TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezarjegyzékünk^t. Szappanos Record Ship 30-»a La^t 123 St., Cleveland, Ohia. 44120 U.S. Telefon: (2lo) 561-552*. * 1 * * * S leső (Folytatás a 2. oldalról) — Ez meg kóstál tizenhat grajcár. Malin-ovicsné rászólt nagy hangon. — Ugyan már tizenhat krajcár! Néni lesz az sok? Icso vette is már a botját. — Ha sog, so|g. Nékem nem SiOk. iS indult volna, de Malinovicsné elébe állott. — Hát ne fusson azért, no. — Nem futóig,, de nekem keresni kiöli. Dolgozni. — Hát adok tizennégyet. — In nem alkuddozig. — Legyen tizenöt. — In megmondta. — Kicsi folt ez, nei 'tartsa annyira. — De annyira tartog. S mindenáron ki akarta kerülni az asszonyt. Lépett jobbra, lépett balra, végül megáDott veresen. — In soha nem alkludozog! Hát Malinovics visszafordult s vitte a fazekát haragosan. — Ha nem, hát nem. Majd jön más. Akkor nyilait az ajtaja s tódultak kifelé a gyerekei. Lányok, fiúk vegyesen, négyen. Az ötödik csak a küszöbig tudott elmászni maszatcs kezecskékkel. Terelte volna vissza őket, de kikerülték s a legnagyobb lányka, olyan tízéves forma szőke apróság, nekiiramodott öreg Icso (bácsinak. Csengő nagyokat kiabált utána. — Bácsi! Várjon, bácsi! leső megáll ott. De nem fordult vissza, az udvar felé. Ha asszonyforma 'hívta volna, még dupla áron se maradt volna most ebben az udvarban. De a csengő gyerekhangra megállapodott. Visszaszólt dörmiögve. — Mit akarsz, he? Akkor odaért (hozzá a kislány. 'Csorba játéklábast tartott fel az arcához s azt mondta lihegve, — Bácsilkla .. ez rossz ... Öreg Icso odanyult érte. Forgatta, csóválta a fejét. — Mi rossz? — Az ott. Csurog. — N-ohát, csorog. — Csinálja meg, bácsi! Hát Icso csak motyogott s I leeresztette a ládáját a 'kapa előtt. — Hát ezt megcsinaljag? — Azt, mer csurog. Belenézett a gyerek ragyog-e kék szemébe s azt mondta. — Hát ha csurog, akkor lese j bácsi megcsinálja. S megpró' hálta előbb csak úgy állva rend' behozni. Akkor már mind i négy gyerek ott állott körülöt I KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések . .................... $ 2.03 Ágoston Ede; Fény és árnyék (versek,- elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tteor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 üerczy József: curópa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ..................... $ 8.2J Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3 70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ......................................... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Hol van a nyár? ...........................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . .$ 3.03 Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések)................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtel a hallja kendig (elbeszélés) ..................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.03 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) . . $ 4.00 Somogyi: Őzumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai.Endre: Mindenütt és Se-hol (versek) . . $ 2.C0 Szirmai E.: Medical, Nuclgar and Literary Index l.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ’ $ 5.50 v - ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................5 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás^ és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent "banK exchange ’-1 kell számítani. L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Lherbrook Street. Winnipeg, 'Manitoba, R32 2B6. ősz és szép, hogy végre pakol a nyár, és jön, jön az utánajövő: a Jövő! És azt is tudom, hogy az Ősz szándéka tiszta és hófehér. ' Szóval így ülök a hangulatiban. Közben fordul a Bálterem meugecnek az őszirózsák, krizantémok, petuniaJányok, de a muskátli már időközönként pityeréig, hívja, csalogatja őt a kiannásfürtü menet. Valahol a sötétben megint a tücsök ciripeli a melódiát. Lehunyom* a szememet és az emlékezés sípján rini kezd a sás, megmozdul a nádas, morzét jeleznek a bíbicek, telegrefálnak a vizityükok és a botorkáló vastag sötétben elindul a zöiej. És- közeledik, nő a zörej. Kiemeli szemét a múlt cjsipásan pislog, széttárni a nádas és főikéi a lépból Hány Istók. Lcmha kicserzett testéről vastagon ömlik a vizenyős nyál. Megrázza gólyafészek fejét, arcán fénylik a moszat, s hináros szemét büszkén a távolba emeli. | ! És jön felém. Súlyosan köze- j ledik a tuskószoboa-. Reng a Láp, Zúg a nádas, Meginog a | föld, talaját veszti az ingovány, 1 és nézésétől elvonul, mint vert j eh a c siiilags za kir a men t. Menéj sét somfordul'va tisztes távolból | kiséri a botorkáló vastag Sötét. | És mellemül Hány Istók. Har i csaszájából bugyborékolva kat- i tagnak a visszafojtott pörölycsapások: ‘— Mi elindultunk a halálba. Bűnösek a századok, évtizedek, nappalok az éjjelek és nem volt sehol egy békatiszta lehelet. ! Termőföld helyett szájunkig j ért az ingovány, és a tenger köí zepén szárazság volt és apály. A tenger közepén szájunk pad| lásán kicserepesedett a nyál. Hazát áhítoztunk és nem volt otthonunk, kalácsot daloltunk és nem volt, mert nem jutott elég (kenyér és a “tudorok” ser-, penyőjében olcsón fort a vér. Élet helyett halált kiálltotiunk, testvér helyett szolga fajt , és a fajtámnak alig jutott egy sötét korcsmái engedély. KMceltünk és izzadtunk minden jött-ment idegennek és a 1 ácsnélküli bőr tönünkben térdighajolva süvegeltük az őröket. Hány Istók pillanatra megállt, megrázta hatalmas uszonyát, mint orkánt kifújta magából a lélekzetet és csendesül- Vie szólt: — Máriásistenit, ibocisás meg a vétkeseknek ...! — és úgy néz mintha valakit a közeibe : látna, úgy néz, oly szomorúan, ; mintha ő sirta volna a Balaton és Fertő vizét. Közben a szomszéd ablakából | a rádió ízléstelenül bömböl. Mabasban pár jet villan és elsebel. ! Az H.MjCjS. Star felől a vonat üvölt: egy darab dzsungel. A- rany ifjú a lánynak* dudálva je, lez, piacra kérkedik a gurló | pásztor,órát ... Az utca túlsófelén részeg alak dühöng s sa! játmagával perlekedik, míg té- S pett életét kullogva követi' a magány .. . aztán néhány pillaa sötétben. Lassan-lassan beszökik az i est, föltámadnak a parázna j gondolatok, megjelennek a bú! songó szelek vállukra kapdos> sála az egymásíbakaroló levél:- sziromkoporsókat és kavarog, repül, pezs,e,g és forr a Menet. Ü I Esketós van az őszben és én I hallgatagon ülök a lakodalmi hangulatban, és nézem, merení, gém az őszt — 'önmagamat, k Úgy ülök az őszihangulatban, > mint partján ülnék valamelyik i- , folyónak, mintha partján ülnék 3- j valamelyik tónak, partján a ie | Voltnak messze falumtól, mész-! •P sze régi magamtól a hangság i a láp kezdetén. Felettem s köniilem a Külitér táncbakéi, amdai- i Utón fordul1 a Bálterem s ,sz£é-i- rák zeniéjén valcert 'keringnek j ik a kiozmikusporok. )- Mily fuícsák ezek a mámo- 1 -- r°k. és meztelenek ezek a má;y mórok. Tiszták, igazak a kaj tolások a csókok a nyílt si'ko;z lyok a készülő fogantatás. És 3- mig ülök az esetben valahonnét a- a gyom mögül megszólal eev el■i-; fojtott virág: a vézna léletke é- 1 és félénken percegi: “Jaj, ha 2S j en is ott leszek .. .!” ;k Ls tovább beszél léletke, elá- sírja szülőmet az Idest. Hugom nia'fc a tüdejét köhögő testvérő- kémet, fajtámat, aki sosem ál,t- dott és minden törtegész öinmao- gammását. És tovább beszél léletke: ő- i — Kavarodunk. Az élet ekéje ,r- j szeli a szántást ,s nagyokat haa ■ sit. (Szétszóródunk és elvisszük ry j a hire., hogy nem volt életünk, é- j zavarodunk és belesikoltjuk az 3e őszbe az utánunk jövőnek, hogy te ! “tűrném” volt az élet, Elmondő- i juk, hogy élet helyett kopoisót- : kát szültünk és apáról fiúra X, ! szállt az átok, mert sok volt kö. zöttünk a toon'kolyvető. Elmond g_ j juk, ihiogy tanitómestereínk vae_ ! koknak neveltek, hogy sose láse. suk a Napot. Elmondjuk1, hogy il_ : az élet árnyékos oldalán hideg ig hideg, sírok felett háltunk] és o- ha sirt bennünk az éhlséig megő szólalt csititva bölcsődalunk: ss, “Légy türelméé.” (Mikor felcse- 5_ peredtünk és megalázott a bér, megszólalt iblölcsődalunk: “Légy >1- türelmes”. A tözvonalakban a- megszólalt (bölcsődalunk: “Légy k, türelmes”. A tüzvonalokban ul tálc a védtelen életet, megszőa lalt bölcsődalunk: ‘.Légy türelm j nies,” Mikor ellepett a fertő és a ! hullt reániki a “kultúra”, jött a é- I tetüregiment, megszólalt böl;k csődalunk: “Légy türelmes”. Mi >1- kor isteneknek hittük a Haza ye és Világkeritőket mindig megr m szólalt bölcsődalünk: Légy tü:is i relmes” és azóta is csak ezt | verklizi: Légy türelmes! ír- | így beszél léletke, talán biz’ ir- i azért, mert esfcetég van az őszül ben. és j Mennyi, mennyi izenet! Vaj:. | jón ltí veszi észre, ki érzi ki érti ilt a gondolatot? Vagy lehet, hogy 5- ; a címzett ismeretlen?! Vagy Ilea hét, hogy lepereg a gondolat, nt mint ósdi, avult (házról a vakoül lat?! Ki tudja? Lehet, iél Én tudom, hogy szép ez az Befogta szekerét a nyár, suttogva jar a hír, hojgy megérkezett a parázna Halál és elcsattant már a csók az Élet s Halál ajakán. Kunkon odna, csörögnek, peregnek a levelek; röpködnek, mennek a levélkoporsók, nőnek élnek, élnék a színek, de szirmukon azért fakul a vér, piciny orcájukon pattannak némán a jajoki és egymáis fülébe lemelik a hirt, hogy: .holnap ... holnap miár én is meghalok. . Búcsúzik a nyár. Vetkezi önmagát. Menyegzői ruhában felejtve végig fekszik az örök menyasszony szentmihánylován antik díszben, s Halálvőlegény ‘büszkén ül a bakion és igy mum a Nász az avaron. Ott van mindenki. És ott lesz mindönki. A tépettszájú őszirózsáik karcsú ma még meg köze- Lchetetlenül, a fürtösfejü krizantémok, mint egzotikus Gésák, a -robosztus egészséges Georgina lányok pazarló színek bee mindegyik egy-egy anyának való és mind-mind a finom gavallérokkal himveretben égőpiros bokrokkal rozsdás aszotságban szégyeiősen ámuló csodáiké zással. Ott lesz mindenki. Szégyenlősen csodálni az egyszerűt a teimészetesit az Ígéretet a Volt a Vant a Leszt: az Átkelést. Megy az elmúlás, hogy jöjjön az igéiét és újuló -csodával teherbe alakul a Volt, hogy megszülte Holnapot. Hullunk és teremtődünk, mert a világnak (két partja van és a két tő összeér' ott, hol találkozik a Cél. Oly szomorú, oly bús és mégis oly gyönyörű ez a Torna. Temetőiben járok, égő nagy Temetőben. A sírok fölött virágrólvi.áigra száll és odébb kering kering a repülőlial-lgatak osztogatva az utolsiök'enetet,. mert ő tudja, hogy senkisem vétkes, (ha vétkes ...?), aki ölelt, csókolt és szeretett. Izgatottan cihelődnek, pakolnak a párok: kicsinyeik és nagyok, szegények és gazdagok, csúnyák és szépek és megifjul a vén, megszépül a rút, alhoígy a osóklakoma készül. Villám székhelyén elcsendesül, elül a dübörgő ború, megbékélve békét köt az égiháború és jönnek jönnek a siratóasszonyok a felhők permetezik, öntiki a könnye ’act, had érjenek be az el nem csókolt csókok, aki még egy kis időre ittmaradt. Csak a fenyők állanak) a ezertartástvégző papok és" a félkörben térdeplő cédrusok ezüstzöld ruhában patinásveretben és mindörökké csengetik az Igét. Ugylátszi-k még nem készült el az utolsó fogat, hegy végsőnek elvigye a Neszt, és ezt a tücsök is tudja, ment esténként néha-néha valahonnét hegedül magátfitogtatva, hogy nem fél ESKETÉS AZ ŐSZBEN % IRTA: MORMOTA te. Nagy szemekkel nézték s kérdezgették. — Foltot tesz rá: Bólogatott: Aztán leült. Bontogatta szerszámait s egyre, csóválta fejti. Azt hajtogatva magában, hogy ixionmaig ez Icso, amikor any - nyira kone a kis pénz. De azért v-eszodoit otromba ujjaival a csepp játék javításán. Liobo azt hitte, nogy kMjmnyeu megy majd, de egynamar előkerült az odója, fenyes bádoglemezét s új feneket ke.itett a lábaskának. (Sohase vesződött tán annyit munkával. Sehogyse állott kézre, az apró játék, egyre Kiejtette, felkapta, de csak mosoly-1 gtott rajta. S játszott a gyerekekkel. Fi| gyelte a bám-észkodásukat s rájuit ijesztett. ; — Kvak vakvak! [ Nagyon nevettek, amikor ősz i áizerezzent-ek eme. j — Ügyi miden békát tudja Icso bácsi. | Hát nagynehezen mégis el- I készült a kis lábas. Egésizien [ meggemberedtek a lábai s úgy érezte egyik ujját se tu ója már használni .ezen a napon. Nekifogott v-oina elrakni a holmiját s akkor összesúgtak előtte a gyerekek. — Mi az? i — Bácsi a Katka babája. — Kicsoda babaja? j Előkerült apfó Malinovi. 1 Katka rozzant, féikező ibabá.a. ! Masza-bos, agyonszaggatott w 1 sári portéka. S két ijedt gyöngy 1 szem a Katka boigánszeméb-e. j ■ —- Ezt is . .. bácsi . .. Hát visszarakodott Icso s i kezébevette a beteg babát. 1 — Eztet megcsinálni? I — Azt. ' — Ez meghalt! — Vegye újat a mamacska. A legnagyobb iMalinkavn lány felelt. ^ — Nincs pénze. Keinyérk .. vesz rajta. Bedienézett az öreg, apró Katka szomorú szemébe s visz szabit a földre. — Hát te eztet szeretsz, Babuska? Sirásra állott már a Katk . szálja. Nem is tudott felein , csak bólintott. — No ha szeretsz, akkor les , bácsi megcsinálni. S eldolgozgatott azon is máj . • félóráig. (Mlegdrótozta a fityegő fél'karját, előrenyekiő fejét s a derekát. Dúdolt -is már valami játéké , 1 nótát a gyerekeknek, me-gn - I vettette őket, úgy, hogy harsogott a napos udvar, j Aztán visszaadta a meggy;- 1 gyitott lábát. Megcsipkedte a ((gyerekek csattanó képét s az. moindtta a legidőseitíbneik. — No fussatog, kisiányk,:. Mondjatog mamac-skanak, hogy küldje ki a fazikot. Negteg me csináltog.
