Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-09-19 / 29. szám

BIÜaMIíU IRTA: KOVÁCS DEZSŐ Egy középkorú iparos állított be hozzám az irodába. A vá­rosban többször láttam, de ed­­digelé se a nevét, se a foglal­kozását nem tudtam. — Azért jöttem kiérem, hogy segítsen ki egy nagy bajból, mert máskülönben felakasztom vagy meg,mérgezem magam, — mondotta komoly elszántság­gal, mélyen elkeseredve miután illendően bemutatkozott. Mindjárt tudtam, hogy ideg­beteggel van dolgom, óvatós­kioldani. BegöLöződ'ött. S ezt olyan kedvesen és bá­josan mondicitta, hogy én ké­nem azonnal felajánlottam szol­gálatomat. — Csak egy percig tessék várni! Kioldom azonnal. Letettem a szerszámot és o­­dadmentem hozzá. — Na, mutassa lelkem! — j mondom nieki tréfásan, moso-! lyogva. Ö a szemembe nézett, én meg1 az övéibe. Magam alá húz­tam egy háromlábú ikdsszéket s leültem. Kezdem kigömbözni a cjpőfüzőjét. — Jól be igömböződött, ugy­­e? Miért, miért nem, felnéztem rá- Ö megint a szemembe né­zett, de most még hájosabban, kecsegtetőbben, mint az előbb, j Szerelmes fekete szemei ege- • szén elbájoltak. A huncut! Jól értette a módját — Elég jól begö'böződött, — . mondom neki nevetve. Nehezen nienlt a munka. — Ah, elvágjuk! Adok he­lyébe újat. 'S azzal abbahagy­tam a dolgot. :— iMondja kérem, nem unja magát ebben a szép nagy la­kásban 'egyedül? S nekem .ez a megjegyzése is feltűnő volt. — Hát egy kicsit nehéz,, ■— | feleltem teljes őszinteséggel, ! mert sokszor óra hosszúkig sincs kihez beszélnem. Meg aztán ream hárul minden házi munka is, mivel jelenleg még­­csak inasom sincs. Elszökött a' huncut. Részvétteljesen nézett rám. j Fekete szemei oly melegen kezd ! tek ragyogni, sugározni, hogy szinte felmelegedtem tőle. Az­tán újra hozzá fogtam a cipő­fűző kigöbözéséhez, ő egy kis­sé feljebb húzta a szoknyáját. Szép, 'Csinos1 lábai kezdtek meg­­igézni. Fellálottam, hogy a ké­siemért menjek, de ő isméit a szemembe nézett,, nyájason, biztatóan, 'huncutul. Elfeled­tem, hogy miért állottam fel s akaratom ellenére melléültem a díványra. Lassan, enyhén meg­öleltem. ő egy cseppet se véde­kezett. Erre még jóikban felbá­torodtam ésí megcsókoltam. Ő bizony ettől se riadt vissza. Egy ideiig szépen illedelmesen ültünk egymás mellett és beszélget­tünk. Azután újra megakartam csókolni. — No, no! -— mondja bájo­san, — az ajtó nyitva van. Még betalál valaJki toppani. Felállottam . és becsuktam az ajtót. Visszaültem mellé és a pillanatban teljesen megfeled­keztem mindenről. Hát képem eninek a ballépésnek 'köszönhe­tem Ihárom évi szenvedésemet, pokoli életemet. — .Miért éppen ennek? — kérdem tőle szerényen. — Hát azért kérem, mert egy hét múlva visszajön hozzám az asszony és azt mondja nekem: — Juhász úr! Baj van! ■Megszeppentem. — Baj? — Igen! Még pedig nagy baj! Bioldogáilapotbau vagyok — jelentette ki bánatos, kesergő hangon, a huncut. Eihült bennem a vép. pár percig elgondolkoztam, ő meg leült a bórdiványra, sírt és zo­kogott. itt elcsuklott a férfi ,remegő szava. Majd elérzéikeny'edett. — No, no! — mondom neki, — azért nem kell mindjárt két­ségbe esni. Ez még nem olyan nagy baj. — Nem, nem kérem! Ez még nem olyan nagy haj, de azt mondja a nő: — J uiiáWz úr! Ennek maga az oka. Ezt magának köszönhe­tem. — Hát már, hogy volnék én az oka — feleltek rá gyorsan. Hiszen ma|ga jött hozzám és niem én mentem magához. özerelmesen rám nézett, a hiuncut. — Az igaz!----mondja ő, fél­beszakítva zokogását, — de én nem azért jöttem magához. El­lenben maga leült mellém és erővel megöleli és megcsókolt. Nem így volt? Elővette a zsebkendőjét és is­mét elkezdte magát törülgetni. — igen, igen kérem, igy volt! — mondom neki. Érne ő azt mondja nekem: — Juliáisz úr, kérem! Csinál­jon velem valamit, mert iha nem Inát én a .Szamosba ugrok, ott ahol legmélyebb a viz. De mi­előtt meigtehném, megírom egy levélben, hogy mindenki tudja a városban, hogy kiűzött, a ha­lálba. Tiestem, lelkiem megirame­­gieitt. — Mái csak ilyen bolondsá­got ne csináljon! — mondom neki, — üinMlblb feleségül ve­szem. Erre aztán azonnal 'elhallga­tott és egy kissé felvidult. Oda- Somforduitam hozzá, ő felug­rott, a nyakamba borult és ösz­­szie-vissza csókolt. Itt aztán a férfi szavába vág­tam. — Elvette? — kérdeztem tőle kíváncsian. — El, kérem, mert én 'becsü­letes, tiiazteséges ember va­gyok. Megint elkezdett érzékeny­kedni. — Mi lett? fiú vagy leány? Rám mereszti kicsiny ikék­j szemeit. — Mi lett? Semmi! — feleli mérni léhangoltoságigal, csaló-I dússal, j — Sfernmi? — Semmi! — Mit csinálták? — Semmit! — És még Ele lett semmi? — Nem kérem, becsapott s huncut! —. Mivel csapta be? Ismét rám nézett. 'Majd iz­­| gatotJtan hozzá fogott. — Azzal kérem, hogy hazu­dott, mikor azt mondta, bőgj boldogállapotha esett. Későbl be is vallotta, hogy csak azérl cselekedte, miért iagyo.ii szere- ( tett, és aac akarta., hogy elve­gyem. Azóta már károm év telt el, de még meet sincs gyere­künk. Igaz, hogy neki volt ket­tő első férjétől. Ilit kérem az­­é/it jöttem, hogy leadjam elle­ne a válópert. Mert ha nem vá­lasztanak el tőle, én kérem a Szamosba ugrok, vagy felakasz tóm magam. Kezdtem vele erélyesebb len­ni. — 'Szép dologi! — figyelmez­tettem. Előbb az asszony akart a Szamosba ugrani, mivel nem akarta elvenni; most meg maga aka,r öngyilkos lenni, ha el nem választják tőle. Hát férfi maga, vagy mi? Könnyüelábadtak islzemei. Majd hozzá fogott: — Tovább nem bírom. Be­csapott, hazudott! Három év alatt tönkre tette az egészsé­giemet, és tönkre tett anyagilag is. Még ő csak hagyján, de az a két kölyök! legkevesebb tiz esztendőit' levett az életemből. Vagy elválunk, vagy elpuszti­­tioan magam, mert én tovább nem birom. — Rendben van! Halljam, Ihloigy milyen alapon keresi az elválást! Erre felvidult az arca és ide­gei leoaillapiodtak. — Elször is azon az alapon, hogy a feleség®111 'becsapott; legzett és feli tűnőén 'bágyadt­nak, fáradnak nézett ki. A széken idegesen ült és jobb ke­zével folyton a szájához kap­kodott. Sizájaszélét pedig hol leeresztette, hol behúzta, mint­ha leakarta volna harapni, hol pedig kicsucsoiiitoíita. Időt ad­tam neki, hogy összeszedje ere­jét és bátorságát. — Halljuk kérem, hogy mi légyen az a nagy baj? Elérzékenyült. Elővette zseb­kendőjét és újra elkezte magút törülgietni. Pedig, nem is izzadt. Láttam, hogy arcán gyöngy nagyságú könnycseppek (gurul­tak végig. Lassan léilöiülte és hozzá fogott a beszédhez. — Megtetszik bocsájtami, de legelőiről kell kezdenem a dol­got. — Tessék! — ügy volt az kiérem, (hogy egy nap, úgy ebéd1 után, belép a műhelybe egy szép elegáns özvfegy asszony, régi ismerősöm, kuncsaftom. Azt mondja nekem szelíd, nyájasi hangon: — Juhász úr! Nem lenne szi­ves a cipőmre uj sarkot tenni? Szeretném megvárni. — Hát kérem ez nekem egy kicjsit feltűnő volt, mert urinők nem szokták megvárni a mun­kát. — De igen! — feleltem, csak tessék ideadni. Az asszony leült a bőrdivány­­ra és jóideiig bíbelődött a cipő­fűzőjével. Én persze el voltam foglalva és oda se néztem. So­kára megszólal: — Juhász úr! Nem tudom másodszor, hogy elhagyott. — Elhagyta? — El, kérem. Összevesztünk a gyerekeik miatt ési otthagyott. —Úgy? És mikor hagyta el? — Két hete. — Megkérte, hogy térjen vissza ? — 'Csak nem vagyok bolond? — És két 'bét óta nem látta? — Nem! — Ő se látta magát? — Nem! — Nem is akarják látni egy­mást 'Jobbét? — Nem, képem! Papírt veszek elő. Kezdem le­írni az adatokat. — Hogy hívják? — Juhász Károly. — Hol lakik? — Bagoly utca 19. szám. — Mi a foglalkozása? — Úri cipész. — Nős? — Igen! — Hány gyerekük van? — Nekem egy sincs. Neki két fia. — Eiz volt az első házassága ? Elkezd habozni, töprengeni. Megint elérzékenyül. — Muszáj epre kérem vála­szolni ? — Persze! — Ő volt a második felesé­gem, — vallja be borziongva. — Mi történt az elsővel? ? Mélyen hallgat. Lesüti a fejét és lelvöröslödiik. —- Meghalt'? Elváltak? — Bár meghalt volna! — su­sogja halkan. — Elvált? Megint elhallgat. Még job­ban elvörösödik. Kezd izzadni. — Megszökött? Erősen felzogoik. — Igen! Megszököt a huncut a (segédemmel. Szemei csak úgy szikráztak a dühtől. —S elvál,tak? — Niem! Azóta hírét se hal­lottam. Azt mondják Ameriká­ba szökjek. Erősen ráförmedtem. — És maga kérem megmert nősülni, mielőtt elvált volna az első feleségétől? Tudja, hogy mi maga? Remeg és gagyog, mint akit a Ihidegi ráp. — Tu-tudoim! ValóságOsi bi­gámista! Megszólalt a teleföa. Egy kollegám hivott fel valami fon­tos ügyben. Amíg 'beszélget­tünk, az én kliensem szépen ki­­somfordált az irodából. Mire végeztem, már 'eltűnt. Este a vacsoránál mondják a fiaim: — Apuka! A Révész bácsi ma délután égy élő embert ha­lászott ki a iSzamoisból. tizenöt perc múlva ültetik To mot a íegyházban a viliim székbe. — 'Bárcsak gyorsan esnék túl rajta — jegyezte meg ‘ vezér”, nála szokatlan rés zve tel. Tömet nagyon szerette, mert rokonszenves, éleseszu, rette Hihetetlenül bátor fiú volt. Ben érezte, hogy egész lénye remegés járja át, de képiéi n volt ellene küzdeni. Amikor az óra mutatója ha óra tizenöt percet jelzett, hi. Hellénül elaludt a villanyvilá.­­tás és a pincére koromsötétsé . borult. Ben alig tudta rnegiálln. hogy fel ne hördüljön a remii lettől. A többiek! hangtalanul ül bek elhelyeiken. Eg,y perccel k. - sőbb felgyűlt a villany. ‘‘A ve­zér” Benne nézett és különös hangon megjegyezte: — Halálsápadt vagy. Mióta lettél ilyen ijedős? — Idegessé tett, hogy a vilá­gítás hirtelen kialudt — felelte Ben. “A vezér” meglepetten nézett Benre, a többi gengszter is cső dálkozó arcot vágott. — Nem aludt el itt a világí­tás. Nem tudom miről beszélsz. mondta a vezér és a fejét cső vál'tia, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy ez az emb. , megőrült. De egy perccel ke sőibb újra elaludt a villany é , Ben érezte, hogy kinyílt az a. tó. Tisztán hallotta, hogy va lakli halkan a “Pariez moi d amour”-t fütyöli. Amint u.ra krgyult a villany, senkit sum látott a szobában azokon kívül, akik eddig is ott voltak és a. ajtó be volt csukva. Annál éri hetetienebb volt! mindez, me. c az ajtó előtt, a pince folyosója., a néger Jimmy állt őrt gépfeg, - vérnél. Bemen kívül mindebből sen­ki sem vett észre semmit sem. Halkan beszélgettek arról, heg Tom már nincs az élők sor. ban. Ben hajaszála az, egri . állt, mert eszébe jutott, am . Tom mondott, hogy négy Lét után személyesen elkezdi a bosszú munkáját. Ezután egymást követték a I kísérteties jelenségek. I Ben egy este hazajőve! a :t J látta, hogy az ezeiri dollár véi díj, amit a rendőrségitől Tom el árulásáért kapott és amit ő eg. ' jól elrejtett falszekrényben du goüt el, az ágyára k(i van raikv , J mintha valaki kiiakós; kártyaj. ' I tékot rendezett volna a bank.! - gyekkel. Amikor pedig lefe- I küdt, hangtalanul kinyílt az a, tó és a folyosóról behalliatsz t a “Parltez moi d’amour” iha] .1 fütyszóval. Kiugrott az ágy cl és ismétlőpi'Sztoly|ival kefében kirohant a folyosóra. Senkit . e talált ott. Visszament a szobi ba és égve hagyta a villanyt. A kimerültségtől elaludt. De njr felriadt ... a szobában siötiéts g volt, érezte a légvonatot, am t a nyitott ajtó okoz ési újra ha - lotta a francia dalt, halkan, a hogy Tom szokta fütyülni. Fii ordított és holtan hányát! tt vissza az ágyra. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 üalgóczy János: A Sumir kérdés .............. $ 8.20 Lundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................................ $ 5.00 I Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................... $ 2.00 1 Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő; öt könnycsepp (versek, elbeszélések) .............................. $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig " | (elbeszélés) .............. . . ......................... $ 3.00 I Nagy Sáno'or. A magyar nép kialakulásának története .................................................... $ 6.00 ] A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 I Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 J Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: a rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ......... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: •j Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 j Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange“-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA ‘ 2i0 Sherbrook Street. Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6 I "Vörös lom" bosszúja (Folytatás a 2. oldalról) Tom. — Meg fogok halni, de az árulómon 'bosszút állok. Az ! ijel,etet, mint tudod, négy hét múlva hajtják véigr.e és én egy ' nappal később cl fogom kezdeni ^ a bos's'zuáltást. Nem sejted, Ben, hogy ki árult el engem? — Sejtelmem sincs, Tóm — felelte Ben és aira gondolt, vaj-I jón csak ő érzi, hogy remeg, , vagy Tom is észrevehette ? — A banda boldog lenne, ha meg tudna engem 'bosszulni, én azonban ezt magam akiaram végróhajtani és Isten legyen ir­galmas az árulómnak, amikor velem szemtőiszembe fog állni. De nem is tudom, hogy miért beszélek erről veled, akinek mindenhez nincs semmi közöd! j Csak azért 'kérettelek, hogy megköszönjem neked az állan­dó, baráti érdeklődést, amely lyel, mint megfigyeltem, a ibiró­­ság minden ülésén izgultál ér­tem. Ben most már biztosan érez­te, hogy Tom tud az árulásáról és nagyon örült, amikor a fegy­­őr megszólalt, hogy vége van a látogatásra engedélyezett idő­nek. Miközben kifelé ment, hal­lotta, hogy Tom újra a “Par'le z moi d’amour .. .”-t füty|öli. Négy héttel később az egész gengszterlbanda együtt volt a rejtett pincében, ahol a megbe­széléseiket szokták, tartani és lesték az óra mutatójának moz­­gását. Reggel hat óra volt .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom