Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-09-19 / 29. szám

énekelte ei’, akinek hozzá ked­ve kerekedett: V “Árok is van, gödör is van, szép leány is van, Csúnya is van.” — Itt is volt alvég, meg felvég, Ahogyan minden rendes falu­ban mséig találni. Az alvégen Iák­nak a szegényeik, a felvégen, a módosak. Az alvégen, annak is a legvé­gén éldegélt Pindurka bácsi, meg Pindurka néni. Nem sokat jáiniáJhattak. Csak olyan két­­noldas földmüvellő parasztok voltak, ezért eleinte nem is igen j ámkódtak, hogy a jó Istien elfe- j le jtette őket gyermekkel meg- | a jándéékozni. Kenyérke, meg I egy kis hozzávaló még akadt volna, de boicslkórkáia, meg ha­risnyára, áhogyan ezen a vidé-' ken a lábbelit, meg a nadrágot nevezik, aligha. Ingivállat, meg kötényeket meg csak szőtt vol­na Panni néni, azaz Pindurka-, né, hiszen amilyen rátermett menyecske az urának is ő szőt­te a lábravalót, azaz alsónadrá­got, meg miegymást, dohát lánykára sohasem gondoltak,1 fiú után vágytak. Amikor összeházasodtak, még- parlagon hevert az a telek, ahol nem sokkal később taka- j ros házacskájuk, igaz, hogy csak nádfedéllel, de mégis fel­épült. Magúik gyártotta vályog­téglából, meg döngölt fallal, az udvaron, sokkal nagyobb ke­mencével, mint amekkora a kettőjük szükségletére kellene, de előreláhatóan, nem házaspár­nak, hanem családnak1 készítet­ték. A telekre, melyet Panni né­ni örökölt a nagyanyjától, gyü­­málcsíákat telepítettek, a ko­rán érő cseresznyétől a papir­­iréjú dióig. OBőrama, magvavá­ló szilva, akkora földieper, mint egy ökörszem, ikiecskecsöcsü szőllő, felsorolná is sok lenne: mi mindenféle, az is a javából. A veteményekkel szintúgy. Pin­durka bácsi igen értette melyik növény hol! érzi magát jobban. Eibben a hepehupás teleikben megvolt a lehetőség a váloga­tásra, a talaj, meg nem is volt olyan rossz. Megtermelt abban aratták, a magjából eltettek a jövő évi vetésre, a többit meg felélte a jószág. A szárából meg Pindurka bácsi a zord napokon, amikor nrár a kinti munkák nagy része úgyis elmaradt, ké­zi, meg nyeles seprűket készí­tett, amit szívesen megvettek tőle a falusiak, még olcsóbb is volt, mint a boltban. A nap­raforgó magját kiiüttették, igy sütésre-,főzésre, de még világí­tásra, a mécsesbe, is jutott be­lőle. Néha, ha jobban adott, vagy a malacka, kacsa, liba több zsirozót ontott, úgy el is adták a feleslegest, Panni néni­nek olyan kendermagos tyúk­jai voltak, amilyet csak hét fa­lúval odébb lehetett megtalálni, a papkisasszonynál, ahol az ül­tetésire alkalmas tojásokat há­­ziszöttesért cserélte. Búbosak voltak ezek a tyúkok. Pindurka bácsi ugyan, kontyosoknak ne­vezte őkiet. Ebből is csordult­cseppent valami a takarékper­­sielybe, ahogyan azt a kimust­rált iharisnyaszárat nevezték, melyben gondosan, de mégis meg volt mindenük. Jól gondo­zott munkaruháik, tisztességes templomi, ünneplő ruhájuk. Különösebb dologira nem Igen vágytak. A fehérszőrü, csillagos homloku sízarvatlan kecske, el­látta tejszükségleteiket. A két öszvér megoldotta a nehezebb munka ellátását, szántást, be­takarítást, meg az erdőről a té­li tüzelő behordásiát, amit fuva­rozás ellenében kapott Pindur­ka bácsi az erdő tulajdonosá­tól. A háziállatokat ikiegészitet­­te egy féllábu mátyásmadár, a­­kit Pindurka néni a kemence mellett talált, sebesülten. Ad­­diig-addig gyógy itgjatták, amig Matyi, ahogyan elnevezték, láb­­nakelt, sajnos, csak fél lábra, a másikat valaki kilőtte alóla. Matyi, eleinte szomorúan visel­kedett és nehezen szokott rá az egy lábbal való közlekedésre, csak azután vigasztalódott meg, amikor néhány hónappal ké­sőbb Burkus, a kutyakölyök, a házhoz került. Ez a kis szőrpa­­nracs, mindent megengedett Matyinak. Nyomban barátságot ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrcok Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) TOVÁBBÍTJA szeretteinek Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— és $25-tő! felfelé $1.50 az IKKA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. ÜLI.-,Lili, llltíg c[ nikkelt. j Csendben folyt a munka, | csak a pénzdarabok csörgése vegyült az egyhangúságba. Né­ha az egyik, majd a másik hangosan számolta a pénztcr­­nyokat, mely, két, majd hárQm­­sorban védte a nagyobb é.té­küeket. Pindurka bácsi átnyúlt a Panni néni aprópénzéhez. — Ne te ne! —, riasztotta az asszony, akinek nem tet­, szett a mozdulat. — Csak tunni akarom nreny-1 nyi van mán nálad! < — Egyel kevesebb, mint a­­hiány éveit az idén betőtök. — hun'ciutkodott felesége a válasz - szál. — Jó van nó! Gondulod, hogy számolom az éveid? Tévéén! A magamét se. Amikor a játéknak is, beillő művelettel végeztek, belátták, hogy sajnos az összeg, amivel i rendelkeznek, a háromnegyed I részére sem elég annak, ami, okvetlenül fizetni kellene belő- i le. — El kő adni valamit! -—­­• jött a bölcs gondolat. De mit? — igy a másik. Emésztő csend támadt a kis, örökké füldszagú szobácskábán. — Eladnyi? —, szólalt mag végre Panni néni és, olyan nrély­j ről sóhajtott, hogy a mécses 1 majd elhunyt az erejétől1, majd leoldotta kékfestő kötény ét é, | vetkőzni látszott. j----Hát te képes vónál nyugo­' vóta térni ekkora gond mellett ? — Képes,! Az erőmre szüksé­gem van, hogy tovább rakjam a krajcárokat a harizsnyába. Máshogy’, úgy se segíthetek. I Nincs ollan ökör, aki ezt előbb 1 odébb húzza. í - Nincs-© ? No, majd én j megmutatom! — bizonyítgatta j Pdindurka bácsi, de maiga se I tudta mit fog cselekedni. | — No, erre igen érdekelve j lennék, — incselkedett éh te párja, de azért mégsem ült viz­­[ sza a tárgyal óasztal mellé, in­kább megérdemelt nyugalom- 1 mai terült el a négy szeles,, több ! káióiS dunna alatt. | — (Hát ... ide hallgass asz-I szony, én elvontatom ezt a ter­­j beit, pedig, ö,kö.n ,se vónék. L?g­­. előbb is, eladjuk a két kis gjdát. i Mán nem szopnak. Kevesebb | hús nélkül is megélünk. Á nem j oll'an fontos. Aztán tojás, szil­valekvár, még meg egyéb is akad. A tyúkolkból is lehet merbogy, nem mind a legjobb tojó. Persze azokra gondolok, akik mán kiöregedtek. Jó levest ehet belőle, aki megveszi, hi­szen a magot nem sajnáltuk! tő­lük. A . . . — Ez mind semmi! — vágta oda Panni néni, mert már igen áhította a nyugalmat és nem akart beszélgetni. — Nó hát ott vannak még a libák is! A kicsinyek meg van­nak .. . Nem tudta befejezni, meri Pindurkáné akkorát sikít At, hogy Burkus is meghallotta a kutyáéiban. sem szeretnék illem féle kopor­sóban búcsút venni a faluim túl. Minél közelebb értek a város- ; lnoz, annál több szekér porzott! el az öszvéred fotgat mellett. 1 Közben már néhány gyalogos- 1 sál, is találkoztak, csoportokkal, 1 vagy csak párokkal. Az oliső, 1 akit egyedül láttak egy top- j rongy rongyos, csavargó külse­jű, harminc év körüli ember ' volt. Pindurka bácsinak egy kis elintézni valója akadt a bokrok mögött, leugrott a bakról és sürgőst mozdulattal eltűnt az egyik galagonyabck'or mögött. A fiatal csavargó, mig a sze­kér áldogált, közelebb ért hoz­zá. Vizsgálgatmi kezdte a rako­mányt, majd a tyúkos zsák kö­rül motoszkált. Pindurka néni mit Etem vett észre a kiváncsiskodásból. Mire ! Pindurka • bácsi végzett termé­szetes dolgával, a csavargó o­­lyam nyugalommal ült az árok szélén, rnintila oda ragasztot­ták volna. Elindult a szekér. A lasszó, amit a tolvaj a tyúkok zsákjá­hoz erősített még szorosabbra j húzódott és lerántotta a sá l Foglyából! a jószágokat. A há- j zaspár még hallotta, hogy a j tyúkok furcsán panaszkodnak, j de nem gondaltak egy pillana­tig sem tolvajláisra. Már erősen virradt, igy min- j dég többen és többen jártak az ; úton. Az. ember lusta volt, nem j csak arra, hogy tisztességesen 1 keresse meg a kenyerét, hanem I a terhet sem akarta cipelni, in­kább a madzagnál fogva maga | után húzta, ami könnyebb volt, ' mm. vállárrá vetve. Nem sokkal később beértek egy faluba, ahol Pindurka bácsi eí'ső vendégfogadóba szere­tett volna egy pohár pálinkát fogyasztani. Lelépett a szekér- j ről. A jobb. lába még le sem ért ; a földre, má. is észre vette a hiányt. Nem lett a pálinúázá - i hói semmi. De a csendőrök nyomban megjelentek a hívásra és visszafelé indultak, abba az irányba, aihol a csavargóval ta­lálkoztak. Panni néni, kiókadt fejjel, kedvét vesztve; a korcs­mában várta a félkeményeket. Nem is olyan messze, ráakad­tak a tyúktolvajra. Még •mindég maga után vonszolta a zsák tartalmát. A szerencsé im jó­szágok, már nem adtak ki e­­gy.tlen hangot sem. Teljesen elkinzottan, félig eszméletlenül várták további sorsukat. . — Mit húzol abban, a zsákban Jani? — kérdezte a esendő: magabiztosan. — A! Nagyságos főtörzsőr­mester úr. Jó reggelt kivánok. Hogy' tetszett aluhni? — álnti­kos kodott a kérdeze tt. — Mi van a zsákban? — 'Hja, a zsákot tetszik ké - de zni? Hát, egy kis miegymás! — volt a ravasz válasz. — Azonnal mondd meg, mi van a zsákban, vagy jössz az őrsre, — szigorúskodott a csend őr. — Jaj! Én nem írek rá! Meg, igy jobban láthatta az, aki el­vesztette, hogy megtan'áltam. — 'Elvesztette? — gúnyoló­dott a csendőr —, ismerlek jól Janii, a hazugságaidat is. Elég gyakran akadt össze velem az útad. Mi? Vagy azt is letaga­dod? No, de most a visszaesé­sed miatt nem ászod meg egy­hamar, te, te Madzag Jani! Közbe, a csendőrök láttára t|öbben köréjük alkalmatos'kod­­tak. Hallgatták a csavargót, akit többen felismertek. Semmi sem tart örökké, igy ez a jele­net sem, de mielőtt szétoszlot­tak volna a helyszínről, többen odavágták a pórul járt ipssének: — Na! Mi lesz veled Madzag Jani? I1ÖGYÉSZ, 1941. Hámory Várnagy Dalma: A TEHÉNKÉRŐL Megy a csorda legelőre, lassan ér ki a mezőre, füvet eszik mázsa számra, tejjé válik minden szála. Tej, vaj, túró, tejféleség, valamennyi jó eleség. Vajaskenyér ozsonnára, délben tejföl a csuszára. Yoghurt, iró, túrósbéles, aludtej, meg krémes rétes. Tej, sok készítmény alapja, ettél-e belőlük máma? Tejbengriz, meg tejbe,kása, könnyű étel vacsorára, fontos gyermekszervezetre, felnőtt ember leszel tőle! 1936 Szobránc. ki elveszet kés (Folytatás a 4. oldalról) semre valami a falat horzsolta, egy koppanással a földi.© esett. A kis ikfés volt) férjem is. hal­lotta s leugrott az ágyról, mint a villám. Hozzám rohant át­ölelt s bocsánatot kért a durva­ságáért. Szinte éreztem, hogy a jó Is­ten megsegít. Hogy az Ur Jézus és iSzt. Antal meghallgatják imánkat mondta. Erre é,ni el­mondtam neki, hogy 1(X) Dinárt ígérteim Szt. Antalnak a szegé­nyek segítségéire, .csak legyen inéig, a kis kéis. Azért az összeg­ért 3 ikést is lehetett volna ven­ni, de persze nem gyártották Jugóba olyat a háború után. Azt ő Németországból kapta. Így hálából kétszeri 50 Dinárt tetteim Szt. Antal persely éhe, hogy a jó Isten imámat meg hallgatta. Nálunk ugyanis az a mondás járt, hogy Szt. Antal az elve­szett tárgyak megkeriitője: 'Sokszor történnek az életben rendkívüli esetek, amit valóban Isten csoda tetténeik! mondha­tunk. Calgary, jún. 26. 1975. Szabó Marg t. T^yetóle hitíö Ju áUlUk. — Ez. eigy doktor .. . Még, ha­zugról ismerem. Az ács tudomásul vette, el is hitte, de a bizalmasságot elér­tette. — Ez egy doktor! — mondta tovább, idegen nemzetiségű munkatársainak és nevetett hozzá. Nem volt rostsz ember az ács. Csak éppen mulatságosnak ta­lálta a szituációt: együtt húzza az igát egy olyan honfitársával, akit egykor süvegelnie kellett. Az egyik latin-leszármazott még mulatságosabbnak találta. Pokoli ö'tlete támadt. Még az­nap iisszonyú keservesre torzí­tott ábrázattal, sántítva és gyomrát nyomogatva odament a doktorhoz. — My dear dactor, help me! — mondotta siró hangon — Doctor, 1 am sick! — és olyan nyögésekkel adott súlyt szavai­nak, hogy lehetetlenség volt nem nevetni. Ez volt a kezdet .. . Aztán egymást érték a sületlenebcnél süJetlemebb tréfák. Először csak szóbeli sértések formájában, az­tán áttértek fizikai vonalra. Hol vizet locsoltak rá a igumicjsővel. hol döglött egeret csempésztek a zsebéibe. Ha sietős mennrvaló­­ja volt egyik departmentból a másikba, még a nálánál tíz év­vel fiatalabb munkások is el­gáncsolták. Három hónapiig hősiesen bír­ta. Csáki a belsejében gyűlt a méreg és az idegei kezdték fel­mondani a szolgálatot. Ilyenkor Szent Pál apostol kezdve Mar­xon, Leninen, Prohászbán, Mussolinin, Hitleren keresztül egéslzen Szálasiig mindenkinek az emlékét elátkozta, ákii bár­mit is tennli akart, aki egyetlen szót is leirt, vagy nyilvánosság előtt kimondott a munkásosz­tály érdekében. Három hónap után kiábrán­dultán, betegen, súlyos idegle­­tönésel kilépett munkahelyéről. Először orvosi kezelésre járt. A villanyozási gyógymód segített rajta. Csak éppen a pénze fo­gyott el isimét. Újra kezdte a munkakeresést. Hónapokon át vonszolta a Teremtő által véz­nára szabott testét gyártói­­gyáriig — mindhiába. Csak vé­■1 “ tyült a magyar ügyekre. Sike­reinek tetején, amikor úgy érez­te, hogy valóban boldog, várat­lanul otthagyta az asszony, akit rajongásig szeretett. Belebetegedett a csalódásba és életének váratlan fordulatá­ba. Munkáját elhanyagolta, in­ni kezdett, aztán öngyilkossá- i gondolatok keringtek koponyá­jában, végül az öngyilkossággal egyenértékű cselekedethez fo­lyamodott: — hazament a Rá­­kosi-randisizerbe. Azóta semmi hir felőle. Két magyarral lett szegé­nyebb az emigráció. Pedig vala­mikor jó magyar volt mind a kettő . .. APRÓHIRDETÉSE Egy számfMqi UMés ára |W> három Mftnttah $3.0# SZIGORÚAN BL6RE FIZETENDŐ * 5 AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! MEGRENDELÖ-IV KANADAI MAGYAR UJSa G 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék t v bb) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ .... Sajtó Alap 5. ■ Összesen: . Név: ................................................... ............................ ... Cim (utca, ház-szám, vagy Box): .............. .............................. Város és tartomány: 1.................................................................. félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—. fé évre $7 i A Kanadai Magyar Uj ᣠelőfizetési dija: egy évre $12.—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom