Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-09-19 / 29. szám

Új cserkész vezetőréíeg jelentkezeti a Jubileumi Világtáborban ('Magyar Cserkész Szövetség sajtótájékoztatója.) — A leg,na­gyobb öröm az, hogy ezt a tá­bort a magyar cserkészek új vezetőrétege 'rendezte, — mond ja [Bodnár Gábor a Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnöke. — Pillanatig sem sze­retném az idősebbek, a még Magyarországon születettek ér­­, demét 'kisebbíteni, tehát azo­­két, akik o,tt is nevelkedtek, ott szívták magukba a cserkészet eszményeit. Az ő ,múlhatatlan érdemük az, hogy harminc év szívós munkájával kineveltek egy vezetőgárdát azokból, akik miár az ország határain kívül születtek. A magyar cserkészek jubileu­mi világitáborát a kanadai To­ronto közeiéiben meglátogatták külföldi vendégek is,: a kanadai, észt, lett, litván, lengyel, ukrán cserkészek küldöttségei és má­sok, — továbbá magyar vendé­gek nagy tömegei és pontosan ezt állapították meg,: a magyar cserkész ifjúság óriás fejlődé­sen ment keresztül csak az el­múlt öt évben is, tehát a ko­rábbi jubileumi tábor óta. A másik fontos tény, amit a kül­földi vendégek megállapítot­tak: a magyar cserkészet a ma­gyar történelmi eszmények hit­­vallója, a Ihamisitatlan népi kul­túra hordozója. A tábort eredetileg úgy ter­vezték, hogy 1200 magyar cser­kész találkozója lehessen, — a világ minden részéből. De a ve­zetőség nem hitte, hogy ennyi összejön a rossz gazdasági vi­szonyok miatt, összejött. A ta­lálkozás lehetőségének igénye legyőzött, minden akadályt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ausztráliaiaknak fejenként csaa a menettérti repülőjegy majd­nem 1500.— amerikai dollárba került, fogalmat alkothatunk az áldozat nagyságáról. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szü­ltök, a barátok, egyesületek a cserkészek mellé álltak. Nyu­­gat-Európából 60-an jöttéik át, -— ez is sok pénzbe került. De nem volt sokkal kisebb azok­nak az áldozata, akik Vancou­verből1, Calgaryból, Edmonbon­­ból, vagy San Franciscóból és Dos Angeles környékéről jöt­tek. Még a “közeliek”, akik Amerika keleti partvidékéről érkeztek szintén, tetemes költ­séget vállaltak. Trillán érdemes ,megemlítem azt is., hagy a tábor1 120 ezer dolláros költségvetéssel műkö­dött. Ennek jelentékeny részét arra fordították, hogy a nagy­jából ősvadont ekkora cser­kész-seregnek lakhatóvá épít­sék. Ennek a költségnek jelen­tékeny részét Torontó — és mondhatjuk — az egész szabad világ, magyarsága vállalta. A Torontóban sízékelő Előkészítő Bizottsághoz még: most is ér­keznek adományok. Nem mu­laszthatjuk el megemlíteni a kanadai kormány támogatását sem. — A cserkészeik magyar nyelvkészsége most jobb volt, mint öt évvel 'ezelőtt, — mond­ja Bodnár Gábor. — Ennek elsősorban az a magyarázata: régebben csak 20 magyar isko­la volt külföldön, de ma 84-et tartunk számon,. Ebből közel ötvemet a magyar cserkészet irányit, vezet, illetve tart fenn. A magyar cserkészek óriási munkát végeztek a tíznapos tá­borban. A lányok odavarázsol­­ták altáboraikba a Felvidék vá­rait, városait, ezek magyar, né­pi szokásaiban, kultúrájában éltek. A fiúk a Székelyföld ha­gyományaiban, — a káscserké­­szeké volt az Alföld mesesze­rűen szép világa. E'zt igy per­sze, csak röviden említve, nem sokat mond. De ezek a fiata­lok csodákat müveitek: tanul­mányozták a történelmet, a magyar népszokásokról szóló minden alkalmas, könyvet, s az­tán építettek, faragtak, varr­tak, hímeztek. Amit táborzárás előtt, a népi-bemutatókon .at­tak a vendégek, lehyögüző volt. Ebben a rövid kiértékelésben nem akarnánk) kitérni1 ezernyi részletre, mozzanatra, noha va­lamennyi fontos volna. Az ál­talános cserkészmumkát majd­nem mindenki ismeri. Ezt köve­ti a világ száznál több országa. De1 a magyar cserkészetnek még két külön pillére van, ami semmiféle más cserkészetben nem található. Ez a két pillér: a Biblia és a magyar, népi kul­túra. Ezért más. a magyar cser­készet, mint a többi. Szebb és értékesebb. És ez külön ma­gyar csoda. Táborozás előtt egy nappal valaki arra letti figyelmes, hogy egy tízéves, kislány szemében könny ül. 'Megkérdezte az illető, aki vendég volt: valami baja van? A kisleány könnyein ke­resztül rámosolygott és igy fe­lelt): — Nincs baj. Csak naigyon bondog vagyok. KORÉH FERENC. MINDSZENTY NYOMÁBAN Helsinki "illúziók nélkül": Kádár felhozta az ezeréves múlial és az ország megcsonkilásál (Folytatás az első oldalról) fejében a határok békés meg­változtathatósága? 'Ha igen, legbizalmasabb barátjának se valianá be. Amit viszont rezig­­náltan kimondott, mintha fele­let lenne a kérdésire: “Éh nem vagyok híve annak, hogy Illú­ziókban éljünk ... Én nem va­gyok az illúziók 'hive”. Szükeibb környezete úgy vé­lekedik Kádárról, hogy ő az új Deák Ferenc, aki létrehozta a kiegyezést a 'Szovjetunióval. Tudja, hogy meddig lehet el­menni, amit a magyar nép meg­ért, ezért nem erőlteti mesz­­szeb'bre. Az oroszok meg elfo­gadják a politikáját, ha kellet­lenül is, mert érdekűik1, hogy nyugalom legyen Magyarorszá­gon. Arra a kérdésire', hogy sza­badon is megválasztanák-e dön­tő többséggel, eigy idekint járt magasrangu funkcionárius kur­tán válaszolta, hogy nem. Ma­gyarázatként hozzátette, sza­bad választásoknál mások is in­dulhatnak. A kommunista román nacionalizmus és Antonescu (Folytatás az első oldalról) uralom alá kényszeritett 3 mil­lió magyar tervszerű, nyílt irtá­sát ne kelljen észrevenniok. Akárhogy is van, a hitleri Né­met Birodalomban sem dühön­gött úgy az izzásig hevített na­cionalizmus, mint a véxeskezü, sztálinista diktátor, Ceausescu, uralma alatt a kommunista Ro­mániában. Ugyanis 'Ceausescu csak úgy tudja megvalósítani a múltévi pártkongresszus hatá­rozatának legfontosabb pont­ját: az “egységes román nem­zetet” és a “nemzeti román ál­lamot”, ha megsemmisíti a 3 milliónyi őslakos magyart. És most ehhez a nyíltan .bevallott “népirtásihoz” nyújt segédkezet a fennállásának 200. évfo. dú­ló ját .ünneplő Amerika és a 25 éve létező Israel az árulásra mindig kész aliig százéves Ro­mániának. Mert a párizsi szabadkőmű­ves kongresszus már. 1917-ben kimondta az ezeréves Magyar­­országra és a több ezeréves ma­gyarságra a halálos Ítéletet. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. (Folytatás az első oldalról) size lencséje volt Szabó Dezső- , nek, hogy nem kényszerült j száműzetésbe. Bezzeg, a mo­dern élet szellemétőJ 'megron­tott magyarok között Diogenes módjára, lámpással kellene ke­resnie “a .befogadó, vidám lel­ket”, ami ezerszer többet ér a gépesített életforma minden kényelménél. A SZEMTANÚ ÉLMÉNYE Ma Mindszenty két megyéjé­nek népe temperamentumban különbözött is egymástól, vallá­sosságuk, hazaszeretetük és hagyománytiszteletük egyfor­mán példás vollb. Nem is talált itt talajra, mai napig sem, a marxista világnézet. Visszaem­lékezésem főként arra a hát­térre igyekszik rámutatni, a­­melynek fizikai és lelki hatását Égerszög apátplébánosa sem kerülhette el. A harmincas évek gazdasági világválságának korában szélté­­ben-hosszában, kereszitiül-kasu] jártam be — gyalogosan, vagy kerékpáron — a történelmi Za­lát. Vasiból érkezve, gyakran karifcáztunk el az apátúr “két­ágú” hatalmas temploma és plébániája előtt, útban a jóval nagyobb Kanizsa felé. lyenkor beszédes apám meg szokta em­líteni azokat a véleményeket, amelyekéit az apátúrról hallott. Ma isi könnyen Visszaidéz­hetem a magamfajta, akikori fiatal gimnazista elé táruló lát­ványt, a megyeszékhelyt, Pehm apátúr virágos-, barátságos vá­rosát. A Zala völgyében, And­­.náshida felől jövet, végig 'kari­káztunk 0Iá-külváros kockakö­ves főutcáján. Már ennek elején feltűnt az Eiitner-féle téglagyár rnagar kéményén az óriási nyi­laskereszt. Honnét tudhattam volna .gyerekfejjel, hogy ez a jelvény mennyire bosszantotta a 13 göcseji Szeg legnagyobbi­kának plébánosát. Viszont va­lamivel odább, ugyancsak mész sziről látható magasságban, ott ragyogott az aranyozott ke­reszt annak a külvárosi .plébá­nia-templomnak a tornyán a­­melynek alapítása a ferencesek kolostorával együtt, Mindszen-A BIBLIÁBÓL “Mikor elcsügged bennem a lelkem, Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, me­lyen járok, tőrt hánytak elém: tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismer­ne, nincsen számomra mene­dék; senki sem tudakozódik fe­lőlem. Hívlak Téged, Uram, ,s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek föl­dén, Figyelmezz esedezésem­­(Zsolt. 142:4-7.) re! I” ty nevéhez fűződik. Épitőmüvé- 1 szeti jellegzetességeire jó apám , többször is felhívta a figyel- j mieimet. Mióta csízemet bir orn, a i várak, rontok mellett az isteni ' hajlékok is mindig vonzottak. Belülről is .megtekintve, .rövid fóhásszal kértem lelki erősítést a porosi országút további kilo­métereinek' taposásához. Miásik alkalommal nem mulasztottam el gyönyörködni a város fölött őrködő “öregtemplom’’ belsejé­ben sem. A hívek közt .szorong­va nem sejthettem, hogy a fe­lejthetetlen latin-misét éneklő apátból 'bíboros és , mártír lesz . .. Negyven esztendeje, nyolc pengős mázsánként! búzaár mellett, — amikor Amerikában is éheztek és ingyeiilkrunipliért álltak sorban — keserves volt az ország kétharmadát elrabló átkos Trianon következményeit viselni. Niem csoda hát, hogy az akkori, idők politikái áramlatá­nak hatása, a föld- és kenyér­éhes, szümkatolikuB, izig-vérig magayr, zalai törpe falvakat is magával ragadta. Amint vér­mérséklet tekintetében, úgy vi­lágnézeti téren is választóvona­lat képezett a két vármegye közti határ. Ezt a szokatllan je­lenséget apámmal együtt meg­lepődve vettem tudomásul, hi­szen Vasban sehol sem, fordult elő, hogy a falvak elején-végén nyilasikeresztes jelvény és jel­szavak fogadták volna az. or­­szágútak fáradlti vándorát, mint Lent Zaláiban. Vasmeigye és vele nagy szülöttje, Mindszenty to­vábbra is konzervatív maradt, ellenben a délibb, forróvérű za­laiak lázongtak a társadalmi igazságtalanságoik eMien. Évti-1 zedek távlatából visszapillant- j va, nem nehéz a baljós előjelek következményeit, veszélyeit fel- 1 mér ni. Könnyű későn-okosnak lenni, de akik nyomasztó hely­zetükből 'kiutat keresve, a ke­resztény és szociális eszmék győzelmének hitében éltek, ho­gyan gondolhatták volna, hogy a nyugati cinkosok Yaltáiban, Párizsban és Helsinkiben is a Rettenetes Ivánok. pánszláv ter­roristáinak fogjál' prédául oda- | vetni :Szent István országát. . A MÁRIACELLI ISTVÁN-ZARáNDOKLAT Ámbár magaru is megfordul­tam Mindszenti' pályafutásá­nak töbib állomásán, személye­sen csak egyszer volt alkal­mam vele liaiiálkozni, éspedig ott ahol most a feltámadást várja. Grác magyar plébánosa és fivérem tánsisiágában fogad­tuk M'áriaceli kolostorában, hogy együtt könyörögjön hon­fitársaival. Azidöiben volt éppen esztendeje, hogy 5® vállalta a száműzetés nehéz terhét. Mint­egy kétezer zarándok ajkán hangzott fel a gyönyörű ma­gyar ének a bazilika kupolája alatt, éppúgy mint a városka főutcáján az egyházi és nemzeti zászlainktól kisért körménél alkalmával. Kisebbsizerü viiág­­talán'kozó volt ez három évvel ezelőtt nemcsak szabadföldi, hanem Vasfüggönyön túli ma­gyarokkal lg. O’llt fohászkodott töbhszáz délvidéki testvérünk a Bácskából és a Szerémségből fiatal papjaik vezetésével. Az elszakított nyugati végek szét­vert magyar nyájának' néhány képviselője is velünk tartott, a­­kiknek nevét mé,g Nagy-Ma­­gyaronszág idejében vezették be az anyakönyvbe. Mindszenty szózatán kívül dr. László Ist­ván, Kismarton püspökének szentbeszéde is magyarul hang­zott el a kétnapos limahadjára folyamán. A VÉRTANÚ PRÍMÁS ÜZENETE Esztergom utolsó zászlósára földi értelemiben ninies köztük többé. Úgy siratjuk, mint egy­kor István királyt, Mátyás az igazságost, Rákóczit, vagy Kos­suth apánkat siratták eleink. A tizenhatmilliónyi .szétszórt ma­gyarság vértanú számüzpttje ezentúl mártsak lelki, erkölcsi, szellemi hagyatékával, .tanítá­sával fog tovább élni közöttünk. Egész életét irányitó hitvallása szolgáljon követendő például: “Állok Istenért, Egyházért, Ha­záért, mert e:zt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legár­vább népem történeti szolgála­ta. Nemzetem szenvedése mel­lett a magam sorsa nem szá­mit. Mindszenty emlékét méltóké­­pen csak ükkor őrizzük meg, ha példáját követve, gyakorlatilag is magyarok és keresztények maradiunk. A gyászt és szonior­­kodást tetteknek, a hétközna­pok imával párosult magyar munkájának kell követniük. A legszebb emléket akkor áliitjuk neki, ha Ikivánságjához hiven magyarságukat utódainknak is sikeresen átadjuk, történel­mi múltunkról, ősi hagyomá­nyainkról, magyar hősök és mártírok vérével megszentelt kárpátmedenced területünk! ől ötnként le nem mondunk. .Gon­doskodunk, hogy gyermekeink anyanyelvűnket unokáinknak is átadják, hegy templomainkban szent énekeink távozásunk után is zengjenek, hogy iskoláink és intézményeink, sikeresen szol­gálják a magyar igazságot. Fogadjuk .meg, hogy1 nem­csak emlékét őrizzük kegyelet­tel, hanem bölcs útmutatása szerint igyekezünk élni, megva­lósítva üzenetét, amit már 1947. Szent István-napjára intézett hozzánk, bujdosó magyarok­hoz: “A közös vér és nyelv tu­datát isi őrizzétek, a .közös tör­ténelmet és szent hagyomá­nyaitokat el ne felejtsétek.” Winnipeg, Man. 1975. szept. 19. 5 25 ÉVES A WINNIPEG! MAGYAR PLÉBÁNIA A Páduai .Szent Antalról el­nevezett Római Katolikus Ma­gyar Egyházközség 1975 szep­tember' 28.-án, ünnepli fennállá­sának 25. évfordulóját. A vasárnap délelőtt 11 órai hálaadó szentmisét G. B. Fla­­hiff, biboros Winnipeg érseke mutatja be a helyi majgyar pa­pok és volt plébánosok segéd­letével. A szentmise után fogadás. népművészeti kiállítás és ünne­pi ebéd lesz a Marlborough Ho­tel Skyview termében. A foga - elás d.u. l:30-kor kezdődik. Az ünnepi eibéd személyen­ként felnőtteknek 10.00, 16 é­­ven aluli fiataloknak 5.00 dol­lár. A winnipegi Szent Antal M gyár Egyházközség .szeretettel hívja közösségünket és .bará­tait. A "Károly Gáspár" Rét. Egyház Budapest" pavilonjának sikere Winnipegen Az 1975. évi FO'DKLÖRÁMA HETÜNK nagy sikerérő,' nem kell részletesen beszámolnunk azoknak, akik velünk együtt dolgoztak és felemelő érzéssel láthatták1, hogy milyen, eredmé­nyes volt a munkánk. Hozzánk nem vonzotta az embereket a kocsmázási lehe­tőség. A közönségünknek még csak táncolni sem volt alkalma. Mégis nagy számiban jöttek. Olyanok isi voltak .sokan, akik kétszer, vagy háromszor is meglátogatták a pavilonunkat. Egyöntetű véleménye volt a lá­togatóinknak, ho.gy nálunk ki­­érezhették azt a sajátos lég­kört, a miiről képet alkothattak a magyarságról és a kultúrájá­ról. A hivatalos,' látogatók épp­úgy, mint a riporterek egyet­értettek a közönségünk.' eme véleményével és dicsértlék az őszintén kedves és családias légkört, amelyből hiányzott a kufárkodáisi szelleme. Ételeink, italaink, süteményeink és tor­táink roppant népszerűségnek örvendtek. A gyermekeink, Po: ■ gár Tibor és Kovács Julia mán - denkit elbűvölő követei voltrk az ősi népitáncainknak. A nép­művészeti kiállitáslunkból is k - érezte minden látogatónk, hogy a .rendezői nemcsak finom mű­vészi érzékkel megáldott eanbe - rek, hanem a szivüket is telj - sen beleadták. Többen megje­gyezték, hogy egy ilyen kiáll: tás nagyon gazdag lelkű nem­zetről tesz tanúbizonyságot! A, nagyszerű eredményeink­ért hálás köszönetét és elisrn - résünket kívánjuk kifejezni mindazoknak, akik munkájú - kai, vagy anyagi áldozati 1, vagy kiállítási tárgyak kölqsön­­adásával .hozzájárultak ahhc z, hogy a magyar név ismert é; megbecsült legyen. ADAY KERESZTURY LAJOS lelkész, NAGY JÓZSEF gondno'c, a RUMPLI LÁSZLÓN i Nőegylet elnök P I ■ ■ I I ■ I gj I I L ÖTVEN £VE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN! ALEX. A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. UTAT Forduljon bizalommal irodánkhoz. UIAlAji Utazások a világ minden részébe. IKKA: TUZEX: LEI: Főképviselet. NaponUa küldjük a megbízásokat Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax alapból levonható. Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. Föképviselet. küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Magyarori­­szági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi ügyeit! 1 1 1 ■ ■ I I 1 E B B i AZ ATYAFIAK pásztor József műterem ajtaján. Csobáncz kinyitotta az ajtót s a vér az arcába ömlött. Sárika állt az ajtóban. Csobáncz testét forrósán árasztotta el. — Hált maiga ?|M’aga? •Sárika tiltakozva emelte fel a mutató .ujját: — Ne örüljön. Csak azt jöttém megkérdezni, hogy adiott-e annak a szegény .macskának' enni? — Adtam! adtam! — kiáltotta készségesen Csobáncz. — Azóta meg is hízott. Sárika már benn volt n műtereimben. Körülnézett. Egy terjedelmes csomagot tartogatott a kezében. — Dolgozott? — Azóta maga elment, édes. — Hiszen akkor nem is vacsoráit? — Ejnye ... Arról meg elfelejtkeztem. Képzelje, újra meg­csináltam az “Ad astra” vázlatát. Elkölt van ni. — Érdekes. Hozzáfog? — Szeretnék. — De hol vesz hozzá modellt? — Ezt nemi tudom. Sárika arcán finom pir futott át! — Hát mit! Szólna hozzá . . . Én jó lennék? Gsobáncz nagyot lélekzett. — Te? Hogy te? — Igen, uram, én. Nagyon jól fog nekem esini az a kis kereset. Tudja, hogy most nagyon szegény leszek. De vájjon jó-e, hozzá az alakom? Leeresztette a köpenyét. Gyönyörű, leheletszerű .estélyi ruha volt rajta. Ezt a ruhát Gsobáncz még nem látta. Gyönyörködve nézte. — Jaj . . . Erire nem is gondoltam ... Hiszen pompás az alakod . . . Nagyszerű. — Talán me,m tudok olyan jól pipisfcedni, mint Char­mante Pirii, de belejövök. — És az arcod ... az arcod nagyszerű lesz hozzá .. . Mikor bejöttél hozzám az este, akkor is olyan átszellemült volt. Sárika bólintott. — Gondolom. — 172 -— Mégis üsszebarátkaztatok? t Gsobáncz szája klöirüli fájdalmas vonás; libbent el. — Hálás voltam., hogy vállalta. Azután egy kis csend után folytatta: — iSőt megvallom, a téma most is izgat. Csobáncz fénylő szemmel nézett a Sárika szemébe. —- (Megváltoznál, Sárika! Sárika lökött egyet a vállán. — Ugyan! Bizonyosan csúnya vagyok ... — Nagyon szép vagy, — súgta Csobáncz. Sárika fóloldalt fordította az arcát. Aztán lopva a Cso­báncz arcába nézett. Finom, fájdalmas mosoly sulhant alá az arcán. — A hajadat simogatta, mikor belléptem. — Igen. — Megcsaltál? — Ha az igazat mondanám .. . Azt, ami a szivein leges­­legmélyén írejtőzik, hogy fölötte, állsz az életemben mindennek, ami szép, ‘jó és. nemes .. . iSáriká arcán rózsák gyűltük. Egy pillanatra bekapcsol.­­lódott a tekintete. Csobáncz sízemébe. — Nem felleltél affira, amit kérdeztem ... Csobáncz szomorúan szólalt meg. — Sárika! Az asszony megismételte. — Igen . . . Mégsem feleltél arra, amit kérdeztem. Hirtelen, az ura felé tartotta a jobbkezét. * — De ne is felelj. Csobáncz gyötrődve folytatta: — Mi lenne jobb, ha azt mondanám: “Már nem szeret­lek.” Vagy ha az ti .mondanám .. . Nem, nem azzal a szóval felelve, amivel te kérdeztél, hanem csak igy: '“Belém kapott a tűz, de eloltottam'. Csak téged szeretlek!” Sárika homloka elborult. — Milyen ravasz és elmés vagy! Csobáncz szeme rálobbant a felesége arcára. .— Vagy .mégis azti szeretnéd, hogy a te kérdő szavadra feleljek? — Nem. Ez nem lennie jó. De elképzeled-e, hogy én sze­rethetlek, ha . .. — 169 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom