Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-09-19 / 29. szám
Winnipeg, Man. 1975. szept. 19. KÖNYVEK VAiSS FERENC: ÁGYAS-BOGAS HUMORESZKEK, .201 old. ' Fodor Levente karikatúráival, j kötve, portóval együtt $5.00. j Megrendelhető a szerző címén: 1654 Morton Avenue, Los Angeles, Calif. USA. 900i26. A szerzőt magyarban iegjo'b- j ban Karinthy Frigyeshez lehet- j ne hasonlítani. A külföldiben sok kollégája akad, különösen | a mai irodalomiban. Miivel azon- i fc|an Vass Ferenc aránylag 'ké-! sőn népsaerüsödött a külílöldi í magyar irodalomban, a ihiumo- j reszkek megjelenésének alkalmával nem árt röviden ismertetni eddigi életrajzát. Szerzőnk 1914-ben született Tolnán. A gimnáziumot Szekszárdon, böicsésizeti tanulmányait -pedig, a budapesti egyetemen végizett. Első novellái a Forrásban jelentek mejg 1941- ben. 1951-ben Jugoszláviába szökött, ahol 2 évig ült börtönben. Onnan Olaszországba távozott, ahol 3 évig táborokban tengette életét. Még az ötvenhatos forradalom előtt vándorolt ki a U.S.A.-ba, ahol előbb Buf falóban, majd Los Angelesben telepedett le. Közben megnősült és megértő neje segítségével irodalmi munkásságának szentelte idejét. Gátszakadás c. regénye a Katolikus Magyarok Vasárnapjában jelent meg 1955-ben. Több humoreszket, novellát is 'kfözölt Vasa Gyula hói nevén. 1975-ben: A csoda c. novellájával elnyerte az 1000 dolláros chicagói (Mikszáth-Dijat. Mégis az emigráció szűk lehetőségei nem elégítették ki s ezért angolnyelvü filmirásra adta a fejét. Bár az egyik töiténetét sikerült ímegfilmesiteni, Hollywood hanyatlása miatt visszatért a magyar nyelvű i-' ráslioz. Ennek a fordulatnak köszönhetjük a 'humoreszkeket. | Agyas-bogas c. kötetében a 1 szerző a magyarban meglehetősen szokatlan szekszuális és politikai humoreszkekre specia-' liizálja magát. Mentségére le-J gyen, hogy manapság ez már; megszokott dolog, másrészt J hogy humorba mártott tollal | cselekedte: “Félheték-e hát az | álszemérem szemöldökráncok- j ból font korbácsaitól, ha f-egy-' verem a humor”, — kérdezi hi- j zonyois tartózkodással. S ismert ■ klasszikusok idézeteivel igyek- | szik ,bizonyítani igazát. Joyce,! Salinger és Blatty után valóban nem lehelt teljesen hallgatni az ! élet szekszuális vonatkozásai-1 ról. Mindenesetre a humorba j való csomagolása könnyíti az j elfogadását. A másik eszköze, i szellemes szó játéka, amely ta- Ián még huimorjánál is jobb. Legjobban irodalmi szándékú : novelláiban válik ki Vass; Ferenc, Ezek azt mutatják, hogy a szerző isimerd a magyar népi életet. Nyelvében sárközi izeket érzünk. Nemhiába származik dunai halászcsaládból, legnagyobb slágere a halászélet leírása. Úgy értesültem, hogy a szerző kiészül új kötetébe még több népi tlörténetet kíván felvenni. Ezen törekvéséhez szívből kívánunk további sikert. JOSEPH SZÉPLAKI: .The Hungarians in America (1583- 1974), A Chronology and Fact Boote. Dobbs Ferry, N.Y.: Oceana Publications, 1975. 152 pp. Bound. Dicséret illeti az érdemes szerzőt, hogy adatközlő (könyvét összeállitotta. Talán azoknak a magyaroknak, akik ismerik az amerikai magyarság történetét, nem mond sok újat ez a könyv, de nem-magyar származásúak sokat tanulhatnak belőle. Az itteni magyaroknak azzal tesz szolgálatot, hogy rendelkezésükre bocsájtja azokat a történelmi szövegeket, amelyekről hallottak talán, de amelyekmek külön-teülön való könyvtári kikeresésére eddig sose volt idejük. Természetes, hogy egy ilyen összefoglaló mü, termésszeténél fogva, sose sem lehet teljes. Éppen ezért hasznos lett volna, ha az érdemes szerkesztő ebben a tárgyban megkérdezte volna az amerikai magyarság történészeit. Sok érdekes adattal gazdagíthatták volna. Egy lehetséges javaslatot említek itt. Eredetibb lett volna; ha a könyv jelenlegi cime helyett mást adott volna a szerző, mivel, ilyen vagy hasonló cimü könyv több is megjelent már erről a tárgyról. 'Eredetibben hangzott volna például: Chronology and Fact Book of the Hungarian Americans (1583-1914). Ha a könyv jelenlegi formájában nem is elégíti ki teljesen egy nemzetiségi történet követelményeit, az érdemes szerző olyan adatok közrebocsátásával gazdagította az irodalmat, amelyek létezésünket tagadhatatlanul igazolják. Ezzel pedig Széplaki József kiváló módon járult hozzá a 20(0 éves, Amerika magyarságának megörökítéséhez. Ezért hálánkat érdemelte ki, a szerző. Könyvének terjesztésé mindannyiónk éideke. Könnyű László. HA MEG VAN ELÉGEDVE lapunkkal; MONDJA EL MÁSNAK.. . HA PANASZA VÁM, — ÍRJON. NEKÜNK! AZ ELVESZETT KÉS A második világháború ,utáni éveket irtuik akkor. Bizony, az emberek igen küzdöttek, hogy a törvényeik szerint előirt gabona- .és hús-ibeszolgáltatásnak eleget tegyenek. Ez a Magyarországtól 'elszakított Zala megyéiben, Jugoszláviáiban történt. ,Mi, háziasszonyok sokszor törtük a fejünket, hogy mit is főzzünk, hogy változatos étel legyen az asztalon, u.i. akkor mindent jegyre kaptunk. Eszem be jutott, hogy amint kezd hajnalodul, 'elmegyek az erdőbe gombát szedni. Ruhámon felül fölvettem egy rágj, sötétkék, fényes irodai köpenyemet. Zsebébe tettem férjem ipícike kiskését és kosárral a kezeimbe elindultam. Olyan boldogan járjam a madár-dalos erdőben. A friss fü és falevél szaga a földi-eper illata szinte gontalanná tették az ember lelkét. Pláne, ha megpillantottam egy szép fiatal vargányát, szarvasgombát, vagy nyúl és igalambica gombát, bizony akkor lelkesülve rohantam, hogy fölvegyem. (.Férjemnek is kedvenc kimenője volt ez.) (Mikor láttam, hogy 'elég lesz egy ebédre, siettem haza. Útközben meg pillantottam egy bokor dupla, rózsaszín vadrózsát és a kis késsel vagdostam belőle hozzá pár szál különböző vadvirágot tette ni, meg egy csomó illatos földi epret a fiaimnak. Hazaérve neki ffogtam takarítani és főzni. Szinte .meg is feledkeztem a kis késről. Egyszer osák kéri férjem a kést, mert szüksége volt rá. A gyönyörű kis késnek a pengéje és nyele Összesen tán 5-U ©in. hosszú volt csak. Habár férjemnek min den nagyságú ©savai húzója volt az ór ász áthoz, mégis a' legkisebb karóráikat ezzel! tudta kinyitni legkiönyebben Kerestem a kést a fölakasztott köpenyem zsebeiben és mindenhol', de nem találtam. Rögtön magamra vettem a iköf tuuMi emlékeimből penyt és rohantam vissza keresni a kést. Mentiem azon az úton és ösvényen amerre jártam és a rózsa bokorrnál is megnéztem, hátha ott hagytam. De sehol Se találtam. Sirva imádkozva remegve tértem vissza. Félteni, mit is szól férjem. Csendben fölakasztottam a köpenyt a fogasra és vártam a vihart. Férjem már: idegesen várt a késére. Férjem máskor is volt ideges, elégedetlen a kommunista rendszerrel szemben, mert a háború után a privát iparos nem kaphatott óia alkatrészeket, stlb. Csak feketén Ausztriából csempésztek be valamit. No, de most olyan ideges volt, hogy a káromló szavakat, amit mondott, le se Írhatom. OdaszaJadt a fogashoz átnézte a tkjöpeny zsebeit, de eredményteleniül. Har agos an ezt, mondta: “Tönkre tettél, elvetted a jobb kezemet, mert ez a ikiís kés pótolhatatlan. Ha nem lesz meg nem is tudom,' mit csinálok veled. Egy szót se szóltam erre, osak sírtam. A kora-reggeli boldog órák után, pokol volt az egész nap a házban. Nem tudtam mást tenni, csak ibuzigó bizalommal 'kértem az Ur Jézust és Szt. Antalt, hogy segítsenek megkentem a kést. Lefekvés előtt újra korholni kezdett férjem', hogy miért voltam olyan vigyázatlan. 'Bizony, álmatlan éjszakát töltöttem, s azon gondolkodtam, hogy hova is lett a kés és szívből fohászkodtam az Ur Jézushoz és Szt. Antalihoz segítségért. Mikor másnap reggel szomorúan, fohászkodva felöltöztem, férjem még az ágyban volt. Tekintete minden mozdulatomat kisérte. Valami, mintha azt súgta vollna, hogy újra nézzem meg a köpenyemet. Nos, amint a fogashoz lépek és a köpenyhez nyúlok, ihogy újra a zsebeibe nyúljak, nagy meglep été(Folytatás a 8. oldalon) Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA cimü, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK XXVIII. Sárika kocsit vett, amikor kiment a hotelből s a Méneslút közepén megállította a kocsit. Már sötétedett, amdlktor kinyitt)|tta a kaput. A műterem felé került s megnézte, hogy világos-e a műterem. A ház nagyon csendes' volt, de óvatosságiból megnyomta az előszoba csengőjét. Elfutott a ház egy kiszögeilése mellé s várta, hogy kinyitja-e valaki az ajtót. Néhány percig- 166 — álldogált miéig lesbelődve, de senjM sem mutatkozott. Gyorsan az ajtóhoz ment s felnyitotta. Félt. A szive hevesen vert. — Úgy látszik elment vacsorázni és az inas' is ... Mint a tolvaj surrant be. Csak az ebédlőiben gyújtott lámpát s körülnézett. Semmi változást nem látott. Egyszerre megpillantotta az asztalon maradt “utasítást”. Felemelte a papírlapot s átfutotta a Csobáncz sorait. Melegség ömlött a szivére. — Igazán szeret? Hát akkor hogy tehette? A szobájából kihallatszott az órája ketyegése. Odafutott s benézett az ajtón. Pár pillanatig hallgatta hős óra verébét, azi ajtófélfához simult, teezét a szivére eresztette. — Ez az óra . . . Éppen úgy ver, mint miikor' itt nagyon boldog emberek éltek ... Sóhajtott, azután kifelé figyelt, majd belépett a szobába. A homlokát végigsimitotta, tétován körülnézett. — Sietnem kell, mert vissza jöhetnek). A szekrényéhez ment, felnyitotta a szekrény ajtaját, néhány ruhát kivett s a ruhákat az ágyra rakta. — (Majd holnap érteküldök. Izgatott volt, az arca égett. Megsimogatta magán a köpenyét s éppen indulni akart, amikor az előszobától zörejt hallott. Megdermedt. El akart bújni. Gondolta a műtermen keresztül menekül, de. alig tett néhány lépést, előtte állt az ura. — A ruháimért jöttem ... Elutazom. Csobáncz fájdalmas pillantással nézett az arcába. Sárika szeme nieg-niegrebblent. A térdei reszkettek, azt hitte mentén a földre zuhan, amikor Csobáncz hozzárohant s szemébe mélyesztette. a tekintetét. — Nemi utazol el? — iMiélrt ne utaznék el? — Meríti én nem akarom. V , * S’arika megemelte a fejét . . { — Ezen nem múlik . .. üs;o|b!áincz tüzelve folytatta: — Ha ezen nem, máson! Sárika ráemelte tekintetét. — És min?- 167 -1 — Ezért volt! — nyögte. — Ennek pusztulni kellett! Sokáig térdepelt igy a szék előtt, aniigi lassan lecsitult. Felállt, de reszketett a térde. sCseipgetett az inasnak és szelíden, szomorúan szólt hozzá: — Fiam. Azt az agyagot, ott szedd fel ... — Lezuhant? — kérdezte a inas megrehbenve. — Nem baj, — suhant ki Csobáncz száján. - Úgy sem volt jó. Csobáncz újra ment a Dunapalotába. A szive megd'oöbant, amint kérdezte': — A százhuszonhetasi? — Elment, — szólt hűvösen a portás hangja. Csobáncz kijött a hotelből. Egy darabig esavargott a Dunaparton, amiigi elfáradt. Hűvös volt, de mégis leült egy padra. — lg:en, — .susogta. — Melegebb kabátot kellett volna hozni ... Sárika megmondta. A ritkuló akácok között átreszketett egy esthajnali csillag. Csobáncz szeme belekapcsolódott a fénybe. A könnye folyt. — Lezuhant? — susogta reszketve. — Én zuhantam le. Én zulhantam le! Nagyon magasan jártam, lezuhantam. Emberi sors. ez ... A teste elzsibbadt, a szempiliáit hosszan a szemére eresztette. A lelke éjszakájában tüzpontok) villantak fel. Mikor felnyitotta a szemét, a tekintete újra a csillag hideg, kék fényébe kapcsolódott. Fájdalmas béke lengte körül a lelkét. — Mégis megcsinálom, — susogta. — Érzem, hogy megcsinálom ... Ad astra! Ad astra! egy pár hónap .múlva jött divat- ; v 1 ba, amikor a borjuk elmaradoz- ! s tak a különböző harctereken. 1 g — A sapkákon nemzetiszinü I szallagok, a puskák csövében mindenhol virág. — 4. szakasz, r — Az élen a szakaszparancs- n noikok, tart. zászlósok és had- v ápródok. — Fiatal gyerek vala- a mennyi. — Pirospozsgás bakó- j v nyi és Komárom megyei kato- | z nák. - Isten remeke katona- j r népben. A menetszázaddal 1 \ szentben hollófekete ménen, j t Téchy iGéza aktív főhadnagy, a ' y men,eitszázad parancsnoka. — Külön körben az ezred tiszti- [ kara. — Az ezredparancsnok i c már valahol Galíciában harcol, t | helyettese Tóth Árpád alezre- ! £ I des. — Maga a hadosztály pa- ! i I rancsnok, báró Somsola tábor- j j nők is jelen'’van. Egy pár rövid I £ szó keretében búcsúztatja az 1 ( induló századot. ! f elhangzik a kemény vezény- ! J szó. — Sapkát le! Térdre, Írná- •* hoz’! Egyszerre térdelnek le a 1 katonák. Még pedig baltérddel, j 1 mert a jobb térdre helyezik a, ] katonasapkát. Mi ketten ott1 * 1 szorongunk a kapu mögött és 1 1 onnan figyeljük a felejthetetlen 1 ! látványt. Szinte szivbemarikoló. 1 ! A jelenlévő katonazenekar trom ( I bitáin, felsir, felzokog a legszen- * | tebb magyar imádság, a Him- 1 nusz! A laktanyával szemben 1 | van a Püspöki kormányzósági 1 Palota. A laktanya .előtti téren, ! a fákon, kerítéseken gyerekfal- * kák lógnak. Nekünk szeren- • cséiik volt, mert minket is el- f akart kergetni egy morc kinézésű őrmester D,e hivatkoz- 1 tünk, bogy a nagyon is közeli rokonunk megy a harctérire, s így belülről, nézhettem végig i életem egyik legmegrázóbb ese- i «lényét. — Elhangzik a Him-! i nusz, szinte könyörög az Egek J ' Urának: Megbünhödte már e'. nép a múltat s jövendőt! Írná-| : tói. A katona sorok egyszerre . emelkednek fel, s állnak mereven vigyázz állásban. A .tisztikar, Somsola hadosz- ' j .tály parancsnokkal elsiet, s az I Erzsébet Liget bejáratánál he- j ' I lyezkedik el. — A katonák ősz- i ’ lapsorban állnak négyesével: A1 sz'ázadparanc.s'nok élői eug,rat,' kardján megcsillan a késői szeptemberi napfény. Majd el• hangzik a kemény vezényszó. • Menetirány a laktanya kijárata. i Menetszázad indulj! S megindul1 • a katonanép. Elől a zenekar, • utánna a század-parancsnok,- majd egyenként a hadilétszámú • , szakaszok, két poni ló viszi az • | egyetlen gépfegyvert, • a másik 1 • a hozzávaló állványzatot, A har í! madik ló pedig a hozzávaló egy ■ | rákász töltényt. Egy rákász • | lOOOd'b. töltény. Utánna az üt- 5 | közetvonat, a train, majd a fe• I ketehajtókás egészségügyi osz- tag egy orvos főhadnagy veze- 1 tésével. — Katonai nyelven dö■ gészeknek nevezik a szanátéceket. — Alig, vonulnak egy pár lépést, uijaub vezényszó hangzik el. Disizmenet! Menetszázad jobbra nézz! A vezénylő parancsnok karddal tiszteleg s utánna lehúzza, a kardját élével * kifelé. Ez a szokás. Háborúban az éle kifelé, békében pedig az él a test felé irányul. Ütemesen csattognak a kemény katonabakancsiO'k! Kopp, ropp, ropp! Nincs még az Úristennek olyan nációja, aki úgy tudja a díszmenetet kivágni, mint a magyar baka! Majd újabb vezényszó: Vigyázz, Pihenj! A kemény ! katonalépések elhalkulnak.— ) A lecsúszott jobbkéz elengedi a puska agyát, s a balkéz 1 pedig a megszorított szuronyt, i ligy volt ez valamikor rendjén, s igy kívánta és irta elő a katonaregula.— A két járda széle tömve emberekkel. — A zene rázendít: Fel, fel vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára, mennydörög az ágyú csattog a kard, ez lelkesíti csatára a magyart. A menet elkanyarog az Elite kávéház mellett. Fel a dombnak, hogy az állomáson bevagomTozzon. — Közben a zenekar főzés indulój kát pattogtat. Ketten Marci u- I nokaöcsémmel, úgy mentünk j mindenhol a járda szélén, hogy láthassuk a közeli rokont. Melj lettünk lépeget az anyai nagynéném, s közben könnyeit törölgeti. -Ez egy felejthetetlen út; végig az utcán az állomásiig. A I 'felvirágzott, bokrétás bakatár- I saság olyan, mint valami ímegj mozdult és vándorló eleven | kert. Az ablakok kinyílnak ken-1914 szeptember havában történt. A veszprémi piarista 1 gimnázium tanulója voltam. Anyai nagynénémnél laktam az úgynevezett Kiskutiioan.— Még ' emlékezem élénken a házra. Andrásy út 8. Gyönyörű kiránlóhely volt az akkor. A közben van egy régi jezsuita templom. A kert végén kanyarog a Séd patak. Unokaöcsémmel, aki velem majdnem egykori volt, polgáriba járt. A családban volt egy katonafiú is. Veszprémben szolgáit a 3,1-iki honvédgyalogrendnél. — Még pedig a Komakuti laktanyában. Tőle tudtuk meg, hogy mikor indul a nrenetsizázad az | északi, vagyis az orosz harctér-1 re. j Melyik gyereket ne érdekelte vo.na aboan az időben a katonaság. — Hisz mi diákok is tele tüdővel fújtuk a közkedvelt nótát: Megállj kutya Szerbia,' nem lesz tied Bosznia. — Heteken át háborúsdit játszottunk. — Minden gyerek magyar, osztrák, német, bulgár \ agy török akart lenni. De egysem gyűlölt szerb, orosz, fran- | qia, vagy angol. Fakardokkal és fából készült szuronyios pus- j kákkal ádáz 'csatáikat vívtunk egymással, s egymást kékre, j zöldre püfloltük. Marci unoka-1 ölcslém, fővei ekedő volt. Nem , is egy, hanem több 'kisebbéna- ! gyobo púp éktelenkedett a fe- j jen. - Persze másnap Blázy , osztályfőnök úr, igazságot szolgáltatott, mert a rendetlenkedő, verekedő diákjait alaposan elnáspángolta. így ment ez, míg le nem esett az első hó. Utánna hólabdacsatákat vívtunk.— S közben ment egyik menetszazad a másik után. Az egyik Északra, a másik Délre, s amikor 1915 év május elsején Olaszország; hadat izent a Közpoti Hatalmak- I nak, menteik az olas'z harctérre I is, k 31-es honvédek. Komárom és Veszprém megye területéről: reknutálódott az ezred. — Három laktanyája volt abban az időben Veszprémnek. Az emlitett Komakuti, a régi Honvéd és a Bubim völgyi laktanya. De visszatérek a szeptember hó végén induló menetszázadj ra. Délután indult. Persze a város apraja, nagyja, aki ráért ott szorongott a Komakuti lakitanya előtt. — Mi az unokaöcsémimel ketten valahogy besurrantunk a laktanya kapuján. - Ott állt a hadilétszámú század vadonatúj c sukas zűr kében. Vadonatúj sárga bakancs, új sárga derékszíj, az elején 4 tölténytáska, mindegyikben 10 db. élest'öltény, a borjú alatt egy kis táskában további 80 töltény. I Mert akkor méig borjúba indultak a katonák. A hátizsák csak löket lobogtatnak,, virág, hull a bakancsok elé. Nagyon szépek a fiúk a .eiokszinü szalagokkal, virágokkal. “ÍSzép halottak leszünk pajtás”, — kiáltja az egyik baka a szomszédjának. A menet kiér az állomásra. Nagy tömeg asszonynép, gye- > rekek, férfiak nyomulnak utánuk. Amint meglátják a teher - vonatöt, kutató szemük mér azt keresi, hogy melyik kocsi volna a legalkalmasabb? De ezek egyformák. Mindegyikre rá van festve,: 40 embernek, vagy hat lónak. — Külön egy másodosztályú kocsi a tisztek részére. Pár perc alatt berendezkednek. — Elkezdik megint a húcsúzkoidásit. A vagigonok ajtaja tele bakával. Jobbról, balról, szép nagy-nagy nemzeti lobogó. Egy 'sor baka az ajtóban lógatja a lábát, a másik sor sűrűn áll mögötte, a harmadik már qsak ezek fölött kapaszkodik.- századparamcsnok Téchy főhadnagy végigsétál a vonat előtt. Mindent rendben talált és mosolyogva nézi a sok eleven bakát. A vidám szavak elnémulnak. A századti cmbitás az egyik waggon ajtaja közepén megíujja kürtöt. Képe kerekre fuivódik; kékül, zöldül, az erőlködésnek? Eszébe jut mindenkinek, hogy most komoly dologról van szó. Most felzéndül isimét utoljára a rezesbanda. Megmozdulnak a vonat kerekei. Isten veled Magyarország! Isten veled! A viszontlátásra. Sapkák, kendők lengietése, búcsúkiáltások. — Olyan szépek, mint néha a háborúban voltak, nem lesznek soha többé » ezek a tehervagonok ... Már elhagyta a vonat az állomást, a bakák miég mindig énekelnek. Még mindig vannak házak a vasúti töltési mentén, ahonnan menyecskék, lányok öregek és gyermekek integetnek. — A vonat már Jutás körül jár. Hüs) szél íujdogál a Papod felől, s elhozza a hangfoszlányokat. Majd lesz né,.'; m rózsás sirom, odafönt, oda fönt az orosz határon. — Hányán mentek el dalolva, felvirágozva, hogy soha .többé ne lássák viszont szeretett szülőföldjüket. Azóta iszonyú idő múlt ti. A daliás századparancsnok a San folyó mellett 'halálos sebet kapott. Kívánságának megfelelően, Veszprémbe hozták haza a hadlkónházba, s hol hamarosan meg. is halt. — A veszprémi alsótemetőben temették el nagy katonai pompával. Maga a veszprémi püspök, Báró Hornig Károly bíboros temette el. Ha hazavetőddöm, sírját mindig felkeresem. A Komjokiuti laktanyát azóta rég lebontották. Mögötte új várain ész épült. Itt van a nehéz vegyiipari egyetem is, a nagy diák szállójával. — Ma már csak autóbusszal lehet közlekedni Veszprém és Balatonalmádi között. — Még a isiinefcet is felszedték. A régi hires harmincegyes hon védek is lötökre eltűntek. — Csak a rnúzenm lehet látni azt az ezüstkürtöt, amivel a legfeljebb Hadúr, .1 Ferenc József ‘ tüntette ki az ezredet. S a 31-es háborús emlékmű, rajta a különféle nevek, ahhol az ezred ki tüntette magát. — Krasznik, Ravaiuszka, Lemberg, a San folyó, Sabác, a Doberdó pokla, Arsairó, lAsiagó, Konstanjovice, San Michele 9 a Piave. — iMindmegannyi vér áztatta helyek. — Mint minden, úgy ezek is feleddés homályába merültek. Eltűnődve ballagok Veszprém I macskaköives Vár utcáján vé| igáig.. — Minden köve töiténelj met lehel. — Hisz Veszprém a magyar királynék városa. — A rhindenkíori veszprémi püspök koronázta a magyar királynékat. — Ők a felséges magyar királynék kanqellárjai. — Kisért a múlt. — Ma imár rá sem ismerek egykori diávárosloimra, ahol a középiskola 4 osztályát végeztem. Hiába kutatom, keresem régi ismerőseimet, bará, taimat, azok vagy meghaltak, i vagy elszéledtek valamerre. — \ Csák ‘ a régi fájó emlékek maradtak meg. — De jó is lenne mégiegyszer a nagynénitől elicsent nagy mosóteknőben vé~ gigcsőnakázni a történelmi Séd ' patakon, vagy fapuskákkal újból nagy csatákat vívni a diáktársaimmal, s különféle diák• csínyeket elkövetni, tanáraink L nagy bosszúságára. — A haj- dani emlékeim ringatnak sok- szór álomba, itt a nagy irdatlan l Amerikában .. . ! Nagyerdei-Grosswald János.
