Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-28 / 13. szám

w ■ T W nnipeg, Man. 1975. marc. 28. Márciusi emlékünnepély Hamiltonban A Hamiltoni Magyar Kultúr­­(bizottság rendezésében nagy­számú közönség részvételiével lelkes hangulatban folyt le az 1848 március 15.-i emlékünne­pély f. hó IG.-án d.u. Hamiltoli­bán, a (307 John St. .S alatt lévő Szent Erzsébet Auditórium­ban. A magyar és kanadai Him­nusz hangjai nyitották meg á műsort, majd a Liszt Ferenc Kamarakórus Antalóczy Imre karnagy vezényletével, Liszt ünnepi dalát adta elő. 'Ezt köve­tően a (helybeli 27 sz. Fiú- és 59 sz. Leányicserkészcsapatok már itt született tagjai szép magyarsággal az 1848-49-es évek dicsőséges eseményeit ele­venítették meg. A Nemzeti Dalt ifj. Szők László szavalta, nagy lelkesedéssel. Ez, valamint a cserkészfiúk Kapuvári Verbun­kos tánca nagy sikert aratott. Antalólczy Éva Ei’kel Hunyady László q. operájából Ilona áriá­ját énekelte élénk érdeklődés mellett, majd Antalóczy Imre magyar népdalokat énekelt az általa szokott átérzéssel. Zon­gorán kisérte Slcarlet leányuk. Deme Lajos ünnepi beszéde következett ezután, aki ölömé­nek adott kifejezést, bogy az ez évi márciusi ünnepély ilyen kü­lönös gonddal került megren­dezésre, mert tudjuk, hogy Ma­gyarországon ezekben a napok­ban nagy ünnepségek során kell majd dicsőíteni azt a vörös hadsereget, amely elfoglalta Ma j gyarországot, elnyomta a ma­gyar nép szabadságát és 30 éve tartja Hazánkat megszállva. Ezek a gondolatok sugalmaz­zák beszédét és hiszi,hogy szer­te a világon az emigrációs ma­gyarság erre is emlékezve ün­nepli március 15.-ét. Történelmi visszapillantásai során hangsúlyozta, hogy 1849 óta még három ízben, 1918, 1945 és 1956-ban orosz (befolyás j folytán és a vörös hadsereg em­bertelen akciójával nyomták el azokat a magyar szabadságtö­rekvéseket, amelyek hivatva lettek volna visszaadni a ma­gyar népnek azt a szabadság t, amelyhez minden népnek joga van. A szabadságért való küz­delemhez együttműködésre, az egyházak, a magyar sajtó, az egyetemi tanszék és minden ilyen irányú magyar kezdemé­nyezés támogatására hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az ünnepi beszéd után Var­ga Márta Elhagyom ä falumat c. dalt énekelte áhítattal, zon­gorán János fia kísérte. A helybeli róni. kát. magyar iskola növendékei melodrámát adtak elő, amelyet erre az al­kalomra Antalóczy Éva ht és tanított be. (Szabó János, Petőfi Egy gon­dolat bánt enigem, ifj. 'Csorba András pedig Arany János, Az örökség e. költeményét adták elő. A Liszt Ferenc kamara kórus Antalóczy Imre vezényletével a János vitézből Mellettem csatá­zó bajtársam adj kezet c. dalt énekelte ünnepi hangulatban és végül a kórus a közönséggel együtt a Magyar Hiszekegy-gyei zárta be a felejthetetlen ünnep­séget, amelyben minden szerep­lő tudásának legjavát adta. Mű­sorvezető Szabó János volt. Sister Elizabeth, azonkívül, hogy a szép új auditóriumot teljesen díjmentesen bocsátotta a Kultúrbizottság rendelkezésé­re, kávéval és ízletes sütemé­nyekkel vendégelte meg. az e­­gész jelenlévő közönséget. K.A. Ne várja fel hívásún kat­­kiíldje be előfizetését honfitárs mielöbb! Pillanalioivóioi ogy-kél év munkájáról A Magyar Cserkész Szövet­ség sajtótájékoztatója. — Re­­cseg-ropiog az emberiség talpa alatt megannyi veszedelem, or­vosolhatatlannak látszó baj, mégis egy maroknyi “hangya”­­had fiatalos lelkesedéssel és feltűnés nélkül építi a magyar világ jövőjét. Tájékoztatót ol­vasunk. A négy (kontinensen működő Magyar Cserkész szö­vetség múlt évi eseményeinek táblázatszerűén összeállított, változatos összefoglalóját. És örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy dinamikus irányítás mel­lett derekas munkát végeztek. így is van ez rendjén egy olyan intézményünknél, amely a háborút követő lágerélet ta­lajából 30 év során életképes világszervezetet tudott létre­hozni. A jelentésből megtudjuk, hogy társadalmunk, főként a cserkészetbe tömörült fiaink és leányaink szülei — átérezve a cserkésznevelés jellemalakitó értékét r— anyagilag is felka­rolta a mozgalmat. Ez tette le­hetővé, hogy az elmúlt két év során nem kevesebb, mint 10 ifjúsági nevelő-könyvük jelent meg tízezer példányban. A “Ma­gyar Cserkész” és a “Vezetők Lapja”, mint két fontos folyó­irat ezeken felül rendszeresen bekopogtat a cserkész-ottho­nokba. A Sik Sándor emlékére elne­vezett, 100 holdas központi tá­bor tökéletesítésére szintén gon dot fordított és az eddigieknél is nagyobb befektetést eszkö­zölt a központ. A lány-őrsveze­tők részére 150x100 láb méretű ház épült, egyengetett játéktér­rel, sármentes pázsittal. A tábor többi épületének villanyvilágí­tással ellátása volt a követke- j ző jelentős befektetés. Az.án a központi konyhaépület ímegtol­­dása és végül a szabadtéri e­­bédlő készült el. A világ minden táján műkö­dő 84 csapat újabb csapatokkal gyarapodott a közelmúltban; ezek: Woodlbridge, New Jersey­ben a “Bulcsú” ősimagyar ve­zérről elnevezett csapat; a ka­nadai Torontóban a “Bethlen Gábor” erdélyi fejedelemről el­nevezett csapat; Brüsszelben, Belgium fővárosában "Bátbori István” nevű cserkészcsapa­tunk emlékeztek arra, hogy (Székelyország e kimagasló' ál­lamférfin volt a lengyel törté­nelem legnagyobb királya. Frankfurtban, a nyugatnémet kereskedelmi élet lüktető met­ropolisában pedig “Lehel vezér” a csapat neve. A vezetőképzés szintén ira­­mos volt a közelmúlt két esz­tendőben, 169-el növelvén a 1-ioí.ttík és segédtisztek lét§2á­­mát. A különböző fokozatú nyá­ri iskolákban pedig nem keve­sebb, mint 165 rendes hallgató vett részt. Fényes bizonyságául annak, hogy édes anyanyel­vűnk elsajátíttatása és a ma­gyarságtudományi ismeretek mélyítése a Cserkész: Szövetség egyik legfontosabb, rendszere­sen fejlesztett feladata. Hiszen nem is lehet cserkész az a fia­tal fiú, vagy leány, aki nem be­szél, vagy nem tanul szorgal­masan magjcirul! Mindez csupán pillanatfelvé­tel, mely mögött rengeteg ügy­szeretet és lázas tevékenység rejlik. Filmkockáinkat tovább pergethetnénk, de legyen Ízelí­tőül ennyi is elég ahhoz, hogy akinek van szeme a látáshoz és füle a zsenge magyar ember­­palánták danájának hallásához — karolja fel a magyar jövő e legszebb kivirágizását. BÁCnKA! BÉLA. XXIII. János a világtörténelem legnagyobb pápája A “'Le Monde” cimü igen te­kintélyes franicia újságból vég­re megtudhatjuk, miért “kell” Jánost a világtörténelem legna­gyobb pápájának tekinteni: “A szeretet és a testvériség pápája” halála előtt az alábbi imát szerkesztette meg, hogy kimutassa vele, müyen vélemé­nye violt az Egyház és a zsidó­Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMANY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ság viszonyáról: Most már beismerjük, hogy sok-sok évszázadon át vakok voltunk s nem vettük észre a Te választott néped szépségét, s nem fedeztük fed arcán idő­sebb testvérünk vonásait. Beis­merjük, Ihogy Kain jele van homlokunkra írva. Századakon át feküdt Ábel vér- és könnytó­csában, csak azért, mert mi megfeledkeztünk a Te szerete­­tedről. Bocsásd meg nekünk, hogy igazságtalanul illettük átokkal a zsidók nevét. Bocsásd meg nekünk, hogy ezzel Téged fe­szítettünk másodszor is kereszt re. De nem tudtuk, mit cselek­szünk ... — üALULJUNK... SZIVEMBE, HA BELENÉZNÉL Fehérvári János verse, Hajdó Gábor zeneje. Szivembe, ha belenéznél, Ott látnád a keped, Ha beszzélne, elmesélné, Mit szenvedek érted. Tudom, akkor meghallgatnál, Nem lennék oly árva, Hűségemet, szerelmemet Nem taposnád sárba. Nem kell nekem már ezután senki a világon, Vig nóta meg muzsiKaszó lesz az imádságom. De, ha egyszer az a másik 'hütlerrol elhagyna*, Gyere hozzám bánatodat lelkem betakarja. KETTEN Á HÓBAN augusztusi időben Putnára. Uti­­társam rendszerint Dezső volc. Vásárhelyi születésű székely­­ember lévén, szintén rajongója volt az erdélyi hegyekben fel­halmozott természeti szépsé­gesben, amidnek pariját a kerek Földön sehol sem találjuk meg. Már pedig az ő elhájasodott ter­metével nehezen esett a hegy­mászás, de őt, mint engem sem, meg a hétfejü sárkány sem tart háttá vissza a nyári kirándulá­soktól. Rendszerint kora reggel uiüuhunk és alkonyatkor ér­tünk le a völgybe. Útközben a­­lig ejtettünk szót, nehogy el­riasszuk a legelésző őzeket s más vadat, íme.t nem lett volna teljes boldogságunk, ha meg nem figyelhettük volna bohó­­kás játékükaj,, mem hallhattuk volna a .búgó gerléket. 'Szede­gettünk a máshol nem tenyé­sző gyógyfüvekből, szemelget­­tünk az illatos szamóicákból a nagyszemü szedrekből és a ki­válóan édes áfonyából. A kö­rülöttünk lévő csönd és az illa­tos levegő elfeledtetite velünk a rohanó, zaklatott emberi sor­sunkat, s önfeledten adtuk át magunkat a szábad természet varázsának. ■Lent a völgyben aztán éjjeli pihenőre a fürészgazda vendé­gei voltunk. A békés, csöndes környezetben frissen s korán ébredtünk. Felmásztunk a tető­re, keresni és figyelni a vada­kat, csintalan gyermekek mód­jára fészkekért másztunk fel a fákra. A legmagasabb pontról letekintettünk és gyönyörköd­tünk a völgy szépségében, majd leereszkedtünk a mélybe, ahol kis patak hivogatóan icisörigede­­zett. Hű® vizében vörösre dör­zsöltük bőrünket, utána pedig egymást kergetve szaladtunk végig a parton szikláról, sziklá­ra ugrálva. Horgászbotjainkra akasztott szöcskékkel incsel­kedtünk a fenékre lapult pisz­­rángok orra előtt és kacagtunk nagyokat, amllkor láthatólag undorral húzódtak hátra tőle a minálunk okosabb halacskák. Délután napfürdő következett virágszedéssel, majd vágyakoz­va néztünk a magasba kiter­jesztett szárnyakkal úszó sasra, elmerültünk a bodros felhők nézésében, a pillangóik tánca­iban, a méhek zsongásában. A­­| lig tudtunk 'betelni a szűzi ter­mészettel és békével. E?gy ily kirándulás után ha­zafelé Dezsőnek az az eszméje támadt, hogy télen kellene Put­riára kirándulnunk. — Mit szólsz hozzá Jóska? ; Te elhozod a vadászfegyvered, én is szerzek valamily lőalkal­­j matosságot. Esetleg lőhetnénk egy farkast, — mondta és má­­; ris elhatároztuk, hogy a Kará­csony előtti napokiban ketten j neki vágunk ismét a putnai há- 1 gónak. így történt tehát az, ; hogy egy csípős téli nap regge­­’ lén ismét ketten, gyűrtük tal­punk alá a havat az égibemere­­dő hegygerinc oldalán Putna felé. Farkas lesen szándékoz­tunk kint maradni. ! Korábban indultunk, mini nyáron. Még nem derengett, de mi mán útban voltunk. Az elő­ző ,nap égjelén jócskán hullott a hó, reggelre azonban kitisztult az égbolt és csípős hideg zúz­marával szórta be a puha ha-; vat. Gyönyörű időnk volt. Ru- j ganyos izmokkal, fiatalos ke- i déllyől vágtunk neki a hegyol-! dalnak,, de most nem a gyalog­csapáson, hanem azon a szer­pentinen, amelyet a fuvarosok használnak a csúsztatásra. Nem azért, mintha nem bírtuk volna a meredekebb részt, Ihanem a sok kukkanó miatt, amelyeket most a szél vastagon betömött hóval és ezekbe könnyen nya­kig huppantunk volna bele. iSzüz fehérség mindenütt!. I- gazi Karácsonyt varázsolt min­denüvé a természet. A fákon, a bokrokon ’vastág párnákban fe­küdt a galyakra ülepedett ihó, mintha angyalok által díszített karácsonyfa lenne minden fe­nyő. A természet szobrászkeze csodás alakzatokat formált mindenütt, mintha csak megfa­gyasztott tündérvilág közepett nyomultunk volna egyre maga­sabbra. A csodálattól eltelve, nem éreztünk fáradságot a mély hó taposása közben, még Dezső sem, pedig lassan halad­hattunk az egyre bővebben fel­bukkanó akadályok miatt. Kü­lönösen az első gerinc élén. Itt már magas torlaszokat emelt a szél az alacsonyabb bokrok fö­lé és még a fuvarosok sem von­tak gyenge csapást, ami meg­könnyítette volna a tájékozó­dást,, a menetelést. Délben a fuvarosok pihenő helyén felállított őrbódéba pi­hentünk ki utunk első részének fáradalmait. Azi öreg székely, a­­ki az itt továbbszállításra lera­kott fűrészelt anyagok részét látta el, örömmel látott bennün­ket vedégüL DuriuzsLó kályha mellett eszegettünk s beszélget­tünk. — Hová igyekeznek? .— kér­­dé az öreg, amint letelepedtünk. — Putnára Bátyó, — adtuk meg a választ. — Későn lesz küssé, — mond ta ő fejcsóválva. — Jócskán ta­poshatnak odáigb ha sötétig el akarnak érni. — Beérünk addig bizonnyal. — Ühürn! Ha el nem reked­nek. i— Nem hinnénk. Jártunk mi arra többször. — Miikó? 'Nyáron? — Nyáron Augusztusban. — A más! Az akkor volt. Most tél van, s a Nemere jól befújt mindent a tetőn. Van hó rajta elég. A fuvarosok sem me­; részkedtek idáig. Tegnapelőtt ! láttam az utolsót. I '— Tán csak átvergődünk m rajta gyalqgszerrel. Lefelé meg I könnyebb a>z ereszkedés, — mondta Dezső, azután másra , terelődött a szó. Dezső a farka sok iránt érdeklődött. ! — Van-é? ... Lássák a 'ku­tyám? Nagy darab állat. Mégi | éjjel úgy szükölt, hiogy hé eresz I tém, s itt sem nyugodott,, csal szükölt erősen. Erre jártak í j ház körüli A nyomok most is ot : vannak, csak nem messzi. | Kimentünk az öreggél, ak Ojt'oztól délre, a Kárpátok liegyóriásai közé beékelve, van egy kis völgy, Putna a neve. Oly felre esik minden emberlakta helytől, hogy reá igazán el le- 1 hét mondani arra még a madár sem jár. Oly szűk és oly mélyen fekszik két, fenyőkkel borított hegyoldal tövében, hogy régi vulkánkráternek is vélhetné valaki. A csodálatosan kék er­délyi égboltból' is csak egy csi­petnyit Láthat az, aki a völgy mélyére ereszkedik. Ritkán jár arra idegen. Egyedül a fuvaro­zó székelyek merészkednek o­­dáig apró lovaikkal, de csak té- | ieir, nu'klor a jói- leülepedett ha- ^ von szántalpaikkal megkezdhe­tik a fa szállítását. A völgyet körülvevő hegyoldalakon nő a legkeményebb, görcsrnerstes fe­nyő, amit egy kis fűrészüzem apróz fel deszkává ott a hely­színen nyári időben. A deszká­kat azonban csak télen lehet felvontatni a völgyfelettr ge­rincre s 'onnan le egész Gelen­­céig. Tavasztól őszig legfeljebb lóháton, vagy gyalogszerrei le­het megközelíteni, mert az oda vezető minden más, csak nem út. Sziklás kapaszkodó, ame­lyen nyaktörés veszedelme nél­kül ló s embert nem jut feil, se le száraz időben. i Valóságos kis Paradicsom ez a kis hölgy. Keleti oldalán, a hegyhát lábához simulva egy csodás tl'sztavizü patakocska csörgedezik szikláról, sziklára s partján dús legelő, szinpompás virágokkal teleszőtt pázsitsző­nyeg húzódik végiig. Köröskor ül a hegyoldalakon hatalmas fe­­nyőáriások zárják el a kilátást a tetőkre, lent mélységes csönd és béke honol. A patakocska vi­zébe mélyesztett vizikerék is oly halkan, álmosítóan duru­zsol, mintha nem merne hango­sabb zakatolással megfordulni tengelye körül. Még a szelek is csak légiéiül suhogtatják meg a fenyők csúcsát, nehogy za­­* várják a völgyecske paradicso­mi békéjét. Többszöir ellátogattam meleg megmutatta a bódétól alig né­hány méterre alaposan letapo sott havat. A bódé körül, min­denütt a jóllátható farkasnyom. Sokan lehettek. A hatalmas eb sem szükölt volna egynéhány­tól. Jelentőségteljes pillantást vál tottarn Dezsővel, ami annyit je­lentett: jó lesz vigyázni. Az öreg még nehány esetet mondott el a farkasokról,, mi azonban már szedelőzködtünk is. Nyakunkba szedtük a jól megtelmött hátizsákjainkat és a búcsú után ismét nekivág­tunk a havas tájnak. —• Igyekezzenek, hogy söté­tig beérjenek, — szólt utánunk még az öreg, aki e szavakban erősen figyelmeztetni akart a sötétség Veszedelmére. Nem- i­­gen bízott valószinülleg a váro­si ember vadászkészsé,gében a hegyi farkasokkal szemben. Az erdőjáró székely jobban ismert a havasi farkast, amely egy 'borjút is elhurcol erős fogazata é.s inas nyaka erejével. Nem is nagyon kérettük ma-1 gunkat, 'habár a magas, és tö-; rétién hó ugyancsak próbára tette izmainkat, így is csak egy óra múltára értünk fel arra a tetőre, ahol már a völgy felé hajlik a lejtő. Itt azonban a Ne­mere oly nagy kínai falakat emelt több helyen, hogy csak kerülgetéssel és süppedéssek­­keí tudtuk rajtok áttornázni magunkat, Egy helyen egy lát­hatatlan gödörbe suppantam nyakig annyira, hogy Dezső ugyancsak erőlködhetett, mig kikapasizkodtam belőle. Máshol j meg Dezsőnek kellett segédke­zet nyújtanom. Azért mégis megküzdöttünk az akadályok­kal, s nemsokára már a lejtő szélén szusszantunk egyet., Ültünkben egy szép fehér té- ! liibundába öltözött nyestben gyönyörködtünk, amint egy fe­­nyő derekán le s fel futkáro.­­zott. Dezső unszolt is, hogy lő­jem le. Hiszen, ha a sörétesem van velem, meg is teszem. De ezzel a gyilkos mordályómmal? Csak cafatokban szedtük volna fel. Aztán .megkezdődött az eresz kedés. No meg a csalódás. Azt hittük, hogy lefelé jobban ha­ladhatunk. Nem volt igazunk. A hó néhol ugyan vékonyabb volt, mint a tetőn,, legtöbbször azo­­ban .oly nehézzé tette a járást, hogy Dezsővel sokszor meg kel­lett állni. Amily jól birta az ira­mot eddig, annál szembetűnőbb lett fáradtsága, minél mélyebb­re hatoltunk. Bőven volt még utunk Putináig. Addig még csak felét tettük meg az útnak. Né­hányszor' beléje diktáltam egy­­egy korty pálinkát, s ment is szaporábban egy ideig. Aztán ismét csak panaszkodott a fá­radtság miatt. Kísérleteztem tréfákkal, figyelmeztettem a farkasokra,, mindhiába. így bez­zeg lassan fogyott az út, annál jobban az idő. Már aikonyodott, de mi még nem jutottunk el arra a tisztás­ra, amely fele útját jelölte a dél­után megmászott tető és a Fut­na völgy közti távolságnak. Dezső izzadt és nyöjgött. — Dezső, add ide a hátizsá­kodat. Majd én viszem. Én még jól bírom, az iramot. Teher nél­kül nem lesz. nehéz jönnöd, — mondottam végre, amikor min­den lehetőséget kimerítettem. Dezső nem nagyon kérette magát s én magamé fölé nyom­tam a szintén jól megpakkolt hátizsákját. Ezzel újabb iramot szadhattam. Karabélyom a ka­romra akasztottam és Dezső e­­lőtt tapostam a (havat, hogy könnyebben léphessen. Elég okom volt siettetni a menetelést. Ha kellő időben nem érünk le a völgybe, az est leszállta után ezen, minden em­berlakta helytől távolpc- renge­tegben a fai kaskaland ut áni vágyunk ugyancsak .beteljesed­hetett. Nem áltattam magamat. Igazán nem vagyok félénk, sőt néha vakmerő voltam inkább, de egy farkas horda támadása nem lesvadászat ám. IMi az én golyósom és mi hasznát látom Delzsőnek az ő zsebéiben szó- 1 rongó ismétlőpisztollyal? Ismer 1 tem a havasi farkasokat. Azok nem állatkerti csenevész vadak, < hanem kisebb borjunagyságu vérengzők, amelyek alkonyat- ! kor a falu házai körül ragadják ' el a juhot, borjut és a 'kutyákat. J Már teljesen beesteledett. A : fák koronáján át, a sötétlő é­­gen megjelentek a mirriádnyi < fényes csillagok Az ég tele vo’t 1 velük és a tiszta páramentes lé- 1 gon át sziporkázó fényüket a 1 deres hófelületre szórták ,reá. E fény enyhítette a sötétséget, i bár újra több pihenést kellett t tartani. |Az idő állásáról mit sem tudtunk, vagy inkább .nem is ' gondoltunk reá. Minden gondo- ' latunkat a haladásra összpon- ! tositottunla^s a lábunk rakása- 1 ra volt gondunk. Elég magasra 1 kellett kiemelni a hóból és is- - mét előre rakni a most már ro- 1 pogőssé vált kőfelületen. — Jóska! Én már nem birorn ; tovább, hallottam hátam mö- I gött Dezső elfúló hangját. : f >— Ne bolondozz Dezső. Enr­­| bereld meg magadat, hisz nem J vagyunk már oly messze. Csak ! ! még ezt a fordulót kell letud- 1 í inunk. — Csak ezt a fordulót? Té­vedsz. Még jó darab útunk Van hátra. — Nó jó! Csüggediéssel azon­ban nem segítünk magunkon. Tudod jól, hogy sietnünk kell. Remélem nem akarod, hogy csak a bakkancsiod maradjon ^ meg kirándulásunk emlékéiül. Dezső nem válaszolt. Csak fújt és szuszogott. Az az ötle­tem támadt hátha a jó régi ka­tonai indulóik segítenek a ba­jon. Hozzá kezdtem dalolni. Az induló ütemére mértem léptei­met. Egyszer! egy dJalszünetiben gyanús csönd volt nnögötte'm. Hátra néztem,, de Dezsőt nem láttam sehol sem. Hol van De­zső? 'Kiáltottam neki. Jókora távolságból válaszolt halk, fá­radt hangján. Visszamentem és egy kanyar mögött egy havas | kőtuskón láttam magábaroskad i va ülni. * — Mi van veled Dezső? — Hagyj engem Jóska .. . Én j nem megyek egy tapodtat sem, I ... történjen bármi. '—• Ugyan? Miként gondolod ezt? — Te csak menj. Engem hagyj itt ... én neim ibdrcrn to­vább ... — Ejnye Dezső. Nem szégye­­led magad? Nem válaszolt. Gondolkod­tam. Mi tévő legyek? Nincs mit könnyíteni rajta. — Igyál egy kis sziverősitőt. j Jobban megy: majd. — Nem iszom. Hagyj békén...; — Dehát nem maradhatsz itt. I Megesznek a farkasok. j — Mit bánom én nekem i már mindegy. i Ily határtalan csüggedés lát­tára képtelen voltam válaszolni. De nem is. volt alkalmam, mert , abban a pillanatban egy éles, velőkig ható vonitásszerü hang , tört elő a sötét fák árnyékából. 1 Nem fáztam, sőt izzadtság gyön győzte be arcom, de e hang hal- ; lattára hidegborzongás futott végig a hátamon. — LVI'i volt eiz Jóska? — kér­­dé Dezső reszkető hangon. — A farkasok! — mondtam neki hirtelen, miköziben egymás után kétszer, azonban sokkal közelebb, újabb üvöltés hang­zott fel. — Dezső! Menjünk az Isten ért. Hallod? Itt vannak a far­kasok. Menjünk innen és örül­hetünk, ha épp bőrrel mene­külhetünk. — Miért? Van fegyvered és nálam is van egy ismiétrőpisz­­toly. Ketten elbánunk velük. — Gondolod? Ha kettő, há­rom, vagy négy jönne. De ez az üvöltés többeket csal ide. Mit gondolsz, miként védekezünk ellenük, jha minden oldalról tá­madnak? Ismered taktikájukat, — mondtam és karonragadva, magammal vonszoltam Dezsőt. A beállott mélységes csönd aggasztott. Nem hittem, hogy a farkasok e ló dalos tak. Nem bi­zony. Itt-ott a sürii sötétjében villázásokat, vöröslő pontokat vettem észre mozogni. Dezső figyelmét is felhívtam erre. — A farkasok? — kérdés megdöbbenve. — Azok. Nem is egy. — Vá­laszoltam, egyben karabélyom záváryát feloldva, a nehéz teh; r ellenére lövésre készen tartot­tam. Dezső isi ke'zébe vette az isrnétlőpisztolyát. — Lőjj beléjök Jóska! — Lőjjek? Mibe? A farka­sokba, amiket nem látok. A fénylő pontok hol .megjelennek, hol eltűnnek. Nem vagyok Teil Vilmos, hogy ily sötétben pon­tosan találjak. Még az irányo­­zót sem látom. Ha még látnék belőtök valamit. Jobb lesz nem lőni, .mert csak árthat, mint használ. Közben oldalra és bátra te­­kintgettem, nem tátok-e ott is fényiőpontokat. Nem láttam, de ez nem nyugtatott meg, mert baloldalunkon mély szakadék sötétlett, mögöttünk meg a vé­detten háttér. Dezsőt a veszély tudata űgy­­látszik felrázta tespedtségjéiből, mert most már ő diktálta az i­­ramot Egy óra hosszat lohol­tunk, .bukdácsoltunk a láthatat­lan havas akadályokon keresz­tül. Időközben hol feltűntek a fénylő villózások, hol eltűntek egy időre. Tehát követtek ben­nünket. Nem tudom, mennyi ideig bo­torkálhattunk még, merre jár­hattunk, amikor végire egy ka­nyar után elénk tárult a völgy és mélyén nagy vörös cs Uag­­ként szemünkbe tűnt a kis fű­résztelep ablakának lámpafé­nye. Dezső felugjongott és. való­sággal futott a fény irányába. Én, bár gyorsítottam lépteimet, jobbra s .balra óvakodva, lövés­re készen vártam a támadást. De nem történt semmi. Tán az­ért, mert emberlakta hajlék volt a közelben, vagy a fürészgazda ! kutyáinak ugatása mentett meg minket? Nem tudom. (Folytatás a 7. oldalon) 1 VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. kolbász, pörkölt, gulyásleves, paprikás­krumpli, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIK A fontja $2.50, 1/2 f°nt $L50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legujabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom