Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-13 / 24. szám

8 Winnipeg, Man. 1975. júfnius 13. MÜNCHEN az emigráció hőskorában (Folytatás a 3. oldalról) mozgalom BUJDOtíO SZEMLE c. ,kiadványa, aztán a l-A&Z­­TORTÜZ, IRÁNYTŰ, MAGY AR te'ZÓ, sth. . . Hol van már a HUN GÁR1A és hol a MAGYAR VÁN­DOR? Vágy Olaszországban a SZENT ISTVÁN NÉPE és a MAGYAR HARANGOK? Vagy a később Franciaországban megindjulit demokrata NYUGA­TI HÍRNÖK, a jobboldali NYU­GATI iMAGY ARSAG és a közép utas AHOGY LEHE5T? . .. E pio nir lapok közül a Fekete Sán­­dor szerkesztésében és kiadá­­fcáoaia megjelent MAGYAR NŐK c. folyóirat hét évivel! ez­előtt szűnt esak meg; szerkesz­tőjének halálával egyidőben. . . Egyetlen egy lap maradt meg a 40-es évék) úttörői köziül nap­jainkig, igaz, hogy kiadási he­gyét többször változtatta az el­­műét harminc év alatt; igaz, hogy volt idő, amikor havon­­kimt kétszer, máskor meg éven­­kint 'csak egyszer jelent meg, de sok viszontagság, és, küzde­­deleini után még ma is létezik: a Hiuugarista Mozgalom UT ÉS Okin c. 'hivatalos lapja, amely­­aiieiKl bölcsőjét szintén ott ringat­na Vámos Kálmán a müncheni Simmarn Schiule-ban, innen ke­­a ült a magyar határ mellé Gráz itoa, majd Sallzburgba, ahonnan — miután az osztrák belüigy­­máaiiiszter a Kádár ^kormány nyo mására Ausztriából kitiltotta — vissza Müiöhenibe, onnan Ar­gentínába, majd vissza az euró­­piai Brüsszelbe. Jelenleg Auszt­rália Sydney városában kerül kiadásra. SAJTÓ ÉS SZÍNHÁZ Sajtónk akad még most is, iküJlöinfélie formában, 'különféle irányzatok szószólóiként, szer­te az egész szabad voágoin. — Nagy útat tett meg a hontalan magyar sajtó a müncheni MA­GYAR VÁNDOR-tól napjainkig. Természetesen fejlődött is, na­gyon sokat... Ám az első, a müncheni Magyar Kamaraszín­házat utánozni sehol sem tud­ták. Tiszaviiirágéletü színtársu­latok összeálltak itt is, ott is, Párizsban is, Torontóban te, — Montrealiban, New Yorkiban, — sőt Délani erikában is, főként az 56-os forradalmat követő hó­napokban. He selhol isein tudták azt a közvetlen és meghitt, bi­­zaknatkeltő légbjört emigrá­ciónkba varázsolni, amelynek Münchenben Ekesz Fér i volt a mestere. Igaz, akkor még mi is mások voltunk. Más embereki és más magyarok. Akkor még' nem is álmodtunk uj kocsiról, családi lázról, bank'betótköaxyv.i öl, e­­lektromos jégszekrényről, mo­sógépről, és főként — szellemi életünket, nemzeti kultúránkat és a színjátszás nemzetközi ér­telemben is legeredményeseb­ben gyilkoló eszközről: — tele­vízióról. . . Akkop rendszerint azt sem tudtuk, hogy mit hoz a holnap, hogy lesz-e fedél a fejünk fe­lett és vájjon fogunk-e vacso­rázni, ha aznap történetesen ebédeltünk? ... Akikor méjg ér­­téeiilni tudtunk mind magyar kezdeményezést: Fraknói dr. orvosi szerkesztő-rendelőjét is, a müncheni Ursula templom al­templomában megtartott ma­gyar miséket is, a színházi mű­sort néha megnyitó magyar lel­kész '.beszédét is a legkisebb megbotránkozás) nélkül, de an­nál nagyobb műélvezettel néz­tük végig a tökéletes alakú, tompított világítás mellett szín­padra lépő Hunyady Gerda hi­res “naked damce”-át is, aki meztelensége ellenére is képes volt megmaradni hölgyük s va­lódi művésznőnk ... Igen, ott volt az igazi magyar kultúra, Münchenben, az emigráció hős korában, anyagi életünk mély­pontján. És ott volt Ekeos, Fe­ri, az emigráció legnaygobb jó­tevője, aki mosolyt varázsolt a hontalan élet keserűségeiben megfáradt magyar arcok. a. iS a PANNÓNIA SACRA hírű adta, hogy Ekecs Feri nincs többé. A mai§yar emigráció fájáról ismét lehullt eigy levél. Ekteos Feni sorsa tipikusan magyar szinész-sors. Valami­kor Németországban kilométe­reket gyaokloigtun'k a csikorgó hidegben, vagy kánikulában, hogy láthassuk, hallhassuk és tapsolhassunk neki. ,6 egyetlen ,magyar sem irt nekrológot a 70 éves- korában elhunyt gé­niuszról, talán temetésén sem jelent meg egyetlen magyar i8,em és a legtöbben már nem is emlékeznek rá . . . Legyen ez az irás egyik tisztelőjének szerény csokra, bajorföldi sinhalmára. Újlaki Miklós. Hármory Várnagy Dalma: KÖVETÉSRE MÉLTÓ Léte, egy földre került élet titka, * mosolya, kőszivet kinyitna; — kit én úgy §igrgtek, ilyen! — Gonddal borotvált arc, szépszavu ajkak, ösértékü nemesre nyílnak; — Kit én úgy szeretek, ilyen! — Szürkéskék szemei kutatva járnak, jóért jóságot, joggal várnak; — Kit én úgy szeretek, ilyen! — A tudomány megszállt hü apostola, kihez c. Sors, gyakran mostoha; áldott édesapám nekem! Sashalom, 1921. Teddy-éi megmentik a világot Vass Ferenc politikai humoreszkje. Teng Hsiao Ping nem pang, hanem sokáig Ping még a kínai, politikai horizonton, ó nem yo­­yós, hanem jó jós, -és mint az az öreg Maoenak, és a hét-g Chou-nak helyettes fő korifeu­sa, Párizsiban, Valery Giscard D’estaing előtt kijelentette, hogy vagy tiz év múlva bizto­san kitör a háború Kina ési a Szovjetunió közt, a kínai man­darinok által a omszki cárok részére elkótyavetyélt szibériai területek miatt, és hogy ezt a háborút feltétlenül és elkerül­hetetlenül Kina fogja megnyer­ni. * * * Hamar vessük előre1 fel-fel­­szenő, látnoki pillantásunkat 1985-re, és jaj, Uramisten, ab­ban a morgó-dörgő égben! Mit látunk? ! Hát persze, hogy Temig Hsiao Ping jóslatát valóira való félben. Íme, négy százötven ruszki hadosztály van a mon­­gol-kinai határon, s velük ezez­­egyszáztiz kínai diadosztály mandula szemű ordasai nézne,í farkasszemet. Mao Che Tung és iCihiau En Lai már rég; nincs de Teng Hsiao Ping még min­dig megvan, sőt ő akikor már az abszolút főpárttitkár Kina paradicsomában. O Kina szó­szólója, sőt paradicsom-szószó­lója. Szóval a nem csapnivaló csapatok ottvannak a határon. Mindkét fél azt hiszi, hogy a másik fél, fél az egyik féltől,, pedig egyik fél sem fel a má­sik féltől, csak Amerika fél mindkét féltől. Moszkvában Votkanyelvü Votkanyelő Votkamyev Vlagyi­mir az úr, az Ur 1985-ik évé­ben, s tőle meg Teng Hsiao Ping-től függ, a háború kitöré­se. Amerika elnöki székiében ép­pen chappaquiddictei Teddy Kennedy ül, Henlry Kissinger szemű vegiéüek zseniális akcen­tusai felügyelete alatt. Látja Teddy, látja Henry, hogy a kí­nai határon a játék nem babra megy, baibramuinkát nem végez­nék a komcsik, hantán babrál­­gatnak már az atombombával. Teddy tehát összecsapja csap padick-i kacsóit, és rányögi reszket szivét Kissintgerre: "Hank! Ezek nem “hanky-pan­­k|yznak”, hanem atoinhomház­­kodni akarnak! A helyzet veszé­lyes!” És ime iigyen szól Henry mélyakcentusu pápaszeme, “Megoldjuk!” “A gatyát, Henry, a gatyát ? Ha sokáig gattyáziunk láng fog borulni a világra.” “Nem1 fog borulni, hanem te borulsz eléjük. Teddy, ne légy megint olyan tedd-ide, tedd­­oda!” “Én már egyszer lebouuLa n a cliappaquiddiicki hídról a víz­be. Borultam eleget, boruljon hát más is!” “A kongresszus .mégsem csa­pa ki Dickie módjára. Különben sem kell vízibe borulnod. E nö­­kiöm, Inainem télidre Ping és Vitkanyev előtt, hogy ne bánt­sák egymást, mert abból nagy bajba kerülhet az egész világ.” “Votkanyelő Votkanyelvü Votkanyev előtt ife? Akkor már inkább a pápa színe előtt.” “A pápaszemem előtt? Nem, azt még nem kívánom .tőled, csak siker esetén.” Na, gyere, most eltérdencsuszol dicsőséges színük elé. * * És elmentek, és nemsokára ottvoltak a Kurdi szigetek egyi­kén, a Nagy Találkozóm Nagy Votkanyev és Nagy Ping várta őket. Teddy valóban odacsu­­szamlott kétkalácsu (nem két­­kulacsu!) térdén a nagy ellen­felek fényességes színe elé, mi­közben Henry szőiresulhásan ka­­nosszás alázattal szólalt meg: “Tóvári a Votkanyelvü Votka-Eltörölték az egyházi egyházi ünnepeket a szovjetben (Folytatás az első oldalról) órakor körülvette a templomo­kat, — hivatalosan azért, hogy a hi veket megvédje a “huligán­tól” és a “hangos tüntetéseket ellenző” polgárok faragjától. Így hát nem. törtéül semmi incidens. Elképzelhető azonban, mekkora bátorság:a van szük­ségük a főleg) öregekből álló hívőknek, hogy a rendőrség sorfala és bántó megjegyzései között be,menjenek a templo­mokba. Ez különösképpen vo­natkozott a Rogoszki Oíhitüek temlplo,mának látőgiatóira, ahol az utca és- a templomi közti 50 méteres útszakaszon leg­alább 300 milicißta, állt rádió adó-vevőkkel! és páncélosokkal felszerelve', s- figyelték az oda­menő nénikéket, s a többi részt­vevőket. A megfigyelés a hívők1 “saját érdekében” történt, ter­mészetesén ... Ugyanígy jár­tak el a Novogyevilcsi zárda temploma kiürül is, mely épü­let -teljesen szabadon áll. Min­den odavezető utcát megtiltot­tak a közlekedés, számára s ott isi milicisták -és önkéntesek -sor­fala között voltak -kénytelenek átmenni az emberek, kiket a karhatalom ily hatásos -módon védett niegi ... A szabad vaí­­lásgyakorlást ugyanis az Alkot­mány biztosítja. A szertartások végeztével, hajnali 4 óra tájban,, Moszkva visszanyerte szokásos arcula­tát, a rendőrök eltűntein, az ost­romállapotot felfüggesztették. Húsvét vasárnapja volt ... ÓHAZÁBA SEGÉLYT az Ili KA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓB8AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1— és $25-tő! felfelé $1.50 az IK.KA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. benneteket, és van egy jóiszivii ötletem: Alaszka mellé, pénz’ helyett, adjatok) még; pár álla- j mót. Mondjuk Washingtont, Oregont és Mon,tanát. Monda­nád-e, hogy ez nem szép gesz­tus tőlem?” ‘‘A gesztus szép, de a gusz­tus hagy”, homályoáodik el Henry pápaszeme. “Sok, amit kérsz, édes, kedves Továris Vlagyimir.” “De a détente, Henry, a de­tente! !A détente a te hétbid, és ; a détente-ért semmi sem sok, azt te tudod legjobban! Külön­ben is marad még negyvenhat államotok.” Henry, öisszes eszével együtt., magához tér, és Teddy-re néz. j "A továrisnak igaza van, Elnö- j köm. Az a fontos,., hogy nem Massachusetts^ kérte. Mi az a négy állam — úgysem nagyon szavaz,tak rád — a déttente­­hoz .képest? Negyvenhat külön- j ben is megmarad.” "Negyvenöt marad meg!” vil-j lantak meg most meg Teng Ping sízópszemes, mennyei man- j diulai. ‘’Mert mi meg Kaliforniát | akarjuk 'kártérítésül Szibéria mellé, azért hogy sok-sok atom­bombánk háború nélkül mind be fog zápulni raktárainkban, meg azért, hogy elveszitek tő­lünk a háború megnyerése di­csőségének lehetőségét!” “Jaj, Henry! Ez meg itt Kali­forniát akarja mósit! Mit csi­náljunk?” Henry odasugta Teddy-nek, “Neki is kell valami a détente szent nevében.” Teddy jóságos esze tehát így löttyent ki, “Jól van sárkány­­bátorságu Teng Hsiáo Ping. Legyen hát a tiétek Kalifornia. De mindketten mondjátok meg, hogy ha megkapjátok államain­kat, mi lesz azok lakosságával.” Ping azonnal lávagta a man­dulás megoldást, “Ha Szibéria a I miénk, akkor Kalifornia lakos­ságút áttelepítjük Szibériánkra, és helyükre kínaiakat hozunk.” Votkanyeviből is kiibőffen egy gallon votkára való ész, "Ha miénk lesz Alaszka, akkor Washington, Oregon és Monda­na lakosságát áttelepítjük Alasz kánkba, és helyükbe vadonatúj ruszkiikat hozunk.” Hirtelen azonban egy nyár­­íálaveles gondolat retten bele Henry torkaiba, "De hátha nein egyezik hele. a kongresszus, szépséges, nagy és dicső kom­csik!” ’ Votkanyev és Ping összenéz és összekomorodikl. Votkanyev kidülieszti hasát, mintha atom­bomba lenne. "Már megint ti kezditek megszegni a men egye­zést? ! A kongresszus nemi szá­mit, csak akkor, ha mi is benne leszünk mór! Mert elvégre ak­kor már négy államot fognak képviselni' ,szenátoraink a kongresszusban! És- a kabinyet­­ben is, benne leszünk! A had­ügyi tárca lesz a miénk!” De fújja ám a sárkánysizagot Ping is, “A miénk meg a kül ügyi tárca lesz!” “De uraim ... izé . .. to Vali­saim ...!’’ hörgi Henry. “A nagy ég, . . . izéi a nagy Lenyin és a nagy Mao szerelmiére kér­lek Benneteket, az nálunk nem megy csak úgy, mert Jesszus, a kongresszus, nem . . “Kuss, Henricski!” pukkan ki a kimeríthetetlen votkaszag Votkanyevből, aki most a kí­naihoz fordul. “Mit szólsz! eh­hez, továris Pinlg? Megint be akarnak csapni1, ben|nünket!” “De mi nem hagyják' magun­kat!” sikít fel Teng Hsiao Ping fejhangja. “De nem iáin! Mert, ha nem [ teljesítik ígéretüket, akkor .. . j Na, Ping?” “Akkor pong, és végük!” “Úgy vau! !Ti kínaiak majd j élűiről, mi ruiszikik meg majd j hátulról töröljük le őket az a- j tombomibás föld színéiről!” Töb­bet sem Votkanyelő Votkanyel­vü V otkanyev, sem, sárkány tor­kú, szépmadulás Teng Hsiao nem szól, hanem csák föl, és Iá a telemből Teddy mindkét bő, és tisztára 1 mosott ;k|eze sirva fakad, “Hen­ry! Hát érdemes volt idejönni téi. den,csúszva, hogy ne bánt­sák egymást?” — VÉGE — Régi módszerek - új áldozatok (Folytatás az első oldalról) országi orvosnak 1956-i szabad­ságharcunk után megjelent írá­sát. Di*. Dénes az ÁVÖ első rab- ! orvosai 'között szerepelt, miu­tán a cionista perben elítélték. Sok éi-dieifeestséget tartalmazó cikkéiben többek közt ez olvas­ható: Akármilyen kinos is, de me.g kell iriii, hogy nemcsak Rákosi, Gerő, Farkas és a nDo-sz kovita tábor veaettőinek jelen­tős része volt zsidó, hanem jó­formán s Záz százalékban zsidó k­ból állt az ÁV-li nyömozóuáidá­­ja. És ez az 1945 után (az én aláhúzásom!) egyre erősebben éledő antiszemitizmusnak az oka.” Az után így folytatja: “Nos, kiderült, hogy Lengyelen iszág­­ban, Romániában, a -Szovjet­unióban ugyanazok a módsze­rek voltak érvényesek, mint a mi ÁVÓ-si niódszereink, isi ne­kik éppúgy a legtragikusabb élményeik közé tartozott — mint ahogy nekem is, hogy a nyomozás során- mindiigi zsidók- ! kai állottak szemben is. álltam szemben én is.” De bátyám tapasztalata is -ez volt 1948 nyarán történt letar­tóztatása, elhurcolásakor. A le­tartóztatást eszközlő 4 nyomo­zóból 3 zsidó Volt. Az éjtsizaka reflektoiros és veréses kihallga­tásainál az arány csak növeke­dett, mert a jegyzőkönyvet ké­szítő tgépirónő is zsidó volt. És zsidó volt az is, aki iszabadon­­bocsátásakor- kísérletet tett be­­súgóik'ént való beszervezésére. Börtönt járt, meghurcolt, meg­kínzott sok jó magyar testvé­rem, bajtársam tanu-sikodik i­­lyen “egyéni kis tragédiájáról”. — Sajnálatoisi, hogy napjamk­­ban kevés dr. Dénes akad, aki elfogulatlanul lieirná az igazsá­got . Akad viszont még, mindig több olyan, aiki elhiszi, terjeszti a hatmillió elgázositott zisidó le­gendáját sí ezen az alapon úgy véli, hogy a zsidóságot ért ül­dözések és szenvedések mellett eltörpül mindaz, amit velünk tetteik. (Folytatjuk) Egy koszorú margójára (Folytatás az első oldatról) dig olyan erkölcsi halál, mely­ből alig, reni-élhető a feltáma­dás. Torontoi magyarok, hinein tá­volból a préri -messzeségéből nem akarunk) igazságot oszta­ni, azt azonban -látjuk, hogy a bomlás -mán be-férkőzött -sorai­tok közé. iSajnos ez pedig, ah­hoz az elmúláshoz vezető út, mely még a költő szavaira is rácáfol -majd, mert a sírt, hol ilyen nemzet sülyed el, még a népek gyásxklöunye sem fogja kísérni. Fájdalmas szívvel és mélyen megszégyenülve álltok e kettős gyász ravatala mellett, mely egyben emilgirációiniki züllését is jelenti, mely pedig a szabadság áldását élvezve, az emberi ne­messég példaképe kellene, hogy legyén. Domokos Sándor, Winnipeg. Több mint 3 millió magyar él Erdélyben és Romániában (Folytatás a 3. oldalról.) A -hivatalos szaporodási átla­got számolva, ma Erdélyben 2,816,5-55 magyar él, amihez hozzájön még a Moldvában és Bucarestben élő kb.-i 320,000 magyar. Ezek az adatok» meg­erősítik a 3,163,000 romániai magyarra vonatkozó ’ román forrásból!; származó adatokat. A hiteles, több különböző forrásból nyert adatok szerint is beigazolódott, hogy a -román hatóságok áltak végrehajtott népszámlálás oknál , a magukat magyaroknak vallott, német, ruthén, örmény és egyéb nem­zetiségű leszármazottak, vagy a magyar szertartásu görög ka­tolikus vallásuak nincsenek be­számítva a magyar nemzetisé­gűek számába. A második bécsi döntéssé! Magyarországhoz visszac at lt éstzák-Erdélyben 3941-ben vég­rehajtott népszámlálás adata szerint: 1,340,899 magyar nem­zetiségű lakost számoltak csé­sze, míg a Romániánál maradt dél-Erdélyiben: 657.670 volt, a magyarok létszáma. Ha ezen ellenőrző adatokkal szám-ólunk illetve ezekre az adatokra al­kalmazzuk a hivatalos, szaporo­dási adatokat, — úgy is 3,100,-000-n felül van a Romániában élő magyarok szánta, ami azt is igazolja, hogy az 1956. évi •román népszámlálás adatai nem felelne meg a valóságnak. A román 1956-s népszámlá­lás 1,558.631 -magyart kiniuta-Ne várja felhívásunkat-— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! tó adata, csak akkor felelhet­ne meg a valóságnak, ha az ott élő magyarság veszteségei a 35i/o-t is meghaladnák. (Né­metország háborús vesztesége nem éri el a 20%-t). Ha ez igaz lenne, Románia a történelem­ben előfordult legvéresebb neai­­zetirtás bűntettéért kellene, hogy feleljen. AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! HOW TO READ critically and use­fully books dealing with mystic, magic, witchcraft, healing. Once a week in summer for gilts lfi-26. Call 874-5897 after 4 in Vancouver, B.C. 24-S PÉK ÜZLET ELADÓ. Kitűnő vállal­kozás, jól ismert, iő felszerelés, fej­lődő városban, jó épületek lakással. Alkalmas társulásra. Kedvező felté­telek megbízható péknek. Cím: Olde Bakery, Box 938, Beause our, Ma Telefon: 268-1243. 24-7- ELMENNÉK házvezetőnőnek magam­hoz illő férfihez. Én 59 éves vagyok. Szeretem az egyházat, templomot. Fényképet küldök rendes embernek. Szélhámosok ne írjanak: “HütárS’” jeligére. 24-T M E G R E N D E L Q -1V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tov. bO)) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. VASS FERENC ÁGYAS-BO­­GAS HUMORESZKEK cimü, 201 oldalas, disz vas zon kötésű könyve, FODOR LEVENTE briliáns karikatúráival, $5-ért kapható a szerző cimén: Vass Ferenc, 1654 Morton Ave., Los Angeles, California 90026. Kanadai Magyar Újság ............. Képes Nagy Naptárunk ($2.00) Sajtó Alap .................................... Összesen: $ $ $ $. Név: Cim (utca. ház-szám, vagy Box): Város és tartomány: ............... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: agy évra $12.­­félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. nyelő Votkanyev Vlagyimir, és ! sárkányfaló, kínai falas Teng Hsiao Pinig, mi bánt Bennete­ket?” “Szibirja!” villámlott a votka Votkanyeviben. “Szikii ja!” "Hallgassatok meg, és igé-1 írem, hogy a Szovjet majd ki­­bírja Szibirja iniéllkül!” “'Szibéria kináé volt és lesz!” lángol ám Teng Hsiao Ping madula szeme, de úgy ám, hogy még a sültmandulaszajgiot is érezni. "Háború lesz, és Kina kinyirja őket! Aki bírja marja!” “Aki 'bárja marha!” lobiban ká Votkanyevből a mérges, vöt- I kaszag. “Szibira a miénk, és a miénk is marad! 'Cárjaink! vet­ték,, és ki van cárivá, ihogy visz­­sza-cármaz tassuk! ’ ’ ‘ ‘De viss'za-cárniaiztatjátok! ’ ’ dűlt Ping-ből a sárkányszagu harag. “Az én szavam nem kí­nai falra hányt bors! Mi .Szibé­riát úgy akarjuk, hogy a Vla­gyivosztok és a Tónusaik is .ben­ne legyen, meet ha nem, akkor majd a tömsz k! Értted Vlagyi­mir? Toonszk és Vlagyivosz­tok!” "Ti nem “vlagyivesztek” el tőlünk semmit!” forgott Votka­nyev votkavéres szeme. A .cár­jaink megvették Szibirját és el-1 adták Alaszkát. .Szibirját a kí­naiaktól, Alaszkát a jaakivics- ' kikinek. Ha a jenkivioskák visz - szaadják nekünk Alaszkát, ak- j kor beszélhetünk Szibir járói.” j Teddy csak kapkodta pofa­­zacsk/os ijedelmét, hol Ping-re, hol Vlagyiwra, amíg Kissinger siipcsonton nem rúgta az asztal alatt, hogy: "Most, Teddy, most!” “Most már, mostam .. . ke­zemet a hid alatt és a híd u­­tán ... Avagy uuuuugy?! Él­telek már mit akarsz, Henry!” És Teddy tényleg értette, és meg is szólalt: “Dicsőséges Vla­­gyi, mir veszekedtek az egyfoir­­mán dicsőséges Ping-gel? Mert füleljetek, de nehogy felüljetek egymásnak! Vlaigyi, te vissza­kapod Alaszkát Amerikától .kár­pótlásiul Szibériáért, amit te meg visszaadsz Kínának.” Votkanyelő Votkanyelvü Vot­­kanyev torkán akadt a votka­szag. Az Aleuta szigeteket is?” “Alaszkát az összes kellékei­vel”, mozdult IJöl.cs .szóira Teddy pofazacskója. “Jóllehet egy jó “vojnna” na- j gyen jó vojna”, püffed föl a votkaszag Votkanyevben, de ha visszakapjuk Alaszkát, akkor i mi visszaadjuk Szibirját ... D- j csak azzal a feltételiéi), jha a jenikivicsek kártérítést fizetnek j mindazért, amit százlayolc év i alatt, kizsákmányoltak Alaszka- ! ból, plusz a hétmilliókétszáz- j ezer. aranydollárt meg annak a száznyolc évre járó kamatoska­matját.” “Belemegyünk! Ugye Henry | bele?!” kiáltja Teddy bőséges! és tisztára mosott keze. “De persze”, vágja 'kupán most Teddy korai örömét a votkauyevi votkaszag. “A sok aranyat., ólmot, ólat, szenet, gip­szet, márványt, erdőt, 'halat, rozmárt, fókát, nyestet, menyé­tet, oposszumot, kék- és ezüst, rókát meg minden mást is kár­pótolnotok kell!” “Jaj, Vlagyi, mir vlagy olyan kapzsi?!” nyöszörgi Teddy, ezegysze,r 'Henry segítsége inél­­kül. “Honnan vesszük azt a rengeteg kártérítést?” “Szólal­jál meg Henry. Mondj valami megmentőt.” Kissinger csak a torkát tudta me,gköszörülni, az eszét nem, mert az meg állt. “Nincs ne­künk annyi pénzünk!, Továris Votkanyev.” “Nyiesevo, Henricski”, meta­­bolizálódott megértéssé, a votka Votkaceev-ben. “Mi megértünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom