Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 3. szám

Winnipeg, Man. 1975. január 17.

Nevezetesebb erdélyi évfordulók 1975-ben

Immár 8. éve gyűjtöm össze

és teszem közzé a nevezetesebb erdélyi1 évfordulókat, amelyek mindennél ékesebben bizonyítják, hogy Erdély múltja, történelme és 'kultúrája magyar.

A szabad földön élő magyarokra vár a feladat, hogy ezeket az adatokat kiegészítve Erdélyi Lexikon, vagy bármilyen címmel könyvalákban k.adja, amire már icisiak azért is sürgősen szükség lennie, mert a .magyarirtó Ceausescu a magyarok tervszerű szétszórása és elnemzetlenitése után megkezdte Erdély múltjának, történelmének és kultúrájának a kisajátítását is.

Kinek a kötelessége küzdeni minden rendelkezésre álló eszközzel Erdélyért és pusztulásra ítélt népéért, ha nem nekünk szabad földön -élő magyaroknak? !

375. Isztambulban a Topkapi Szerájban őrzik a Tariki Enghünüsz-t (Magyar Őskrónlkát), ami 375-ben kezdődik Kattár hun király erdélyi szereplésével. (1600 éve.)

950. Kalotha Stephanos erdőelvi gyula Gyulai ehér várót t megalapította az eiső magyar (g. kát.) püspökséget. (K25 éve.)

1050-ben épült Brassóban a Szent Lénárt templom, aminek a romjait nem régen tárták flel. (925 éve.)

1075-ben kelt oklevélben találkozunk először az Aranyos folyó nevével.-ben másolta le először Toledóban az Erdélyből származó Thadeus de Ungana Pi.o- Iemeus arabra, majd latinra fordított müvét, amit je.-enleg leg Firenzében őriznek. (900 éve.)

1200 körül készült Anonymus “Gesta Hungarorun’-a, amelymek egyes, helytelenül értelmezett kitételéből (Me■numarot, Glad, blaoh, stb.) a románok bizonyítva látják, hogy honfoglalás előtt Erdélyben oláhok éltek. (775 éve.)

1225-hien II. Endre kiverte Erdélyből a Német Lovagrendet

amelyiket 1208-ban ő telepített be. (750 éve.)

127o-ben halt meg Ákos E<nye

erdélyi vajda. (700 éve.)

130u. .máj. 5.-én halt meg Boldog Pannóniái V-d váradi ágosLonos remete. (i6 /o eve.) 1375-ben született L-pes üorgy erdélyi püspök, aki 1442-ben Marosozeiitim.éneJ esett el a török elleni harcban. (600 érve.)

1400-as években a ferencesek Erdélyben a szon^s-g^xec mar magyar nyelven szolgáltatták ki. (575 éve.)

1475-ióien Magyar B-láoz erdélyi vajda István moldvai ólán vajdát ismét magyar hűbéressé tette.-ben megihialt Udinében Stephano Transylvanice, vagy Sette Castene faszobrász, fest®, üvegfestő. (50o éve.)

1500 körül született Déván Dévai Biró Mátyás a lutheri magyar reformáció legnagyobb

ÍAJU3-l\jcl.-ban született Dobó Utván,

Eger hős védője, Déva és Szamos újvár ura, az utolsó erdélyi vajda.-ban született Perényi Péter váradi 'püspök, aki a Mohácsi csatában esett el.-ban, mint zarándok, Rómában járt Johannes Aunfaber de Coloswar aranyműves. (475 éve.)

1550 körül született Hoffhalter Rudof erdélyi szász nyomdász. ö adta ki az első ma©yarnyelvü számtankönyvet, máj. 10.-én született Halier Gabor politikus és katona, Bocskai főlemlböre.-ben alapította Heltai Gáspár Hoffgref Györggyel Kolozsvár első magyar nyomdáját, amely 1660-ig állt fenn. Elsőnek Fráter György rendelésére a “Váradi Regestum”-ot nyomta ki és még abban az évben kiadta a .magyarnyelvű “Cathechismius”át. (425 éve.)

1576-ben adta ki Heltai Gáspár özvegye elhalt urának “Chronica az Magyaroknac Dolgairól” cimü legnagyobb munkáját, az első magyarnyelvű magyar történelmet.-ben jelent meg Bomemisza Péter “Énekes Könyve”, amiben benne van Nagy-Báncsai Mihály két éneke is.

1575-ben született Péchy Simon é nekszerzlőt, hó, műfordító, az erdélyi szombatosok alapítója.

márc. 23.-án született Kolozsvárott Jacobin us János erdélyi kancellár, aki latinul megírta az 1595. évi török hadjárat történetét, júl. 8.-án, Báthorj István erdélyi fejedelem Kerelőszentpálnál szétverte a Habsburgok támogatta Békés Gáspár seregét, aki később a legjhüségesabb embere lett.-ben Balassi Bálint résztvett

egy császári katonai vállalkozásban Erdélyben és Báthori István fogságába esett, aki őt nem fogolyként, hanem vendégként kezelte. (400 éve.)

1600 körül született Lorántffy Zsuzsanna, 1. Rákóczi György felesége, a Sárospataki ‘Collegium patrónája. Ő hívta meg Sár ospatakra 1650-ben Comeniust (Szeges János.) a hires humanistát tanárnak.-ban Nérí Emánuel jezsuita testvért Kolozsvárott, hittéért megölték.

szept. 18.-án Basta császári generális Makó György Háromszék főkapitánya által vezetett nemesi hadak segít ségével szétverte Miiriszlónál Mihály oláh vajda seregét, aki 1599-től, mint 'császári biztos kormányozta és pusztította Erdélyt. (375 éve.)

1625-ben festette Mezőbánd i Egerházi (Képiró) János, Bethlen Gábor udvari festője a igiyalakiutai ref. templom menyezetét.-ben született Kézdivásárhelyen Matkó István ref. püspök, prédikátor, hitvitázó, jún. 10.-én született Apáczán Apáczai Csere János neves humanista, filozófus, az első “'Magyar Encyclopedia” szerzője. (350 éve.)

1650 körül született Orlay Miklós kuruc ezredes, aki Thököly vei Törökországba bujdosott, majd 1704-ben a bújdosók élén betört Erdélybe és Gyulafehérvár elfoglalása után egyesült II. Rákóczi Ferenc seregével, körül született Pápai Gáspár kuruc diplomata. II. Rákóczi Ferenc portai követe. Meghalt 1725-ben Isztambulban.-ben született Alsómisatótfalun Misztótfalusi Kis Miklós Európa-hirü nyomdász, betiivéső; “Antikva” néven ismert betűit ma is használják. Erdélyi nyomdájában félszáznál több könyvet nyomott ki. -ben fejezték be az Aranyos medgyesi vár építését.-ben csinált elcjször aszúbort /Sárospatakon S&psi Laczkó Máté, Lorántffy Zs. udvari papja, krónikairó. (325 éve.)

1675-ben nyomták ki iBnasscban Comenius Arnos (Szeges János) főmüvét az “Orbis Pictus”-t (A világ képe) latinul és magyarul, amit Sárospatakon irt.-ben született Kolozsvárott. Ibrahim Müteferrika (magyar nevét nem ismerjük), a magyar fogolyból mohamedánná lett és II. Rákóczi Ferenc mellé rendelt magasrangö török tisztviselő, aki 1727-ben állította fel Isztambulban az első arabbetűs török nyom dát.

1700-ban 250 ezer volt az oláhok létszáma Erdélyben, ami 1811-ig a tömeges bevándorlás folytán 950 ezerre szaporo dott, tehát 110 év alatt megnégyszereződött.

nov. 30.-án született Bonyhán Árva Bethlen Kata iró, gr. Teleki József felesége. (275 éve.)

1725-ben született Kibéden Mátyus István orvos, aki 1326 kötetes könyvtárát a Marosvásárhelyi üöUegiumra hagyta.-then született Szakái János ötvös ; ő készítette Kolozsvárott a Szt. Mihály templom szentségtartóját, az evangélikus templom keresztelő kútját, az unitárius templom áldoztató poharát, stb. (250 éve.)

(Folytatás a 6. oldalon)

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 80,-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok

WINNIPEG, MAN.

R3C 0B9

Telefon: 943-6657

t-DALOLJUNK...

A TÖVIS

kísérj ki RÓZSÁM síromig ...

Kisérj ki rózsám síromig,

Az örök nyugalomig,

Vess rám egy-kéí kapa földet, Talán megérdemlem tőled!

Ha mégy a temető-kertbe,

Írd fel sírom keresztjére Itt nyugszik hü szerető, Nyugcassa meg a Teremtő!

Síromra ültess egy fácskát, Vagy pedig egy bokor rózsát. Hadd tudja meg, aki ott áll,

» Soha sem voltam csapodár.

Azt, hogy szerettelek, mondd ki Bátran, ha kérdi valaki,

De ezután mást ne szeress, Több szeretőt el ne temess.

A KÍSÉRTET

IRTA: RUDOLF ZOLTÁNNÉ

Szép, sudár egyenes, délceg legény volt a nagyapám akkoriban. Az egyik grófi nagybirtokon gyakornokoskodott, mint fiatal gazdász és ott történt meg vele az előbb mulatságos "kisértet-história”.

Szénaillatu, csillagfényes nyári este volt és szombat lévén nagyapám is készülődött befele a nvözeli kis városba egy Kis cigányozásra, kurizálásra. Mert vidám, nótás legény volt a nagyapám és ha szép, sötét szemét rávetette egy-egy fehérnépre, a menyecskéknek, lányoknak menten kipirult az orcája, csillogóbb lett a slziemük és kényesebben ringatták a derekukat.

Nagyapám tehát fütyöréazve készülődött, ezúttal még a szokottnál is vidámabban, mert egy kedves, baráti családhoz László napra volt hivatalos. Befogta a hollófekete, fényesszőrü Cigányt, kedvenc lovát a kis sárga, kétkerekű kocsiba és os-1 tort pattogtatva, telve tüzes fia- j talsággal, mosolyogva robogott az ezüstös, ' tündén, nyári éjszakában.

Nemsokára feltünedeztek a kisvároska lámpái. A ló patkói szikrát verve csattogtak) az utca kövezetén. Néhány perc múlva megérkeztek a nagy, fehér, rácsoskapus ház elé. Belül a virágűskertben, a szép zöld gyepen már víg, élet folyt. A piros muskátlival d&sizitett, hoszszu, terített asztal körül együtt ült a vidám, jóismért társaság. A susogó lombok közül színes lampionok nevettek az érkező elé és az akácok lódító illatával inycsiklandóan keveredett a vacsorái friss rántottcsirke illata. A csöndes estét egy jól induló mulatságnak a moraja töltötte be. Poháresör.g'és, dörmögő férfihangok, csilingelő asszonykacagások. Aiz öreg gesztenyefa alatt Tóni és füstös bandája hangolta, cincogtatta a hegedűket.

Mintha mindenki már ctak nagyapám megérkezését vái\a volna. Abban a pillanatban, amikiűr mosolygós, barnapiros arcával belépett a rózsává^ befuttatott kis kertkapun, Tóni prímás rázendített a “Nékem oiyan asszony kell ..cimü pattogó csárdásra. Az addig kel lemes, egyhangú moraj örvendező nevetésbe, üdvöziiól kiáltásokba csapott át, mindenki fölélénkült, mintha csak nagyapám fiatal, déiceg megjelenése okozta volna ezt a varázst.

A vendégsereg a házigazdával az élén nagyapám ele sietett és hangos jókedv, élcelődés közepette vezették asztalhoz. A nagyapám a bájos1 'háziasszony és, a vendégek üdvözlése után helyet foglalt és megkezdődött a finom vacsora, majd utána a vidám nótázás, poharazgatás.

Észrevétlenül teltek az órák, Tóni egyik gyönyörű nótát a másik után muzsikálta bele a csillagos éjszakába. (Egyre gyak ! rabban ürültek a poharak az | ünnepelt egészségére. M.hor aztán egy tüzes, talpalávaló csárdás után a hold elbújt egy nagy sötét felhő mögé és a hirtelen feltámadt hü-vöe szellő megjoirógatta a nekihevült arcokat, a társaság lassan szedeillőizködni kezdett. Búcsuzkodás közben az egyik szép asszony közelebb hajolt nagyapámhoz és azt mondta neki nagy pajkosan, nevetős szemmel:

— “No Jóska, nem iiigylem ám magát azért a hosszú útért, amit hazáig egyedül kell megtennie! Vigyázon, nehogy öszszeakadjon útközben valami kísértettel, mert tudja meg, azért a koponyáért, amit a szék rénye tetején őriz, eljön egyszer a gazdája!”

A szépasszony szavait nagy nevetés követte és mindenkinek akadt még valami tréfás mondanivalója a kísértetekről. Nagyapámra persze, mint afféle magabiztos fiatal legényre nem hatottak ezek a tréfás ijesztgetések és nagy nevetve mondta a kö.önállóknak:

— No már igazán kiváncsi lennék egy kisértetre, csak kerülne a kezeim közé, majd ellátnám a baját!

|A hold ismét ezüstösen öntötte el a tájat, az akácok még bolondabbul illatoztak, amikor a társaság, most már végérvényesen búcsúzkodva körülállotta a kis sárga kétkerekűt. Még egy utolsó kéz,szorítás, kalaplengetés, integetés, nagyapám ostorpattontva indította a ficánkoló lovat, amikoir az a bizonyos szép fiatal menyecske mégegyszer odasugta 'neki:

— Aztán vigyázzon Jóska, ha véletlenül mégis találkozna kisértettel, csak szépen, udvariasan bánjon vele, a goromba szóért niéig meg talál haragudni

| magára!

—- Állok elébe! -— kiáltott vissza hetykén nagyapám és már szaladt is a könnyű kis kocsi. Fülébe, csengett még a cigányzene, a szép asszony trillázó kacagása .... A kísértetekről egészen elfelejtkezett. A hosszú I utón kissé elálmosodott, talán

el isi bóbiskolt. Cigány isme.te úgyis magától az utat. Arra riadt csak fel, amikor a kocsi nagy zökkenéssel megállott. Ottnon voltak.

Nagyapám benyitott a szobájába. Az ablaka nyitva álLtt, ömlött be rajta a friss, éjjeli levegő. Álmosan fütyörészve vetkőizni kezdett. Lerúgta a csizmáit és végre jóleső, nyögésnek is beillő sóhajtással nymot el az ágyán. Az ággyal szemben volt a nyitott ablak, az ablak mellett a sarokban, a szekrény. A szoba koromsötét volt, a felhők mogul elö-előbukkanó hold csak néha világított be kísértetiesen. Nagyapám néhány pillanatig behunyt szemmel hagyta mágán eiáradnl a kedves este zsongó emlékeit, aztán hirtelen kinyitotta a szemét. De ugyanaikkor, mintha .kígyó csípte volna meg, már fel is ült az ágyán és elkerekedett szemmel, akadozó lélekzettel meredt a szekrénye tetején áldó koponyára, amely zöldesen foszforeszkáló szemekkel nézett rá vissza rendületlenül.

— Kísértet! —döbbent nagyapámba a felismerés és kissé remegő, kezekkel kotorászott gyufa után. De mintha minden ellene esküdött volna, a gyuíásdöboz üres volt. Bátorságért nem kellett soha a szomszédba mennie, de most kissé kellemetlenül érezte magát. A “kísértet” pedig kitartóan figyelte a magasból nagyapámat, akinek a hajszálai kezdtek lassan égnek meredezni és homlokán kiütött a hideg veríték. Homályosan eszébe jutott, hogy ezt az átkozott koponyát, amit néhány hete az uradalomban végzett ásatásoknál találtak és hoztak be neki, talán jobb lett volna egy kissé több tisztelettel kezelni és nem mint valami ócska, értéktelen lomot feldobni a szekrény tetejére. “Lám csak, most aztán eljött érte a gazdája és vinni aivurja! Hát csak vigye békével, ha már annyira utána van!”

— Hallod-e te kísértet, eredj a pokolba és vidd azt a kiszáradt koponyádat is, de tüstént! — kiáltotta oda nagyapám harsány hangon, mintegy" magát is bátorítva saját erőteljes hang jával. Mert akármilyen nagy legény is volt, ilyen még nem történt meg vele. Hanem a “kisértet”, azzal az irtóztató zöld szemeivel csak tovább nézett, sőt még valami tompa kurrogás js hallatszott. Nagyapám egyre rosszabbul érezte magát. Hirtelen azonban eszébe jutott a szép asszony figyelmeztetése, hogy csak udvariasan sziabad' beszélni a kísértetekkel. Erre aztán fordított is egyet a dolgon és finom, halk hangon rákezdte:

— (Mélyen tisztelt kisértet ur, méltóztassék mielőbb eltávozni! Kegyeskedjék gyorsan eltűnni! És szíveskedjék talán a kedves koponyáját is magával vinni! — A szép, udvarias kérés' elhangzott, eredmény azonban nem sok' volt. Úgy látszik igen megsértődhetett ez a rusnya kísértet! Hanem erre már nagyapámat is elöntötte a szent hevület és “lesz, ami lesi/i” jeLzoval hatalmas erővel odavágta a fél csizmáját. Óriási csörömpölés, a koponya nagyot koppanva gurult a padlóra, valami fekete árnyék sértődött nyávogással ugrott ki az ablakon, utána néma, nagy csönd. Csak egy vén kakas kukorékolt odakint egy rekedtet. Nagyapám egy percig mereven, figyelt, aztán egy jóizü nevetésbe adta bele minden kiáltott izgalmát. “Megállj te büdös Miska!” *— felkiáltással a fai felé fordult, ahonnan kis idő múlva csak egészséges, mély szuszogása hallatszott.

* * *

Ijfzalatt Miska, a vén, ravasz, fekféte kandúr az ablak alatt nyálógatta a párkányról íiecsöpögő tejet a bajszáról. Miután tisztára mosakodott puhán öszszegömbölyödve, halkan darom bolva a következőket szenvedő vén kakasnak: “Tudod, az éjszaka, a szép holdfényben sokat csavarogtam és szp~" rádoztam a szomszédos háztetőkön. Csak későn vettem észre, hogy a gazdám ablaka nyitva vaui. A szekrény tetejéről pedig remek szalonnaillatok szálottak felém. Javában lakmároztam, mikor' a gazdám hazajött. Az ablakon már nem tudtam kiugrani, ellenben a szalonna mellett fölfedeztem egy lukas köcsög félét. Behúzódtam nagy kényelmesen a mögé és a két lyukon át figyeltem, mit csinál a gazdám.. Gondoltam, majd ha elaludt, folytatom a csemegézd,st. Hogy aztán mi ütött a gazdámba, nem tudom! Elkezdett hirtelen kiabálni, meg azt a kellemetlen, glancos fekete csizmát felém vágta amit máskor soha nem, szokott megtenni. Persze ettől a cseppet sem gyöngéd mozdulatától, az a lukas köcsög, vagy mi. legurult, s én fedezék nélkül maradtam. No, gondoltam most már jobb lesz, ha kiugróm az ablakom. Ugrás közben véletlenül levertem a tejesüveget, ami kellemetlenül csörömpölt, viszont jól bereggeliztem! Szerencsére a másik csizmát nem vágták utánam! Hanem tudod mit, aludjunk még egyet!

De, hogy mi bújhatott vájjon az én gazdámba? Talán csak nem kisértetet látott ? !”

IRTA: KAZÁR EMIL

A lépcsőiről a második emeleten nyíló lakás ajtaján a kilincsnek és a 'csöngetyü gombjának napok óta nincs nyugta. A 'háziúr maga is fekete kabátban ment a 18-as lakásba s mély főhajtással' engeded,met kért, hogy vhlamos csengőt rendezhessen be.

—És ha még valamit méltóztatnék parancsolni, nagyságos asszonyom? ... Olyan sokat járnak most itt. A polgármester is itt volt. És az a sok újságíró ... Parancsoljon nagyságos , asszonyom. .. Ah igazán nagy megtiszteltetés házamra.

... Drága férje ... A dicsőség! ... A sok 'gratuláció ... Mikor érkezik kitűnő férje, nagyságos asszonyom? ... Bizonyára fáklyás menet is lesz? ... Méltóztassék parancsolni velem, házammal és házmesteremmel.

A telegráf-kibcwdó, a levél-’ hon dó után jöttek-menték a liberiás inasok és mind a 18-as ajtónál csöngettek. Feketéié öltözött urak kesztyűs kézzel névjegyeket adtak be. Hölgyek ólnagyságával szerettek volna beszélni s lesujtottnak vallották magukat, hogy őlnaigy&ága nem fogad senkiit. Roppant bokréták érkeztek. A kapu előtt elegáns dübörgésü hinták álltak. De: az előszobánál tovább, látogató nem jut. Ott egy öreg asszony gépiesen vette át mindent', szépen elhelyezett egy asztalra és kimért fejibólintással ismételte, hogy a nagyságos asszony igyon géilkedik, senkit sem fogadhat. Ha még többet is kérdeztek, arra azt válaszolta, hogy semmit sem tud.

A hírlapok riporterei a kapu í alatt és a lépcsőn tartózkodtak, J miután a házmesternek szivart és cognacot vittek. A házbeliek a gangon és az udvari ablakokból leselkedtek. A fotográfusok háromlábú létrák tetejéről fotografálták a házat 'éis ostromolták az előszobát, hogy a lakást is levehessék. Folyamodványokat írtak őtaagyságához, hogy ülni kegyeskedjék.

Odabent egy fiatal, de nem valami szép asszony nyugtalanul, izgatottan töltötte a napokat. Szanaszét hirlapoik, távira-MEGÉRKEZETT

a sokak által várt

ERŐS MAGYAR PAPRIKA

Tekintettel arra. hogy úgy a tengeri, mint a szárazföldi szállítás nagyon megdrágult az ÉDESNEMES KALOCSAI PAPRIKA fontja: $2.25 az ERŐS MAGYAR $2.50 —• szállítás külön!

K.M.U. Kereskedelmi Osztálya

210 Sherbrook St. Winnipeg, Man., R3C 2B6.

tok, levelek heveitek kör ülte.' Azokat ő mind elolvasta kezdetben. A névjegyek, levelek számára nem is vont már hely, hanem egy sarokba halmozták. A vir ág bokrétákra nem adott semmit, hanem egy sötét fülkébe .rakta be, nehogy kábítsa az illat.

Az előszobából időnként bejött az öreg asszony, át&zolgaltatou egy szállítmányt. A fiatal asszony turkált köztük, nézte, betűzte, ami írva volt.

— Nem ismerem. Sohasem hallottam hűét. Géza sem emlegette. Ezt sem. De nini, a báró, aki olyan dühös vonít az arckép miatt, hogy hallatlan silány. Ni, a képviselő is, aki pártfogasát ígérte, de sohasem volt otthon Géza számára. Lám a miniszter is, lám, lám! ilyen e;gy miniszteri névjegy? Hát ennyi tömérdek ismerőse lett voina szegény Gézának! Ez meg itt egy költemény. “Koszorút, koszorút, zöldellő: borostyánt ” Ah Istenem, már elfásultam. Semmit sem fogok többé' megnézni. Csak hazaérkeznék már Géza.

Igen, mindenki azt várta, hogy hazaérkezzék a nagy művész, kinek dicsőségét zengik és harsogják. A szegény fiú, aki messze idegen világba menekült, mert a felesége kézimunkája nem volt elég kettőjük számára. Az ő munkája se sokat számított ugyan, mert az maga volt a nyomorúság. Már két esztendeje, hogy futnia kelle.t. Felesége lakása most is szegényes, de mégis különb, mint azelőtt volt. Az asszonyt már egy jv enőtt hívta az ura, utána mehetett volna, de az anyja borzadt idegen viliágba költözni, abol ő beszélni sem tudnia senkivel, ahol a templomban meg nem értené az imádságot, sem nalálos ágyán a papot.

De igy, Gézától távol, is volt. sok öröm, ha levele jött, ha dicsekedett és elmondta sikereit, aminek látható jeléül eltűnt a rideg szegénység a lakásból és az asszony sem dolgozott többé éjfélig. A hilrliapóhból kivágott szeleteket iis mindig küldött, csak hogy nem értették meg, csupán a Géza nevét iátták benne.

Az asszony olykor- színházba is eljárt, kivált ha francia darabokat adtak, mert Géza is Párizsiban van. Hamar felhagyott ám a színházba járással.

— Istenem, ha. csakugyan olyan az élet Párában?

De a hírlapokból mégis elolvasta, amit Páráról írtak.

— Bárcsak visszajönne már Géza!

Többször megállt a tükör eliőtt és nézte magát hosszasan.

— Sovány vágyóik .. . Nem is szép ... Bizonyosan tudom, hogy olyan sem vagyok, mint mikor elváltunk egymástól. Négy év köztünk a különbség. Géza most harminc éves. A legutolsó arcképén milyen szép férfi. Oh bárcsak visszajönne!

A fiatal asszony sok gondot fordított öltözetére és amint jobban telt, ékszereket is vásárolt.

— Ah kedvesem, te egészen csinos vagy! — mondta egyszer neki egy ismerős néni, ki uii társaságokban szokott mtgfordu'ln.1. —- Sőt megszépültél.

A fiatal asszonynak ez jól esett. Napról-napra többet foglalkozott a vari dűlőikkel s mindig eíégületlen volt velők. Férjének sűrűn irta a leveleket és sürgette, hogy térjen haza.

Már a lapok is napróli-napra emlegették Géza nevét. Azl Írták, hogy dicsőségére válik nem zetének. Ez még kevés. Egy négy kép© dicsőséggel árasztotta ei a hazát. A köztársaság elnöke kitüntette a művészt. Saját uralkodója rendjelt küldött neki a /követség útján.

Az asszony mindezt homályosan és nyugtalanság közt érez-' te. Vágyak, melyek epeszteiték, tikkasztó szomjúsággal 'lepték meg a lelkét s lázba ejtették.

De Géza végre hazaérkezik. Neki is megírta, mások is tudják és készülnek, hogy a kitün , művészt ujjongva fogadják, ő hiába zárkózik el, mégsem bír külön szakadni. Nincs nap, hogy valakiivei ne kellene beszélnie. Férje a égi barátai előkerülnek, a művész-egyesület jelenti magát. A fogadó-biizott ság tagjainak óránkimt 'beszélni valójuk akad. így lesz, úgy lesz. Önagyságát a kegyelmes ur vezeti karonfogva a vasútnál a váróterembe, ahol a nőegylet bokrétát ad át. A minúszter, a polgármester, a művészi egyesület elnöksége, a fogadóbizottság számára külön helyet tartanak föl, ott várják a vonat megérkezését. Kardos ifjak ügyelnek a rendre. Őnagysága és az ünnepelt művész négyfogatu nyitott hintóba ülnek.

Mindezeket kantonpapirra szépen leírva át is adták őnagysiágának.

A nap már itt van. A lakást reggeli elzárta, hogy nyugodtan készülhessen a várva-várt órára. Szépen felöltözködö'tt selyembe s két óra alatt hozta rendbe haját a fésülő asszony. Kezében tükörrel úgy ült ott s mindig közbeszólt: Ne úgy, ne úgy! Lámpák, gyertyák égtek a szobában köröskörül s ® az áradó fényözönben ott mozgott az álló tükör előtt.

— Mit -szólsz 'Mani, illő vagyok az úri társaságba? Nem fognak (közönséges asszonynak találni, lenézni? Igazán mondd meg, Mari.

— Oh niagy&ád, miyen gondolat!

'Sebesen ver a szive, lüktet a halántéka. Olykor megjhorzonig, pedig meleg, rekedt a levegő a szobában. Amikor mondják, hogy most már be kell ülni a kocsiba, még egy villanó tekintetet vet a tükörbe s megiszik egy pohár vizet. Lassan, nehézkesen halad le a lépcsőn. Jól esik, amint a kocsiba ült, hogy nem kell már tovább saját erejét használnia.

Aztán ott van egy csoport frakk, fehér .nyakkendő1, kopasz és fodrozott fejek; selyem és bársony öltözet, fantasztikus alkotásu kalapok, pálmák és (Folytatár a 7. oldalon)

2