Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-09 / 19. szám

4 Winnipeg, Man. 1975. május 9. Ujilás British Columbiában a Rentalsman" ALYN EDWARDS (Canadian Scene) — iMég ebben az esztendőben lesz min­den britis h~eolu nvbiai városban egy úgynevezett "Rentalsman”, akinek az lesz a kötelessége, kegy vigyázzon minid a házigaz­dák, mind pedig a bérlők jogai­ra. Barrie Clark, volt rádiós szakember és már hat éve kép­viselő, lesz az első, aki elfog­lalja ezt a fontos (hivatalt. Mi­kor októberben elvállalta, hir­telenjében egy egész sor gond­dal találta magát szemben. Nagy felelősséig nehezedett iá, mert tudta, hogy c,sak a tör­vényt kell szem előtt tartania és állásából senki sem mozdít­hatja. el, csak a tartományi par­lament. Régebbien kisebbek voltak a házak, a házigazda minden la­kót személyesen ismert. Tudta, hogy munkanélküliség, vagy e­­setleg betegség miatt nem fi­zetett valaki lakbért és azt is tudta, ha az illető felelőtlen ember volt. Módja volt tehát ar­ra, hogy vagy türelmes legyen vele, ha meg úgy látta jónak, egyből túladott rajta. Mikor a­­zonban nőttek a városok és a házak, megszakadt ez a régi, jó személyes kapcsolat és en­nek mindenki kárát 'látta. A kormány megengedte a bíró­ságoknak, hogy kilakoltassák azt, aki nem fizet, lefoglalják a holmiját. Ezzel visszaéltek a háztulajdonosok, ugyanakkor a bíróságokon annyi volt a mun­ka, hogy nem lehetett néha hat hónapig- sem kirakni a lakások­ból a nem kívánatos személye­ket. Ezért kellett megváltoztatni a törvényt, ezért kellett úgy FIGYELEM! dönteni, hogy a gyors és igaz­ságos elintézés érdekében “Rentalsman”-t nevezzenek ki. A Vancouverben felállított el­ső iroda 60 alkalmazottai dol­gozott és — az első négy hó­napban — 65,000 ügyet intézett el. Közülük 3000 kivizsgálást kívánt és csupán 189-szer volt arra szükség, hogy az érdekel­teik valamelyike ellen hátrányos határozatot hozzanak. “Leg- I „ I több vita elintézhető volt jóaka- j rafcu meggyőzés révén”, mon-1 dotta Mr. Clark. A british-columbiai bérleti törvény 50 szakaszból áll. Leg­­fontosabbja a felmondással kap csolatos kérdéseket szabályoz­za. Bizonyos esetekben termé­szetesen nem lehet kitenni a la­kót és a lakos nem tagadhatja meg a lakbér fizetését a tör­vényben megadott határidőig. 1-ia a lakó ellen alapos a pa­­! nasz, a Rentalsman 15 nap a­­iatt kilakoltathatja. Máskor, vagy egyáltalában nem lehet túladni a lakón, vagy c,sak négy hónapos előzetes értesítés után. Egy másik fontos paragrafus 1 a béremeléseket szabályozza. A háztulajdonos ebben az évben, nem emelhet 10 százaléknál többet, csak akkor, ha erre kü­lön engedélye van. Akitől na­gyobb emelést kérnek, orvoslás­ért a Rentalsmanhoz fordulhat. A Rentalsman irodája külön gondot visel arra, hogy az új­­kanadások felfigyeljenek rá. •‘The Rentalsman and You”j címmel kis könyvecskét adott j ki, amelynek most folyik a ki- [ naira való lefordítása. Ez az-1 ért fontos, mert Vancouverben 50,000 körül van a kínaiak szá­ma. Tolmácsolt rendelkezésre általak, ha szükség van rájuk. “Most arra törekszünk, hogy tájékoztassuk az embereket” — mondja Mr. Clark. “Uj kísérlet­tel állunk szemben. Már nem lehet többé a házigazdának ké­­nye-kedve szerint intézkednie. Természetesen meg vannak a jogaik, ugyanakkor azonban gondos kiadás történik arról, hogy a lakók jogain se essen csorba. Magyar művészek részvétele a Bicentennial országos ünnepségeken WINNIPEGEN ELŐSZÖR! MAGYAR SZÓRAKOZTATÓ MŰSOR Hungarian Restaurantban (AZELŐTT HUNGARIAN VILLAGE) 174 ISABELL STREET (WINNIPEG) Hétfőtől-szombatig minden este 7—11 óráig á MAGYAR CONTINENTAL szórakoztató együttes szerepel MAGYAROS ÉTELEK — ENGEDÉLYEZETT ITAL­­KIMÉRÉS — MAGYAR SZÓRAKOZÁS. ÁGOSTON EDE: KEDVES ANYÁM... Egy névtelen anya emlékére. Amikor születtem az anyák napjáról még nem énekeltek. Mégis a szivekben anyák képe ott ólt szerető emléknek. Amikor születtem, elsárgult falevél hullott le az ágról; deres őszi idő búcsúzva ölelte az elszakadt ágról. Amikor születtem, én voltam anyámnak egyetlen szivében, s annak drága perce hányszor mosolyra nyílt, jó Anyám szemében. Amikor születtem, pólyám fodros szélét pántlika takarta, — Kedves Anyám — reá a nevemet olyan boldogsággal varrta. Amikor születtem, első pillantással arcomra ült lelke; már akkor éreztem — Kedves Anyám — bennem a szivet kereste. Amikor születtem, szenvedés órái követték a sorsom. Bölcsőm fölé gyakran felhők ráborultak s nem hagyták Őt ■nyugton. Amikor születtem, világégés pokla leselkedett reám. szomorú sorsomat talán már ott látta, az én — ÉDESANYÁM! 1972. május 3. Oakland, California. “KAPUZÁRÁS ELŐTT” cimü gyűjteményből. Hazai újságíróktól többször hallottam, hogy tudósításoknak három főkérdése van: Kicsoda hol, tinikor? Tagadhatatlan, minden kez­deményezésnek ez a kúllospont­­ja. De az elgondolás és meg­valósulás között hosszú az út. Ez jut eszünkbe, mikor foga­dott hazánk kétszázéves évfor­dulójának ünnepségeinek mes­­gyéjét járjuk milliónyi magyar. Kétszáz év és kétszáz milliónyi polgár arányszámában nem komputer és nem százalékszá­mítás kérdése a magyarság tér­­foglalása, értékelése — sokan, vagy kevesen tudják, ez se csu­pán számszerüség kérdése. Lé­nyegesebb, hogy kik tudnak ró­la? Ritkuló soraink ellenére a magyar emigráció ma virágjá­ban van, eredményeink átszö­vik a munkálkodás, szorgalom, kultúra és tudomány minden zugát s mindenhol e bonban megtalálod a magyar név szi­vet melegítő szép csengését. Részünket kivettük a múlt­ban, kivesszük a mában, s ha holnap ünneplőre gyűl az Egye­sült Államok népe az ország­­épitők első sorában kell len­nünk. ETNIK CSOPORTOK A BICENTENNIAL ÜNNEP­SÉGEKEN. á hírek szerint nagy a ké­szülődés országszerte a nemze­tiségi csoportok között is. A- zonban, ha a hivatalos közlése­ket tekintjük ezideig semmi po­zitívumra nem találunk. Ilyen általánosságok vannak: “Ame­rika minden városában (álla­mában) meg kel! rendezni az ünnepségeket”. A három fő elem — ki, hol, mikor — ezúttal hiányzik. Meg­­toldhatnánk negyedikkel is: miből? A sok válaszolátlan kér dés közepén hát, maradjunk a magunk portáján. Nem kétséges, hogy a szem­léltetés központi kérdéssé válik. Ebben pedig a kiállítások, fel­vonulások vizuális megjeleníté­se nagyobb szerephez jut, mint az elhangzott szó, vagy irás. Amikor viiágbaszórt művé­szeink meghívásához, részvéte­léhez fordulunk a bemutatók során, kötelezettségünket is válainkra helyezi. A Külföldi Magyar Képzőmű­vészek Világszövetsége is meg­tette a kezdeményező lépéseket és több összefoglaló kiállítás megrendezését vette tervbe. Két évtized tapasztalatai bi­zonyítják, mily sok feladat, fi­gyelem, körültekintés, anyagi áldozat és idő kell egy-egy ki­állítás megrendezéséhez. Ez volt hát indítéka annak, hogy előkészítését közel egy évvel hamarabb megkezdettük. A külföldi magyar sajtó ezernyi fényképe, tudósításai mutatják, hogy kiállítások bemutatkozá­sakor nem szorítkozunk a kép­zőművészeti alkotások kizáró­lagosságára, legtöbb esetben kézimunkáink, iparművészeti jellegzetességek, a mindenkor hatásos népi táncaink, muzsi­kánk adják az átfogó képet a közösségnek. Lényegében tér el leihát a hazai “szakosítás” rész­leg-bemutatóitól, művészi ikivá­­nalmaitól. A különbözőség, ab­ban is megnyilvánul — hason­lóan a zenéhez, a sport teljesít­ményeihez —, hölgy e művésze­ti alkotások kiállítási tárgyak a világ minden nyelvén érthe­tőek. LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE. Ezek a jellegzetes körülmé­nyek szabják meg ezúttal azo­kat a követelményeket is, mikor az etnik csopojtok között való szereplésünkre készülünk elő. Sorrendiben a Müvésszövetség előkészületeit a. clevelandi Ma­gyar Találkozó keretében ren­dezett képző művésze1 ti kiállítás nyitotta. Dr. Nádas János el­nöktől kaptuk a meghívást múlt év novemberében való sze­replésre, azzal a kiegészítésével. hogy rendezzünk Müvészkong­­ressszust is egyidejűleg. A kiállításon 70 külföldi (!) magyar művész munkáit mu­tattuk be. Meg;tartottuk a iMü­­v,észkongresszust is, ahol mód nyílott arra, hogy megtárgyal­juk a BICENTENNLáLIS kiállí­tás ránk tartozó részét. A talál­kozó lehetőséget adott arra is, hogy az egyházak — egyesüle­tek, prominens iriónk véle­ményadását meghallgassuk, egybehangoljuk. A kiállított képanyag jelentő­sebb darabjait visszaszállítot­tuk New Yorkba, felkérve mű­vészeinket, hogy azokat követ­­ző kiállításon is bemutathas­suk. Szövetségünk központja ezt követőleg a New Yorki Ma­gyar Történelmi Társulat veze­tőségéihez fordult a kiállítás tervével, azt annak 'közgyűlésén ismertette és az elnökség (Szent-Iványi Sándor, Végvári N. Ferenc, Dr. Acsay László) elfogadták azt. Időpontja 1975 nov., hely ’MAGYAR HÁZ ösz- Sizes termei. Egyiházmüvészeti kiállítás a ref. és kát. templo­mok dísztermében. , \ LOS ANGELESBEN. Ekkor már sürü volt a sze­mélyes érintkezés és kapcsolat kaliforniai tagjaink és a kiállí­tás rendezői köziött. A meghí­vásokat előzetes tájékoztatás mintegy 180 müvésztársunknak küldöttük el az UjS.A. hátárain kívül is, hely és időpont meg­határozása nélkül. A hely kivá­lasztásában és megszerzésében Fényes Mária írónő tette meg a kezdeményező lépéseket, é­­rintkezésbe lépve a CALIFOR­NIA MUSEUM OF SCIENCE AND INDUSTRY IGAZGATÓ­SÁGÁVAL. Ennek alapján éite­­kezletet tartottunk a helyszí­nen, melyen a múzeum részéről négyen, magyar részről Fényes Mária program chairman. Fe­­ren/cz Béla fa-szobrász, a Mii­­vésBzövets'ég alelnökié, Ferenc Irma népművész és New York­ból ezalkalomra érkezett Gyi­­mesy Kásás Ernő festőművész ü.v. elnök vettek részt. A köl­csönök Írásbeli szerződést múlt év okt. 23.-án elnök irta alá. Ezek szerint a kiállítás 1975 aug. 20.-én, Szent István nap­ján nyílik, a termeket október elsején kell átadni. A KIÁLLÍTÁS TERVEI. KITERJEDNEK A múzeum vezetősége kiegé­­szitette elgondolásainkat, java­solva, hogy mutassuk be egy képsorozatban magyar törté­nelmünk jelentős mozzanatait, amerikai magyar bőseinket, gazdag népművészeti anyagun­kat a ‘képzőművészeti kép és szoborgyüjtése mellett. Hang­versenyre, kultúrelőiadásra ren­delkezésre áll a múzeum új előadóterme. Ennek alapján az erkölcsi támogatást megkap­tuk, a kötelezettségek! a Szö­vetségre (World Federation of Hungarian Artists) hárultak többezer-dolliáios megterhelés­sel. Megtoldva egy mondattal: Belépődíj pedig, — se a társa­dalmi rendezvényekre, se a ki­állításra — nincs, a múzeum anyagiakkal nem járul hozzá. Magunkra maradtunk ugyan, de nem hátráltunk meg. Elnök egyévi nyugdiját felajánlotta, alelnök házaspár pedig jelen­tős áldozattal járult hozzá a megrendezendő kiállítás előle­géhez. Nagy gond ihat a rende­ző két házaspárnak a 4-5000 dolláros szükséglet előteremté­se. A Müvésszövetség, vagyona néhány festmény és csupán a bélyeig költségeket fedező tag­díj. Tudva, hogy a művészeik és társadalmunk mai viszonyok j között túl vannak terhelve, [ megsegítésünk magárahagyott­­ságunkban nagy támasz lenne a nivó biztosításában. ! WASHINGTON, D.C. A New Yorki1 Kiállítás dátu­mát is meghatároztuk, mikoi váratlan érdeklődéssel Phila­delphia (Blach Institute) majc Detroit University kérte a kiál­­; litás anyagát. Ezt követte wa­­| shington főtitkárunk és az A­AZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF Az ajkuk hirtelen összeforrt. Aztán sokáig néztek egymás szemébe. Később Sárika ocsúdott fel. — Mégsem lehet nekik azt mondani, hogy ne jöjjenek. Hiszen láttad, még mama sem értett meg bennünket. *— Igaz. — De látod, mi asszonyok többet adunk a rokonok véle­ményére, mint ti. Még aki nálunk volt, mind kritizálta az éle­tünket. Semmi sem jó nekik. Már nagyon sokat gondolkoztam ezen. Az én családom megriad a művészi szélsőségektől. Berta néninek túlpolgárias vagyok. Nem tudom, hogy mit mond a többi, ha jönnek? Azt azonban mái- is megállapították, hogy ez' szerencsétlen házasság. Csobáncz kuncogva nevetett. — Sebaj, csak nekünk legyen jó! Sárika a fejét rázta. — Nem, kedvesem. Nekünk a családban rendet kell csi­nálni. Talán legjobb lenne most szétmenni. Csobáncz elkapta a Sárika vállát. — Mit mondtál? Sárika pajkosan nézett vissza rá. — Hogy nekünk legjobb lenne1 különválni. Igen. Akikor talán a tisztelt familia megnyugodna. Jobban izlene mindenki­nek a tejeskávé. — De hát csak nem mondtad komolyan? Sárika odabujt a Csobáncz mellére. — Hiszen azért szerethetnénk egymást. Nem lennék a feleséged, hanem ... — Hanemi? — Hanem a kedvesed, — súgta iSárika pirulva. — Csak nem mondod komolyan! — De igen. Milyen érdekes, izgató lenne. Eljönnék hoz­zád minden héten kétszer, titokban ... Titokban tehozzád, Géza ... Mindketten alig várnánk a napot, az órát ... Vagy te jönnél hozzám ... Helyes? És senki sem lábatlankodna ... Be­letörődnének, hogy ez egy nagyon rossz, boldogtalan házasság volt. így gondolom én, kedves. — Értem, amit mondasz. És gondolod, hogy a végén a familia megszelídülne? — 86 — — Olyan leniniének, mint a kezes bárány. Csobánc,z szembefordult Sárikával. — Te. Drága gyerek. 'Próbáljuk meg mindjárt, Berta né­ninek s panaszkodom rád. Hát vigyázz! Csobáncz megcsókolta Sárika homlokát, aztán kifelé fi­gyelt. Az ebédlőben Berta néni motoszkált. Csobáncz odasúgta Sárikának: — Vigyázz! Már lejött. Várj. Majd előbb én kimegyek s beszélek vele. — Légy óvatos, — súgta Sárika. Megfogta a Csobáncz kezét. — Várj, — mondta fellobbanó, halk szóval. — valamit még akarok mondani. Szeretlek! Berta néni nagyon hüvöseii és büszkén állt a szoba köze­lién, útiköpenyben. Csobáncz elibelépett. — Csak nem utazik el, Berta néni? Berta .néni fagyos pillantással nézett Csobániczra. — Mit keresnék én itt? — Dehát ki bántotta meg, Berta néni? ...... — A feleséged. Megsértett. Csobáncz felborzolta a haját. — Hallatlan! Ez már máskor is megtörtént. Nem érti meg, hogy nekem nyugalomra van szükségem! Berta néni szeme megcsillant.----Nem mondtam mást, mint hogy nyárspolgári felfogás­sal nem lehet egy művészt boldoggá tenni. . — Tökéletesen igaza van, Berta néni. Berta néni elégülten sóhajtott. ‘ — Hiszen .nem akarom én, hogy bántsd. Csak a javadat akartam. — Meg vagyok róla győződve, Berta néni. Berta néni szemében könnycseppek jelentek meg. Szi­pogott. Csobáncz határozott lépésekkel közeledett a Sárika szo­bája felé. Bekiáltott az ajtón: — Sárika! Gyere ki azonnal! Sárika borús arccal jelent meg. Csobáncz éltes szavakkal támadt rá: — 87 — merifcai Magyar Szövetség kul­túráira bizottságának és elnök­ségién keresztül érkezett meg­hívásunk a Fővárosban törté­nendő bemutatkozásra. A rendsor, hely és időpont a meghívás elfogadásával igy eh­hez igazodik, mint legfontosabb támpont. Dr. Béky Zoltán el­nök, new-yorki központunkban megtekintette a már rendelke­zésre álló anyagot, Wass Al­bert, Pogány András prof. rész­vételével resztvettek az 'Etnik csoportok vonatkozó képvisele­tében a( hivatalos megbeszélé­seken és ennek alapján a meg­hívás elfogását, a kért beadvá­nyokat átadtuk a magyar rész­vételt illetően Washingtonban. KÖVETKEZŐ LÁNCSZEM. A kaliforniai tervezett és le­kötött kiállítás hozzásegített e következő fontos lépéshez, melynek részletei ezidőszerint nem állanak rendelkezésünkre ugyan, de nem befolyásolják annak tervszerinti keresztülvi­telét. A Történelmi sorozat gon­dolata nagy érdeklődést keltett és — azonos méretben (36” x 48”) művészeink közül mintegy ‘tizenöten vállalták a kizárólag magyar témák feldolgozását, kiállítandó képeiken kivül. Tájékoztatásul ismertetés­ként a következő művészeink dolgozunk a Történelmi soro­zat képein: New Yorkban: Prof. CSÓKA István “Mohács”, BÉ­­IYEY Zoltán: “Kováts ezredes” lovasportréja befejezés előtt áll, NÉMETH Nándor “Szent Ist­ván”, (PILÉNYI Oszkár: “Köny­ves Kálmán — Boszorkányok pedig nincsenek!” munkáján dolgozik. GYIMESY KÁSÁS: Nagymagyarorszá'g várainak összefoglalóját festette meg. KÄTAY Mihály: “Ady” szobra készen áll. A new-yorki gyűj­tés anyagában van JUSZKÓ Béla: “Tatárjárás” és “Losonci bevonulás 1938 november”. Prof. Koe KROMFEOHER: “The Cardinal” portrét cleve­landi kiállításunkról hoztuk át. Legnagyobb méretű munka a Kézdi Kovács Elemér 8 méte­res freskója: “Deportálás” cím­mel. TALLÓS Kitty: “Hadak útján” — tablója, TALLÓS 'Mó­ric: “a Charlestoni ütközet” (Kovács óbester) SZÖTS Vil­­moső “Petőfi”. FERENClZ Béla: “Egervár ostroma (urna), és “Déli harangszó” (fa dombor­mű), DOBAY Zsuzsa: “Rózsa Miklós zeneszerző”, CHAKY Margit: “Bartók”, DADAY Fe­renc: HARASZTHY Ágoston, MATZENAUER Hugó: “Purlit­­zer”, CHOVAN Lóránt: “Tordai országgyűlés” (vallásszabad­ság) SILBER! LORN Tibor: “D. Day” (partraszállás). Nincse­nek! adataink néhány készülő munkáról, mint pl. “Springfieldi Csata”, “Teller Ede”, DÓMJÁN Árpád kiállítandó müveiről. Nagyjelentőségű TÓTH István szobrászművész 13x23 láb “Ast­ronaut” müve, ki a hollywoodi magyar művészek dombormü­­vét is készíti. LADÁNYI István reliefet készít Haraszthyról. Befutó jelentkezések szerint hiányzó művészeinkről később számolunk be. így Salgó End­re, Egeghy Péter, Prof. Jankay Tibor, Jeney Viktor, Dómján József munkáiról. Ferenc z Irma iparművész nagyméretű szé­kely kapuja a főbejárathoz ke­rül. E pozitívumok alapján rész­letismertetést adhatunk társa­dalmunk felé emigráns lapjain­kon át, amit időről-időre jutta­tunk el a személyi levelezés kapcsolatait egészítve ki törté­nések szerint. Kezdeményezésünk megha­ladta — mondíhatnánlk — túldi­menzionálta lehetőségeink! ha­tárát. A szép feladat megvaló­sításához hitünk, munkánk, a­­karásunk és kitartásunk kell. Hercegprímásunk megmutatta az. utat. Egyedül kerül fénylő neve egybeihivásunk 10,000 nyomtatványára is. Szárnyal a fedőlap első oldalán a büszke amerikai sas, fénysugár övezi angyalos —‘ koronás nagy cí­mert, hogy szolgálatában e­­gyütt ünnepelhessünk a világ leghatamasabb országának vé­delmében nemzetünk sorsát is. Gyimesy Kásás Ernő A szövetség cime: WORLD FEDERATION OF HUNGARIAN ARTISTS 416 East 85th Street Apt. 3|A I NEW YORK, N.Y. 10028. rmwmmmmmmmmmw* ÓTVEN £VE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN! j ALEX. A. KELEN LIMITED ! ■ KELEN TRAVEL SERVICE ■ j 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. | INT A7 Forduljon bizalommal irodánkhoz. U! AáAJi Utazások a világ minden részébe. A Foképviselet. Naponía küldjük a megbízásokat “ I K K A' Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax H llllltii alapból levonható. ^ ® TH7CY. Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. | IULLAi Foképviselet. 1 LEI: küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok, Magyarori- TM szági válóperek. *■ A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi Hl n ügyeit! _ !i fflÜÜÜÜHIHÜKIHB Ili

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom