Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-09 / 19. szám

Winnipeg, Man. 1975. május 9. LAJCSSY SÁNDOR: POLITIKAI MÉRLEG A meggy en suit világ esemé­nyeit nagyon nehéz követni, de bizonyos következtetésekre jut­hatunk, ha megvonjuk a helyes kiértékelésük mérlegét. A je­len káoszban úgy tetszik, mint­ha az emberiség nem akarna megbékélni egymással. Mert, megnyugodni nem tud, hábo­rúskodik és uralomra tör min­den lehető eszközzel hangzatos jelszavak leple alatt. Nézzünk csak szét és rögzít­sük földgolyó,bisiunk arcán az emberek véres müvét, amit egy “jobb világ” jövő vetett remé­nyével ellentmondást nem tö­rően véghezvisz. így lett a mi századunk életeleme a rombo­lás és, öldöklés, pedig az élet­igénylése a fellegekben szár­nyal! Ez a végzetes kettőség ösz­­szetevője' a mai félelmetes hely­zetkép. Vagyis, könnyen egy harmadik világháború küszö­bén állunk. Három elrettentő jelenségre mutatok rá: Vietnám. Beleértve a koreai háborút és mindazt a tudatos emberirtást, mely jelenleg is a két Vietnám között és Kambod­zsában tomboló három nagy hatalom (Amerika, Szovjet, Ki­na) aszisztálása mellett; ko­runk egyik legembertélenebb kísérlete a békében élni kivánó DALOLJUNK... ottélő ember ellen. S mintha Csák a iMindenség Ura is azt mondaná: csak gyilkoljátok egymást fiaim! ... ők pedig józan eszüket vesztve 29 év óta viaskodnak egymással. Békél­tetés? Láthatjuk, hogy a párisi jhéke mennyit ért? Olaj volt a tűzre. A békéltető felek pedig Nóbeldijat kaptak. Lehet, hogy mire nyomdafes­téket lát cikkem, Délvietnám már nincs, vagy végnapjait éli Elnyeli a vörös pokol ... Fé­lelmetes győzelem lehet ez a szabadvilág kárára. Közel kelet. Közelkeleten egy csődbe jutott békéltetés után, az illetékesek arról polemizál­nak, hogy végre megtürjük-e egymást egymás szomszédsá­gában (mert békéiről az arabok lés a zsidók között a jelen kö­rülmények figyelembe vételé­vel, nemi lehet szó), vagy a há­borút újra kezdjék? Nyugat fő­leg Amerika) és Izrael örülne minden elfogaható békének, míg a Szovjet a háttérben kár­örömmel szemléli a kudaicot. Az arab-világ bár megosztott­ságában is erős és olajmágnás, de csakis nagypártfogója ár­nyékában. A Genfi-konferencia lehet időhúzás, csupán, segít­het a bajok orvoslásával és ,esetleg valamilyen megoldást is hozhat, de ki garantálja azt, hogy a szerződő felek (a két Vietnám rossz példáját követ­ve) betartják az egyébként áhi- | tott béke pontjait? Itt is megfi- i gyelhetjük, hogy a tűzszünet még nem béke! Az okot és okozatokat mind­nyájan ismerjük. Most csak ar­ra térek még, ki, hogy ha ideig­­óráig is, itt sokkal kiönyebb nyugvó helyzetet teremteni és elodázni a sürgős megoldáso- j kát. Az a bizonyos “nagyhatal- I mi füttyszó”, melyről már ír­tam, a Szovjet részéről ma is lehetséges, de nem ez a meg­oldás. A tartós béke megterem­tés legalább annyira fontos, mint a kialakult nagyhatalmak között egy életerős Egyesült Európa mielőbbi létrehívásai! Nézzük most Portugáliát. Portugália iskolapéldája, ho­gyan fészkeli be magát szabad- Európa egyik igen fontos kulcs­­területén a kommunizmus. Csak a vak nem láthatja Moszkva igazi célját, ahogyan Portugáliát “ugródeszkának” félhasználva, he akarja keríteni szabad-Európát. Ismét ugyan­az a kísérteti és tünet húzódik meg mögötte, mint az első vi­lágháború végén, hogy amit fegyverrel nem lehet, politikai maszlaggal igyekszik elérni és előkészíti a1 kedvező hatalom­­átvételt egyelőre Portugáliába, majd ott, ahol éppen lehetőség kínálkozik. A meghirdetett ref­­raim-ja szerint egész Európa kommunizálása a célja. Nem kétséges azonban, hogy Moszk­va kezdettől (Világ proletárjai egyesüljetek!) fogva világkom­munizmust akar! Egyesek a közeli választások­ba reménykednek. Nyugat jó­részt máris be dűlt a hazug pro­pagandának és nem tudja azt, amit mi magyarok már meg­tanultunk, hogy a kommuniz­musban a kisebbség uralkodik. Szabadság helyett egypárt­­rendszer és diktatúra lesz Por tugáliában és mindenütt, ahol engednek a rendfelforgató ele­meknek. Végül néhány látszateredmié­­nyeket is elkönyvelhetünk a nagy “békebajnok”, Szovjet jó­voltából és kizárólag az ő ja­vára. Ilyen pl. a Salt-egyez­­rnény, melyben hadászatilag A- merilka kezét kötötte meg az orosz, mi korlátlanul tovább fegyverkezik. A Statusquo ér­telmében pedig Nyugat végle­gesen eladja Közép- és Kelet-EUrópát a fehérek gyarmatosí­tó rabtartójának, a ciprusiak elrendezése is esaik talmi érté­kű, mert nem nevezhető végle­ges állapotnak egy kis sziget kettéosztottsága. És ide sorol­hatjuk a gazdasági váltsági váltságból adódó infláció ellen vívott sikeres lassú kibontako­zást, mely először az olajkrízis részleges legyőzésében nyilvá­nult meg. Ilyen körülmények között a sok rossz mellett jó is van azért elvétve. Kevés jó, de van pislá­koló reménység, hogy míg é­­lünk, nem adhatjuk fel az élet­hez való jogunkat. Az élet he­lyes mérlegelése is ezt (kivánja tőlünk. Ezért azonban kitartóan küzdenünk kell. Madách által kimondott “Ember küzdj és biz­­va bízzál!” most is érvényes. Sőt, talán most érthető meg igazán. rieggyiiKoiian Donom* László ejtőernyős aiezreaes ANYÁMHOZ Este van már pihen minden, csak te vagy még ébren. -Meddig gyötör gond és bánat? meddig fáj a szived? Könny áztatta párnáidra, miért hull a könnyed? Miért olyan nyugtalan és viharzó a lelked? Miért nem jön szemeidre a nyugtató álom? Miért emészti a szivedet a kinzó fájdalom? Miért fájó a lelkednek minden gondolatja? Miért tépi az életed a sorsnak vihara? Van fenn, aki letöröli a sok hulló könnyet. Van egy, aki bekötözi, a sok fájó sebet, Van, akinek a hatalma mindenre kiterjed. Gondviselő Édesatyánk; Te kezed védje meg. Megrendült lélekkel vettem a hirt, hogy POKORNY LÁSZLÓ arany vitézség! érmes ejtőer­nyős alezredest New Bnuns-1 wiickon, a lakásán meggyilkol-! ták. Tetemét április 7.-én el­­namvasztotiták. Pokorny László 1941-ben ke­rült a Pápán nemrég felállított ejtőernyős zászlóaljhoz. 1944 nyarán a Kárpátok előterében folyó harcok során, zászlóaljá­val több bevetésben vett részt az ellenség arcvonala mögött. Majd szeptemberben kivonták azzal a feladattal, hogy felállít­sa a 2. ejtőernyős zászlóaljat. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a főváros -körzetébe érve, zászlóaljával bevetették a Soroksárig előretört orosz pán­célos- ékek megállítására. Az ott vívott harcokban súlyosan meg sebesült és elveszítette a ihalsze­­me világát is. Hősi magatartá­sáért arany vitézségi-éremmel tüntették ki és soron kivül al­ezredessé léptették elő. 1951-ben érkezett Amerikába és New Brunswiokban telepe­dett le. Mint takarító kezdte it­teni pályafutását, de rövidesen ugyanannál az iskolánál az áb­rázoló mértan tanára lett. Né­hány éve ment nyugdíjba. És most ennek a vitéz, hős kato­nának az életét egy -elvetemült gyilkos oltotta ki. Pokorny László, feledve en­­nekl az erkölcsi züllöttség mo­csarában fetrenjgő földi életnek minden gondját, baját, most már ott menetel a Hadak Ut­ján, Csaba királyfi és -Szent László m-egdic&őült égi seregé­ben, hogy számot adjon az égi Hadúrnak földi sáfárkodásáról. De mi, akik itt mai-adtunk, nem térhetünk napirendre ezen az elvetemült aljasságon, mely elöntéssel fenyegeti egész Ame­rikát és amely már eddig is több idemenekült, értékes ma­gyarnak oltotta ki életét, mint amilyen Dr. Saád Ferenc, a Lu­­dovika Akadémia közszeretet­ben állt tanár-a és Dr. Nagy Sándor egyetemi tanár, neves történész volt. Megrendülve állunk az embe­ri elvetemültség és aljasság ú­­jabtb magyar áldozatának sírjá­nál és- kérdezzük: Meddig me­het ez még igy?! Milyen sors várhat Ameriká­ra ,ahol annyira megrendült a közbiztonság, hogy minden ko­molyabb következmény nélkül, nemre, korra és- mindenre való tekintet nélkül, százezerszámra szabadon gyükolják le, ölik meg, raOoiják ki, becsbelenitik meg törvénytisztelő, ártatlan polgárait ... Pokorny László, bármilyen dicstelenül végződött is földi pályafutásod itt, szabad Ameri­ka földjén, az török magyar­ságért hozott véráldozatod nem volt hiábavaló és hős neved ö­­rökké élni fog a magyar törté­nelemben. Csikménas. gi. NE SÍRJ ANYÁM ... (Muzsiai Zsitva János verse, Hámory Várnagy Dalma zenéje. Ne sírj anyám, édesanyám, ne könnyezz miattam. Ne áruld el azzal is, hogy mi történt fiaddal. Május volt és virág nyílott, isten tudja miért? Ne sírj anyám, édesanyám, hidd el, nincsen kiért. Sebzett szívvel nem is merek j én már tovább élni. Úgy szeretnék az Istentől boldogságot kérni. Mégse kérek új szerelmet, minek az új nékem? Lesz még május, nyílik virág, ha temetnek éngem ... EIÜSUAiíuDalOM Lezajlott mind szépen prog- j rammszerüen. A pap gyönyö-j rüen -beszélt s amellett igen ta- j pi-ntatusán. Nem sokat hány-1 torgatta az előtte térdelő ezüst- : jegyespár személyes dolgait, a- j melyek végre is az ő maigán- j ügyeik, hanem az ifjúság mai- ; lan-dó voltáról, az élet érteimé-! i oi és a család hivatásáról el- j mélkedve röppent filozófiai ma- j gasságokba. Szép szónoki hang - ja egy kicsit maga-magát is el- j kapta; beszélt, csakhogy hallja | hangja ércesi zengését & -gyö- ! nyörködött a retorikai fordula- j tokban, melyek szinte tolakod- j tok nyelvére. A nap -besütött a festett ablakokon; Szent György húzavirágszin köpenye épen a menyasszony fejére ve­tett egy kék fényfolt. ,S a finom, fehér arci ebben a kék világítás­ban olyan kísértetiesen halvány nak, éterikusnak látszott moz­dulatlanságában, hogy mikor az orgona megszólalt s az asz- i szony felállt, szinte csodálkoz-1 va eszmélt rá kiki, hogy ele-' ven lény. A tósztok a lakomán már ke­­vésibbé sikerültek. De mi egye­bet is tudott volna Laci -bácsi, a férj nagybátyja, mondani, mint -burkolt trivialitásokat? A hiva­talfőnök, Garami táblabiró, már finomabban beszélt; lkár, hogy a végén holmi kis célzásokat en­gedett meg magának, de -sze­rencsére a mon-dókája éljenzés­be, kocintásba fűlt. Lali, az e­­züsili>4rnak fiatal-asszony leá­nya, kényelmetlenül érezte ma­gát s unottan -babrált virágai­val. Alig egy éve ő és Sanyi voltak hősei egy lakodalmi mű­­pinák, — de milyen más volt a-z, — .s lehetetlen most végig nem gondolni s élni megint az egé­szet, elejétől végig ... öccse, Tibornak, a másodéves jogász sem találta helyét. Oda is súg- t ta egyszer Lalinak': — Mi ket­tőnknek itt nagyon furcsa sze­repünk van, nem találod? — De az asszony nem hallotta, mert a férje a másik oldalról egészen másfélét súgott a fülébe. A vacsora is kitűnő volt, de a bor egy kicsit erős. A házi­gazda nem akart pezsgőt, s pin­céje legjobb, legrégibb huteiliát vonultatta fel. Csakhamar gya­núsan fénylettek a szemek. U- jatbb és újabb szónokok támad­tak s úgy látszott, hogy ma el kell mondani minden költői ha­sonlatot, ami a növény- és ma­dárvilágból ene az alkalomra .kínálkozik, s mindégyik azzal végezte; csak ily 'boldogan to­vább, az aranylakó dalomig:. Mi­kor ezt mondták, az ezüst­­menyasszony nagyot lélekzett s ez épen olyan volt, mint egy mélyről felszakadt sóhajtás. Az ünnepelt férj szótlanul ült1 a díszhelyen, felesége mellett. S! aki nagyon figyelt, észrevehet-1 te, hogy úgy beszélgetnek néha egymással, halkan, udvariasan. í mint két jónevelésü idegen, kik ! nem negyedszázad óta, hanem j talán harmadnapja ülnek egy asztalnál. Valaki megjegyezte, hogy az ; ezüst-menyasszony hóditóan j szép s ő még ma is inkább; neki volna a vőlegénye, mint a 1 leánynak. Lalika az apjára ü- ’ tött, éles vágású kreol arca , 1 nem volt szép, de fekete szeme , égett, mint a parázs. Tudott is bánni vele. Az anyját utolérte : a kelletlenül hallott dicséret:' még most is szebb, mint a leá­nya. Az azüstszüirke selyemraha ugyan egy kicsit színtelenné j tette, de formás karja, még fia­tal nyaka hófehér és gyönyörű volt; a régi >iubin-ékszer úgy .nyílott rajta, mint valami bü- \ bájos virág. Hajában alig volt még ezüst-szál és arca tökéle­tes vonalait Itánnulatosan fe-; gyelmezte. Olyan volt most is, . mint amilyennek ismerték: fen- : séges, hideg, megközelithetet-! len králynő. Nem volt egy barátnője sem | és a meghívott asszonyok nem húzódtak köréje, inkább elévőd­­tek férfiszomszédjaikkal. Hiá­ba, Ella, ez a mindig, okos, kor­rekt és fölényes asszony meg­fagyasztotta a kedvet, aká: hányszor közéjük jött. Lehetet­­benaég lett volna előtte vidám osacsiságokat beszélni & a leg­jobb mondás is torklán akadt a meséiének, amint ő odalépett. Pedig Kövér dioktorné csupán azért ment ki kebelbarátnőjé­hez. Sebestyén,néhez a Kis­,Svábhegyre, hogy ezt a párat­lan viccet azon melegében el­mondja neki! — Szinte hihetetlen, hogy mégis két gyermeke lett ennek a hideg szobornak! . .. Nevet­­j tek: Pedig hát, ugye “Mater semper ..ezt már nem lehet letagadni. Még egy pohár-köszöntő! az egyik birókolléga mondta, kis­sé megbotló nyelvvel, maga sem igen tudta, -hová is akar kilyukadni, de nagyon nógat­ták a szomszédai, hogy beszél­jen. A sok bevégzetlen mondat­nak leus ex machin-a vetett vé­get. 'Egy rosszul kiszámított gesztus felborított egy útjába eső borosüveget. Felugráltak, nevetgéltek a közeiiülők. Két pohár eltört — ez szerencsét jelent! S merre folyt a -bor Kuncogva állapították meg, hogy az ezüst-pár felé. Ella asz­­szony meghallotta és fehér bár­sony arca egy pillanatra oly bi­­borszinü lett, mint a rubin-ék­szer a keblén. Felállt ő is. Mintha jeladás lett volna- ez az általános induláshoz. Még I egy pár- csókon kellett átesni, I véget érni nem akaró kézszori- f tásokon s nemsokára már csak a családbeliek lézengtek a téri-! tett asztal körül, nem igen tud- j va, hogy most mit is illenék j tenni. Könnyű a vendégeknek, de a hozzátartozóknak ilyenkor talán valami komolyat és ünne­pélyeset kellene mondani bú­csúzóul, nem sablont, hanem igazat, őszintét. Csakhogy ezt a hangot nem szokták meg, s most féltek, hogy furcsán hang zrínék. Lali valami kinos géne-t érez, mert egyesegyedül a -szü­lőivel szem-ben nem akar -ráesz­mélni arra a gondolatra, hogy ők most megint ifjú pár -gya­nánt állnak egymással -szem­ben, mint egykor . . . Tibornak is rosszul esik, hogy olyan szép és fiatal még az anyja; jobban szeretné, ha fehérhajú nénike volna, annak talán oda tudna borulni -ráncos, öreg kezére, — igen, ha az apja nem volna itt. — Menjünk, Lali! — húzta meg a -fiatalasszony ruháját Sa­nyi, a férje. — Itt mi most iga­zán feleslegesek _ vagyunk. — Ne légy szemtelen! — súgta ; vissza Lali. — Most az egyszer j igazán haragudott. — Jaj, csak j ne találjon még valamit monda- | ni, ami nem ide való! — Kezeiket csókoljuk! Igen j szép és jó volt minden, nagy- j szerűen sikerült ez a gyönyörű j családi ünnep, hálósaik mi is j lyen boldog, ezüstlakodalmat ül- i hetnénk egyszer. Lali megint megrovóan né­zett az -u-íára. Ho*gy sohasem találja el, mit kell mondani! Ha­zamenet, egész odabujva, igen ' halkan mondta is Sanyinak: ! Már én azért különb -boldog­­| ságot kívánok magamnak, mint j szegény papáék! — Nem kellett volna ilyen ! nagy hűhóval ezüstlakodalmat tartani! — gáncsolódott Sa-nyi. — Kö-ztünk mondva, édesapa az utóbbi években nem egészen szépen viselte magát. — -Hát persze, ezer mentsége van; ha­csak ránézek szép, hideg ma­mádra, megértem a dolgot, — de akkor nem kellett volna Uy-en tüntetőén ünnepelni! — Épen ezért kellett! — tor­kolta le Lali. Az emberek sokat fecsegnek, mi igaz a dologban, mi nem, az már igazán nem énrám tartozik. Ez a felelet ne­kik, most majd elhallgatnak! Tibor szó nélkül megcsókol­ta szüleit s jelentette, hogy el­megy egy órára zenét hallgat­ni. Nem tudott volna otthon maradni mo-st, az ezüsfcházas­­pár közt, harmadiknak. Ekkor azután eljött az a bi­zonyos “végre egyedül”, amely­től mindketten fáztak. .Ma huszonöt éve ez az egye­­dül-niaradás epedve és remeg­ve várt pillanat volt, első jele­neté egy csodálatos és a végén elkeseredett álomjátéknak. Az álomból könnyes szemmel éb­redt fel az asszony. Ez hát a szerelem-? — kérdezte magá­ban. — Nem szeretsz engem, nem is tudsz te szeretni! — mondta a férfi. Azért megvoltak szépen, fi­noman együtt, mint úriembe­rek. De mikor Tiborka is meg­született, Ella soká beteg volt, délvidéken üdült félesztendeig. S mikor hazajött, az ura olyan idegennek tűnt fel előtte, úgy elszokott tőle, hogy józan, hű­vös szemmel kezdte mérlegelni az életüket és kezdte mindjob­ban megítélni az urát. Istenem, Gerő néha milyen közönséges! Ha úgy maguk közt mondott néha valamit, elmesélt valami sikamlós' dolgot, az asszony úgy érezte, mintha arcul ütöt­ték volna. Tűrhetetlen volt, a­­hogy az egész női -nemet azzal intézte el: ti asszonyok! Hát már most egyforma mind? ön­­gyengesége rabja, a férfiak szól gálója valamennyi? Ho-gy mi­lyen egyéniség azonkívül, mi­lyen! emberi erények, vagy hi­bák hordozója, azt senki sem kérdi? Solkl év múlt el. Az asszonyt lefoglalta a gyermekek nevelé­se s az olvasás. A táisas élet­ben kevés' részt vettek. Vendé­geik inkább csak udvariassági vizitek voltak. Kimondták ró­lunk, hogy házuk hideg, nincs ott Ikedély esség. Az asszony gondosa-n öltözött, ápolta szép­ségét, de nem akart vele meg­hódítani senkit, még az urát sem és talán ez volt a baj. Ge­rő néha még, talált szerelmes szavakat, de azokra nem jött visszhang s utóbb elszokott tő­lük meg nem értve, megbántva, sértve férfd-önérzetébein. A hi­degség minden évvel jobban el­hatalmasodott köztük. Akkortájt egy csinos iroda­­kisasszony került a folyosó má­sik végén lakó ügyvédékhez. Nem volt rossz leány, csak na­gyon szeretett volna egy pré­mes télSkabátot s erre -nem fu­totta a szerény keresetiből. Egyszer csak feltűnt a házban, hogy Klári kisasszony milyen elegáns, a vakond-prémgallér­­úól alighogy kilátszott rózsa­szín orrocskája. Mikor egyszer Ella lement az urával- a lépcsőn, meglátta, hogy a leány, akivel találkoztak, egy fordulónál lop­va visszamosolygott a férfira. Akikor nehéz napja volt, de csak a hiúsága szenvedett, mert akárhogyan tagadta is: maga előtt, örömet, igenis örömet és felszabadulást érzett. .Sohasem tette szóvá a dolgot, csak; egy­szer, mikor Lalika megjegyezte, •hogy Kiári milyen csinos leány és milyen szépen öltözik, csen­desen azt mondta: — Igen, az a prémes kabát különösen jól illik rá. Ekkor az urára nézett és Ge­rő ettől a naptól fogva nem kö­zeledett hozzá többé. Szépen, nyugodtál! élteik, nem hangzott közöttük soha más, minit nyá­jas, udvarias szó. Az asszony érezte, hogy hideg méltóságá­ban mindegyre jobban magára marad, hogy a gyerekei nem ér­tik s nincs egy bizalmas; szavuk hozzá, hogy külön világban él, hová a szerelem, a szenvedé­lyek nem hatolnak el s nem hi­hette többé, hogy vannak ko­moly szenvedések, amelyeket a szerelem .ölhöz. Ráeszmélt, hogy megöregedett. Aranysárga és vérszinü bor csillogott a ki'istályüveigekben. A csillár vakító fényében ki­­gyúlt a sok régi ezüst az asz­talon. Fehér orchideák és tuba­rózsák illata szállt, meg finom Cigaretta kékes füstije. Néhány fehér rózsa összetaposva hevert a parkettem Ella asszony fái adí: j volt és szomorú. Az ura odajött hozzá. — Ellácska, kedves... mond- j ta gyámoltalanul. Ella ránézett. | A férfi szép, sötét szeme ned- j vesen fénylett az apró ránc- [ szailkialábak közül. Valaha, ma huszonöt éve, oly hóditó alakja egy kicsit meghajlott. Ella szi­vén erőt vett valami réged ér­! zett ellágyulás. Jó volna most összeborulná, egymás vállára hajtani a fejüket, melyek büsz­kéknek és erőseknek látszanak, pedig 'olyan fáradt, olyan isze­­retetre, simogatásra szorulók. Azt kellene most mondani: Nézd, mindent tudóik, de ez ne legyen árnyék közöttünk. Én is hibáztam, nem bírtam meg­győzni a magam hideg gőgjét... Most szeressük egymást, mint két jó ember és öregedjünk meg együtt szépen . . . Ilyent kellene most mondani, mert ha most ki nem mondja, soha többé nem lesz rá módja és bátorsága .. . A férfi azt gondolta, ho-gy ad­dig kellene most csókoln-i az j i asszony jéghideg kis kezét, mig | I felmelegszik és azt mondani:' Bocsáss meg, hagy nem tudta­lak boldoggá tenni ... De csak hallgattak, mert mindaketten attól féltek, hogy annyi éves hidegség után, szinpadias jele­net lesz a szivük mélyéről fel­szakadt szavakból és rettegtek, hogy a másik póznak nézi. — Fáradt ugye, kedves!? — Egy fk/icsit. S ezek a virá­gok olyan bóditók. A fejem fáj. — Egy aszpirin ... — Nem, köszönöm. Alszom! egyet, elmúlik magától. Jó éjt! I A férfi kezet csókolt és el- j kisérte a iszobaajtóig. Az asszony az ágyra borulva sokáig sirt odabent. A férfi szobájában a nagy : bőrkarszékben ült reggelig s ■ szivarozott. De tízszer is meg kellett gyújtaná a szivart, elfe- ; lejtette szívni. Az ebédlőben, a fehér menyasszonyi csőikor il­latát lassan egészen elnyomta ; a beszűrődő keserű szivarfüst. ] Brucknerné Farkas Gizella. HARAGOS IRTA: SZALAY LÁSZLÓ A bodoglári szilajménesnél bizonyos szijhátu fakó kanca volt a harangos ... A barzsi ... Akinek a nyakában ringó kö­­lyökharang szava után, igazo­dott a lovak regimentje. Ahol a harangosló legeli!, min dig ottan volt a ménes 'közepe. Tóle jo bbra meg ball a, előtte meg mögötte rajzott a füvet ropogtató többi. Mert a harangnak az ('olt a hivatása, hogy a ménes széjjel ne bitangoljon. Ha aztán kerül között mégis' holmi távolabb el­­mélázó kanca, vagy messzebb merészkedő hetvenekedő inénfi, hát harang-hang után igyekez­zék vissza, ha a káromkodó boj­tár karikással büntetést mérl­­ki ... Aztán me-g éjjel is füveit ám a ménes. Éjféltől leginkább éj­fél után egyig, ... Éppen a pir­­kadást előző vaksötét-ben. Mi­kor Ugyancsak üdvös dolog volt hang; iránt igazolni. Mert mesebeszéd csak, hogy a ló sötétben is lát ... Ha úgy igaz is, hogy a félvad ménesló szemejoblban belelő az éjszaka kormába, mint amelyilkl folyvást istállón raboskodik ... A ló értelmes állat. Tanulé­kony. Rájön, hogy veszély ide­jén legbiztosabb menedék a mé­nes legsűrűbb tömege ... És hol a legsűrűbb a ménes? ... A harangos kanca köze­lében .. . Oda törtet hát min­den kép, ha bajba jut. ^ ^ * Találkozott a boldoiglári tál­tosok között négy harmadfü .. . Négy szénfekete . . . Négy csu­pa egyforma .. . Még jobbadán öreg felelős számadó, Csere Máté se tudta egyiket a másik­tól különböztetni .. . Kevély volt rájuk szörnyen. Szinte hetvenkedve. Azzal: fe­nyegetőzött, bor mellett, hogy eltekintve az áruktól, aminő á­­rat csikóért még nem -kiért sen­ki, élőiről, hátulról megnézi azt a halandót, akire rábízza őket. Egy az, hölgy kupec nem kapja — mondta. —- Mert a kupaoekről megvan a vélekedé­sem. .. De katonáknak se adom, mert azok meg elszakasztják őket egymástól! . ..----Hát mit kezd ajkkor vé­lek? — kérdezte valaki. — Hogy mit? ... Hát hogy, ha az enyimek lennének, nem Halas városáé, majd tudnám én, hogy mit kezdjek vélek!. .. Elküldeném Taliánor&zágba mind a négyet — Kossuth a­­pánlk hintája elé ! ... El én! De i-gyen, hogy nem az enyimek, csuda-e, hogy ha azon vagyok, hogy mentül tovább gyönyör­ködhessek bennük a ménesben! (Folytatás a 7. oldalon) VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, y2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom