Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-18 / 16. szám
I W nnipeg, Man. 1975. április 18. ... ÖSSZiŰOBBANTAK A SZIVEK Jó magyar szivek. Melyek évszázadok fergeteges viharában ! elvesztették egymást. És .most, I megérezve a végveszedelmet, a- j mely népünket idegen tenger ben megsemmisüléssel fenyegeti, együtt esdekeltek a Termi.őhöz. Az időpont 1975 rnárc. 9 este 7 óra, hely a Szent László királyunkról, a legendás keresztes vitézről elnevezett istenihaza “Brunswickton,.” Ugyanide sietett elsőnek nemzetünk élő mártírja, Mindszenty József és most ugyanide hívta meg közös ájtatosságra kálvinista testvéreinket Füzér Julián, Szent Ferenc követője, valamint, plébános-társa, Kiss Máté áldozár. Hálaadás ünnepére, Thanksgiving alkalmával a ferenjaendiek — “'barátok” a szó legnemesebb értelmében — az egykori cserkészparancs.,ok, Bertalan Imre templomában adják vissza a látogatást. Ezzel a szabad világban első alkalommal jut teljes összhangba a klasszikus görög nyelve.! ekuménia kifejezéssel regisztrált egymásra találása a történelmi keresztény és keresztyén egyházainknak. Teljes hónapon át készült New Jersey állam New Brunswick városa és környékének magyarsága erre a kimagasló eseményre. Meg is telt az újjá szépített iSzent László templom a testvéri összedobbanásra szomjuhozó istenhivőkkel, akik 500-on felül betöltötték minden talpalattnyi helyet. És. az áhítatukhoz méltó szolgálat vielt a jutalma azoknak, akik messze vidékről sereglettek erre a szentévi egyházi ünnepségre, mely a húsvét küszöbén kiengesztelésért . fohászkodott az egek Urához —, amiért nem találhatták meg előbb egymás kezét ... Ajtósi Dürer Albert, a középkor ma is csodált képzőművészének a Golgotát ábrázoló metszete ékesítette a nyomtatott műsorlapot. Inciédy Kálmán, a szegedi dóm egykori karnagya külön erre az alkalomra komponált preiudi/umát adta elő. A régi zsolozsma: “E nagybiöjti szene időben) bánatkönnye hulljék bőven” szellemében Kiss Máté köszöntötte a testvér egyházak küldötteit a Szent László egyházközség vezetősége és tagjai nevében. Megköszönte megjelenésüket, mert elérkezett az idő, amikor a félreértésnek, gyanúnak és évszázadokon át ránk nehezedő megosztottságnak nem lehet többé helye közöttünk. Bertalan Imre lelkipásztor felemelő imával buzdított az együttes istenimádásra, méltatván ezek nagy jelentőségét: “Hálát adunk Néked a Krisztusban való egységünk ma estvéli kiábrázolásáért, hlogy mi egy népnek több felekezetre sza! kadt gyermekei találkozhatunk ; a,.enne, aki feje az anyaszentegyháznak. Hogy mi ma nem külön-külön, saját templomaink ban, de egy helyen, egy szívvel és szájjal valljuk, hogy mi mindnyájan együtt hisszük a közönséges keresztyén anyaszentegyházat . .. Munkánk és küzdelmeink közepette, ez ünnepi és történelmi pillanatban alázattal hajtjuk meg évszázadok hitvitáiban megfáradt fejünket Szent Felséged előtt és nagyböjti töredelemmel könyör tgünk: jövel és Krisztus sebei által gyógyítsd e darabokra szakadt egyház és nép sebeit. Szent Lelked által végezd el, hogy az atyafiak közt való egyesség maradandó lakozást vegyen közöttünk, hlogy ez ünnepnapi templomi közösség váljék a hétköznapok szeretete és szolgálata közösségévé. Add, hoigy Krisztusban megbékélt életünket látván, e világ is elhogyje, hogy Te küldöttéi minket. Ámen.” Ezt követően a 'Szent László énekkar Halmos László miséjéből előadta a Kegyelmezz, Szent vagy és Isten báránya részleteket. A Szentirásból magja, ul Hajdu-Németh László, ango.ul pedig Deák Erzsébet olvadta fel a Szeretet Himnuszát. Utána Szedő Dénes fordításában a 129-ik felelgetős zsoltár következett, melybe a hi'vek is bekapcsolódtak. Az Efezusi Levélből Dózsa György, angolul Donald Kurtz olvasott fel. EzJ követte Szenei' Molnár Albert prédikátor 84-ik zsoltára a Kodály Kórus gyönyörű előadásában, Hamza András, a (Manville-i református egyházközség lelkészének vezényletével. Az Evangéliumról a (Szent László plébánosa, Dr. Füzér Julián tartott elmélkedést. Felidéz te azt a jelenetet, amikor az Üdvözítő érintésére a vak visszanyerte látását; hasonlóképen napjainkig tartott, mig a Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMAN ¥ B£LA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. DALOLJUNK.. VÉGIGMENTEM UDVARODON ... Végigmentem udvarodon Holdvilágos éjjel, Jöttem babám, látásodra, Ne fájjon a szived. Fájt nekem, hogy felébredtem, Szivem összetörve. Mért nem hagytatok aludni, Álmodni felőle? Ha aztat is úgy megcsalod, Mint engem megcsaltál, Verjen meg az Egek Ura, Jaj, de hűtlen voltál. ! máromi Jancsi jogthaUgaió, később Közép-Zernplén remektollu Írója elszavalta Ady Endre “Grófi szérűn” című költeményét. “.. . Nyár éjszakáján a grófi szérűn ... Reccsen a deszka palánk S aztagvároban pirosán Mordul égre a láng ...” A K. u. K, SZERECSEN IRTA: v. NAGY LAJOS I. Ferenc József császár'kirúíly armadájában ilyen is volt! Az is igaz, bogy nagyon régein! Lehettem abban az időben talán úgy hatéveske. A bodrogparti füzesek alatt már hetek óta faragtak a kispataki ácsok és a hegyi gr áneiok. Apró' hutás lovak hosszú tótszekerek-1 ken »hordták a hatalmas tölgy i és bükkfa rönköket, amikből j a kegyelmes 'hercegi úrbéres — | mert az én gyermekkoromban ! inéig, ilyenek is voltak — ímes- ; teremlberei deszkákat fűrészel- ! tek, vagy szép négyszögletes j oszlopokat faragtak. Csattog- \ tak a fejszék, hosszú hasábokban omlott a lefaragott forgács. 1 Az ács állásokkal szembeni mohos várfalak alatt Jónás Jancsi cigány király süvölvény cse metéi kezében megszólaltak a hegedűk. “... Bodrog partján faragnak az ácsok, ide hangzik fejsze csattagásuk. Eredj lányom kérdezd meg az ácsot, ' Mennyiért adna egy kötény forgácsot ...” Hordozták a gerendákat és a pataki Kosauth-kertben épült a hatalmas szála. Sárospatak urát a kegyelmes herceget, miivel betöltötte a tizennyolcadik életévét uralkodója I. Ferenc József a nyír egyházai huszárokhoz főhadnaggyá léptette elő. Előléptetése összeesett születésnapjával. Kettős-ünnepet készült megülni s erre az alkalomra meghívta ezrede minden rangú tisztjét a nyíregyházi h u'szái ősz tály 'legénységét. Zemplén és Abaúj földesurait és i végül a pataki ősi kollégium tiszteletre méltó professzorait j tanítványaikkal egyetemben. j Amikor a herloegi meghívót] Nt. Kolozsi professzor felolvasta a meghívás ellen tiltakozó diákság kivonult a Főiskola kertbe és ott Lóirántfy Zsuzsanna fehér márványszobra előtt Ko-Koldus rosszálmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom S a gróf mulat valahol. Komáromi Jancisi jogász úr nem tudta folytatni tovább Ady versét, mert Gölöncsér az öreg pedeLus térült pliéje. “Tekintetes fiatal úr, ne tessen tovább! szavalni, mert valahonnét Nt. Kolozsi professzor úr fülébe futt a szél, hogy a deák urak itt, ama istentelen Agyi, vagy miféle pernahajder versit szaj válik és mán ,gyün is amott ■ a mi! ... i A diáksereg szétxehbent. E- zenközben a Kossuth kerti1 szálába gyülekeztek a meghívott vendégek. Már kora délelőtt Bassa csendőrőisvezető úr el hessentette a Kossuth kert kőfalán települt cigányrajkókat, a kik kinek-kinek neun a kívánságára megszakítás nélkül, húzták a “Kossuth Lajos azt izetotét” Abaúj és Zernpén “svarc-gelb”-jeinek legnagyobb bosszúságára. Rákóczi Ferencz ősi várának tornyára felhúzták a hercegi zászlót. 'Megérkezett Ő Kegyelmessége. Megjöttek a nyíregyházai huszárok és Károlyfalvától Bodrogalszi-ig minden faluban frissen kaszált illatos füvet porcióztak a huszárlovaknak. Hersli a félkegyelmű zsidó rikkancs, aki az “Est”-et és a “Friss Újságot” árulta, bizalmaskodva súgta Komáromi Jalnicsi fülébe ... “— hé kiskomám rnéig, a toulgárok cá. ja is itt lészen Kóborgó Ferdinánd... ugy-e nem ősmered? — én igen! Szombathelyen együtt huszárokodtunk ott lettünk cimborák!” i Hersli soha nem volt huszár! Ö már úgy volt mindenkivel még Lajos herceggel, vagy a félelmetes hirü Meczmer főispánnal is, csak “Te-tu” alapon tárgyalt, amiért viszont azok soha megnem haragudtak. Kossuth-kert bejáratánál huszártisztek tették a szépet a vendégsereg szép asszonyainak. Kivikszclt csizmáiba valódi nyír egyházi bajuszpedrővel h egyesre fent bajuszos huszárok szakaszok szerint elhelyezkedve, a szála lépcsősen emelkedő ülőhelyein. GPetrásovicsné a hercegi komornyik felesége (Újságolta a szájtátió úrbéresek és cselédnépségeknek, hogy leszen itt a szálában tüzevő, aki úgy eszi az égő bikkahasábokat, minta mocsojásba füirődő kacsák a kisbékákat, Kardnyelő, aki úgy emészti meg a legélesebb huszárkardot, mint a csikaszé gólya a főnnagyságú kígyót. Lesznek fejir cselidek, akik köldökig érő rúnában — hogy nem sül le a képik — ugrabugrálnak a lovak hátán. Oszt még leszen egy igazi fe- i kete vadember, igazi szere-! cseny. Ollan bihal ereje vagyon, ] hogy egyenesre nyujti a lu patkót oszt vonat sinyiből köt magának nyakra valót. Azér olyan erős a lator, mert a fejir gyeí ekeknek csak a kézit eszi meg, úgy főzi ükét a .'bográcsba, mint Krujbert juhász a iberbicset. Igaz, amit mondok ezeket Grete első frajtól hallottam, aki ezeket eskü alatt beszélgette el nekem. ■Mintha az Ég kárpitja szakadt volna le, olyan dübörgéssel ugrottak fel a huszárok. Gotterhalte-et játszotta a bosnyák zenekar, A fiatal herceg kíséretében megérkezett Frigyes főherceg az Osztrák-Magyar Monarchia Marsalja. Zöld tollas csákójában állva hallgatta végig a császári hymnust. A császári liimnus végeztével egy Ciliin deres úr jelent meg a fürészporral vastagon meg- j hintett körönd szélén és a szá- í jához tartott tölcséren mondta be az egymásután következő produkciókat. Sorjába jöttek, tüzevők, cseipürágók, kardnyelők. Három hófehér paripán köldökig; érő tüllszoknyás lovainö'k keringőztek a nyálukat csorgató huszárok előtt. Kint a szála deszkák közötti résen beleskelkedő Drabbamcz Jóskának, szintén elcsoidult ibagólesoje a nagy gyönyörűségtől, amiért oldalbordája, a kétmázsás Juhs nénitől kapott ákkola pofont, hogy hanyatbukfencezve döntötte rakásra az ugyancsak leskelődő suszter inasokat. Radetcky indulót fújták a bosnyákok, amikor megjelent a fűrészporos köbben a sulbicfekete vadember a szerecsen. Minden ’jólélek dicséri az Urat! : — hányták magukra az álapo- ! tos menyecskék a keresztet és futottak el szemüket takarva a szála deszka fala mellől. Elhallgattak a bosuyákok insurumentuimai. Lélegzetet visz szafojtva hallgatták a cálirmderes úr bejelentését. Kikiriku Kukori a fekete vasember, hajlandó száz forintokat fizetni annak, aki megbirkózik vele és földhöz veril ... A százforint okat a kegyelmes herceg úr hajlandó másik százpengőforintokkal megpótolni .. . Uraim! — kiáltotta, ahogyan a száján kifért ... tessék jelentkezni! A A pengőforintok itt vannak a bukszámban. Akii győz a kapja! . .. Százpengő forint ... vakarták meg üstökűket I. Ferenc József huszárai, akik napi háromgaras lenungéit szolgálták a császár urukat-egyimásután jöttek a vademberrel megbirkózni és egymásután hemperegtek •bele fürésizporba, mert hát az a fekete szerecsen igenest bivajerős ember volt. És amikor már nem akadt egy jelentkező sem, aki hajlandó lett volna a félelmetes vademberrel megmérkőzni Horovitz Samu a ihécei korcsm á os lépett a eilinderes kikiáltó elébe. Nekem van egy emberem, akii hajlandó megmérkőzni az úr sízereeseújévei ... instálom elsőben szeretném meggusztalmi ama százpengősöket, mivela bécsi német igenest sok fals pénzeket hoz a magyarok nyakára ... A cilinder es úr mérgesen kiáltott rá Horovitz Samura . .. mit meg gondol kegyelmed én is bécsi német vagyok? — ehun-e a bukszám látja benne a ■bankókat ... Samú sandaképpel lesett bele a könyvnek is beillő kupecbukszába, majd kikiáltott a szála ajtón: — Jövel Mátyás! ... A bejáraton egy bocskoros, gatyás, darutollal ékes széleskarimáju fíásztoirok viselte kalapos atyafi Sarkadi a méltóságos tgróf Károlyi uraság Kékszürőn karámozó juhászszámadója lépett be. Levette kalapját a herceg urak előtt, titánná kétlába között térdmagasságba felkötött gatyaszárral odaállott a fogait vicsorgató behemót szerelcsen elé. Elkapta annak jobbkarját s egy pillanat alatt úgy feküdt ;Sarkadi Mátyás vállán, .mint egy megtömött búzás zsák, hogy utánna nagyot huppanva nyúljon el, az örömükben majd a bőrükből kiuigió huszárok lábai előtt. Horovitz elkapta a száját tátó cilinderes kezébe tartott pénztárcát. Kivette a megalkudott két két darab százast. Az ájultan elnyúlt szerecsent, vízzel élesztették fel a bámészkodó cseléd asszonyok. A bosnyákok újra bele fújtak trombitáikba, a fellocsolt szerecsen pedig úgy megfehéredett a nyakába öntött víztől, mint a napra terített kender vászon. Mert nem volt őkegyelme sohasem szerecsen. Talán azt sem tudta, hogy hol van Afrika? Pólyák volt, a lembergi ulánosoknál szolgált. Min denkit, aki megakait vele mérkőzni., földhöz vert ott Polyákországban. Frigyes f.herceg ked vére akartak járni, amikor hesubickoltatták, hogy vadember magyarság ráeszmélt, hogy csak egymás megértésében és a különböző töredékein testvéri együttműködésében kecsegtet megmaradásunkkal a jövő. Ézsaiás prófétából is idézett Julián Atya, amikor fákhoz hasonlította az embei iséget. Másmás változatok mindegyiké.,ek megvan a maga egyénisége, szerepe és hivatása. A vallásos élet az, mely a különböző ágakat egy törzsben, az egyházi életben tömöríti és a különböző egyházközségek testvéri együttmüködése az, amely erőt, boldogulást kölcsönöz és újabb nemzedékekre átmenti népünket. A Kodály énekkar ezután magas színvonalú egyházzenei hangversenyben gyö.iv or ködtette az egybegyülteKiet. Liszt Ferenc “ő üdvösség'es áldozat” szerzeménye követte Ingenieri “Ó áldott Jézus” kompozícióját, majd Áriadéit “Ave Maria” cimü énekét visszhangozták az Asztrik fráter remekbe tervezte magyar szentek ablakaival diszitett, ódon hangulatot sziuggeráló iSzent László templom gótikus boltívei. A Szent József görög-szertartásu templom plébánosa, Éles Ferenc a hivek könyörgését tolmácsolta. .Majd a ■Szent László énekkar Bartalus István “Győzhetetlen” kezdetű szerzeményét mutatta be. Az áhitat befejeztével lelkeket felemelő áldást osztott eképébe tegye csúffá Lajos herceg magyar huszárait. A pataki suszter inasok, akiknek nem kellett félni a loyalis professzorurak hara j tói még azon éjjel macskazenét adtak a várkert vasrácsán kívül. .. Herceg urnák nagy a búja, ’ Bántja őt a Kossuth nóta. Éééééljeeen Sarkadi! ...” Az ősi Alma-Mater diák urai Gojszi cigánnyal remek rézkampós juhászbotot készítettek és vitték ki testületileg Sarkadinak a kékszürői karámok mellé. ANYAI ÜZENET IRTA: DEBRECZY JÁNOS Egy fonott karcsszékben, a veranda bejáratánál ült az aszszony, fehér vászonruhájára aranyos pettyekeit rajzolt a nap. Egy könyv feküdt az ölében, de nem olvasott belőle, hanem tűnődve iniézeltt maga elé. Csend volt körülötte, a nyári délután békés csendje, nem hallatszott más nesz, mint néhány méh zümmögése a veranda futórózsái’ között és a kerti gyepágy közepén keringő locsolókerék egyhangú permetezése. Hirtelen azonban egy kis zajt hallott és fejét arrafelé fordította. Lent, a kerti úton, a gyerek közeledett. Szőke haja borzasán hullt napbarnitotta homlokába, kis arca maszatos volt, két karja megfeszült, amint talicskáját maga előtt tolta. Mikor a veranda elé 'ért, egy pillantást vetett fölfelé. ’Szája körül hirtelen makrancos, dacos vonás jelent meg, elfordította fejét és megfordult az ellenkező irányba. Apró szandálja csattogott a kerti kavicson, amint sietős léptekkel távolodott. Fent a verandán tágranyilt. riadt szemmel nézett utána az asszony. HALLGASSA! Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Ezut ü értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink óira ideje és adásaink napja, a tét műsoridényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től, egy órás szórakoztató műsorunkat m ndsn szombaton este 10.CG-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádió Stúdión.; felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatársa, MÁRÍFI iM. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: Ph.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja Márfi M. Lóránt gyüttesen az ekuménikus istentisztelet három kulönbözJ hitíelekeztítü papja. Éles Ferenc, Bertalan Imre és Fűzé: Julián. Megragadó volt az Inqzédy Kálmán szerezne és vezényexce .bezáró “Alleluja”. A szivében egymásratalált magyarság ezután a vendéglátó templom alagsori termében egy kis karapnivalőira maradt még együtt, valamennyien lelkendezve társalogván a New Bruns wickot ismét első vonalba segítő újításról — amint az a helyi amerikai napilap is nagy cikkben méltatta. A fákról szóló elmélkedés azért is megmarad az emlékezetben, mert Mindszenty látogatását megelőzően New Brunswick “Petőfije, az első világháborúban Ihő.ú halált szenvedett Joyce Kilmer a fákról irt egyik versével tette a várost közismertté. Magyar vonatkozásban pedig a Kilmer nevét viselő közeli táoor volt az, mely 1956 sorsüldözöttjeinek átmeneti pihenőhelyéül szolgált. Tehát nemes példaadás történt az Egyesült Állaimloknak éppen abban a városában, ahol a lakosság egyhaimada magyar származású. Amint a mártír Hercegprímás gyalog látogatta végig, a város különböző magyar templomait, úgy ezeknek a templomoknak hivő serege ezentúl évente legalább kiemel— Hiába minden ... -— mormolta remegő szájjal. .— Nem birok vele ... Ez a hétéves gyerek erősebb, mint én — gondolta ezután. — Bevenetetlen vár a maga kicsinységében, mely nem nyílik rnejgi sem (parancsoló szóra, sem simogatásra, sem ajáindékra, sem könyörgésre. — S mialatt égő fájdalommal, tehetetlenül bámult maga elé, eszébe jutott, hogy két hete próbálkozik miár vele hiába. Két hete annak, hogy az ura idehozta, hogy pótolja a halott asz szony, az első feleség helyét s anyja legyen, árva kis fiának. Az esküvő előtt nem érezte, hogy áldozatot hoz, hiszen szerelemből vállalta mindezt, szelette az urát, mindent odaadott volna érette és szerette ezt a kis fiút, aki másfél évi anyátiansága alatt makacs, nehezen szeliditő jószággá vált. Két héttel ezelőtt még; rendetlen volt itt a háztájék, férje az elmúlt időn keresztül nem igen ért rá utána nézni — s nem is értett hozzá —, hogy a cselédek hogyan gazdálkodnak. és most egyszerre ,az ő keze alatt minden rendbejött; a 'háztartás, mintha zajtalan rugókon járt volna. Friss, tiszta levegő aradt szét a szobákban a régi, gondozatlan holmikat újakkal cserélt ki, a veranda csillogó; ablakaira színes’ függönyöket akasztott. S a kertben, az ő utasítása szerint, reggeltől estig dolgozott egy kertész nyeste az elvadult bokrokat, kiszedte az elburjánzott gyomot, nyitó palántákat ültetett az üres virágágyakba és felgereblyézte az, utakat. Legfőbb gondja azonban a gyerekszoba volt. Mennyi ölöm mel teremtett rendet a szétszórt játékok között, átfestette a kis agyat, bevarrta a szétrepedt kis matracokat, megragasztotta a széthullott képeskönyveket. De minden mozdulatán magán érezte a férje aggódó pillantását; vájjon hogyan tud majd hozzáférkőzni ehhez a kites! lélekhez, megszereti-e majd a kisfiú, vagy csak tőle is elidegenkedik? Első reggel természetesnek tartotta, hogy ő mosdatja meg, ő öltözteti föl a gyereket. De az kirántotta magát a keze közül, összeszoritotta a száját, beszaladt a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. ’Csak az apa parancsszavára nyitotta ki megint, de már akkor úgy, ahogy magára húzigáJta a ruháit. — Magam is tudok öltözködni ... — jelentette ki ési egész reggeli alatt többet egy szót sem lehetett kihúzni belőle. Délelőtt, mikor valami plahdaíab'bal bevágta az újját, a szakácsnéhoiz szaladt, hogy kösse be. Este, mikor odaült az ágya szélére, megakarta simogatni, betakarni és elaltatni, a gyerek hirtelen befordult a fal felé, magára rántotta a paplant és ő már csak feltörő zokogását hallotta. — Majd .. . majd ... Sok türelemmel és kitartással ... — gondolta magában akkor s ipar kedő alkalmakkor más-más istenuazaban együttesen fog hálát adni a Mindenhatónak, hogy annyi világkatasztrófa közepette még mindig élünk, vagyunk “bujdosó” magyarok. A Rómában doktorált Főitisztelendő páter és a Rákóczi vár mentén, 'Sárospatak történelmi nevezetességű teológiájának diplomáját elnyert Nagytiszteletii lelkész úr, mint ugyanannak az Istennek szolgái, mint e,gy ember áldották meg ezt a drága népet, melynek már rég,es.égen ezt a. jcvanácsot adta patinás poétánk, Tóth Árpád: “uj szivünk nőjön, — ég., bzelid szív, ne a régi! Ne tudjon kint, meg lázat: Ne érje tobo gyalázat ...” A ÜiÜLlABOL Dávid “próféta lévén és tudván, hogy Isten néeci eskü vessel megesKüdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint ... előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lel Ke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadási nem látóit. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, m.nek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.” (Csel. 2:30-32, Zsolt. 1:10.) kodott, hogy férje előtt ne mutassa levertségét ési tehetetlenségét. De az megérezte, mi megy végbe benne, szótlan gj ön geuseggei kényeztette, pedig bizonyára benne is föltámadt a nyugtalanság. Mi lesz, ha ez a dolog nem jön rendbe? ;Mi lesz, ha a gyerek viselkedése éket ver kettőjük közé és megrontja nyugalmas, csöndes boldogságukat? Mindenre g tudóit, amint csendben ült a verandán s két keze csüggedten pihent az ölében. A nap már lassan lttüdőben volt a kert fai mögfött, fehér ruhájáról is; eltűntek az a- i anyós pettyek. Valahomnét egy vonat zakatolása és éles füttye hallatszott és erről meginc csak a gyerek jutott az eszébe. Kis vasutat választott ki neki a múlt héten’ a boltban és odaállította a gyerekszoba közepére. Mikor a gyerek délben hazajött, megállt az ajtóban, pár percig csodálkozva nézte a moz gó alkotmányt, de egyetlen ujjal sem nyúlt hozzá. Délután, mikor uzsonnára hívta, csak hosszas keresés után találta meg. A kamrában ült a földön és régi, kiselejtezett játékaival játszott. Most is osszes'zorült a szive, hogy erre gondolt. 'Hiszen úgy szerette ezt a kis vadkócot, szivébe zárta már első alkalommal, mikor meglátta. Csak egyszer fordult volna elő, hogy őt keresi, mikor valami baj éri, vagy valamire szüksége van. Csak egyszer esett volna meg, hogy este arra kéri, meséljen neki. Csalt egyszer hivta volna, hogy játsszon vele és ő repeső szívvel, boldog örömmel tolta volna a talicskát, épített vulua homokvárat, vagy szaladt volna a bokrok közé 'tujócskát játszani ... Nyugtalanul felállt a veranda karosszékéből és sóhajtva befelé indult a szobába. Nehéz, elviselhetetlennek tűnő érzése feküdte meg, a szivét. Bárcsak mellette volna most az úra, gun dolta, akkor könnyebben viselné el mindezt. De még messze volt a hét óra, amikorra hazav átihat ja. Mihez kezdjen addu0 ? A könyv, amit délután olvasni kezdett, nem volt elég jó ahhoz, hogy lekösse a figyelmét. Tétován ment egyik szobából a másikba, itt-ott rendezgetett valamit. A nyitott ablakon át beözönlött a nyiló bokrok, illata, az eresz alól behaliatszott a fecskék csipogása. A nappaliban hirtelen megállt, mikor a zongorára esett a tekintete. Játszani kellene egy kicsit .. . Kikapcsolódni — jutott az eszébe. Hiszen olyan régen nem zongorázott mái’. Itt pedig, ebben a lakásban, még egyáltalán nem. Gyakorolnia kellene valamit, amivel az urának is örömet szerezhetne ... Egyszerre felvillanyozódott. Odalépett1 a zongorához, kinyitotta, majd kotorászni kezdett a kották között. A kotáknak csak egy része volt az övé, a másik felét itt találta, amikor (Folytatás a 7. oldaion)
