Kanadai Magyar Ujság, 1974. november (50. évfolyam, 40-41. szám)
1974-11-22 / 40. szám
Marion és Mariska (Folytatás a 2. oldalró!) A kis cigányfiu nagyiranyilt, csodálkozó szemmel nézett a 'büszke kisasszony után, aztán megszeppenve bujt az anyja ezerráncu. rongyos szoknyája mögé. Az öregedő cigányaszszóny sovány arcát a távolodó pár felé fordította és lángoló szemekkel, rikácsoló hangon, öklével utánuk fenyegetve meg átkozta őket. Marion, mintha mitsem történt volna ismét mosolygott, vőlegényéhez simult és szépen iveit száját csókra nyújtotta. De hirtelen idegesen összerezzent, amint a cigányasszony rikácsoló hangja hozzá ért. — Verjen mieg az Isten te gőgös, nagyúri kisasszony, ne foganj soha gyermeket, ne mondja neked soha senki, hogy édesanyám! A nap hirtelen lebukott, hűvös szél kerekedett, az óriási fák zúgva süvítettek. Marion összeborzongott és fázósan, dideregve sietett fel a kastély fehér márványlépcsőm. * * * Mariska dalolva jött haza a földekről. Egész nap kapált. A munka verejtéke, mint igazgyöngy diadém ott csillogott homlokán halántékán, ő isi 19 éves, szép, sudár szóké lány. U>gy ring-reng, hajladozik a poros, akácfás utón habos szoknyájában, mint egy nagy mezei virág. Vállán a kapa, karján a kis kosár. (Sietve szedte lábait, mert várják otthon az apróságok, a kisebb testvérek. Vacsorát kell még főznie, tehenet megfejni, disznót behajtani sok a munka. És anyját kímélnie kell, hiszen ma is mosott egész álló nap fent a kastélyban,. Hazaérve boldogan megölelgette a kicsiket és elindult a kútra vízért közben megint csak dalolt. Hiszen olyan ,sizép azj élet, ha valaki 19 éves és: május van! Már megmerhette vödrét, mikor hirtelen nagyot dobbant a szive. Valaki a háta hangos' jó'eistét köszönt rá. Pipacspiiroisan fordult meg. Hát persze, Pista! Hogy mosolyog ara a kedves, barnapiros arca, a meleg barna szeme, de még a kackiiiá's fekete bajusz,kája is! Nemhiába egész nap rá gondolt és talán, ezért is volt olyan dalos jókedve! — 'Hagy cisaik Maris azt a vödröt, eleget bajlódtál, ma már, fáradt lehetsz — dörniögte Pista. Egy könnyed mozdulattal inár kezében is tartotta a, nehéz eidényt. Hanem a másik, a szabadonmaradt karjával Marist ölelte erősen magához. így indultak a szegényes cselédház felé. Egymásra nevettek, Pista izmos karja szorosan ölelte választottját, fénylő szemükbe a jövendő boldogsága és ígérete ragyogott. | A cigány asszony éppen akkor fordult ki nagy sebbel-],óbbal a parkból. A kis fekete, lurkó, ahogy meglátta őket, maszatos tenyerét feléjük nyújtotta Pista letette a vödröt, benyúlt a lajbizsebbe és egy fényes krajcárt vetett a kis' fekete! marokba. Mariska beszaladt a házba, és egy jókora szelet friss cipót hozott a cigányaszszonynak. — Egyél te is szerencsétlen, — gondolta. A cigányok sietve elkotródtak, de hálától ragyogó' fekete szemüket még sokáig magukon érezték Mariskáéfc. Egy pillanatig még egymáshoz simultak, aztán mindkettő ment a maga dolga után, dalolva, könnyű szívvel. A lebukó nap egy elkésett sugara bearanyozta a csöndesedő pusztát. * * * Ősz van megint. Hajladoznak, zugnak az öreg, fák, a park útjait tarka avar szőnyeg borítja. A nap már nem ad meleget, csak a fénye ömlik bágyadtan, sárgán az őszi parkra. Magas, elegáns asszony sétál az utakon le, föl. Gondolataiba mélyed, néha idegesen rúgja félre utjából a zörgős faleveleket. Szép arcán átfut valami reme- I gés, tekintete fény nélkül kalandozza he az olyan jólismert tájat. Néhány nappal ezelőtt érkezett az ősi fészekbe pihenni. Egyedül jött. Urát hivatalos teendői visszatartoták állomáshelyén, előkelő külföldi otthonukban. Marion össze borzad, a rövid, drága szörtoieibolerót fázósan huzza össze magán. Egy régi, mohos kőpad tűnik fel mel lette az óriási vastagtörzsü tölgy árnyékában. Leül. Dandy, a barna vizsla lábaihoz telepszik. Marion lehunyja szemét és emlékezik, Hány éves is annak, hogy nem járt itthon? Tiz, — igen, tiz hosszú esztendővel ezelőtt volt az esküvője, a fényes, főúri esküvő. Utána mindjárt beit.ke. ült az elegáns, külföldi élet forgatagába. Bálok, estélyek, fogadások, utazások, lóversenyek, vidéki körvadászatok, hosszú autóturák villannak fel emlékezetében tarka összeviszszaságában, mint színes kaleidoszkóp. Mindenütt ünnepelték, mindenütt körülrajongták. Gondtalan, fényűző élete volt. Opera, színház, matinék, partyk tették hétköznapjait változatossá. Ura imádta. Élvezte, szórakoztatta, hogy minden társaság nak ő volt a koronázatlan: királynője. És mégis, ahogy teltek)-múltak az évek, valami ür keletkezett az életében! Valami, vagy valaki egyre jobban hiányzott. Unalmasaikká váltak a társadalmi összejövetelek, léha és üres volt a sok bók, amikkel naponta elárasztották hódolói. Lassanként kibirhatatlanná vált számára az egész felszínes, könnyű élet. Valaki 'kellett volna, akit lehet 'babusgatni, a szivére szorítani. És egy szép napon elmenni erővel döbbent belé az eddig lelke mélyén lappangó, de olyan sóvárgó kívánság. Gyerek kell Édes puha, gpgicsélő kis emberke'! Nem bírta tovább raffinált Ízléssel és kényelemmel berendezett, de mégis olyan üres külföldi otthonát. Összecsomagolt és hazautazott egy időre a csöndes, ősi fészekbe. Talán itt megnyugszik talán, van még remény! Kínzó gondolataiból tompa nesz riasztotta fel. LA fövöm mezítlábas szöszke, kilenc év körüli leányka futott végig. Fakó, kékbahos szoknyáját csapkodta a szél, kemény kis varkocsa a hátát verte. Amint a pádon ülő idegen hölgyet meglátta hirtelen megtorpant, aztán mint riadt őrzi ke futott tovább a kastély felé. Marion lelkében megmozdult valami, egy régi, nagyon régi kép. Hirtelen az ő egykori játszópajtását látta maga előtt, Mariskát, az álmodozó kis parasztlányt. Vájjon mi lett vele azóta? — Mariska!— akarta a leány ka után kiáltani, de az már eltűnt szemei elől. — Ugyan ki Lehet ez a kislány? — Márton, éppen indulni akart, mikor hangpkat halott a szembenié vő ösvényről. — Édesanyám, Édesanyám, gyüjjön már- hazafelé. Janika rgen ró, biztosan éhes a kés lelkem. — Következő percben feltűnt előtte egy szép, sudár parasztasszony, kézenfogva vezet ve négy év körüli barna, pufóki fiacskáját. Most éppen magához ölelte a futásitól kipirult leánykát és boldog anyai mosollyal sietett hazafelé a kis harmadikhoz, aki éhes, aki őt, az édesnyját várja. Marion kábuitan nézett a boldog kis csoport után. Eszébe jutott, hogy ezt az asszonyt már látta reggel is futólag, amint a kastély mögött patyolatfehér lepedőket teregetett száradni. Agya lázasan dolgozott. Igen, most már biztosan tudta, hogy ez a kedve,sarcu, sugárzó fiatalasszony nem más, mint az ő egykori játszópajtása, az unal más, bolondos kis Mariska, aki mindég csak baibázott ési igazi, élő, emberbabákról álmodott. Tehát neki megadta a sors ezt a semmivel föl nem mérhető boldogságot! És ő? ő soha nem szerette a babákat. Megdöbbenve eszmélt rá, hogy azt a gyönyörű porcellánbabát, ami a kis parasztlánynak elérhetetlen álom volt, itt, ennek az öreg tölgynek a törzsén, amihez most szegény, zugó fejét támasztja, zúzta vak dühében ezer darabra. A megikinzott, gőgös asszony utánanézett mégegyszer a csacsogó, boldog kis esaportoak és fájó bizonyossággal érezte, hogy a cigányassz'ony átka beteljesült rajta. Azt a legszebb szót, hogy Édesanyám, neki soha, senki nem fogja mondani. Büszke, szép fejét lehajtotta és égő! szeméből keserű könnycseppek hullottak koppanva az őszi avarra. A BÖKKENŐ Berg Géza tizennyolc éves korában került fel Budapestre egy ándutcái nagy bankba. Se rokona, se ismerőse nem volt az egész nagy városban ég mint hogy a bank ránézve a jövendői gazdaságnak, a sikernek, az ígéretnek a földje volt, szívós elszántsággal látott neki a munkának. Szépnek találta azt a szabad eletet, amelybe az iskola szolgasága után került és minden reggel ujra gyönyörűséggel töltötte- el, hogy kávéházban reggelizik. (Amint haladtak az esztíendők, az életében jelentékeny változások állottak be. 'Emelkedett — eleinte lassan, később gyorsabban — a fizetése; ő is szenzációs nyakkendőket hordott, keresettel! öltözködött, este az Andrássy-uton sétált, mint a többi bankhivatalnok; a kis kocsmát, amelybe eleinte járt, előkelő vendéglővel icise-rélte fel, de állandó szerelme a kávéház volt. Itt otthon érezte magát, itt ismerték és szerették és itt volt társasága. A törzsasztalnál1, ahova járt, más hivatalnokok, ügyvédek, orvosok is voltak, akik .mindannyian jórészt a kávéházban élték le életüket. Itt minden nap elolvasták a lapokat, -megtárgyalták az eseményeket és tudták, hogy kerácsony estéjén puncscsal, újévkor pezsgővel kínálja meg őket a kávés. Berg Géza néha színházba ment, gyakrabban orfeumba és egysaer-egyszer bevetődött valamelyik zajos, éjjeli kávéházba. Egyébként esténként az Andrássy-uton sétált, sok gondot fordított a ruhájára és gondosan tanulmányozta a párbajkódexeket. így lett huszonöt éve®. Minthogy megtakarított pénze volt, elhatározta, ekkor egy barátja tanácsára, hogy bútorokat vesz. Otthagyta a hónapos-szobát, amelyben eddig lakott és beköltözött új lakásába. A lakás felette csinos volt a tündöklő rézággyal es a szőnyegekkel, amelyekre aránylag nagy összeget költött, és ő meg volt elégedve. Augusztusban’ költözött be új lakásába. Az ablakok az utcára nyíltak. 'Szemközt, az utca másik oldalán, nagy bérh:áz állott, amelyben élénk élet volt. lAz első emeleten azonban végig le voltak eresztve a sárga függönyök: a nagy lakás előkelő lakója nyilván fürdőn van. Berg Gézának egy hónapig minden reggel a sárga függönyökre esett a tekintete, mikor felkelt. Szeptember elejém azonban egy reggelen fel voltak húzva a függönyök és mikor Berg Géza érdeklődve nézett át a túlsó oldalra, az egyik ablakban — -éppen szemközt vele — egy szőke leányfej jelent meg. Szőke volt a haja, kék a szeme, és Berg Géza különös ijedelmet erzett, mikor a tekintetük találkozott. A hivatalban ez volt az első nap, amelyen nein tudott egész lélekkel dolgozni. Egyre maga előtt látta a szőke lányt és a legkülönbözőbb gondolatok kavarogtak a fejében. Másnap reggel újra látták egymást és Berg Gézát cserbenhagyta a merészségnek az a tudománya, amelyet az Andrássy-uton barátaitól tanult. Nem tudott a lányra másképpen tekinteni, alázattal és elfogódva. iMég aznap délben átment és megnézte a kapu alatt, ki lakik az első' emeleti nagy lakásban; kissé elszomorodott, miikor olvasta, hogy Gerhardt Pál, a ma rosvölgyi bányatársaság igazgatója. .. Túlságosan gazdag és hatalma® ember, a lányát bizonyosan nem adná egy fiatal foankhivatalnokihoz. A szőke lány csakugyan Gerhardt Vilma volt. Berg Géza azonban tetszett, neki és reggelenként — habár az ap ja a maroisvölgyi 'bányatársaság igazgatója volt — mégis érdeklődve sietett az ablakhoz. így látták egymást minden reggel, sióit később délben és este is. Voltak bizonyos órák, amelyekben hall gatag és titkos megállapodással megjelentek ezen a furcsa találkán: nézni egymást 'hallgatva é-s óvatoisan az utcán keresztül. Berg Géza egy napon végre be mert vallani magának, hogy nagyon szerelmes a szőke lányba. Elhatározta, hogy megismer kedik vele, de mikor az ismekedés módjára gondolt, nagyon elcsüggedt. Nem voltak ismerősei, nem jár .társaságba. Hiába törte a fejét, nem talált módot az ismerkedésre. A vendéglőben a a szomorúság e napjaiban egy szőke, fiatal úrral ismerkedett meg, akit igy mutattak be neki: __Gerhard Viktor. ,A kérdésére azt is megtudta, hogy ez a fiatal ember a direktor unokaöccse. Berg Géza ekkor felvillanó reménységgel, elszántan és minden ereje megfeszítésével udvarolni kezdett a szőke fiúnak. A vendéglőiből orfeumba mentek és hajnalig egyiitt voltak. VALAMIT VISZ A VIZ Winnipeg, Man. 1974. nov. 22. Két hét múlva Bér© megvallotta a szerelmét a barátjának, aki harmadnapra ragyogó arccal jött hozzá. — Vilma is 'Szierelrnes beléd. Elmondta az anyjának sirt egy óra hosszat s most már az öreg is beleegyezett, hogy hát ismerkedjenek meg. A többit majd meglátja. Másnap délben Berg Géza reidingote-ot öltött és várta a barátját, aki elviszi Gerhardtékhozi bemutatni. 'Mikor a szőke fiú megérkezett, Berg Géza halálsápadt lett. f-— No, kész vagy? — Igen, — válaszolt Berg remegő ajakkal. Lementek a lépcsőn, átmentek az utca túlsó oldaára, beléptek a kapun. Berg Géza egésjz testében reszketieitt. — Mi bajod? — kérdezte ijedten a barátja. Berg> Géza halálos kimerültséggel csukta le a szemét és a lépcső karfájához támaszkodva elfúlva, száraz ajakkal és szédülve mondta: — Hét éve nem beszéltem úri lánnyal. DISZNÓÓLÉI Még ha sok is a jóból, azért [ nem lesz érdektelen, ha meg- i lesünk egy XVI. századbeli disznóölést. Mikor disznót akarsz öletni fejedelmed, vagy urad számára. — olvassunk a névtelen mester szakácskönyvében,----magad is hozzáláss és mennél jobban tudod igazgassad a mészárost, tisztán cselekedjék vele, a fejét, sódarát úgy vetesd ki, amlnt akarod, a belit, tüdejét, máját szép tiszta dézsavizbe. A pecsenyét is más, tiszta csöbörvizbe hányjad, mert a disznóban is vannak nevezetes pecsenyék: ,csuka-pecsenye, oankospeo&enye, cem k osp eeseny e, édespecsenyie. Ezeket szépen megsütheted az uradnak, melegen tekert pecsenyét is csinálhatsz belőle', ha akarsz. De ezt a pecsenyét ne tartsd sokáig, mert hamar megvesz (megromlik) ... A disznókéi tisztításához igein tiszta asszonyállatot fogadj, ho,g3r kezedhez vigye a beit, | magad mossad újra, meg újra s megvonjad azt, mint a kolbász hurkáját szokták megvonni. Ha megmostad, tedd tiszta vízbe. A pecsenyét vágd meg az asztalon, vagy késsel, vagy bárddal sózd meg annak rendje és módja szerint, egy darab szalonnát vágj közibe, ó-szalon návar együtt, hogy jobbizü legyen. Ezt a húst aztán, amikor megvágtad, annyifelé osszad az asztalon, ahániyféle kolbászt akarsz csinálni. Amelyiket bors sál akarod csinálni, abba ne tégy semmi egyebet, csak borsot. A borsot pedig kis borral ereszd fel, hogy inkább leloszoljon a húsba. Ha feinyőmagos kolbászt akarsz csinálni, mosd meg és tlörd össze a fenyőmagot, ezt is ereszd föl kevés borral. A fokhagymás kolbásszal is aszerint élj. A bécsi köménymagossal, a majorannássai szintén. Télben assznn is közibe dörzsölheted a majoránnát. Amikor aztán, megtöltötted a belet, rakd a kolbászt tiszta vízbe, hadd álljon benne féli, vagy egy egész óráig. Amikor a vízből kiveszed, rakd tiszta rúdra, “egyen-kettőnként sütögesd meg, amint az urad kívánja”. Hogyha pedig májashurkát akarsz készíteni, a nyersességéit kifonnyaszd, hogy ne maradjon benne semmi, a máját vágd meg szalonnával, vöröshagymával együtt, savát is megadd és ha az urad szereti, meg is borsolhaitod, mert hozzáillik. Amint megtöltötted a hurkát, cövekeld meg a két végét, hogy fonnyasztáskor a töltelék ki ne menjen. Amikor fonnyasztod, vigyázz, hogy túl ne fonnyaszd, hogy a kövérjia el me följön belőle, hanem csak gyengén fonynyaszd. Ezt is szedd ki a fonynyasztóból, rakd ki, hadd hüljön meg, s rakd rúdra a 'kolbászok mellé. Ha véreset, a gömböcöt akarod megtölteni, annak is mosd meg a húsát, metéld a vérbie a disznó “göneörháját”, a szép kövér pecsenyéből is metélj belé, apró vöröshagymát bátran, mert hozzáiílik. A'sszu iborsfüvet és majoránnát is lehet beletenni, ha akarod. Élnek vele inéiba az emberek úgy is, hogy kevés kását is vetnek közibe A végső hurkának “az burát” rizskásával iis megtöltheted. Ez az egyik kedves hurka az urak között. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb vál:sz_ tékban kaphatok. Kerje ingyenes lemezárjegyzékünKet. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. ■+4IZO, U.o. felefon; (zio; 5oi-65z-r. ZILAHY LAJOS 7 — Egyszerre csak egy port szabad bevenni belőle, — mondta Jánosnak) a patikus, miközben fel sem tekintve, nagy gonddal kavarta a tégelyt. János nem felelt. Azt a feketerigót nézte, amely a laboratórium ajtaja felett behúzott nyakkal aflludt lombfüré,sszel faragott kalitkájában. k XIII. Késő délután lett, amire visszaérkezett. A méreg ott volt a zsebéiben. Könnyűnek érezte a szivét és valami ártatlan jókedv szállta meg, mintha csak bolond, boldog tréfát tervezett volna Zsuzsanna ellen, aminek édes kacagás a végié. Ami nem fáj, amiben nincsen semmi sértő, ami első pillanatra talán borzalmasnak és kegyetlennek tűnik, de amikor 'kinyílik mélyen elrejtett értelme, egyszerre csupa szeretet és gyöngédség válik belőle. Különös, mámoros szédülés fogta el, amint arra gondolt, hogy ő most milyen szokatlan, milyen vakmerő, milyen égi gondolatokkal felvirágozott jótettet fog végrehajtani. Lelkének ezernyi gyöngéd és meghatott gondolatával ölelte körül Zsuzsánnát. Hitt abban, amire elszánta magát, magasabbrenöü küldetést érzett cselekedetében, amely soha nem érzett, rendkívüli fényeket és melegséget árasztó gondolatokkal töltöte el. Gyilkosság? Ez a szó eszébe sem jutott. Lelkiismeretfurdalás? Semmi sem állott most távolabb tőle. Valami' különös homály vette körül és úgy érezte, hogy ez a földöntúli 'homály vastag rétegként választja el őt az élet való szerűségétől. Mintha égbe emelkedő hegycsúcson állana, amely a felhők tengeréből . bukkant fel és mélyen, valahol nagyon mélyen a felhők alatt fekszik a város, a folyó, az erdők, az egész élet. Ez nem ő, aki tavaly volt. Vagy csak. pár hónappal eziőtt is, amikor még nem ismerte Anadát. Ez nem ő, a régi János, akinek gondolatai úgy mozogtak lent a földön, mint a hegytetőről nézve lent a völgyben a tehenek, emberek, vagy a vizen a nagy vontatóhajók. Kicsinyekké, semmiséggé törpülve most innen a magasból nézve, súlyukkal a földhöz és a vízhez ragadva és mozgásuk is olyan lomha, hogy türelmesnek kell lennie a szemnek, amig megtudja állapítani, hogy valóban arrébb mennek. — 100 —, Egy hlázat képzelt maga előtt. Valahol a folyó partjának más, ismeretlen táján. Egy házat, amelyben semmi nem emléikezteti a Zsuzsannával való. életére. És ott látta Anadát az udvarom. Amint szép mozdulatokkal teregette a lágy szélben az ágasokra a száradó ruháikat. Hallotta halk dalolását és látta az arcát. Mint az c feleségét. Aztán elképzelte a szobát. Az éjszakát. A mécs gyenge; fényében az Anada szabadon maradt szemérmes vállait. És hallotta az, Anada suttogását, amint az ő nevét suttogja s amint ebben a suttogásba az élet minden ize összegyűl. Mindez annyi gyönyörűséggel járta át a szivét, hogy sokáig, ott maradt a földön fekve, mozdulatlanul. Képzelete mámoros boldogsággal lakmározott az Anadával elgondolt életének minden legapróbb részletén. Nem: i© gondolkodott. A gondolatok magnkitól jöttek és vakító erővel hasítottak belé. Zsuzisánnának meg kell halnia. Ha Zsuzsámra életben marad, az élet már nem tartogat számára semmi jót. Ha Anadát küldené el, nemsokára egy miás férfié lenne. A testébe myilalló vad, elviselhetetlen fájdalommal dobta el magától ezt a gondoatot. Zsuzsannának .meg kell halnia. Életének abban a pillanatában, amikor még azt hiszi, hogy a legboldogabb. Amikor még nem tudja, hogy mindent elveszített. Álmában fogja meglepni a halál. Kerít neki valami édes, altató mérget és az orvosságába teszi. Felállt és hazafelé indult. , Mintha elvarázsolt tájon járt volna. Mintha minden kicserélődött volna körülötte. A napfény nem igazi napfény, a fii inem igazi fü, vagy legalább isi nem az, aminek ő látta azelőtt. Minden anyagtalanná változott körülötte, mintha iniem is a flölföldön járt volna, hanem valami különös magasságban, ahol ezek a dolgok elveszítették értelmüket. Olyan világosain érezte maga körül ezt a változást, hogy megállt és mozdulatlan! tekintettel belenézett a levegőbe. Félhangon mondta: — Azt hiszem, ez már a télboly . . . De milyen jő, milyen gyönyörű ez .. . Z&uzsánnát nyűgös losszkedvében találta. — Nem láttad 'Rózáit? — kérdezte Jánost, amint belépett. — 97 — KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: turópa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ..................... $ 8.20 Uundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .................... $ 3.00 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ..........................................> $ 5.00 Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ....................... $ 2 00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ....................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... . ....................... $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története ....................................................... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ........ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.C0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 ” ” Hol van a nyár? ......................... $ 3.00 ” ” Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ’’ A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) .........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magámcsekkekhez 15 cent “bank exchange’’-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6
