Kanadai Magyar Ujság, 1974. november (50. évfolyam, 40-41. szám)

1974-11-22 / 40. szám

8

Winnipeg, IMan. 1974. nov. 22.

A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN

SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA.

HÁMORY VÁRNAGY DALMA:

SALAMON

Szamarak szamaira: Sala- j

mon, nem olyan egyszerű, min- j dennarpi csacsid volt. Még külföldön is járt, így szülei abban reménykedtek, hogy idegen nyelvismerete és kellő tapasztalata miatt alkalmas lesz a cirkuszi életre. Ka ne sál-, a gazdája, mintha gondolatolvasó lett volna azonos Véleményen volt.

libben az időben éppen arra járt és a 'közeli városban ven te fel sátorfáját a hires cirkuszigazgató, Alberto Mascuilini és társulata1. Kancsár el is vitte a csinos, de lusta állatot, abban a reményben, hogyha már dolgozni nem akar, akikor talán a mutatványosok között megállja a helyét.

Salamont, ott is tartották próbaidőre, de sajnos mindent csinált, csak azt nem amire megakarták tanítani, így hamarosan visszakerült a kertészekhez.

Salamonnak, apai ágon, már a nagyszülei is a kertész családot, Kancsáffékat szolgálták. Jó és rossz napokat élteik meg együtt. lAz állatok ellentétben az emberekkel, akiknek a jó Isién magasabb értőimet adott, mint minden más élőlénynek, nem sokat törődnek azzal, hogyha elválasztják őlket szüleiktől, testvéreiktől. Különös, de Salamon, ebben kivétel volt. Annikor engedelem nélkül elhagyta gazdáját és a szüleit és a megszokott környezetből idegenbe került, csak akkor értékelte fel a régi otthon melegét. Aiz engedetlensége folytán naponta kiosztott ü Hegeket is szívesebben vállalta volna otthon, mint az idegenbe. Maga elé álmodta az istállóval szemben elterülő kertészetet dús illa tavai, minden finom falatjával. Látta, kedvenc csemegéjének, a karottának sárgáspiros színét. Ínyén érezte édeskés zamatát.

— Haza! Haza! — kiáltotta befelé.

— Sálaimon! Nyetenyie! —, képzelte .Kancsár hangját, pedig az ugyancsak jó pár kilóméterrel messzebb volt tőle. A sors kiszámíthatatlansága folytán mégis vissza vezette a régi helyére.

Eleinte, tanulva tettén, igyekezett jó szamárfi lenni, de azután újra felvette .régi szokásának egy részét, többek között a csökönyösséget. Később, amikor látta, hogy ezzel se változtatta meg helyzetét, igyekezett jól viselkedni.

A szokásos napon, egyik hetipiac reggelén, Kancsár, miután jól megreggelizett, felnyergelte Salamont, hátára vetette a két kosarat szinültig pakkolva. Volt abban izes görögdinnye, illatos gyümölcsök, zöldségféle, saláta, tojás és olyan, káposztafejeik, hogy még a gondolatára is kicsordult a*nyál Salamon mosdatlan, sárga fogai közül. A rakomány tetejére ikerültek a szép háziszőttesek, amit Kain csárnak az édesanyja téli időben készített, amikor a szabadban vaiió munkára alkalmatlan az időjárási. Mindég akadt a piacon ezekre a szép darabokra vásárló kedvű.

Salamonnak, ma kötekedő kedve volt. Elhatározta, hogy sem Kancsárnak, de még a szentnek sem indul útnak. Nem volt hozzá kedve, de amikor a gazdasszony kötény zsebé bői

két kockacukorral megajándékozta titokban, hogy fia he tudjon róla, mégis illendőinek tartotta, hogy kötelességének eleget tegyen.

A* piacra 'érve, hangos iával köszöntötte az ismerős szamarakat és némelyik ló felé is oda vetett, legalább egy “á’-t.

Kancsár, nem sokáig ácsorgóit a piacon. Áruja feltűnő volt, megvoltak a törzsvevői, igy hamar végzett a piacon. Kosarai kiürültek, szomja meg növekedett, igy mielőbb enyhíteni szierette volna. Őrömmel csörgette zsebében az ezüstöt, de a papírpénz nagy gondot okozott. Ide-oda dugdosta. Egy különös előérzet folytán nem akarta a korcsmába magával vinni. Tanácstalanságában szokatlan dolgot cselekedett, Salamonidra tekintett és barátságos hangon kérlelte :

— Mit tegyek Salamon? Adj tanácsot!

A csaccsi, életében elősző, érezte magát szükséges lénynek. Ha már a gazdája is hozzáfordul tanácsért, akfeior mégis érek valamit a számára, —

gondolta és nagy szemeket meresztve a kosarak felé bólogatott, melyben még néhány zöldféle maradványa át válkodott eigy nyomorék saláta társaságban, amivel nyomban meg is ajándékozta a csacsit.

Kancsár, miután többször is óvatosan körülnézett, elrejtette a zsebkendőjébe kötött pénzt, még az ezüstből is hozzárakta, feleslegeset, nehogy a korcsmában kisértésbe essen. Gondosan betakai gáttá bevételét, még egy piszkos zsákot is a tetejébe nyomott biztonság kedvéért. iMiegveregette Salamon farát és a fülébe súgta:

— Most légy okos Salamon! — majd egy közeli hársfa alá vezette, hogy a tűző naptól védje málhahordóját.

— Mi történt a gazdámmal? -a- gondolta Salamon, és a szeretet boldog érzésével elnyúlt az árnyékban, úgy gondolkozott további sorsán. Már azt sem hallotta, amikor Kancsár a korcsma ajtóból miégegyszer visszaszólt:

— Légy okos Salamon!

Alig tűnt el a kertész a korcsmaajtó mögött, a hátsó udvar irányából, egy vigéc kinézésű alak jött elő. Még a külsejére is rá volt írva, hogy nem a jóakaratu emberek osztályához tartozik. Olyan, aki szereti félrevezetni a hiszékeny embereket és bőbeszédűségével a pak£ont is eladja arany helyett. Éppen az udvarban tartózkodott, amikor Kancsár a pénzt elrejtette, igy jól látott és hallott mindent egy fatörzs mögött lapulva.

Salamon, jóízűen elszunyókált pillanatok alatt. Nem vette észre az idegent, csak amikor megszólalt az ismeretlen hang:

— Légy okos Salamon!

j — Hát ez meg ki a csoda? Sohasem találkoztam még vele és igy bizalmaskodik, mintha a gazdám lenne. Még be sem fejezte gondolatát, az ember meg ragadta a bantánszárát és abban a kosárban feezdett kotorászni, ahol a pénz volt elrejtve. Salamon nem volt annyira szamár, mint azt. róla hitték. Védekezéshez folyamodott és akkorát ruigott a rabló hátsó felibe, hogy egy válogatott fotbalistának is dicséretére vált volna. Csutak úr, támadó, akkorát bukfencezett, amilyet még sohasem, pedig már egy párszor innen-onnan kiebrudalták. Salamon, mint aki jól végiezte dolgát, nem várta meg, amig a támadója feltápászkodik, hanem usgyi, neki 'iramodott az országúinak! és hazáig meg sem állt, pedig nagyon fájt a pofája, mert a nagy lendülettől nekiverte a hársfának. Nem törődött vele, egyetlen gondolata volt mielőbb gazdaasszonykája mellett biztonságban lenni.

A kaput, szerencséjére nyitva találta. Amikor megállt a jászol előtt, már ott is termett Kancsrá néni.

— Nó! Mi az Salamoni)? Megfutamodtál gazdácskád elől?

Fiának becézése “gazdácska” szóval, csakis az édesanyai szeretet megynyilvánulásához volt illő. KaniQsár kertész ugyanis; két méter és tiz centiméter magas volt. Roppant súlya, nehéz-Hámory Várnagy Dalma:

TÉLI DAL

Hegyen-völgyön fut a szán, ha-hó, ha-hó!

Mit csinálsz ott kis komám Jankó —i Jankó?

Csinálok egy hóembert kérem, jól néz ki a hóember kérem, jól néz ki a hóember télen. Vasfazék a kalapja néki,

Seprüt nyom a kezébe Rézi. Felsőderne 1918 télen.

kés járása inkább mackóra, mint emberhez illett. De az édesanyák a gyermeküket mindég a legszebbnek, a legkiválóbb nak tekintik.

Salamon, lihegve állt a jászol előtt és véres pofáját kancsár néni felé fordította. Nem ejtett ki egyetlen iát sem, de a tekintetével mindent elmondott.

Az asszony nyomban megszabadította kosaraitól, szerszámaitól és besietett a házba, hogy első segélyt nyújtson a csinos csacsinak, akit talán ő szeretett a legjobban, valamenynyi között.

Amikor már lekezelte a sebet és a vérzés is elá/lt, kirámolta a kosarak tartalmát, hogy kitisztítva tegye helyre a következő használatig. Akkor találta meg a pénzt, örömében hosszan simogatta Salamon sörényét, majd besietett a házba, hogy félbehagyott munkáját tovább végezze.

Kancsár, csak .estefelé érkezett meg, izzadtan, porosán, hogy a feje is megfájdult bele.

— Se pénz, se szamár! — hajtogatta egyre. Mint az eszelősek motyogta magában még akkor is, amikor becsukta maga mögött a kaput.

.Salamon, megismerte gazdája lépteit, a hangját és örömében háromszoros iá-val jelezte, hollétét. Ebben a közleményben kennie volt a szeretettől a bocsánatkérésig minden.

— Ne haragudj édes gazdám, de csakis igy tudtam a rámbizott feladatot jól elvégezni.

Kancsár, nem értett a szamarak nyelvén. Dulva-fulva ment be a házba és ott találta a szomszédjukat, aki éppen azt mesélte el, hogy látta, amikor Csutakot püspökfalaton rúgta Salamon.

— Osztán mondd Gáspár —, érdeklődött mohón Kancsár —, kivett-e valamit az a Csutak a szamaram kosarából?

c— Nem volt annak ilyesmire ideje, csak megkísérelte, de máris repült, mintha csak szárnya nőtt volna.

Kancsár néni megértette fia aggodalmát és gyorsan előhozta a zsebkendőbe rejtett pénzt az almáriumból.

Kancsár sebtiben kifordította a konyhaasztalra a zsebkendő tartalmát és számolni kezdte. Többször egymás után. De nem volt az sem több. sem kevesebb, mint amit beletett, csak annyi, mint amit átadott a csacsinak megőrzésre.

— No még ilyet! — csodálkozott —, ha aranyakat adnának minden ezüstöm helyett, akkor sem válnék meg több ettől a jószágtól. Többé, senkinek sem engedem, hogy azt mondja: a szamár buta jószág! Okosabb ez sok1 butánál, de talán még a lúval is felér.

— Hát azért mégse túlozzon Kancsár szomszéd, — intette a látogató.

— Túlzók — ? Marna! Hát nincsen igazam? — akarta kérdezni édesanyját, de az már régen az istáiéban tevékenykedett miután 'zsebeit jól teletömte koökaoukörral.

— ö micsoda nagyszerű szarnál- ez a szamár, dicsé rgiette egyre Salamont, aki talán még máig és közöttük él, ha igaz. Budapest, 1969. VII.

TŐKE LÁSZLÓ:

ITÁLIAI JEGYZETEK

VALAM IT VISZ A V IZ

ZILAHY LAJOS

VI. PÁL PÁPA 500 VENDÉGE. — Mint ismeretes VI. Pál pápa október 20.-án kétszáz*1 püspököt és 300 továbbtanuló Papot .hívott meg ebédre. Az egyszerű ebéd állt: Sonkából, pastasuttából, húsból körettel és édességbői, amihez könnyű fehérbort szolgáltak fel az egyik pápai birtok szőlő's,kertjének terméséből.

* *

HAMISPÉNZ REKORD. —

Hivatalos becslések szerint, Itálliá területén tiz .milliárd darab hamis 500 és ezer lírás papírpénz van forgalomban. A hamispénz elterjedésének főoka a teljes nemtörődömség. Senki sem fordít gondot a hamis 500 és ezer lírások beszolgáltatására, illetve leleplezésére. — Az állami bankjegy nyomda most új, nehezen hamisitlható, 500 és ezer lírás bankjegyeket szándékozik forgalomba hozni.

N? N< jjí

SAVANOROLÁT SZENTÉ AVATJÁK. — A Domonkos Rend ezév nyarán a nápoly melletti Madonna Dell’ Arco kolostorában tartott világgyülésén javaslatot fogadott el Savanorola szentté avatási eljárásának haladéktalan megindítására. — Mint ismeretes a rettenthetetlen bátorságé prédikátort, aki rüem félt ostorozni a hatalmasok bűneit, VI. Sándor .pápa 1498-ban, Firenzében máglyán égettette el, és hamvait az Áruéba szóratta.

>}C ífc

A ZSAROLÓKNAK MÁR AZ | UTCASEPRŐ IS JÓ. — Do-I menico Buonomo nápolyi lakos nak hirtelen egy kis költőpénzre volt .szüksége, igy hát gondolt egyet s felszólította. Mário Galeotta 44 éves városi utcaseprőt, hogy fizessen egymilliót, mert feljelenti — munkakerülésért, és állását elveszti. — Galeotta jelentette az esetet a rendőrségnek és megjelent a pénzátadási találkán a millióval. — Buonomo azonban nem tudta élvezni a milliócskáí, mert letartóztatták. — Talán majd legközelebb ügyesebb lesz ...

* Ní *

OLAJBOGYÓVAL IS LEHET BÖRTÖNBE JUTNI. — Francesco Fontana villabatei lakos a mezőiről hazafelé tartva megszedte hátizsákját az egyik gazda olajfáiról. lA falu határában igazoltatták. Megnézték hátizsákját is, s mivel kiderült az olajbogyó eredete, nem haza, hanem a palermói börtönbe került. Elcsúszott az olajbogyón...

* Ne *

BANKÁRBÓL RÓMAI KINCS *, KERESŐ. — Carlo Cuomo nápolyi bankigazgató korhatár előtt nyiulgdijaztatta magát. I- gazigató társai hiába unszolták maradásra a kiváló szakembert, nemi tágított, de bevallotta: “E- zentul római kincseiket keresek. Mosolyt és szánakozást váltott ki állításával. Egy év irtán azonban az újságok- és k ■pesmagazinok róla kezdtek beszélni. — Az történt ugyanis, hogy Carito Cuomo a Nápoly melletti Sant Antonio Abet városkában levő néhány holdas olajfásában kezdte meg. kincskereső munkáját és csakhamar egy 7 szobás római villa került napvilágra rendkívüli értéket képviselő berendezési tárgyakkal, műkincsekkel, falfestményekkel. “A kincsek itt maradnak. A villát szakemberek restaurálják és úgy állítják helyre, hogy a látogatók szabadon csodálhassák mieg a kétezer éves kincses villát. És tovább folytatom a .kincskeresést” — mondotta a volt bankár.

Amikor mindenki mást gondol

(Folytatás az 5. oldalról)

kon dolgoztak a szerelők. Az egyik, akin rajta maradt, hogy “idegen” (miután otthagyott bennünket és belépett szerelőinasnak), az ebédszünetben is ott lábatlamkiodott körülöttem. Miután nem társalogtunk egymással, igy mikor oda jött, ismét rejtekhelyemre siettem.

Elő'ször őirá vethettem néhány pillanatot. Annyira meglepte rögtönzésem, hogy távolabb várakozott társára. Ő csak is arra gondolhatott, hogy miatta hagytam ott a helyemet.

Roy-ék, akik egy kiadós baráti mérkőzés reményében érkeztek vissza ebédjükről, mint a megvert agarak távoztak. Minden megjegyzés nélkül.. A megnyúlt képüket tekintve, ők azt gondolták, hogy “bujócskát” játszom velük.

Az igazságot én őriztem csupán, mert egyszerűen a légi ebédszünetek csendjére vágytam.

Kezdőkik a téli vásár

(Folytatás a 4. oldalról)

könnyítsék. Az Air Canada a “Royal Tour” keretében nemcsak a szállításról, hanem az elhelyezésről, sőt még a belépődijaknól is gondoskodik a repülőjegy megvásárlása ellenében, amely természetesen a Torontótól való távolságtól függ.

APRÓHIRDETÉSE

Egy számában közlés ára $1.25.

három számban $3.00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ

AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK!

LEGÚJABB MAGYAR HANGLEMEZEK kaphatók nagy választékban és 8 trak ta.pek, cassettek. Tánodaiok, magyar .hallgatók, müdalok, operettek. A Hungarian and International Book Store-ban, 545 Sargent Ave», Winnipeg, 2, Manitoba, Canada. R3B 1W3.

KERESÜNK kézzel varokat, akik éltének ruhák javítási művészetéhez. Jó munka helyzet. Jelentkezők személyesen <a Lane’s Instant Alterations, 172 Main Street, Win ipeg.

V--2

'* M E fi R E N D EL ö -1V

KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg. Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112:

Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék t~v b'r) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT.

Kanadai Magyar Újság .................... $

Képes Nagy Naptárunk ($2.03) . . $

Sajtó Alap ........................... $. . . .

Összesen: $.

Név: ................................ ...........................................................

Cim (utca, ház-szám, vagy Box):........................................................

Város és tartomány:.....................................................^........................

A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—.

ÓHAZÁBA SEGÉLYT

az 1KKA utján

A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATŐBBAN A

KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA

(210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6)

továbbítja szeretteinek

Címenkénti rendelések után $Í5-Íg 50 cent, $25-Íg $1— és $25-tő! felfelé $1.50 az IKKA kezelési költsége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő.

— Igen. Nézd, ide barna fodrokat szeretnék . . .

Keze, amely a betegség alatt átlátszó lett és megvékonyodott, szinte áhítattal siklott végig a szöveten. Anada segítségével felült az ágyban és úgy magyarázta Rózáinak terveit.

Anada is ott állt az ágy mellett. Összefonta mefllén a ka,íjait és teljes, figyelmét e tanácskozásnak szentelte-.

.—. Nem volna-e jobb, — mondotta Zsuzsannának —, ha ide a váll fölé egy szalagot tehetnél?

János nézte. Anadát és az egész doliog valószinütlennek tűnt előtte. Anada most annyira ember volt, annyira az élet kis dolgaihoz tapadó asszony és nő, akiben e pillanatban hiába kereste volna azt a földöntúliságot, amely néha nemcsak őt magát emelte magasan az emberi dolgok fölé, hanem azt is, akivel éppen beszéjlt.

János otthagyta őket. A város felé indult. De útközben mindig Anadán járt a gondolata. Milyen különös ez az asszony. Most egy készülő íru'ha tervei födött tanácskozik és egészen bizonyos, hogy nincs más gondolata, mint a ruha. Hogy melyik szín, melyik fodor és melyik szalag állna jól Zsuzsannák. Nem gondol semmi másra. Ha csókol, az egész, asszony egyetlen lángoló csók. Ha énekel, mintha nem volna semmi más, csak maga a dal. Ha kacagó, ő maga a kacagás. Amit tesz, azt egész testével és leikével teszi. Talán egyszer megérintette a meghalni vágyás gondolata .. . bizonyára nem gondolkozott: a hullámokba vetette magát. Ha az élet és halál titkairól beszél, mintha ő lenne e titkok fölött az értelem és a világosság ...

Igen, nincs más megoldási! Kitárni a dolgok elől, megállni, tétovázni .. .. nem, nincs idő, az élet lehunyja a szemét és mindennek vége van. ...

Zsuzsámul meg fog halni. Szép új sárga ruhájának szineivel, fodraival és szalagjaival a lelkében. Egy láthatatlan tükör előtt fog állni, talán a vállán keresztül, visszanézve, hegy jól ‘áll—e- hátul a rühaderék, mikor el fog szádlni a lelke.

Észre sem vette, hogy már a városba érkezett. Egyenesen a patika felé tartott, amely a templom-tér sarkán állott s amely az Ezüst Hattyú-hoz volt cjmezve.

Átnyújtotta a receptet a patikusnak, aki egészen közeltartotta vastag .szemüvegéhez és félretartott fejjel olvasta el. A receptet még évekkel ezelőtt Sámson úr adta a János édesanyja számára, aki álmatlanságban szenvedett.

— 99 —

— Nem, — szólt csendesen János.

lAnada az ablak mellett ült és kézimunkázott.

Rózái a varrónő volt, aki ezen a tájon nagy tekintélynek örvendett. A nők a varrónőket különben, is úgy szokták a házhoz hivatni, mint az orvost. És az elkényeztetett varrónők úgyis viselkednek, mint az orvosok.-— Én nem tudom, — panaszkodott Zsuzsánlna — már. tegnapra ígérte, hogy eljön és márna sem fog jönni.

— Kivel izentél neki? — kérdezte Anada.

— Apám már kétszer is .beszélt vele ...

— Majd éin benézek hozzá, — szólt János és a kalapja utáni nyúlt.

Elindult. De alig ért az ajtóhoz, Rózái már megérkezett. Rózái hosszú, sovány nő volt, görbie háttal, mint a félhold, valószínűleg azért, meat egész életéiben a varrógép fölé hajolt. Kebleinek semmi nyomát nem lehetett felfedezni a szűk ruhaderékban, amelynek erős lila színe az arcát még sápadtabbá tette. Határozottam csúnya nő volt. Kellemetlen homloka fölött rókaprémsizinü hajat viselt és ott, ahol más ember a szemöldökét viseli, ritkás, piros szőrszálak csillogtak az arcán. Tekintete öntelt és ostoba volt. Az egész nő savanyú cérnaszagot árasztott.

Zsuzsánnának megcsillant a szeme az örömtől.

— Adjatok egy széket Rózáinak . . . Ide ülj, Rózái, ide £i3 ágyam mellé . . .

Rózái leült, miközben megvető tekintettel vett tudomást Anadáról.

— Hol van, a szövet? — kérdezte olyan hangon, mintha azt kérdezte volna: hoi van a ibeteg?

Anada kivette a szövetet a sublótból. (Az a könnyű, kankalisárga szövet volt, amit Jánostól kapott.

— Karácsonyra tartogattam, — mondta kissé zavartan Zsuzsámra, — de most olyan vágyam támadt, hogyha meggyógyulok, mindjárt felvehessem. Terítsd csak ide az ágyra. . .

Rózái két ujja közé vette a paplanra terített szövetet és látszott az arcán, hogy homloka mögött most egy gondolat vonult el, amellyel véleményt alkot magának a szövet minőségéről. De nem tartotta érdemesnek, hogy ítéletét nyilvánosságra hozza.

— Egybe szabva? — kérdezte Zsuzsannától, némi. kegyet éreztetve vele szemben azzal, hogy megszólalt.

— 98 —