Kanadai Magyar Ujság, 1974. április (50. évfolyam, 14. szám)

1974-04-05 / 14. szám

AZ ÚRISTEN CSÚZLIJAINAK TÁRSASÁGA

IRTA: KÓSA JÁNOS

A Gellért- és a Napbegynek a Vár felé néző lejtőin, ahol egykor Tabán kis házai álltak, most nagy szabad térség nyílik. A szép nyári délutánokon hatalmas madársereg gyűlt itt össze: a nagy város koldusa, a szürke veréb, tömegestül száll oda, megfürödni a szabad napsugárban. A közeli dombról oí kiszállnak a bóbitás cinkék meg a fekete rigólki, néha egyegy elegáns fecske is ellátogat fekete frakkjában. Röpdösnek, csipognak mindnyájan a frissen kizöldült fü között.

A madaraikon kívül főként gyermekelki ikeresik fel a teret. A nagy, szabad domboldalon kedvükre játszhatnak, az1 egész vidék hangos tőlük: a rablópandúr az ipicis-apacts, a fogócska járja leginkább.

Épen errefelé a gyerek-Eldorádó felé haladt Rózsa Gyuri is ,amikor az utcán összetalálkoztunk. Ismertük már egymást látásból': sokszor láttam •ezt a vöröshaju, szeplős fiút a cserkészösszejöveteleken, amint borzasztó komoly arccal odafigyelt, vagy ha éppen -csata kiáltás volt, hát úgy ordított hogy ötöm volt ránézni. Most megszólítottam):

— No, hova tartasz?

— A grundra (üres tellek) megyek.

— Játszani?-— Nem, dolgom van. És ne tessék haragudni, de sietnem kell.

— És mi az a dolog, ha szálaid kérdeznem?

— Szolgálatiban vagyok.

Ebből még mindig nem lettem sóikkal okosabb, hát tovább faggattam:

— És mi az a szolgálat?

Egy pillanatig hallgatott. Aztán nagyot nyelt:

— Azt nem mondhatom meg. Szigorú titdk.

Azzal már tisztelget is ás menni készült. Hát jó én nem tartóztatom). Elvégre -egy lrar■miadikos gimnazistának llehet fontos dolga a játéktéren ... Hanem ahogy megfordult és diszkóit, :a kabátja belső zsebéből kicsillamt egy csúzli. Jó csúzli lehetett, szép barna mogyoróágtól volt faragva, erős fekete gumi tartotta. Biztosan ve-rsenycsuzli) volt, ha ugyan szoktak agyai talán csuzliver-serryeket rendezni!?

Hanem ... Enyje, no! Milyen szolgálata; lehet a Gyurinak, arnihez csúzli is szükséges? B.ztosan nagy humciutságiban töri a fejét! És mivel semmi egyéb dolgom nem volt, elhatároztam, hogy utána kémlelek.

Gyuri már jóval előttem járt. óvatosan megindultam utána. Csak egy röpke oldalpillantást vetett a cukrászda kirakata felé a mellette lévő mozi képei előtt eigy pillanatra megtorpant és máris sietett tovább. Hm, tényleg valami komoly dolga van!

K ért a telekre. Ot megállt nagy komolyan, végignézett rajta olyan tekintettel, mint am ilyennel- egy hadvezér kémleli ütközet előtt a terpet. Utána tovább indult és lassan, gondosan körül-körül tekintgetve végigsétált rajta. A másik végén megfordult, jött visszafelé. De most már nem én felém jött, hanem az egyik sarok felé tartott.

Az öreg szederfa alatt kis társaság állt. Afféle suhancok voltak, öten verődtek össze. A fát kérnie'igették. Az egyik elővette a csúzliját. Egy a fa lombjai Iközött bujkáló madarat célzott meg. Én Gyurira néztem. Ö is zsebébe nyúlt, persze, a csúzliért! Tehát így áll a dolog! Madárvadászat,, ez a Gyuri sürgős .szoQg’áiaita! No hiszen, most lesz kapsz, Gyurka, csak kerülj a kezeim) közé! Hát mit gondolsz, hogyan fér ez meg a hatodik törvénnyel? Társaságot alakítasz a madarak csuzlizására? Na, meg is íoigpm mosni érte a fejedet!

— látod? — kérdezte az egyik suhanc.

Az,, amelyik csúzlit tartott a kezében, felfelé pislogott, a fa lombjai (közé.

— Most megint elbújt — morog és jobbra-bialra forgatta a' fejét. — Aha, moist megvan! —

Azzal arcához emelte a csúzlit és célzott. De nem lőtt vele, hanem hirtelen feiorditott: — Au! —- és a lábához kapott. A

— Mi azi? — érdeklődött a társa.

— Valami úgy megütötte a lábamat -— nyomogatta bőrt a bokája fölött. És amint a kezét elvette, a helyén már felderengett egy kékeszöld daganat.

Én Gyurira néztem, ő naég mindig ott állt régi helyén és nagy elmerüléssel nézte azt a pár- kisgyereket, akik mellette nemzetest játszottak. Csúzli már nem látszott al kezében, bizonyára ismét ibevándoröit a belső zsebbe ... Ejnye, Gyuri, te nagyon ügyetlen fiú vagy! A fára célzol és a gyereket találod el! Ha már olyan gazember vagy és a csúzlival madarakra lövöldözöl, hát legalább célozz tisztesógesen; különösen akkor ha már ilyen szép uj csúzlid varr.

A isuhancok megsebesült társukat ibámulták. Az dühösen sziszegett.

— Méhcsipés tesz — vélte az egyik.

— Dehogy méhcsipés — szól közbe a harmadik. Már énvelemj is megtörtént, kétszer is. Amint éppen lőni akartam, egyszer csak érzem, hogy valami iszonyatosan fáj a lábamban! Valami ördöngős gondviselés védi itt ezeket a madarakat.

A sebesült ezalatt felegyenesedett. Óvatosan körülnézett, de sehol a közeiben nem látott gyanús alakot. Erre aztán a másik elé ugrott:

— Csűri, te piszok, valid be, hogy te ütöttél meg, amíg én céloztam!

A másik kitátottái a száját. De arra már nem vont ideje, hogy feleljen, mert a következő pillanatban esatbanós pofon é-Aeskedett az arcán. Egy perc sem telt bele, már a földön hemperegtek és nagy odaadással püfölték egymást. A társaik hangos szóval biztatták őket. A fáról meg ijedten röppen el a cinke.

éh megindultam Gyuri felé. Az most már a gyerekekkel volt elfoglalva, akik nemzetes közben összeharagudtak. Békhgette őket. Az egyik gyerek nagy haragtartó lehetett, végül is. rászólt: *

— Te, ha azonnali nem adsz neki kezet, hát olyan nyaklevest kapsz tőlem, hogy utána egy teljes évig fogsz egyfolytában haragudni.

A gyerek Gyurira nézett,, akinek a melléig ,sem ért fel. Azután a felemelt tenyérre tapadt a szeme.

— Hát éppen kezet nyújthatok — mondta. Kezet fogcak és ■máris játszottak tovább.

Én odaértem hozzájuk és Gyuri vádára tettem a kezemet:

— .Szép kis dolgokat művelsz itt — és a verekedő sebesült felé intettem.

Gyuri ijedten nézett rámi. Az arca olyan piros lett, mint a haja és a sok szeplője olyan .szomorúan barnálott a képén, hogy magam is megsajnáltam.

— iSzép dolgokat csinálsz itt . — folytattam. — A fiukat csuzlizod! Nem gondolod, hogy ebből nagy ibaj lehet?

Gyuri tágra nyitotta a szemét. Azt nem várta, hogy én mindent tudjak. Meglepődve kezdett védekezni:

— Azért lőttem bele, mert ő meg a madarakat akarta lelőni. Azt én nem engedem!

Most rajtam volt a csodálkozás sora.

— Ez a sietős szolgálat? — faggattam tovább.

' Nagyot nyelt:

— Hát akkor inkább elmondok mindent, ha már úgyis enynyit tetszik tudni. A Szabó Karcsi, a Szász Tibi meg én társaságot alapítottunk. Igen, egy társaságot. Az a neve, hogy az Úristen csuzlisainak társasága. Ugye szép név? És mindennap egyikünk .szolgálatban van és ha azt látja, hogy valamelyik csibész madarat akar lőni, akkor iköteles beleasiizüzni a csibészbe.

— Az más — mondtam. és eleresztettem Gyuri nyakát. Ő is megkönnyebbedve sóhajtott fel. De rögtön ujahb kérdést kapott: — És mondd, nem volna egyszerűbb, ha. oda mennétek a 'csibészekhez és elmagyaráznátok nekik, hogy a madár hasznot hajt, ne öljétek ímeg?

Egy kis szünet után Gyuri halkan mondta:

— Egyszer már megpróbáltuk, de a végén majdnem elvertek minket. Mert ők miégegiyszer annyian voltak, mint mi.

— Érteim ... Jó munkát!

— Jó munkát!

Sietve megindultam a telekről. Nem akartam Gyurit sokáig zavarni “szolgálat” közben ...

SAROLTA

FEJEDELEMASSZONY

Irta:

Dr. vitéz Nagyághy Józsefné

Pompás tüzes paripákon vágtató csapat kacagánya lebeg a szélben, tollas kucsmák szép keretet adnak az egészséges, napbarnított marcona arcoknak.

Vadászatról jönnek . .. Gyula vezér háza- előtt lassít a csapat ... Most már beszédjüket is megértjük.

— Itthon vagyunk édes apám uram — szólal meg egy meleg csengésű, üde. női hang, és befordultak az udvarba.

Csak most vesszük észre, hogy az egyik lovon csodálatos szépségű okosszemü, karcsú termetű, gyönyörűséges fiatal leányzó ül: Gyula vezér leánya Sarolta.

A vadászat után gazdag lakomát rendeznek, (hiszen Gyula vezér vendégei közt van Taksony fejedelem fia is, a kemény, hajlithatatlan, daliás Géza.

Lakoma után a szépséges Saroltával Géza kezdte meg a táncot.

Az idősebbek gyönyörködve mondták:

— Még az Isten is egymásnak teremtette őket!

Jól is gondolták, me-it Géza csakugyan feleségül vette Saroltát.

A legiszebb asszony volt az országban a fiatal fejedelemasszony. Csak a jósága és okossága volt szépségénél nagyobb. Az ei'ősakaratu, bölcs fejedelem legkomolyabb uralkodói gondjait is megbeszélte hűséges élettársával.

Sarolta édesapja, Gyula vezér Konstantin görög császárnak vendégbarátja volt. Az ő udvarából magával a később püspökké szentelt FFerotheos .szerzetest, aki Magyarországon először hirdette Krisztus vallását.

Sarolta a fiatal leánylélek fogékonyságával szívta magába, a szeretet és megbocsátás gyönyörűséges tanait.

Végtelen nagy örömet szerzett nelki a szentéletü püispök, amikor a Szűz Anya képével ajándékozta meg.

.Sarolta, elvitte a képet a fejedelmi palotába is. Eleinte elrejtve tartotta és csak néhanéha nézegette meg titkon, amiikor teljesen egyedül volt.

De amikor édesanya lett, mindig sűrűbben vágyott arra, hogy a Szűz Anya képe előtt imádkozzék.

A legügyesebb öt^asme§t§r= rel gyönyörű keretet készíttetett, s szobája falára .akasztatta a Mária képet.

Egyszer annyira elmélyedt imájában, hogy észre sem vette, amikor férje belépett és melléje állva nézte a soha nem látott képet.

—Ki ez a jóságos, szelidszemü asszony gyermekével a karján? — kérdezte Géza. Majd szeretettel, lágyan megölelte az imádkozó térdelő Saroltát.

Sarolta ebben a pillanatban úgy érezte, hogy apostoli erő szállt leikébe ... Olyan ékesszólóan és meggyőzően tudta elmagyarázni férjének a (keresztény vallás igazságait.

Géza nem ígért egyelőre semmit, de az okos .Sarolta tudta, hogy most nem szabad erőszakoskodnia, majd az idő múlása segítségére lesz terv,e megvalósításában.

Sarolta fejedelemasszony kimondhatatlan boldog volt, mert három gyerek, egy fiúcska, és két leányka kacagott a királyi palotában.

A kicsi fiú 'gyakran látta édes anyját a Szűz Anya képe előtt

elmerülve imádkozni.

Sarolta gyakran mesélt k's fiának az Isten anyjáról. Az értelmes Vajk egyszer azt kérdezte .édesanyjától:

— Mondd csak édesanyám, apámuram miért nem. imádokzik itt soha?

— Nemsokára ő is idejön .közénk és, együtt imádkozunk mindnyájan fiacskám — nyugtatta. meg az értelmes csöppséget édesanyja.

Géza fejedelem felesége férésére megígérte, hogy Ottó német császártól hittérítőket kér, hogy hirdessék a kereszténységet országában.

Szent Adalbert Prága püspöke hosszabb ideig tartózkodott Géza udvarában. így tehát gyakran esett szó a keresztény tanokról. A kis Vajk csak ötéves volt még, de mindig szívesen hallgatta a püspök bácsi beszédét.

A boldog, nagy ünnepet .Sarolta készítette elő. Szt. Adalbert ünnepélyes szertartással kereszteli meg a magyarok fejedelmét és gyermekeit. Vajk az első keresztény vértanú nevét kapja Istvánnak hívják ezentúl.

Sarolta boldogsága teljes volt. E naptól (kezdve az egész család .együtt imádkozott a Szűz Anya képe előtt.

A CiERKbZÉT JELENTŐSÉGE

(Folytatás a 6. oldalról)

fiatalság javára, négy világrészben. A társadalomtól kapott támogatást nem herdál ca el, hanem igyekszik a lehető leg,maradandóbban, leghaszno'saibban felhasználni..

8. AZ ELSZAKTOTT MAGYARSÁG SZOLGÁLATA.

Aggódással gondolunk a Kár pát-nnedence minden magyarjára. Különösen a földrajz és néprajz,, — de éppúgy történelem- és irodaloim-tanitásiuiikban is bőségesen ismertetjük az erdélyi, felvidéki és délvidéki kisebb ségi sorsba kényszerült .magyarság .gondjait, küzdelmeit.

Pontosnak tartjuk, hogy a külföldön felnőtt és legtöbbször kedvezőtlen beállítású könyvek bői tanuló fiataságunk a hamis adatokat tárgyilagos megvilágitásiban is lássa. 'Ismerniük kell a magyarság ellen elkövetett igazságtalanságokat, hogy a szelem fegyvereivel jó felkészülve, segíthessenek az utódállamokban élő magyarság mostoha sorsán.

Munkánk érdekes eredménye hogy .megszállt területen élő magyar nyerte -meg 1970-es jubileumi pályázatunkat. -Olyan kisebbségi: fiatal fogalmazta

meg a külföldi magyar cserkészet célkitűzéseit, aki már nem lehetett .magyar cserkész.

ÖSSZEGEZVE:

A cserkészet

1) külföldön felnőtt .magyar vezetőket nevel. Velük nemcsak önmagát de társadalmunk minden más intézményét is szolgálja.

2) Vezetői, csereakcióval, 4 világrész magyarságát és annak jövendő vezetőit hozza közelebb egymáshoz.

3) Különböző országokból, .egymást személyesen ismerő, mások gondjaiban osztozó uj generációt állít munkába.

4) Magyar iskoláknak tanmenetet és a tanításihoz se-gitségiet ad.

5) A külföldi magyar tanítást igyekszik egységesíteni.

6) Magyar kultúrában jártas, kiegészítő magyar érettségit tett külföldi magyar értelmiséget ad társadalmunknak.

7) -Külföldi magyar tanítók számára lapot szerkeszt.

8) Ha-miisitatlan tiszta népi kultúrára- neveli a magyar fiatalság ezreit.

9) Menekültjeink támegtásával, külföldi fiatalságunkat segítőké s-zségre szoktatja.

10) Missziós munkával magyar intézményeket épít és tart fenn.

íme, néhány példa a cserkészet tevékenységéből. Ezek alapján mindenki maga döntse el, mi a cserkészet jelentősége.

Bodnár Gábor.

leletére, amit azok hálásan fogadtak. A lakoma alatt de Cossé lovag kitálalta szivét az utazó menyasszony előtt. A mamát elfoglalták a többi lovagok. A diiegna pedig éppen az ostromló szerelmes pártján volt. Megsúgta Renée 'kisasszonynak, hogy skót vőlegénye eretnek és akkoriban éuppen elkeseredett harcok, voltak az igazltívők és a hugenották között Franciaországban. Egy eretneket megcsalni nem tűn, sőt erény. Elfér a slkót címer homlokán még egy huszonötödik ág is; -sőt annál szebb lesz tőle. A szép .menyasszony szive megnyílt a szerelmes, esdelMiései előtt. íMiegegyzetek benne, hogy a duegrna által ártatlan port, altatót) kevertetnek a mama éjjeli marmeládjába s azután az éjcsendjében oda jön a lovag az imádott nő ablaka alá ló,háton; a nyeregből könnyen felhlághat az ablakba s boldogságának semmi sem áll többé útjában. A Paradicsom útja ki volt egyengetve.

A vidám lakomát hamar befejezték; a kifáradt utasak iránt tekintetből a lámpákat kioltották, a tábori őröknek ki lett adva a parancsolat, hogy ne kiabáljanak, trombitálástól, doboláistöi tartózkodjanak ezen az éjszakán; szerelmeseiknek kedvező osöndesség szállt le a vidékre. -*•

E mély csöndességben léptetve közelit lóháton a vendégkastély felé köpenyébe burkolva a szerelmes lovag. Egy szögi-e t-a bálák van csak kivilágítva: a-z az ő vezér-csillaga.

De ugyan-zon világító fény felé tart nagyloholva egy másik lovas is. Egyszerre -étkeznek meg az ablak alá. De Cossé lovag már fogja félkzzel az erkély párkányát, amindőn útját állja Beaulieu hadnagy.

— (Hagyd abab, colonel, veszedelem van; Coqueville kapitány háromezer hugenottával megrohanta ISaint-Valery-ßiur- Sonume várát s erősen ostromolja; ha nem sietsz rögtön a felmentésükre, a háromezer hugenottáké lesz a vár.

A dojon albalkából csendesen gördült alá a lovag elé a kötélhágcsó.

Odafönt vár rá a Paradicsom.

És Gossé lovag visszahajitotta a kötélh-ágosót az erkélyre s kirántotta a kardját.-— Ezt drágán fogják nékem megfizetni a hugenották! ihiva&d meg a trombitákat!

S abban a nyomban megindult Saint-Valery felé, hajnalig ódért, szétvete Caqueville seregét, visszavette tőle az elfoglalt várat.

Hanem azt a másik várat, a -szép menyasszony szívét, azt elvesztette örökre.

Ezt nevezzük a mai világban csodának ...

— 68 —

Winnipeg, Man. 1974. április 6.

Marci és Filkó

(Folytatás a 2. oldalról)

ten szalad a kreden-c alá és sokáig ott tölti az önkéntes exili-umot.

Buta kd-s állat Marci, még műidig- nem érti, ha hívjuk s a leejtett falatba bele kell verni az -orrát, hogy észrevegye.

Bezzeg Filkó, a kis fehér foxi, szemfüles, okos állat. Röptében elkapja a falatot, szolgál, pacsit ad és nem is oly -önző, mint ez a kis macska. Marci azért ragaszkodik hozzánk, mert ételt adunk neki s mert megcirógatjuk, de mindegy neki ki cirógatja, ki -eteti, pusztán az (önző örömért él. Filkó, ő nem. Fia heteikig nem látjuk is, mindig végtelen örömmel fogad, elég, ha mellettünk lehet s hangunkat hallhassa. Az ő szeretete- mély esi hűséges. Marci tekintete csillogó -és szép, míg Filkó barna szemében .emberi mélység ül. A szidásnál elég, ha csak rosszalólaig ránézünk, mindjárt oly bánatos tekintettel néz vissza, hogy megütni nincs szivünk.

Marci a kényes nő, elvárja, -hogy becézzék, simogassák, hízelegjenek neki. Törékeny, gátlásos jószág). ,N.em szimpátia után rezdül az öröme, hanem csak a saját egocentrikus -haszna szerint. Félelmi komplexumát mindig szem -előtt kell tartani;, s csak, ha ezt kellő beoézget-éssel már eloszlattuk, akkor tarthatjuk m.eg az ölünkben. Bófcolni kell neki, hízelegni a hiúságának g, mint a nőknél alkalmazkodó humorral nyerjük meg felületes szeretetét.-Fükó más, ő a férfi, a szó nemes érteimében. Nem oly -kényes, nem törékeny , ha valamit akarunk tőle, nem kell hízelegni, csak szólunk és. megteszi, ő inkább akkor boldog, ha örömet szerez. A végtoimierülésig futkos és játszik, ha érzi, hogy mulatunk rajta. -Elhozza a követ, pacsit ad, szolgál parancs, szóra. Marcival szemben ő al-trü sta lélek, értünk szenvedni is kész.

Ha Marcit, a széparcu kényieskedő nőt, egyszer meg is nyerem, nem biztos, hogy később is az enyém lesz. Másnap talán már meg sem ismer. Szebb bókra már szebben kacsint s több haszonért könnyen -oldalba rúg engem. De Filkó jelliemes -barát, ő törődik velem, vigasztal, ha szomorú vagyok, vele szemben nincs szükség örökös diplomáciára, ő szeret, nem- hagyna el semmi kincsért engem, nelki szive van.

Filkó majdnem ember. Éppen csak a szavak labyriutusát nem érti, de az érzelmek mind él-7

nek benne. Szeret, haragszik, bánkódik, bocsánatot kér s néha még meg is sértődik. Gsak éppen érteni kell az ő nyelvét. Buksi kis fejében jobban megmarad a tanító -élmény, mint sok emberében. Ha rossz fát tesz a tűzre, már a szeméből látni a -bűn tudatát, s mig megbocsátó n rá nem mosolygunk nem mer a közelünkbe jönni. De ha jót tett, vidámságának nincs -határa, körülszaladja az udvart s magával ragadja a mi szomorúságunkat is.

Beszélgetni is lehet vele, nem felel ugyan, de figyel, s amit megért, arra reagál. Egyszer összeállítottam, harminchat szót ért. Nem a kijelentés -után, de magát ia -szót érti. Próbaként úgy tettem, mintha hívogatnám s olyan hanglejtéssel is .mondtam, hogy “menj innen!” Mire őhegyezte a fülét, zavartan nézett körül, mintha még a szája szélét is rágta volna, aztán mégis inkább a -szavamnak hitt és odább odalgott.

Jó barát Filkó, jó társalgó, sokkal kellemesebb, mint az emberek többsége.

Játékos kedvében egyszer Marcit szemelte ki. Történelmi kutyaimacska ellentétről- ő semmit nem tudott. Látta, h-ogy Marcit is szeretjük, .hát ő sem viselhetett harcot ellene. Marci ugyan fújt rá, ha a közelébe ment, de előkelő gesztussal Filkó -maga kezdte a békülést és a barátságot. -Később már -komoly eredményre jutott s egymás mellé feküdtek a napra, de kezdetben bizony sokszor megkapta .Marci a Filkó -orrát. .Soha nem felejtem el, már régebben történt, mikor Filkó barátom első baráti1 kezdeményezéseit tette- s Marci még körmeivel kergette el, hogy -egy ilyen vérző orrú- visszavonulás .után Filkó megállt Marci mellette és gondolkozott. Bizonyára valahogy í'gy:

“Vájjon, hogy győzzem meg ezt a macskát arról, hogy én nem akarom bántani. Ne-m engedi megnyalni az aa'cát (kutya nyelven -ez a legőszintébb bizalom), • akkor talán hozok neki -csontot.”

Fordult -egyet Filkó s valahonnan kerített egy porcogós csontdarabot. Marci .elé rakta, de Marci csak tovább fújt rá.

Filkó ismét gondolkozott, nem értette a macska furcsa lelki világát. Aztán mintha felhúzta volna a vállát, megfordult és ott haigy-ta.

— Ugye Filkó, ugye! Nehéz a nőkkel bánni!?

Mintha megértette volna visz szacsaholt rám.

Z. T.

BARBÁROK.

A jegyző azt mondta, jelentse fel őket.s megbüntettél!

Hogy jnierné ezt a pap.

De hogy véget vessen, összehívta egyszer magához a falu vezető embereit s- missziót tartott nékik).

— jUiiiuc'.eiAi. A naza. parancsolja, a törvény is rendeli, beszéljük meg, hátha okosat mondanak. Ki -tudja, hátha1 maguknak van igazuk. Mondják el őszintén mit gondolnak hát erről az egykéiről.-— Tiszteletes uram, — mó-ndtálk — ne kérdezzen ilyet. Mi köze magának ehhez? E mán csak igazán a mi dolgunk.

— Kihal a nép. Nézzenek körül. Ahol! egy gyermek van, gyenge az a család.

— Tiszteletes uram, mink nem- arra gondolunk, hogy sok éhes száj legyen a háznál, hanem arra, hogy azt az egyet, aki vau, jól neveljük. Becsületes -ember vagyok, uram. Én meggondolom, mit teszek. Én a gyermekemet szeretem. Mindent meg akarok adni neki. Megölne a szégyen, meg a bánat, ha nem tudnám annak az egynek megadni, ami neki kell. Ha egy hus-z.arsipiK.at kíván, a.zt veszek nie-kí, ha új ruhát, azt, ha valamit kíván, én meg, akarom adni neki. De már hatnak nem tudnám megadná. Lesülne az arcomról a bor, ha én a gyerekemet kénytelen volnék megröváiditeni. Meg aztán, miikor jön a nevelés. Én ez egy fiamat iskoláztatom. Négy gimnáziumot is adók néki. De imán hatnak hogy tudnék? Nem akarom, hogy egyik a másiknak a cselédje legyen.

— Tiszteiltetes uram, -r- mondta1 a másik — -kódus országot akarnak, vagy gazdag országot? Tiz-tizenkét gyermeket minden család tudna iszaporitani, ha csak a Ikell. De mit csinálunk vele? Ellep bennünket a sok éhes ember. Hát van lelke az uraknak azt kívánni, hogy töméntelenre sokasodjon a világ. Hiszen -miunkan-ólikülivel van tele most is minden város. Itt a falvaik is. Ezrével hevernek a munkás kezek, tudnak neki kenyeret adni?

— Tiszteletes uram, — mondta a harmadik em]b©r — kell gyerek az országnak? Hát vegye meg az ország a gyereket ... Állítsanak fel kórházakat, intézeteket s dobolják ki, hogyha valaki a gyerekét beviszi, elvállalják s az anyjának pénzt adnak érte. Ne szégyeni-tsék el a lányokat, ha meg,esnek, hanem jutalmazzák ... Adjanak egy szép egészséges gyerekért, nem) mondok többet, csak tíz pengőt, annyi gyereket Ik-ap az

— 65 -