Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)
1966-06-21 / 49. szám
Winnipeg, Man. 1966. jun. ;21. Jubilált a winnipegi Irodalmi Kör Junius 6.-án volt a winnipegi Magyar Irodalmi Kör 100. összejövetele. A vezetőség színes ünnepi műsort állított öszisze erre az alkalomra. Dr. Györffy Aladár elnöki megnyitó-szavai után Nt. Nagy István emlékeztette a jelenlevőket az Irodalmi Kör alapításának napjaira. Idézte és méltatta a lelkesedést, mely élt az alapitó tagokban, s a kitartást, amely — bizony sokszor viharos utakon — elvezette a Kört a századik ülésig. Ezután Miska János Pál előadása következett. Címe: Az Irodalmi Kör Krónikája. “Ennek a müsorszámnak az a célja, — mondotta Miska János, — hogy visszapillantson az Irodalmi Kör tematikai vonulatain és megkísérelje visszaidézni a 99 összejövetel légkörét. Az Irodalmi Kör szellemi és erkölcsi sikerét, véleményem szerint, abban kel keresnünk, hogy az ügyes és sokoldalú müsortervezés átfogja az irodalom mondhatni valamennyi korszakát. Hatlotunk megemlékezést magyar és világirodalmi alkotókról, az ókortól napjainkig: Petrarcától Gyóni Gézáig; az erdélyi íróktól Morus Tamásig.” Miska János előadását az .említett tanulmányokból való idéztek feloivalsása tette élénkké. “A hazai, jelenlegi irodalom hosszú időn át a kényes problémák egyikéként lappangott az Irodalmi Kör listáján” — mondotta továbbá az előadó. “Részletesen elemző előadásokra csupán az ötödik évadban került sor. Rajtuk keresztül a Kör tagjai bepillantást nyerhettek a hazai irodalom uj törekvéseibe és dilemmáiba.” Szinte nem volt olyan összejövetel, melyen ne hallottuk volna az Irodalmi Kör valamelyik tagjának eredeti versét, vagy elbeszélését. Petrovné, Kulcsár Lajos, Dr. Kristóf, Bégai Károly, Domokos Sándor, Naphegyi Imre, Szegedi László, Nt. Nagy István sok felejthetetlen szép élményt adtak hallgatóiknak. Dr. Kristóf, Miska János és Szegedi László műfordításokkal is szerepeltek. A 100. találkozó alkalmával köszönetét mondott nekik a vezetőség. Az Irodalmi Kör baráti kezet nyújtott a világ más részein élő magyar irók fele is. 1965. októberében “Téli Pályázatot” hirdetett. A Biráló Bizottság 130 dolláros első diját Miké Veronika, torontói írónak adta “A csillagok útján” c. elbeszéléséért, melyet Dr. Györffy A'ladárné olvasott fel. A 30 dolláros második díjjal kitüntetett elbeszélést Szegedi László olvasta fel. Címe: “Kétszer ötven év”, Írója: Balatoni István. A titkári beszámolóiban a 1956 októberének emlékére felállítandó szobor kivitelezésének jelenlegi helyzetéről volt is zó. Az ülést a Himnusz elénéklésével zártuk. Következő összejövetelünk (ebben az évadban az utolsó) junius 20.-án lesz. “Petőfi élete költeményein keresztül” c. tanulmány kerül előadásra, ezenkivül megtörténik az uj vezetőség megválasztása. Mindenkit szeretettel várunk! Hamburg Vilmosné jegyző. Közöljük olvasóinkkal, hogy munkatársunk, Miska János műfordításai a közeljövőben könyvalakban is megjelennék, Legjobb Elbeszélések Angolból óimén. Az alábbiakban részleteket közlünk az előszó néhány bekezdéséből: “Ennék az antológiának az a célja, hogy megismertesse a magyar olvasóval, s kiválképpen az idegenbe szakadt magyarsággal az angoínyelvü novella irodalom jelien törekvéseit. A müvek kiválasztásában az a gondolat vezérelt, hogy átültessem magyarra a legjobb elbeszéléseket, amelyek szellemlük és témájuknál fogva számíthatnak a magyar lélek érdeklődésére és rokonsizenvére. A kötet elbeszéléseinek nagy része valamilyen irodalmi dijat nyert a maga idejében. Maradandóságukat azonban nem a dijak adják, hanem a modern novellairásra oly jellemző célratörő mesemondásuk, fordulatosságuk, erőteljességük, őszinteségük, drámaiságnk, valóság-ábrázolásuk, de mindenek fölött egyetemes humanitásuk.” Az ember természetéhez szervesen hozzátartozik az elbeszélés, a mesemondásra való hajlam. John O'Hara, neves irodalmár azt állítja, hogy Írországban nincsen olvan egyén, akinek élete folyamán ne lenne egy-tkét kiváló elbeszélése. Ezt a megfigyelést, úgy A BIBLIÁBÓL “Az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem, hiszen Te vagy oltalmam, Istenem!... Küldd el világosságodat és igazságodat. Azok vezessenek engem. Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez és hadd dicsérjelek Téged!” (Zsolt. 43:1-4.) “Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szivében. Nem rágalmaz nyelvével, nem illeti rosszal felebarátját, és nem szerez gyalázatot hozzátartozóinak.” (Zsolt. 15:1-3.) hisszük, nyugodtan általánoisithatjuk a magyar és más nemzetek fiaira is. Minden egyénnek megvan a maga filozófiája és eredeti elbeszélése. S az elbeszélés, mint irodalmi műfaj növekvő népszerűségét abban kell keresnünk, hogy az olvasó, a maga alkotás-vágyával és azonosulásával különös figyelmet és rokonszenvet tanúsít az írott “story” iránt. A Legjobb Elbeszések-ben azokikal a remekírókkal találkozunk, akik óriási szerepet játszottak abban, hogy a mai elbeszélés olyan szellemi és művészi magaslatra jutott, mint a regény a francia klasszikus írók idejében. A kötet 500 példányban jelenik, meg, s 3-dollár beküldése mellett megrendelhető az alábbi címen: J. Miska, 22-671 St. Mary’s Rd.. Winnipeg, Man., Canada. The Globe and Mail, Toe Egy tiz esztendős holstein tehenet “Világcsúcs” áron, $42,00Q-ért adtak el Harry Hays, Kanada volt földművelésügyi minisztere farmján tartott árverésen. Hays szomszédja 254 tehenet böcsájtott áruba. A kitűnő tenyészállatok megvásárlására Mexicóból, Angliából, Amerikából, sőt még Japánból is érkeztek érdeklődők. (Globe and Mail fotó.) AGYMOSÁS VESZPRÉMBEN (Folytatás az első oldalról) Jósika kivillantja fogsorát, elhajt egy katicabogarat a homlokáról. Ragyog a map. Minden feszélyezettség nélkül, a gyereknek is jól esőem folyik, csordogál a beszélgetés patakja. Már az sem zavarja, hogy egy iv papíron szaporodnak a itanitó bácsi feljegyzései. És szaporodnak a névteleu ivek. — Milyen ünnepeket ismersz? (egy válasz: Április 4, Nagy-Magyarországi magyar DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti Ügyvédi Kamara volt tagja. Manitoba! gyakorló ügyvéd, közjegyző, ujcime: Szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a Portage és Main st. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! péntek, Húsvét, Május elseje, Űrnapja...) — Mit jelent a sarló-kalapács? — A vörös csillag? — És igy tovább. Akadnak meghökkentő, a felnőttet megmosolyogtató fogalomzavarok: “Kik azok a kommunisták? Jó emberek?” — Válasz: “Jó emberek, katolikusok.” (A faluban még ma is élés a felekezeti villongás, pár éve pl. nagy vita volt, hogy az uj iskolát a református, vagy a katolikus “fertályra” épdtsék. A kisfiú katolikus, családjában nagy a felekezeti öntu dat, ugyanakkor a kommunisták tekintélyét is elismeri, őket is hallhatta dicsérni szüleitől: a hatéves kis kobakban igy keletkezett a fogalmi zűrzavar...) íme, egy kis Ízelítő e “laboratóriumiban” folyó munkáról. Csakugyan, mint valami vegyelemzés: “Kiszokni a válaszokból a gyakori fogalmi zűrzavarból a való helyzetet, a 6-14 éve's gyerekek primitív, vagy valamivel fejlettebb gondolko dásából az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű világnézetet: nem könnyű feladat” DIÓSZEGHY TIBOR: — mondja a pedagógus. “De nélkülözhetetlen a felmérés: csakis a tények ismeretében, szinte személy szerint, a fejlettségi fok megállapítása után, az adatokra támaszkodva lehet megalapozott világnézeti nevelő munkát folytatni.” KATONÁK VAGYUNK Katonák vagyunk, karszalagunk a (hontalanság fekete gyásza, munkánk van elég, rom, törmelék lett körülöttünk a magyar várta. Próféták vagyunk, látnok szavunk nekifeszült a néma közönynek. Harangot verünk, kér a szemünk, s bennük a várás sajtolta könnyek. Hivó hang vagyunk, gátat rakunk, vörös ár ellen testünkből, ha kell, szidjanak mások, langyos pártok, mi maradunk a MENE TEKEL! — DALOLJUNK... HEJ GAZD’URAM ... Hej gazd’uram, gazdasszonyom, Az egekre kérem, Ezt a kislányt feleségül Adják ide nékem; Az igaz, hogy szegény vagyok, Mint afféle árva; Kelmed sem jött hat ökörrel, Kelmed sem jött hat ökörrel, E cudar világra. Hogyha pedig azt a kislányt Énnékem nem adják; Úgy elmegyek a faluból, Hogy hírem sem hallják; Akkor aztán az a kislány Hervadásnak indul, Engem pedig majd kifognak, Engem pedig majd kifognak, A széles Tiszából. A HŐS-TENOR IRTA: SURÁNYI MIKLÓS I. Tulajdonúé pen orvosdoktor vo-lt. Harmincéves korában vették észre, hogy tisztességes tenionhangja van. Öt esztendő eléig volt, hogy egész Európában isimerjék a nevét. Negyvenéves korában már énekelt a milánói Scalában és a newyonki Metropolitanlban. Fejedelmi jövedelme volt. A külseje? Neon olyan, mint a tenoristáké. Magas és sovány volt, inkább basszistának nézte, aki csak a fényképét ismerte. Arcáról lesugárzott az intelligencia. A- risztökratiikiuson 'érzékeny, fárad bágyadt s neuraszténiád volt. Tékozló és szomorú. Elégedetlen. Majdnem boldogtalan ember. Utálta a színpadot, a vonatot, a hajót, a kottát, a zenét, a tapsot. Az egész életét színpadon, vasúti kocsiban, hajókabinban, muzsikusok között töltötte. Lusta volt tanulni és már néhányszor megszökött a szerződések elől. Vidéki földbirtokosnak született: ivott és kártyázott és szeretett volna vadászni és nyereg alá törni kemény, vad, remoda csikókat. De e mellett oly törékeny volt a fizikuma, hogy egy nagyobb tenorszerep után félholtan vitték haza az öltözőjéből. Hogy mégis megmaradt a színpadon, az a feleségén múlt. Az asszony? Hollandus bárónő. Magas, karcsú, telt idodu, szőke, fehér bőrű asszony, kastélyok, erdők, földek gazdag örököse. Negyvenöt éves volt, amikor megismerte a Wagner-énókest. Az első férje fiatalon meghalt. Azóta — tizenkét esztendeje — csák a Wagner-muzsiikának élt. Élete abban telt el, hogy folyton útban volt, valamelyik operaház felé, ahol éppen a Mesterdalnokofcat, vagy a Farsival-t játszották. És boldogtalanul imádta Wagner szellemét, keresett egy másik muzsikust, aki embernek, művésznek s sze relmesnek is olyan nagy legyen, mint a Nibelung ok halhatatlan költője. Áruikor megismerte a tenoristát, érezte, hogy betelt az ő asszonyi rendeltetése. Félév alatt a felesége lett. Aztán együtt járták a világ nagy és gazdag metropolisait. A házasság? Ebben a házasságban! nem a férfi részén volt az erő, az akarat, a hatalom és az élet. A férfi bámulta s imádta az asszonyt és boldog volt, hogy testestőllelkestől rábízhatja magát. Önmagának úgyis túlságosan terhes volt a dicsősége, a nagysága és az avval járó tengernyi kötelezettség. Úgy élt a felesége mellett, mint egy nagy, kényes, fáradt, de zseniális gyermek. A felesége sokszor tréfálkozott vele: — Te egy elkényes'ztetett koravén csodagyermek vagy és én vagyok a te büszke, hiú, szigorú édesanyád. — Imádlak — suttogta a férfi, akit művészi nevén Pietro Raspighinek emlegetett a világ, de a felesége magyarosan Péterkéneik hívott. A bárónő szelíden mosolygott: — Imádsz? — Imádlak. — Jobban szeretném, ha szerelmes volnál belém egy kicsit. De sokszor úgy félek . .. A tenorista esengve nézett az asszony szemébe: — Hogy szerelmes vagyok-e beléd? Mondok neked valamit, szivem. — Mondj! — suttogta az asszony és az arcát az énekes arcához szorította. — Hagyjuk abba ezt a komédiás életet. — Most? És! A férfihang reszketett a meg ! hatottságtól. — Én nagyon fáradt vagyok, i És unom, utálom. j — Jaj! — Én jobb szeretnék falusi körorvos lenni ... — Bolond! — Vagy tudod, mit? Menj jünk vissza a hazámba. Ve- 1 gyünk birtdkot és ott, egy kis j falu határában építsünk egy | gyönyörű, nagy szanatóriumot. És ott én leszék a főorvos. — Főorvos? — és ingyen gyógyítom a környék beteg'eit. Megtehetem. Van pénzem elég. Es orvosdoktor vagyok! — És én? A tenorista elkomolyodott. Igaz. Ezt a gyönyörű asszonyt f ott megölné az unalom. Az asszony is, meghökkent. Félénken, meggyőződés nélkül, inkább csak engesztelésiképpen, odasugta az énekes fülébe: — No, hát menjünk a hazádba. — Menjünk. — Ott egy kis faluban ... a birtokunk mellett ... szanatóriumot építünk a 'szegényeknek. — És én leszek ott a főorvos. — és ingyen gyógyítod a környék betegeit. — Fejedelmi gondolat! — Nos? — Most fáradt vagyok. Majd holnap — mondta szomorúan az énekes és elborzadt arra a gondolatra, hogy uj szerepet kell ülnie ... pedig ő vadászni szeretne, vagy pepecselni a saját szanatóriumában . . . II. Ilyen volt a férj és ilyen volt a feleség. És tiz éven keresztül minden második-harmadik nap felvetődött közöttük a kérdés, nem volna-e jó abbahagyni [ ezt a fárasztó, gyötrő, ragyogó és diadalmas világcsatangolást. És mindig minden maradt a régiben. A tenorista hangja megkopott. Az emlékezőtehetsége meggyengült és a repertoárja megfogyatkozott. Uj és fiatal nagyságok kezdték elhomályositani hírnevét. Az asszony is megöregedett. Unta a színpadot, a muzsikát, a vasúti kocsit és a szállodai kényelmetlenséget. Néhányszor valósággal elkeseredett. — Mikor tudunk megpihenni, Péter? — kérdezte türelmetlenül a tenorilstától. Péter gyanakodva nézett az asszon y szemébe. — Azt hiszed, hogy már nem vagyok a régi? — A világ első tenoristája vagy. — Úgy gondolod, hogy megöregedtem? — Szép vagy és daliás . .. — Hogy a hangom fáradt és színtelen? — Péter! — Hogy már nem kellek senkinek? Mi? Az asszony keserűen nevetett. — Bolondokat beszélsz! — Majd megmutatom én, — csattant fel az énekes — mi van a torkomban! Gsak te ne vedd el az önbizalmamat, — tette hozzá szelídekben, majdnem könyörögve és esengve nézett az asszony szemébe. Az asszony megsimogatta a vén gyermek fejét. — Ne félj, Péterkém, te vagy a legnagyobb Wagner-énekes. A tenoriS'ta együgyüen nevetett, de az asszony szívéiben keserűség és félelem reszketett. Ö tudta, hogy a dicsőségnek vége. Az urát az idén már nem hívták Bayreutba. A hangversenyénekes után már nem törték magukat az impresszáriók. Egy-egy forró diadal, zsúfolt ház, egeket verő sajtósifcer — ő tudta csak — mennyi pénzébe került. De niem volt ereje, hogy az urát felvilágositsa. Pedig ... Hogyan is van az, hogy a dicsőségből ép bőrrel sohasem lehet kimászni? Hogy van az, hogy tiz, húsz, harminc évig tartó diadal nem elég ahhoz, hogy az ember megelégelje? És miért ragaszkodik főleg akkor hozzá, amikor az letünőben van? Péter sohasem szerette a hivatását. Egész életében unta és nem volt bét, amikor ne könyörgött volna, hogy engedjék vissza hazájába ... egy kis falusi kastélyba . .. vadászni, vagy gyógyítani a környék szegény betegeit .. Péter gyűlölte a világcsatangolást ... és most? Most görcsös szerelemmel ragaszkodik hozzá ... Az asszony elhatározta, hogy kiemeli ennek a reménytelen szerelemnek a kínzó tragikumából. — Péter, én nem bírom tovább! — szólt hozzá egy fárasztó, rohanó utazás után. Az énekes melle zihált, a hangja remegett, szánté ájuldozott a kimerüléstől, de össze«szedte magát és ridegen rászólt az asszonyra: — Ha nem birod a fáradalmakat, hagyj magamra. Eredj a kastélyodba pihenni. — És te? — Nekem küldetésem van. Az asszony szive összeszorult. Sajnálta a boldogtalan embert. — Édes! Ideje volna, hogy magunkra gondoljunk. Tiz év óta nem volt pihenésünk. Tíz év óta nem volt egy édes, meleg, gondtalan, lusta, kényelmes napunk. Pedig nekünk is jogunk van ... — Nincs jogunk! ... — förmedt rá a férfi. Az asszony elhatározta, hogy most az egyszer nem adja fel a küzdelmet. — Péter! Én titokban valami nagy örömet készítettem neked. Az énekes gyanakodva figyelt: — Nos? — Megvalósítottam a te régi, kedves álmodat. — Ugyan? — Nem találod ki? Péter kutatva leste az aszszonyt tekintetét. Az nyugalmat és vidámságot erőszakolt magára . .. — Nos, nem találod ki? Az énekes zord arccal felelt: — Megint valami pihenés ... Félek, hogy te elsikkasztod a szerződési ajánlatokat. Az asszony elpirult. Az utolsó szerződést rengeteg pénzen vásárolta és óriási erőfeszítéssel töltötték meg a Music-hali széksorait az impresszáriók. Zavartan válaszolt: — Igen, pihenésről van szó. De olyan pihenésről, amelyről busz éven át épedve álmodoztál, szivem. Az énekes arca eltorzult: — Mondd ki már ... mert.. . Az asszony befogta a dühöngő ember száját és kedveskedve mondta: — Titokban megvettem a birtokot ... — És? — És a kastélyt berendeztem szanatóriumnak ... — Szanatóriumnak? — ordította a tenorista. — Mit kezdjek én a te szanatóriumoddal?! Befeküd'jem betegnek? — Péter! — rimánkodott az asszony. — Péter, hiszen te akartad ezt! Az énekes eszeveszettül, dühöngve folytatta: — Hát idáig jutottam? Szanatóriumba való rokkant, nyomorék aggastyán lettem a szemedben? Gyalázat, gyalázat, gonosz, becstelen, hűtlen némber vagy, meguntál, bolondok házába akarsz dugni, te kegyetlen, te félelmetes, te gyilkos, te szörnyeteg! Fölkelt, ég felé rázta a karjait és szörnyű káromkodással átkozta meg őt. Aztán összeesett. Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest Ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dlj- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manitoba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba 2 "Legjobb elbeszélések” antológiája Miska János műfordításai KELEN TRAVEL 1 ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapítva 1925-ben 1 IKKA UTAZÁS TUZEX | Kanadai főképviselete Hajó- és repülő- Csomagok n . , .... jegyek hivatalos e i Propanbutan gaztuzárfolyamon. Szlovákiába, helyek kaphatok. Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548
