Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)
1966-06-21 / 49. szám
Délvidék 25. évfordulójára való visszaemlékezésben közöljük a még kéziratban fekvő “DÉLVIDÉK TRAGÉDIÁJA — TITOSZLÁVIA PORTRÉJA” c. munkából az alanti fejezetet, amelyet folytatásokban adunk ki. BURJÁN GYULA: Szerb-infernó Délvidéken (Folytatás!) NAGYBECSKEREK. Az életben maradtak mondták' el nekem Nagybecskarék «tragédiáját 1958 nyarán. Informátorom igy ecsetelte Nagybecsikerek akkori napjait. "A halál járt Borainkban. Senkitől sem kaphattunk védelmet. Teljesen ikiszolgáltatottaiknak éreztük magunkat, mi magyarok (németek) és azok a német és magyar •hadifoglyok, akik a iszerbek karmai közé kerültek.” A város megszállásával elkezdődött a rémuralom napja, egyetlen nyugati nagyhatalom sem tekintett e-végekre, a teljes reménytelenség lés “hitetlenség” vett erőt a város 'polgárságán. A szerbek és románok voitak ia helyzet korlátlan urai és hatalom birtokosai. A szerb milica megkezdte a “háborusbünösök” névjegyzéke alapján a letartóztatásokat. Az elhurcoltak elképzelhetetlen kínokon estek át a imilicia és. az Udba kezelésében, az 'összetört emberek a rendőrségről a börtönbe kerültek. A zsúfoltság oly méretű volt a börtönökben, hogy az áldozatoknak már csak “állóhely” jutott; az udbások még azt is, “szállodai összkomfortnak” tartották. Mivel a likvidáció tempirozott volt, azért megindult 'az ud'bás és partizán “gyorsított” tarkólövéses hóhér-ipar. Az áldozatokat teherautók szállították ki a temetőbe, ahol már kiásott sirgödrök fogadták az érkezőket, és az lüreisi árkok szélén belelövöldözték valamennyit a sirgödrökibe. Egyik transzportot követte a másik ... A nagybeciskereki (börtönben a szerb milícia nem ismerte el a genfi konvenció hadifogoly törvényét, akasztófahumorral játszották a nemzetközi “törvényt”, pontosan ngy tettek, mint a románok a FOCBÁNIBAN lévő halállágerben. A foglyok között volt egy magyar csendőr, aki véletlen folytán megmenekült a tarkólövéstől. Egy jellemző esetet mondott el: — Egy kora reggeli órában felszólították a börtönőrök egy német tisztet, hogy azonnal mászon fel a börtönudvaron lévő fára. A főhadnagy vonakodott, sejthette, hogy unit akarnak a partizán-börtönőrök. Az udbások röhögve biztatták a főhadnagyot. Az udvar tele volt német és magyar katonákkal, akiket odazsufoltak össze. Valamennyien látták ezt az aljas1 gyilkosságot. A főhadnagy a partizánok (ütlegelése után kénytelen volt a fára felkapaszkodni, de nehezen ment, hiszen előtte már teljesen öszszeverték a iszerbek, — alig kapaszkodott egy-két ágnyit, abban a pillan atban ordítozni kezdtek a szerbek: szökni akar a náci! A börtön udvarra néző ablakában az áldozatra leső 'partizánok géppisztoly sorozatot adtak le a szőke német főhadnagyra, aki holtan bukott le a földre. Ez is egy eset, a sok köziül. Az egyháznak is megvolt a maga mártírja, Nag-yibecskereken. PÉTERRÉVE. A péterrévei borzalmakról még emiigrálásom előtt, otthon, Magyarországon, 1956 előtt hallottam egy hiteles “szem és fültanutól”, az egykori péterrévei tanítótól, aki 1955-ben pusztult el Tiszántúlon. A tanító, az első világháborút liadapród-őrmesterként harcolta végig, s a péterrévei állami iskolához kapott kinevezést. Tanítónő feleségével a község szellemi felvirágoztatásáért küzdöttek, mint a magyar nép “napszámosai”. A tanító 1942 után a leventéket oktatta, abban nyújtott segítséget a járási lev. parancsnokságnak. A szerbek kiét jóvátehetetlen bünit róttak a terhére 1944 után. a) A magyar kultúra ellenségeket nevelt a szerbekkel szemben, tehát elsőrendű “háborusbünösnek” nyilvánították, a balkáni logika alapján. b) Még súlyosabb “szerb-ellenes’’ bűncselekménynek rótták fel a levente-oktatást. A tanítót elhurcolták már az első napokban, napokon keresztül sósvizzel itatták, majd minden nap agyba-főbe verték, így kínozták heteken keresztül. Köziben eszméletlen állapotba került, s igy azt hitték a partizánok, hogy meghalt és egyszerűen kidobták a szemétdombra. A frisslevegőn magához tért és hazaivánszopgott. A tanító-pár még azon éjjel, a péterrévei magyarok segítségével, aLmenekült a faluból és átjött Magyarországra. 1) Mert MAGYAR volt, pontosan úgy, ahogy őseitől örökölte, konciliáns! 2) Mert csupán KRISZTUST hirdette, a mai nyelven szólva é® Írva, megelőzte a II. vatikáni egyetemes zsinatot, a szeretet s az egymásratalálás apostola volt. Munkája után nem nőtt konkoly ... 3) Főbűnének rótták fel, hogy a magyar országgyűlés tagja volt, aki tudott és akart küzdeni minden ember, minden polgár jogáért. Takács Ferenc plébános kivégzését igy ismertette az 'öreg tanító. A plébánost légy kerek 'héten át a leglátogatottabb ‘ ‘ cse'k-ni ód szer eklk el ’ ’ kínozták, majd ráadásul 'megtaposták. Amikor elérkezettnek vélték a szerb-partizánok a kivégzést, a falut szerb-partizánegységeik í szállták meg. A lákoissógot a milícia valósággal “kiverte” a főtérre, a rám. lkat. templom elé, de szerb hazafias dalokat énekelve kivonultak a falu (szerbjei is. Amikor a statiszták együtt voltak, a partizánok Takács Ferencet, reverendásan maguk előtt lökdösték a szerb csőcselék “Feszítsd meg őt” üvöltő sorfala között, belerúgtak, léköpdösték, hajánál fogva rácáigáltálk. A tér közepén kijelölt helyen felállitották a bitófát, a templom árnyékában, a tabennalkuluim iközelében, ahol annyi és annyi évem keresztül “kérte” az URAT Takács Ferenc plébános, hogy adjon BÉKÉT és SZERETET,ET (Folytatás a 4. oldalon) A tanitó-pár majd igy ecsetelte a péterrévei borzalmaikat: Először, a bevonuló partizánok, akiket el tudtak érni, azon nal a falu alatt húzódó németmagyar l'övószárkokhioz vitték, s valamennyit belelövöldözték, majd néhány lapátnyi földet húztak rájulk. Második turnusban mái’ válogattak a kivégzésre ncíszemelteket, de nem vök kivétel férfi és nő, gyermek s öreg között. Ezt a csoportot a TISZA partján tarkó lövéssel végezték ki! a hozzátartozók jelenlétében ! Péterréve STÁCIÓJÁT pedig igy mondták el: — Takács Ferenc, esperesplebános, volt országgyűlési képviselő igen jó barátom volt. A falu népének volt lelkipásztora, nem tett különbséget egyetlen falubeli között, légyen az magyar, vagy szerb. Pap volt egész lényében, a szeretettörvényének volt “képviselője.” De a szerb partizánok más képpen Ítélték meg Takács Ferenc plébános munkáját. Három vádat emeltek ellene: LUXUSAUTÓ A KOMMUNIZMUS FELLAZÍTÁSÁRA (Folytatás az első oldalról) ségeit, s azokra támaszkodva uszítsák a megtéveszthető, egyszerű embereket is a ‘kommunista uralom’ ellen.” A nyugati kommunista-ellenes hadjárat “harmadik taktikája”, — az Ifjú Kommunista szerint — a fellazítás”. Enyhült a nemzetközi légkör, a békés egymás-inelett élés azonban nem jelenti az ‘ideológiai / megbékélést’, vagy azt, hogy az imperialisták és a szocializmus, a haladás hívei most már 'egymás kehiére boruljanak ... A békés egyimájsumellett élés igenis a nemzetközi osztályharc egyik formája. Maguk az imperialisták szolgáltattak erre bizonyítékot azzal, hogy kidolgozták uj taktikájukat: a feledésbe merült és rég lehetetlenné vált ‘felszabadítás’ és az ugyancsak sikertelen ‘belső robbanás’ után — a ‘fellazítás’ taktikáját ... Az imperializmus egyetlen megmaradt lehetőségeként azt jelölték meg, hogy a szocialista tábor egységét és az egyes szocialista országokon belül a kialakult társadalmi rendet lehet talán fellazítani.” Nemzetközi téren nagy leményeket fűztek az előbb ideológiai síkon jelentkező szovjetkínai vitákhoz (amely a későbbiek során, — sajnos, — túlnőtt az ideológiai kereteken, a kínai vezetőik szafcadár politikai vonala, nagyhatalmi politikába torkollott), meg azokhoz a régi, a múltban mesterségesen szitott ellentéteikhez, amelyek egyes keleteurópai országok között megvoltak, ,s amelyeknek nyomai még a szocialista átalakulás közben sem tűntek el teljesen. A nacionalista, soviniszta maradványok alapul szolgálhatnák a fellazitásmák, az egyes szocialista országok egymással való szembeállításának. Elsődleges cél az imperialista ‘agytrösztök” számára az, hogy a kelet-európai szocialista országokat a Szovjetuniótól próbálják elválasztani, vele szembefordítani. Ahol a tőkés-múltban oroszellenes érzelmek voltak, ott ezeket a hajdani érzéseket szovjetelienesfcént kísérlik meg újraéleszteni, figyeljünk erre: nem amynyira kiommunista-ellenesiségként, mint inkább a Szovjetunió elleni állásfoglalásként! Ahol pedig egy negyedszázaddal ezelőtt területi követelések, a nemzeti kisebbség körüli viták mérgezték meg a szomszéd államok viszonyát, ott ezeket az ellentéteket akarják felhasználni az egymás mellett, azonos célokért küzdő szocialista országok viszonyának megzavarására. (Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó elő szeretettel foglalkozik a felvidéki, vagy az erdélyi magyarság helyzetével, a nyugat-lengyelországi területen élő németek dolgával, Sitlb.).” “A szovjeteltenességet mim denféle rágalommal szeretnék felszítani: a nyugati, elsősorban az amerikai propaganda azt állítja, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak kereskedelmi kapcsolatai előnytelenek a ‘kisebb partner’ számára, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában megvalósuló szocialista nemzetközi munkamegosztás csak áldozatokat követel’ a szocialista országoktól,'és igy tovább. Ugyanakkor feldicsérik, felfújják, ha egy szocialista ország nyugati kereskedelmi kapcsolatait fejleszteni igyekszik, úgy tüntetik fel, mintha ezzel már hátat fordított volna a többi szocialista országnak, a KGST-mek... ” “Igénybe veszik a propagan-Winnipeg, Man. 1966. jun. *21. 3 da régi eszközeit: a sajtót, a rádiót, de alkalmazzák az uj lehetőségeket is, a szélesedő kulturális kapcsolatokat és megnövekvő idegenforgalmat. A fellazítás érdekében hasznosnak és szükségesnek Ítélik a nyugati életforma dicsőitését, a szocialista országok fejlődésében mutatkozó különbségek aláhuzását egyaránt. Bizonyíthatóan van egy-lkét nyugati országban olyan ‘feliazitási központ’, amelytől a Magyarországra hazalátogató disszidens luxusautót kap kölcsön és tetemes pénzt is vehet fel, a viszszafizetós kötelezettsége nélkül, csakhogy itthon ‘személyes példájával’ bizonyíthassa a nyugati, könnyű meggazdagodás’ lehetőségét. Jó néhány egykori hazánkfiának még a legcsekélyebb büntetendő cselekményt sem kell Magyarországon elkövetnie, a fellazítás taktusai szerint elegendő az is, ha kocsijával grasszál, ha szórja a pénzt. .. ” “Volt idő, amikor — gyanúsan dicsérték a magyar párt éh a magyar kormány politikáját az imperialista propagandisták. Sokszor szinte csak elismerő szavakat hallhattunk, olvashattunk a magyar rendszer ‘liberalizmusáról’ és egyre fokozódó ‘liberalizálódásáról’. A szép szavak mögött hitet tett a szándék: azt remélték, hogy hizelgő megállapitásaikkal jobbra tolhatják el Magyarországon a kormányrudat, egyben pedig arra gondoltaik, hogy ha az össznépi állam kialalkitását célzó magyar politikát úgy állítják be, mint a kommunista rendszer engedményét’, ükkor ezt ‘a gyöngeség jelének’ minősítik. Aztán az is meghúzódott a csalfa-mód ömlengő megállapítások mögött, hogy igy állítsák szembe Magyarországot a többi szocialista országgal ‘Magyarország a szocialista tábor paradicsoma’ — mondogatta a burzsoá sajtó, nyilván azzál a céllal, hogy hamis önteltséget (keltsen nálunk, s hogy lenézzük a többi testvéri nép eredményeit.’ “Az imperialisták ilyenfajta mesterkedései ellen nem az adminisztratív rendszabályok adhatják a leghatásosabb véde(Folytatás a 4. oldalon) Válasszon kívánsága szerint a naponta induló KLM járatokban Kanada és Európa között! Ne felejtse a KLM-I külön említeni utazási ügynökének és hasznosítsa az alanti KLM ráadásokat • Olcsóbb, mint valaha a 21 napos gazdaságos kirándulási díjszabás* * BUDAPESTRE: MONTREAL $438.00 TORONTO-HAMILTON $484.00 WINNIPEG $564.00 CALGARY-EDMONTON $638.00 VANCOUVER $678.00 • KLM repüljön most — fizessen később terve. • KLM előre kifizetett utazása: Kanadában kifizetheti otthoni rokonai, vagy barátai részére a jegyeket. • KLM vasuti-légi tervezete. Ha Nyugat-Kanadában lakik, utazzon vasúton Montreálig a KLM repüléshez és takarítson meg pénzt! * Kormány hozzájárulás szükséges. ROYAL DUTCH AIRLINES MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS, HOZZÁTARTOZÓK LÁTOGATÓBA, vagy VÉGLEG VALÓ KIHOZATALA. Jegyek részletrizetésre, hivatalos árban. CSOMAGKÜLDÉS: Magyarországra (IKKA), Csehszlovákiába, Jugoszláviába. Fordítások, magyar válóperek, örökösödési ügyek. Díjtalan, szakszerű ievélbeli tanácsadás. COLUMBUS TRAVEL Toronto 2B, Ont. Magyar könyvek KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL: Maróthy-Meizler Károly: Prohászka-Hármaskönyve, bőrdiszk ütésben ................................ $14.40 Paula Néni Szakácskönyve........................................ 4.25 Bernolák szótár......... ............................................. 5.80 Hungarian Textbook and Grammar ................ 5.25 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen ............. $3.90 ” ” A nő a pokolban is ur ........... $3.90 Anatomy of Revolution (U.N. jelentés, angol) 1.20 Nt. Rúzsa Jenő: Kanadai magyarság története (510 oldal) ...................................... 2.50 Rába Margit: A rettenet évei (247 oldal)......... 2.50 Angol nyelvtan és beszélgetés (95 oldal) ........... 1.75 Kostya: Édes anyanyelvűnk (105 oldal)........... 1.00 Halász: Tatárok a Széna-téren (256 old.) fűzve 3.60 Rendelését 'küldje 10 cent szállitási és csomagolási költség hozzáadásával Money Orderban. Magán csekkekhez 15 cent “bank exohange”-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. Végtelen bájos Meséskönyv 3.- D.M. fűzve, 4.- kötve. Verses kötet Barabás Zsuzsától .................. 2.50 D.M, Megrendelhető bank utján való átutalással: $1.— B. Barabás Zsuzsa, 43 Essen — Holst. — Halsterhauser Str. 112, West Germany. Tibor Diószeghy, Hammtorwall 11111404 Neuss|Rh., West Germany címen, a szerző léleküditő verses füzete: “Ma iHinni Nehéz ..." — Ára 50 cent v i u a ivi i krtbűK MIKSZÁTH KÁLMÁN — No persze, a kisasszony. Bolond vagy, cimbora. Az én leányomat nem is nattad te még. Hová beszélsz a világba? — Hogyan? Hiszen mellettem ült egész este. Es éppen az a célom, hogy a kezét kérjem meg tőled, azok után . .. — Hebene! — kacagott Kapaíovios jóízűen — az a szobalány volt, az Aniica. Azt öltöztettük fel a ruháiba, minthogy ö bátran kínálhatott, mert nincs a dekrétum alá Írva. Holló, barátom, a dekrétum Báddkaeneét nem szokás megszegni, annak, ha már egyszer ki van állítva, minden betűje szentirás. . .. Elhiszem, hanem azért mégsem ajánlom senkinek, * hogy ilyen dekrétummal menjen Bácskába mulatni, de még azt aeon, hogy dekrétum nélkül. ,A TEHETSÉG 'KEZDŐDIK. Úgy tűnik fel nekem az Almanach-iszerkesztés, mintha öreg heroid volnék, aki befefuj évenként a kürtjébe, megnyitja a kaput, csikorogva fordul meg sarkában, mire szép soriban felvonuilnalk a lovagok, de nem lovon ülve, de ködből font kantáru, virágillatból szőtt tákaróju pegazusokon, nem éles lándzsákkal, hanetm finom aoéltollakkial, s ezen a kis helyen megmérkőznek egymással, uj emberek régi, kipróbált bajnokokkal. Rontja azonban az idén azt az illúziómat egypár hozzám érkezett panaszkodó levél, hogy nehéz az Almamachba bejutni, és hogy sok iró künnreked, akinek benn volna a helye. Hát bizony meglehet, mert a lapok úgy elszaporodtak ési az irófcoll emberei, hogy lehetetlen őket számon tartani. Ha minden belletrisztifcus dolgot el akarna valaki olvasni, ami a napok meghoisisziabibitáisa volna szükséges. Hanem azért érdemes erről a témáról elmélkedni. Hogy kimaradták? Bizony, alighanem. Az oka azonban nem én vagyok. Ki hát? Isten tudja. Valahogy úgy le'sz az, hogy az emberiség sohasem helyezkedik el túlságosan okosan': ha megnyitja előaladásában a titkokat, megroppantván, mint a dióhéjaikat, a minisztériumok kitárulnak, egyszerű dolgokká; úgy hogy ezalatt az egyszerű dolgok változnak át misztériumokká. Most már például ott vagyunk, hogy a Röntgensugarak bevilágítanak az emberi testbe is ruhán, fián keresztül, de másrészt ott vagyunk hogy az irói talentum sugarai már nem képesek kivilágolni a bolondos ólombetűk Irdatlan sokaságából, s tűnődve nézünk magunk elé: hogy is lesz ez dsiak? Hogy támad majd ezentúl az irói hírnév? — 56 — — Majd meglátja, ha a kezében lesz — szólt mosolyogva a doktor :—, de anélkül ne menjen: adja szavát rá. — Itt a kezem. Csakugyan úgy történt, hogy legközelebb megmondtam Kapalovicsnaik, adjon egy dekrétum Bácskaensét, és akkor rögtön teszem nála tiszteletemet. No, hanem föl is pattant erre Kapalovics: — Hát sértegetni akar engem? Gondolja meg, hadnagy ur. Ezer mordizomadta,, hát mit képizei ön az én házamról? Ziaivány vagyok ón, he? Farkasverem az én családi fészkem, he? Dühösen csapkodott a tenyerével az asztalra, és hadonászott a kezeivel a levegőben. Olyan vörös lett a kis köpcös ember a méregtől, mint a paprika. De én nem tágítottam, és a doktorral mentettem ki magiamat. — Doktor ide, doktor oda! Ne hallgasson ön a doktorokra. Ezek az embereik mindjárt dühösek, ha valaki nem az ő kezük által akar meghalni, hanem természetes módon. (Mit tartott ő természetes módnak, azt csaik később tudtam meg.) Mikor azt látta, hogy a haragjával nem bir meg, könyörgő szavakra fogta: — Kedves kis hadnagykám — s hangja lággyá, siránkozóvá változott —, ne kérje tőlem a dekrétumot. Tudja, hogy a telkemet is odaadnám, kérjen valami egyebet, mindenem' az öné, amim csak van, de a dekrétumot ne kérje. Mert az nekem fáj. Kiméi jen meg ebtől a bánattól, ha lehet. Lássa, öreg ember vagyok, becsületben őszültem meg, egyéb címem sincsen, mint hogy jó “házigazda” vagyok. Hát ne korlátozzon meg ebben, az Isten is: megáldja. — De uram, nem tehetem, bármennyire sajnálom, szavamat adtom az orvosnak. S egy katonatisztnek meg kell tartania az adott szavát. — Jól van — hörgé egy mély, bánatos sóhajtással —, a holnapi postával, Isten neki, megküldöm a dekrétumot. Harmadnapra megkaptam a következő okmányt: MENLEVÉL Mi, alulírottak, Kapalovics Demeter, Kapalovics Demeterné, született Víorcsisc Anna és Kapalovics Emília becsületszavunkra fogadjuk és ígérjük, hogy önt sem etetni, sem itatni — 53 —