Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)

1966-01-07 / 2. szám

Winnipeg, Mau. 1966. január 7. FARKAS LÁSZLÓ: A Dicsőség és a Nagyság árnyoldala az elnökválasztáson A francia elnökválasztás első menetének eredményiét őszinte kárörömmel kommentálta a nyugati sajtó na’gyrésze. Esze­rint de Gaulle népszerűsége azért ingott meg, mert az At­lanti Szövetség megbontására és az Európa Egység megaka­dályozására törekszik. Állitólaig francia nacionalizmusából ere­dő “gloire” és “grandeur” komplexuma érdekében kész az európai közöspiac már meg­lévő szervezetét is lebontani. Az öreg generálisnak a Kö­zöspiac szervei és tagállamai­val szemben elhangzott fenye­getése, tényleg nem lehetett népszerű. Szavazatot egészen biztosan nem lehetett vele va­dászni. Sőt annyira népszerűt­len, hogy de Gaulle egyetlen választás előtt álló kortársa sem merte volna mereszkiróz­ni. Bizonyára de Gaulle sem akart mindenáron megbukni s így, valami más oka is lehetett népszerűtlen kijelentéseinek, nem csupán az, hogy a gloire és grandeur ijesztő következ­ményeit jó előre falra fesse, megválasztása esetére. Ennek magyarázatát kísérelem meg az utóbbi évek politikai esemé­nyeiből leszűrni. Európa egységéről, ma sem könnyebb jövendőt mondani, mint az után a genfi konferen­cia után, ahol a gondolatot a gyarkorlati politika síkjára tol­ták át. Az ott létrejött közgaz­dasági együttműködés bámula­tos eredményeket hozott létre. Ez azonban csak azt bizonylt­ja, hogy a kitágult piac és a technikai felkészültség jobb hatásfokú kihasználása képes volt a háboruutáni nyomor he­lyébe, olyan jólétet teremteni, amit az egyes tagállamok kü­­lön-külön utón nem tudtak vol­na elérni. Ebből a tényből kö­vetkezik Európa emberének az a meggyőződése, hogy a Kö­zöspiac intézményét fenn kell tartani és, hogy a fenntartásá­hoz szükséges tartóis politikai VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 garanciákról mielőbb gondos­kodni kell. Ez a meggyőződés olyan mélyen belekerült már a köztudatba, hogy Európa né­peinek integrációs folyamata ma már nem fordítható vissza. A közös gazdálkodás Euró­pában már nem megy korszak­alkotó ujitás számba. Az már élmény, amit mindenki termé­szetesnek tart és egyéni, csa­ládi, vagy népi jövőjét csak e­­zen a magatartáson felépítve látja biztonságosnak. Ebből kö­vetkezik az európai ember in­gerültsége minden olyan ese­ménnyel szemben, ami a kibon­takozni látszó politikai egysé­get megakasztja. Ezt de Gaulle is jól tudja, sokkal súlyosabb­nak látja azonban Európa hely­zetét, semhogy azt a Közöspiac hat tagállamának sebtében ősz szehozott közös parlamentjére merné bízni. A politikai integráció ügye egészen különálló kérdés. A francia felfogás szerint, ezt e­­gészen más szempont szerint kell mérlegelni, mint a már ugy-ahogy létrejött gazdasági közösség ügyét. Természetes ugyan, bogy a közös javak és a közös életforma Védelme meg­követeli azt a közös politikai intézményt, amire a védelmet rá lehet bízni, ezen a téren a­­zonban nem a közös intézmény alkotmánya, vagy szerkezeti felépítése az első lépés, hanem annak a feladatnak és célnak meghatározása, amire szolgál­nia kell. Az Európa Egység ü­­gye ezen sorrendi kérdésen a­­kadt el, nem pedig azon, hogy de Gaulle nem akarja a francia felségjogokat a Strassburgi Parlamentnek alávetni. Másoldalról, a jelenlegi fran­cia kurzus ellenfelei nem tart­ják a vállalkozási célt az egy­ség lényege s kellékének. In­nen van aztán, hogy minél nagyobb egységet akarnak ösz­­szehozni, tekintet nélkül a tag­jelöltek érdekazonosságára és arra a szerepre, amit a közös vállalkozásban betölteni haj­landóik és; képesek. Úgy vélik, hogy az egység jó, ha van, mint az orvosság a háznál: az ember sohasem tudhatja mikor kell. Az egységtörekvéseknek ez a gyenge logikai felépítése nyil­vánvaló, ha arra gondolunk, hogy a közösen végrehajtandó politikai vállalkozás lényegét és célját következetesen elfe­lejtik meghatározni. Az egységkövetelők közül ez­­idáig egyedül a francia államfő Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI CSEMEGE PAPRIKA fontja $1.35 és ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest izesitő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat is beküldeni. A szállítási díj- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manito­ba 30 cent, Ontariőba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba szolgált, ha nem is kifejezett, de legalábbis körülirt és kive­hető célmeghatározással. A francia felfogás abból az alap­­feltevésből indul ki, hogy Euró­pa mai határai között és az­zal a felkészültséggel, amit az Atlanti Szövetség-i kötelék elő­ír és lehetővé tesz, egyszerűen önvédelemképtélen. A feltevés nem alaptalan. Az előretolt szovjet támadási felület ma az Adriától Becs alatt, a Harz hegységet kettévágva Hamburg mellett éri el a Keleti Tengert. Mindössze 200 km. távolságra van a Rajnamenti nehézipari tömörüléstől és a Rajnadelta kikötővárosaitól, amelyek e­­gyüttvéve Európa gazdagságát, erejét és haditechnikai bázisát jelentik. Az orosz aravonal mint egy 800-1000 kilométeres sávon átlépte azt a kemény európai -kéregzónát, amelynek fedezéké ben a védelmi felvonulásihoz szükséges terep és idő biztosít­ható lehetne. Európa védelme tehát egészen más természetű feladatkombinációt ir elő, mint a fegyveres várakozást, hogy egy esetleges orosz támadást visszaverjen. Európa nyugati részének orosz elözönlése a háború vé­gén elmaradt. Az első időikben azért, mert a végtelenül kime­rült és elhasznált szovjet hadi gépezet nem tudott rá vállal­kozni, azóta pedig, mert nem adódott olyan politikai konstel­láció, ami fegyveres akció ki­váltására alkalmas. Maga a fe-DALOLJUNK... SZÉP DIVAT A SZERELEM... Lám a divatos kis dáma, Tavalyi ruhába, Nem szerepel szívesen. Nincsen A divatba kincsem örök érték egy sem, Csak talán a szerelem. Más a szerelem szabása, Hangja és szokása, Hogyha eljön a tavasz. Mások iá szerelmes párok, A szivek s az álmok, De a lényeg ugyanaz. Refrain: Szép divat a szerelem, Én szívesen viselem, Idebenn, Dobogó szivemben. Régi divat az igaz, ősidőktől ugyanaz, Mégis uj, Mégis úgy Szeretem. Most már csak egy édes kislányka kéne, Kinek azt súghatnám rózsás fülébe, Szép divat a szerelem, Én szívesen viselem, Idebenn, Dobogó szivemben. nyegetés azonban napról, nap­­la nő, mert az idő az amiugyis mérnetetien fölénybe került Szovjet stratégiai nelyzeténeK megszilárdulását szolgálja. Ma meg egyetlen gyenge oldala, hogy támadó élét azon a széles; területsávon kellene előretol­nia, aminek politikai átállítása még nem fejeződött be. Ez a­­zonuan csak átmeneti nehéz­ség. Ha arra gondolunk, hogy a georgiai Sztálin hajtotta vég­re a szóivjet-szláv integráció első lépését, alig lehet kétsé­günk az iránt, hogy egy-két emberöltőn belül a szovjet túl­erőnek ez a gyenge oldala meg­szűnik. Két emberöltő alatt a nyugati beállítottságú kis szláv népek asszimilációja befejező­dik, a nem-sziáv ethnikumok­­nak biológiai legyöngitése pe­dig annyira megy, hoigy nem­zeti öntudatuk legalább annyi­ra letompul, mint a volgamen­­ti baskíroké és tatároké. A vas­függöny politikai lazítását ép­pen az tette máris lehetővé, hogy a szétdarabolt, reményt­­vesztett és leigyöngitett ma­gyarság teljes letörése már jól beindult. Ma még ugyan meg­szökhet, aki nem tud megszok­ni, de ezek száma egyre fogy, miig a nemzeti kollektivum sor­sa egyre jobban hozzákapcso­lódik a térséget ellenőrző szláv kollektivum sorsához. Moszkva magatartásából Ítélve a német ethnikum letörését valamivel nehezebb, míg az orthodox ro­mánságét sókkal simább ügy­nek tartják, mint a magyar­ságét. Ezen a reális szemüvegjén keresztül nézve, Európa védel­mének ügye olyan politikai fel­adat, amit ha nem is kizanhag háborúval, de legalábbis egy célra összepontositott és tech­nikai fölénybekerüiő fegyveres felkészültséggel lehet kikény­szeríteni. Első lépése ugyanis a yaltai státus quo felszámolása, amit csak erőfölényen alapul együttes, pozitív politikai ak­cióval lehet elérni, nempedig várakozással és fecsegéssel. Várakozni és fecsegjni Európai Egység nélkül is, sőt az Atlanti Szövetség jelenléte nélkül is iehet, de ez nem használ. Mind­össze kilenc éve annák, hogy az emberi szabadságjogokért folytatott szócsatát a Budapest ellen irányított nehány ezer orosz tankkal elnémították és mindössze három éve, hogy a demokrácia uj határaiért indí­tott Kennedy féle szóhadjárat a berlini falnál összeomlott. Az Európa Egység többi sze­replői és védnökei kétségkívül nem igy látják az összefogás célját. A bermudai Kennedy- MacMillan értekezleten ugyan­is Amerika elutasított minden támadó élű felkészülést, mig az angol kormány minden felelős­ség elől kitért, amennyiben az európai politikai integráció i­­lyen céllal jönne létre. A két háborúval letört németség pe­dig, ma még nem hajlandó sa­ját önvédelméért felelősséget vállalni. Erre mutat a de Gaul­­le-Adenauer-féle szerződés visz szaszivása és Erhard ragasz­kodása az amerikai csapatok­hoz a német földön. Találóan mondotta erre egy francia tá­bornok, hogy mindegy, hogy hadsereg-e, vagy csak egyenru­hás iskolás fiuk, egyaránt ki­fejezik Amerika felelősségét, igaz, hogy csak a nyugatnéme­tekért. Az Erhard-féie hűség­­nyilatkozatok mögé rejtett né­met kibúvás az európai közös akcióból és az ezt követő de Gaulle-féle fenyegetés aztán Amerika kétoldalú megállapo­dásainak útját nyitotta meg a többi európai államokkal, a franciáknak a NIATO-iból való kiválása, esetére. A de Gaulle éllen indított saj­tóhadjárat, kevés kivételtől el­tekintve, meg sem kísérelte az európai válság okait, ilyen két­­oldaluan ismertetni. Ezzel igen rossz szolgálatot tettek az ügy­nek, mert elkenték, hogy az Európai Egység zsákutcájának sokkal komplexebb előzményei vannak, semhogy azt egyetlen okra, de Gaulle nagyzási má­niájára lehetne visszavezetni. A jelenlegi francia kurzus nem is de Gaulle idejében kezdődött, hanem már 19554jen, ameny­­nyiben Gaüard, az akkori fran­cia miniszterelnök, a NATO genfi konferenciáján kijelentet­te, hoigy az atlanti szerződés alkalmatlan és félrevezető az európai célok szempontjából. A vietnami konfliktus de Gaulle nélkül is mutatja, hogy megálía pitása nem volt alaptalan. A- merika szerteágazó kötelezett­ségei folytán, rövid időn beiül, mintegy 50 olyan méretű és természetű expediciós vállalko­zásra kényszeríthető, mint a vietnami. Kiszélesedő ikonflik­­tussorozat tehát Amerika ga­ranciáját Európában kétséges­sé teheti (lásd a béketüntetése­ket a vietnami akció ellen) ex­pediciós segitőkapaditását pe­dig közel a nullára zsugoríthat­ja össze. (Folytatjuk) A BIBLIÁBÓL “A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy Örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatla­nokra. (Mert a láthatók ideig­­valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (II. Kor. 4:17-18.) * * * “Lenyúlt a magasból és fel­vett engem; kivont engem a nagy vizekből.” (Zsolt. 18-17.) ELKÉSZÜLT Szombathe­lyen a busz évre szóló város­­rendezési terv. A világhírű Isis szentély környékét átépítik, a korszerűtlen házak helyén uj szállodát, zeneiskolát, hangver­senytermet létesítenek. — TITOK IRTA: BODÓ ISTVÁN. Ma egy éve ... Pontosan ma egy esztendeje, hogy meghalt a felesége, gon­dolta. Huszonhat éves volt, túl­ságosan fiatal ahhoz, hogy az ember napirendre térjen halála fölött. Az öreg, megtört életet, ha fáj is, valahogy megnyug­vással engedjük át a halálnak, az ifjúság azonban kínnal sza­kad ki az életből és örök sebbel nézünk utána. Nem tudjuk el­hinni. Nem igaz, mondjuk. Nem igaz és nem is igazság! És vá­runk, mint ahogy ő is várta az asszonyt. Várta kemény, el­szánt hittel, hogy visszatér. Gyakran megállt a szoba ajta­jánál és figyelt. Hallott valamit. Apró neszek tapogatóztak kint, cipő koppant s néha puha kis kéz simult a zárra. Az ő cipője koppant az előszobában, az Ő kis keze keresi az utat a sötét­ben. Egy mozdulat kell csak, érezte ilyenkor és már tárul az ajtó és elönti a világosság. Ki is nyitja az ajtót, de abban a pillanatban már tudja, hölgy képzelődés volt az egész, nem áll senki a küszöböl, egyedül a sötét mered rá és ez a végzetes, örök sötétség azt mondja: — Egyedül vagy! Néha ő áll meg, kívül az ajtó előtt s elárad benne az öröm: ha most belép, egyszerre két puha, meleg kar öleli magához s valami kedves, becéző szó si­mul a fülébe s újra megváltó­­dik az élete. Es bármilyen formában lát­ta, mindig úgy látta, hogy mondani akar valamit, hogy fi­nomművű ajkán ott játszik a hang, mint valami drága hang­szer húrjain. Ez a ki nem mon­dott hang, vagy kérés, igen ké­rés volt az, ami nem engedte elmúlni őt, ami minden nap, minden órában megidézte, ez a hang volt a lélek. Nem a hu­szonhat év tette örökéle tű ^é s gyógyíthatatlan sebbé, hanem ez a ki nem mondott kérés. Élt, élt az asszony. Se lárma, se zene, se társaság nem tudta elhomályosítani emlékét. Min­den tomboló zajból felemelke­dett a roppant kérdőjel s a be­lőle kiáradó csend kiformálta az asszony alakját, testet öl­tött, mosolygott s járkált körü­lötte. Nem lehetett elfeledni. Nem is akart menekülni. Tulaj­donképpen mindig is igy akar­ta, mindig igy kívánta: soha el nem feledni, mindig vele élni. A harmóniának azonban vége volt. Egyszer már megépítették közös akarattal. Nem is volt ne­héz munka. Hiszen szerették egymást, jók voltak egymás­hoz. Ha ellentétek merültek fel közöttük, megbeszélték és ki­küszöbölték az ellentétet. Vol­tak mozdulataik, melyek a ki­törni készülő indulatokat le­­csendesitették s szavakból ver­tek hidat egymás közé, ha el­lentétek merültek fel. Éltek, látták egymást, áldozatot is tudtak hozni egymásért, mert tudták, hogy áldozat nélkül megsértik egymás életét és so­ha nem érhetik el az igazi bé­kességet. Egy-egy befejezett nap után megbeszélték a más­napot, a hetet beosztották munkára és örömre; okosan éltek. Közösségük szilárd volt és megbonthatatlan. Egymás ütőerén tartották a kezüket s. igy megérezték kí­vánságaikat, vágyukat s ha volt rá mód, meg is valósítot­ták. Csak egyet feledtek el: el­feledték megerősíteni egymást az egyedülét idejére. Talán később eszükbe jutott volna, de ez a tragédia olyan korán és váratlanul történt, hogy nem volt rá idejük. Van valami ebiben a tragédiá­ban, amit nem ért és tudja, hogy soha nem is fog megérte­ni. Az orvosok azt mondták: idő előtt történt a halál, a szi­ve vitte el. — A halál váratlanul jön — mondják az idegenek. — Mind­nyájan meghalunk egylszer .. . Az ő számára azonban örök időre megfejthetetlen probléma marad a váratlan halál. Nem is volt beteg. Nem, nem volt be­teg, sőt azon a napon feltűnően jókedvű volt. Vidám volt. És lá­tott valamit. Várjunk . . . Igen. Látta az ajka körül azt a hal­vány barázdát, azt a leheletfi­nom vonalat, melyről nem tu­dott semmit, csak mosit, hogy abból a sejtelmes vonalból szü­letett a titok. Megbékélve lüldögéltek e­­gyütt a kályha mellett, este ki­lenc óráig. Beszélgettek az ősz­ről. Mert ősz volt. Kint apró, sűrű zörejjel esett a hideg eső. A kályhában égett a tűz. Biz­tonságos, jó érzés volt együtt lenni, gyönyörködni egymás­ban és szeretni az életet, mely ilyenkor ősszel fanyar ízzel szól, felkarcolja az ember szi­vét s valóságos arcát mutatja a kiserkedt vércseppiben. őszin­te az ölsz s ők untaidig az őszin­teségre törekedtek. Szerették az őszt. Megnyugvást, pihenést éreztek benne s nem elmúlást, nem a halált. Aztán eljött a kilenc óra. Emlékszik, hiszen most már mindenre pontosan emlékszik, ami azon a végzetes estén tör­tént. Az asszony csodálkozva állapította meg, hogy milyen hamar eltelt az idő. — Már kilenc óra — mondta és mosolygott. Ez a néhány szó és moisoly most már örökké él. Jelentősé­ge van. Mozdulatai látszanak az időben, mint régi, nemiespa­­tinásu Írások. Szegényke, mintha megérez­te volna korai halálát s azért mondta volna, hoigy milyen ha­mar eltelt az idő. Nem lehet elfeiedhi. Ekkor már éjfél volt. Feléb­redt, halgatózott. Az aslsizony mozdulatlanul feküdt mellette. — Mi történt? Semimi nesz. Sokáig nem mert mozdulni. Aztán keze nyúlt volna, a villanykapcsoló után, kiáltott volna: emberek, jaj emberek, rettenetes dolog történt, de elhagyta akaratere­je, izmai megbénultak s torká­ban, mint forró, lázas daganat fájt a tehetetlen némaság. Úgy érezte ezekben a percekben, hogy megfullad, vagy valami belső feszitő erő ezer és ezer ízre tépi szét: meg kell őrülnie. Talán egy óráig tartott, ta­lán kettőig. Nem nézte az órát. Mikor végre felikattant a vil­lany, csak az asszonyt nézte. Mozdulatlan volt. Szép volt, de csak forrna volt, itt volt és ret­tenetesen érezte, hogy elment. Hogy nincs itt többé. Hirtelen érte a halál! Hajnalodott már, amikor rá­eszmélt, hogy segítséget kelle­ne hívni. Sűrű köd borult a földre. Olyan érzése támadt, hogy csak ők ketten vannak a világon, nincs idő, nincs tér, nincs gond és gondolat többé. Induló könnyei kiapadtak s ha­lott szemekkel nézett ő is a ködbe. A ködön azonban átviilant a nap. A nap fénye jött át a kö­dön, mint diadalmas életkiál­tás, mint egy egészséges, nagy­szerű mozdulata a világnak. Feleszmélt ő is. Jelt adott ma­gáról az embereknek. És jöttek hivatalos közegek és rokonok, szorongatták a kezét, simogat­ták az arcát: legyen erős. Nem hallott, nem látott, csak az asszony arcát nézte, amíg el nem vitték. Ajkát nem látta többé. Az a szelíd vonal, amely a titkot rej­tette, örökre eltűnt. Egyedül maradt, igy még sohasem volt. Erre nem készült fel. A harmó­nia megtört s nem tudta ki­javítani. Nem tudta Vele meg­beszélni a dolgokat. Minden el­mozdult a helyéiből. Idegen volt a holnap is. Ha gondolt vala­mit, szinte csodálkozott, hogy ő gondolta. A gondolataiban is volt valami idegen, valami ha­mis mellékzönge. A lakás is o­­lyan furcsa volt. Azelőtt a szek­rény is élt, a portörlő rontgy is élt, amivel Ő szokott takaríta­ni. Most minden merev volt, minden csak bútor volt. Feledni nem akart, de szere­tett volna kiegyezni valamikép. Ez nem ment, mert tudata a­­latt állandóan fejlődött az a titok, az a törekvés, hogy lelki és fizikai létét visszahelyezze a harmóniáiba. így kezdődött el a képzelődés. És igy jött el ez a mai nap, mikor kimondta: — Ma egy éve ... Először a történés napját lel­te meg. Vasárnap volt. Ebéd után voltak. 'Akkor odalépett hozzá az asszony, az ő szelíd mosolyával és megkérte, hogy menjenek el a színházba. És ő elhárította a kérést. Unottan legyintett. Hagyj békében! Na­gyon csúnya dolog volt. Önző volt. Csak önmagára gondolt azon a vasárnap estén. Most persze mindent világosan lát, mindenre pontosan emlékszik. Vájjon teljesitette-e az asz­­szony kérését? Kis dolognak látszik ez, de az ő mostani helyzetében döntő kérdés1. Izga­tottsága egyre fokozódott. Az ablakhoz sietett s mereven néz­te az utcára ereszkedő ködöt. Nem érdekelte. Szeme nem lá­tott, füle nem hallott, amit ő keresett, azt nem foghatta fel a szem, s nem hallhatta meg a fül. Az idő múlt. Az óra katto­gott a falon, más nes;z nem is volt a szobában. Aztán odasietett a szekrény­hez. Kinyitotta az ajtaját és ku­tatni kezdett a holmik között. Először rendszertelenül turkált; látta, hogy igy nem megy senl­­iinire. Most már sorba szedte elő a holmikat. Kalapók, ruhák kerültek elő. Női kalap, női ka­bát. Az övé volt. Jó lett volna megállni, visszabomlni az em­lékezéshez. Nem lehetett. Nem volt hozzá joga. íratlan tör­vény, de rettenetes törvény pa­rancsa alatt állott. Tovább, to­vább! . . . Keresni kell! De mit , kell keresni, mit keli megtalál­ni? Pontosan nem is tudta. Ösztönösen keresett. Talált egy dobozt; üreis volt. Aztán egy kazetta került a kezébe. Keze remegett az izgalomból, alig tudta kinyitni. Végre sikerült. I Levelek voltak a kazettában. Az ő levelei. Az utolsó levél a­­iatt összehajtott papirost talált. Kisimította. Szeme előtt össze­futottak a hetük. Felgyújtotta a villanyt. Közelhajolt a kisimí­tott papírlaphoz. Egy régi szin­­lap volt. Ott állt a darab címe. A kelet. Vasárnap és este nyolc óra. Hát mégis . . . Elvitte. Nem tombolt. Öröme nem volt han­gos. Szelíden áradt el benne a megnyugvás, a békesség. Érez­te, hogy e percben ismét talál­kozott önmagával, hogy min­den fájdalom és gyászon túl kinyílt egy széles kapu s ezen a kapun kiléphet és elindulhat az emberek közé. dr. bíró károly SASKATOON, SASK. 508 Canada Bldg. Telefon: CHerry 2-2724 KELEN TRAVEL SERVICE ALEX. A. KELEN LIMITED - ALAPÍTVA 1925-BEN IKKA KANADAI Fő KÉPVISELETE. Figyelem nyugdíjasok I Magyarországba és bárhová lehet továbbítani a Pension-csekket, ha a nyugdíjas már több mint 25 éve van Kanadában. UTAZÁS Bízza ránk Mexico, Carfbbean-szigetek, Miami-utazását. Vízumok megszerzése: Magyar, Román, Szlovák, Kelet-Német. TUZEX Csomagok Szlovákiába! Érdeklődni lehet az uj Tuzex Gift-Certificate felől irodánk­ban. 1467 Mansfield Street, Montreal. Tel.: 842-9548. 2 I Ajándéknak alkalmas könyvek: | Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen ............. $3.90 m " ” A nő a pokolban is ur ........... $3.90 M KAPHATÓK KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL Végtelen bájos Meséskönyv 3.- D.M. fűzve, 4.- kötve. M Verses kötet Barabás Zsuzsától .................. 2.50 D.M. M Megrendelhető bank utján való átutalással: $1.— M B. Barabás Zsuzsa, 43 Essen — Holst. — Halster­­hauser Str. 112, West Germany. M aás késs ss se |S Tibor Diószeghy, Hammtorwall 1|lll., 404 NeussjRh., m West Germany cimen, a szerző léleküditő verses jm füzete: “Ma Hinni Nehéz ...” — Ára 50 cent. j|| . i. <-» .1-. —| I—i ii—. i—I. ni—> a—> ii—a .—» <—» »—» i—> <—> ,i—> ii—a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom