Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1965

Index

_ 4 — csatolva és a Plebania Hivatal körlevelei közt jelen rendeletem melletti bekötésre 1—1 példányban minden hivatalnak megküldöm az Állami Biztosító által 1964 évi keltezéssel kiadott ,,Tájékoztató"-t, mely főleg az egységárak tekintetében képez kiegészítést jelen körrendeletemhez. 1. A biztosítás fajtája és tárgya szerint a következő lehet: a) Az egyház és az egyházi intizmények tulajdonában vagy használatában lévő templomok, iskolák, lakóépületek és a hozzájuk tartozó gazdasági es egyéb melléképületek elsősorban tűzkár esetére biztosíthatók. A tűzbiztosítás azonban automatikusan kiterjed a következő meliékkockázatokra js: villámcsapás, földrengés, robbanás, vihar, kő- és földomlás, idegen járművek nekiütődése és oltás-mentés közben keletkezett kár, a tetőzetben jégverés okozta károk, továbbá templomoknál és lakóepületeknél felhőszakadás által okozott beömlési károk esetére is, feltéve, hogy a kár összege a 100, viharkároknál a 200 forintott meghaladja. Az említett tüz- és abba foglalt mellékkockázatok biztosítási díja 1.000 Ft biztosítási öszszeg után az egész ország területén egységesen a kővetkező: Szilárd alépítményű kemény tetős épületekné: 0,28 Ft fazsindelyes épületeknél 0,84 Ft nádtetős épületeknél 2 Ft Puha alépítményű keménytetős épületeknél 0,40 Ft fazsindelyes épületeknél 1,20 Ft nádtetős épületeknél 2 Ft Ezeknek a díjtételeknek az alkalmazásával az épületek teljes építménye biztosítva van, vagyis az alapozás és az alapfalak kivételével a teljes épület, beleértve a beépített tartozékokat is (ilyenek a beépített, nem mozdítható oltárok, külső díszítő szobrok és elemek, különleges fedések, ajtók, ablakok, kapuzatok stb). A felsorolt mellékkockázatokon kívül a templomokra és épületekre kötött tűzbiztosítások kockázati köre a jövőben külön díj felszámítása nélkül kiterjed a templomok fenntartói, illetve az épület tulajdonosai, illetve használói minőségéből eredő szavatossági károkra is. Eme szavatossági biztosításnál a bíróilag megítélt vagy egyességileg megállapított kártérítési összeg erejéig terjed ki a kockázatvállalás. b) Ingóságok tűzbiztosítása. Az egyházi épületekben elhelyezett berendezési (elmozdítható oltárok, padok, orgona, belső szobrok, csillárok, óraművek, harangok, stb) és felszerelési tárgyak (miseruhák, kelyhek, szőnyegek, liturgikus könyvek, képek stb) es belső díszítések (freskók) is biztosíthatók tűzkár esetére. Az „egyházi ingóságok" fogalom alá tartozó tárgyak díjtétele 1.000 Ft biztosítási összeg után ugyanannyi, mint az elhelyezésükre szolgáló épület tűzbiztosítási díjtétele (1 előző pont). E tekintetben tehát lényegesen csökkent a díjtétel, hisz átlagosan ezentúl 1.000 Ft-ként 0,28 Ft fizetendő a korábbi 0,49 illetve 0,81 Ft helyett. c) Harangok törés- és repedés esetére történő biztosítása. A tűzbiztosításon kívül a harangok törés- és repedés esetére is biztosíthatók. Az ÁB egységesen az alábbi díjtételeket alkalmazza: Ha a harang kora 1.000 Ft biztosítási összeg után fizetendő: 1—40 év 2,90 Ft 41—60 év 5,80 Ft 60 éven felül 8 Ft Ha a harangot forgatják, az első forgatás után 20%, a második forgatás után 50%, a harmadik után 100% pótdíjat kell fizetni. A harangok biztosítási összegének kiszámításánál 40 Ft/kg-ot kell alapul venni. (Pl. 100 kg-os harang teljes értékre történő biztosítása 4000 Ft). Ez az elv vonatkozik a harang tűzbiztosítására is. A harangok tartozékai automatikusan nem foglaltatnak benn a törés biztosításban, vagyis az ütőszerkezetre, koronára és a tartószerkezetre, valamint a szállítási költségekre külön biztosítási összeget kell felvenni. Ezekre ugyanaz a díjtétel iranyadó, mint a vonatkozó harangra. A harang tatozékai külön megjelölés nélkül biztosítatlanok. d) Egyéb egyházi biztosítások (betörés, üveg, önkéntes gépjármű stb) az általános tarifális díjtételek alá esnek. e) Egyházi lakóépületekre nem köthető „épület-általános-háztartási'' biztosítás, annak azonban nincsen akadálya, hogy egyházi személyek saját ingóságaikat „általános-háztartási" biztosítási feltételekkel biztosítsák. 2. A biztosítások felvételénél az alábbi eljárást kell alkalmazni: a) Mindenek előtt azt az összeget kell megállapítani, mennyire biztosítsuk az egyes objektumokat. Az egyszerűbb kivitelű "templomoknál és lakóépületeknél ezt úgy kapjuk meg, hogy az épület légköbmétereinek mennyiségét megszorozzuk a csatolt tájékoztatóban feltüntetett megfelelő egységárral. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy a tényleges, valóságos értékre történjék a biztosítás. Kártérítés esetén csak így számíthatunk a kár tűzkori értékének megtérítésére. A tájékoztató egységárak avult értéket jelentenek. Az avultabb épületeknél az alacsonyabb, a jobb karban lévőknél a magasabb egységárakat kell alkalmazni. A biztosítások felvétele alkalmával készített un. biztosítási ajánlaton fel kell tüntetni az épület méreteit (szélesség, hosszúság, templomnál a főpárkány, lakóépületeknél a menynyezet felső magassága) a légköbméter menynyiséget és az alkalmazott egységárat. Az ingóságok értékelése mindig helyszíni felbecslés alapján történik. Ebben az esetben is törekedni kell arra, hogy tényleges értékre történjék a biztosítás. A biztosítási ajánlaton az egyes berendezési és felszerelési tárgyakat külön-külön, vagy fajta szerinti csoportosításban "kell megjelölni. A harangok tűz- és repedés esetére vonatkozó biztosításánál a harang súlyát és korát, valamint az esetleges forgatás számát kell közölni.