Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 17 -Quo actuosius et fructuosius fideles Missae sacrificium partícipent, et in ipso Communionis actu fidem in sacrosanctum Eucharistiae mysterium profiteantur, quam plurimae preces Beatissimo Patri Paulo Pp. VI. exhibitae sunt, ut aptiore formula Corpus Domini nostri Iesu Christi fidelibus distribuatur. Sanctitas porro Sua, haec vota benigne suscipiens, statuere dignata est ut in sacrae Communionis distributione, seposita praesenti formula, sacerdos dicat tantum: „Corpus Christi", et fideles respondeant: „Amen", et inde communicentur. Quod quidem servandum erit quoties sacra Communio distribuitur tam in Missa quam extra Missam. Contrariis quibuslibet, etiam speciali mentione dignis, minimé obstantibus. Ex Secretaria Sacrae Rituum Congregationis, die 25 Apr. 1964. Arcadius M. Card. Larraona, Praefectus L. S. Henricus Dante, Archiep. Carpasien., a Secretis. Fentí rendelet a körlevél vételét követő vasárnapon a hívekkel a következőképen közlendő s ettől kezdve alkalmazandó is: Kedves Hívek! Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, VI. Pál Pápa, a Szent Szertartások Kongregációjának 1964. április 24-iki Decretuma útján elrendelte, hogy az áldoztatásnál, az eddigi szöveget elhagyván, az őskeresztény szertartás szerint kell eljárni, azaz: a pap Szentostyát kezében tartva és az áldozó hívő felé fordulva latinul azt mondja: „Corpus Christi", ami annyit jelent, hogy „Krisztus teste". És az áldozó hivő erre azt feleli „Amen", azaz „úgy van". Majd felnyitván száját, mind eddig is, veszi a Szentséget. Kalocsa, 1964 július 2. 1896/1964. sz. „Áldott legyen az Isten" Engesztelő ima kiegészítése A Collectio Rituum 1961. évi kiadásának 315. oldalán közli az imát „engesztelésül a káromkodásokért és istentelen beszédekért". Ezen imában a Ritus Congr. 1964. április 25-i rendelete szerint a felhívás után: Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben" beiktatandó: „Áldott legyen a Vigasztaló Szentlélek". Kalocsa, 1964 július 2. 1863/1964. sz. Egyházi szemelyek általános jövedelemadója. Az 1405/1963. sz. körrendeletben (Circ. 1963. pag15.) teljes egészében közöltem az Állami Egyházügyi Hivatalnak az egyházi személyek általános jövedelemadója ügyében kiadott tájékoztatóját. Az ott idézett 3/1963. (III. 2.) PM sz. rendelet 32. § (2) bekezdése p) pontja szerint az általános jövedelemadót le kell vonni „ 1 °/o-os adókulccsal az egyházi személyek részére kifizetett javadalomból." Mivel azonban a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának a) pontja így szól: „Nem esik általános jövedelemadó alá a nyugdíjjárulék alá eső munkaviszonyból . . . eredő minden járandóság . ..", s egyéb tisztázatlan kérdések is merültek fel, azért az ügyet egységes állásfoglalásra a Püspöki Kar 1963 december 17-i értekezlete elé vittem, majd az ott kapott felhatalmazás alapján az illetékes kormányhatóságok elé terjesztettem. Az Állami Egyházügyi Hivataltól 1964 március 31-én 17.252/1964. sz. a. érkezett választ itt teljes egészében közreadom. „Helynök Úr a magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából az Állami Egyházügyi Hivatalhoz fordult annak tisztázása végett, hogy az egyházi személyek tartoznak-e jövedelemadót fizetni és ha igen, mikép történjék az adó levonása. A kérdésben a Pénzügyminisztériumnak a Hivatallal egyetértésben kialakított álláspontjáról az alábbiakban tájékoztatom: Az egyházi személyek munkaviszonya tekintetében a munkaügyi miniszter 1961 július 27-én 19.535/1961. sz. alatt azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy „az egyházi személyek (lelkészek, segédlelkészek, stb.) tevékenysége nem tekinthető munkaviszony keretében végzett munkának." Ez elvi álláspont alapján szabályozta a pénzügyminiszter az egyházi személyek adóztatását. A Pénzügyminisztérium megállapítása szerint az egyházi személyek adókötelezettsége egyrészt nincs ellentétben a jogállásuk tekintetében kialakult állásponttal, másrészt jogszabályi rendelkezéseken nyugszik. A 49/60. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 1. §-a (1) bekezdése h) pontja, illetőleg a 3/1961. (II. 19.) PM számú rendelet 9. § ának (1) bekezdése szerint ugyanis általános szabály az, hogy az említett kormányrendelet 1. §-a (1) bekezdésének a)—g) pontjában fel nem sorolt, a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója alá nem eső és munkaviszonyon nem alapuló minden egyéb jövedelem, után (így az egyházi személyek járandóságai után is) általános jövedelemadót kell fizetni. De ettől eltekintve még akkor is, ha az egyházi személyek jogviszonyát nyugdíjjárulék kötelezettség alá eső munkaviszonyként lehetne elismerni, a hivatkozott kormányrendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetőleg a 3/1961. (II. 19.) PM sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése alapján az egyházi személyeket adókötelezettség terhelné. Az említett rendelkezések szerint ugyanis „azok, akik nem esnek a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú tvr. hatálya alá, munkaviszony esetében is kötelesek általános jövedelemadót fizetni." így önként érthető az is, hogy munkaviszony esetében a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának a) pontja csak az 1958. évi 40. számú tvr. hatálya alá eső nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá eső járandóságokat mentesiti az adózás alól. A fennálló rendelkezések tehát adózási vonatkozásban különbséget tesznek a különböző nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá eső munkaviszonyok között. Az adó levonására a kongrua esetében a 3/1961. (II. 19 ) PM számú rendelet 75. § a alapján az állam, mint kifizető szerv kötelezett. Az egyházi hatóságoktól, intézményektől, egyházközségektől kapott járandóság és stóladij tekintetében pedig a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 22. §-ában nyert felhatalmazás alapján korábban 50.897/1961. V. főo. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri rendelkezés és a később kihirdetett 3/1963. (III. 2.) PM számú ren-