Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

1961. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 1251/1961. sz. Májusi imaszándék. Az alábbi körlevelet olvassák fel T. Papjaim a kézhezvétel utáni első májusi ájtatosságon vagy az utána következő vasárnapon szentbeszéd helyett : Mint ékes drágakövek ragyognak a májusi litániában a Szűz Anyához intézett megszólítások. „Szentséges Szűz Mária... Istennek szent Anyja..." az utolsókig: „Béke királynéja... Magyarország Nagyasszonya könyörögj értünk!" Ezek az ő istenanyai méltóságát, minden kegyelmet közvetítő hatalmát, irgalmas édesanyai szeretetét magasztalják. Minden megszólítás a keresztény lélekből feltörő sóhaj, amely a századok folyamán kristályosodott ki s abból a mély felfogásból sarjadt, hogy a názáreti Szűz az istenanyai méltóságot alázatos meghajlással fogadta a gondviselő Isten kezéből. Isten őt öröktől fogva kiszemelte s ő engedelmes lélekkel fogadta e kiválasztást a magas, de szenvedéssel és tövissel tele méltóságra. Erről szól buzdításunk és ezt kérjük májusban, Kedves Hívek, mind a magunk, mind a szenvedő emberek, mind az egész világ számára. Ez legyen egyben májusi ájtatosságunknak imaszándéka, melyre kérjük a Szűz Anya áldását. ' ' I. Mikor az angyal üdvözlése tudtára adja, hogy ő a népek reménysége, ki nekik a világ Üdvösségét adja, hogy ő a sátán fejét összetipró asszony, kitől az igért Megváltó születik, hogy ő Isten örök tetszéséből Istennek anyja; az ő felelete : „íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint." Tehát nem az istenanyai méltóság minden teremtményt túlhaladó dicsősége ragyog föl lelke előtt, hanem föladatának nagysága; szóval ő teljesen és maradéktalanul Istené és többé nem a magáé. Azért szava „íme az Úr szolgáló leánya" önmagának teljes és tökéletes átadása Isten számára. Isten az aki akar, ő pedig teljes bizalommal rábízza magát és föltétlenül teljesíti akaratát. II. Amit a Szűz Anya szavával mondott, azt teljesítette életével, ez az ő élete. Áldott állapotának utolsó napjaiban éri Augusztus császár parancsa: el kell mennie a betlehemi összeírásra. Számára ez nem az adót követelő nagy úr parancsa, hanem elsősorban Isten akarata. Tehát elmegy Betlehembe. Istennek majd lesz gondja rá, hogy ne az útszélen szülje meg isteni gyermekét. Ám az isteni Gondviselés csak egy barlangistállót tartogat számára. így is jól van. Isten tudja, miért legyen ez így és ez neki elég. Szívében végtelen béke és öröm, amikor először öleli ott az istállóban szivére szent Fiát. Azután jön az angyal sürgető intése: menekülnie kell idegenbe a gyermek életére törő Heródes elöl. Nem kérdi, miért kell Isten Fiának emberi hatalom elöl menekülnie, hanem nekiindul a sötét éjszakának. Előtte a rőtt sziklák, a köves út, a víztelen sivatag, mögötte megvillannak Heródes poroszlóinak éles kardjai, de bízik, a kétség felhője nem árnyékolja be lelkét, hanem reménykedve szorítja meg a vezető kezét, mely sokszor úttalan utakon juttatja célhoz a benne rendületlenül bízókat. S lelkét nem a keserűség, a csalódás tölti el, hanem a tökéletes bizodalom az életét vezető Istennel szemben, egészen odaadó engedelmesség Isten akarata iránt. Majd azok a hosszú évek Názáretben. Neki kell újra és újra kézi malmon megőrölnie a család mindennapi kenyerét adó gabonát. Neki kell foltoznia a folyton kopott és elviselt ruhákat s a szövőszéken újakat készíteni fárasztó munkával. A kicsi otthon rendbentartásának gondja, az életet lassan elkoptató mindennapi kötelesség súlya minden terhével ránehezedik. Hát a madaraknak asztalt terítő, a mezők liliomát öltöztető Isten nem szabadíthatná őt meg ezektől ? Miért kell neki Isten Fia számára kenyeret, ruhát, gondozást adni, mikor ő az egész világ Gondviselője ? Nem, ilyen kérdés nincs a Szűz Anya lelkében. Csak a bizalom és engedelmesség öröme, hogy Isten Fiát így szolgálhatja az Isten szolgáló leánya. Azután az elválások keserű fájdalmai. Szeretett jegyesének, földi támasza — gondviselőjének két megtört szemét neki kell lefogni, őt eltemettetnie. De Isten Fia, akinek szent József kenyérkeresője, oltalmazója, nem tarthatta volna őt meg mindkettőjük örömére és vigasztalására ? Majd a még fájdalmasabb elválás szent Fiától. Egyedül marad árván és özvegyen Názáretben. Miért ne lehetne ő is kísérője szent fiának és szolgálhatna neki, mint a jámbor asszonyok ? Hiszen az ő édesanyja és senki akkora szeretettel és megértéssel nem szolgálhatná. Ám nincsenek ilyen tépelődő, kesergő gondolatai. Isten akarja így. ő tudja, miért. Tehát belső odaadással elfogadja és rábízza magát. Isten iránti engedelmességének és bizalmának, legtökéletesebb cselekedete az ő részvétele Krisztus szenvedésében. Azokat a mérhetetlen testi-lelki gyötrelmeket és kínokat, miket Krisztus kínszenvedése során elviselt, teljes mértékükben átszenvedi szívében a Boldogságos Szűz Anya. Csakhogy ö nem halhatott meg, mint szent Fia. Neki még szent Fiát el kellett temetnie. Könnyeivel mossa az ölében pihenő holttestet, összeszoruló szívvel fogja le két megtört szemét, szinte kiszakadó lélekkel adja át a temetésre. A kín és fájdalom mérhetetlen volt szívében: Nagy mint a tenger a te gyötrelmed. Vájjon akadhat-e, aki megvigasztalhatna téged ? Gyötrelem igen, de keserűség nem volt szívében.