Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1944

Index

— 38 — 2505. sz. Egyházköz­ségi adók együttes ke­zelésben való meg­hagyása. 4. Nr. 180.), ahová a templomot fenyegető légi­támadás esetén a Szentséget a legmegfelelőbb módon fogják biztonságba helyezni. 4. Az értékesebb kelyheket és egyéb fel­szereléseket ne tartsuk a templomban vagy ép­pen a sekrestyében, hanem tűzmentes és biztos helyen s csak közvetlenül a használat előtt viendők a templomba. Használat után pedig is­mét biztonságba helyezendők. Kalocsa, 1944. április 25. A földadónak 23.2 °/o-ról 40 °/o-ra emelése során kétségek merültek fel, vájjon az egyházi adók a felemelt földadó alapján kivethe­. tők-e. A vonatkozó s a 7293/1943. számú kör­rendeletben (Cfr. Circ. 1943. pg. 72.) közölt pénzügyminiszteri rendelet ezt nem zárja ki. A rendelet csak az emelkedések mérvének meg­felelően az egyházi adók együttes kezelésben való további tartását szabályozza. A m. kir. pénz­ügyminiszter úrnak e tárgyban 188.058/1943. VIII. számú és a kir. pénzügyigazgatóságokhoz intézett rendeletét tájékozódás végett közlöm: „Az egyházi adók együttes kezelésbe voná­sát a múltban azzal a kikötéssel engedélyeztem, hogy az egyházi adókat folytatólag addig lehet együttes kezelésben tartani, míg az adók kivetési kulcsa nem emelkedik. Ezzel a kikötéssel azt a célt kívántam elérni, hogy amíg az egyházi adókat az egyházközség — az állami alapadók természetes növekedésén túl — nem emeli, s az egyházi adóteher lénye­gében változatlan marad, a terhelés mértékét az adóhatóságoknak újabb vizsgálat tárgyává tenni nem kell, s a község (város) azt együttes adó­kezelésben tarthatja. Az egyházi adók folytató­lagos együttes kezelésbevonása során a községek­nek (városoknak) és a m. kir. adóhivataloknak évenkint tehát kizárólag az adó kivetési kulcsára kellett figyelemmel lenni, s amennyiben az adó­kulcs nem emelkedett, az egyházi adókat tovább­ra is az együttes kezelésben lehetett megtartani. Az egyházi adók alapjául szolgáló földadó­nak 23.2 %-ról 40 %-ra történt felemelése kö­vetkeztében az egyházi adóteher változása az egyházi adó kivetési kulcsának az összehasonlí­tása útján 1944. évtől kezdve már meg nem álla­pítható, mert a felemelt földadó után még az azonos kulccsal kivetett egyházi adó is magasabb megterhelést jelent. Például 100 korona tiszta kataszteri jövedelem után az 1940. évi 23.2 °/o­kal kivetett földadó 23 P 20 fillér volt. Ez után 30 %-os egyházi adóteher 6 P 96 f. Az 1944. évre 40 %-kal kivetett földadó azonban már 40 P, ez után a 30 °/»-os egyházi adóteher pedig 12 P. Az azonos 30 °/o-os egyházi adó tehát a föld­adó felemelését megelőző és azt követő időben nem jelent egyúttal azonos terhelést is. Azt a kérdést, hogy az 1944. év előtt meg­adott engedély alapján az egyházi adók folytató­lagosan bevonhatók-e az egyházi adókezelésbe, a jövőben nem az egyházi adó kivetési kulcsá­nak, hanem az egyházi adókkal fedezett szük­ségletek (egyházi adók) összegének az össze­hasonlítása útján kell megállapítani. Például: Ha az egyházközségnek az egyházi adókkal fe­dezett költségvetési szükséglete (tehát az egy­házi adók összege) az együttes adókezelés enge­délyezésének idejében, 1940-ben 2000 P volt s 1944. évben is ugyanannyi, az adóval fedezett szükségletek összegében (egyházi adóban) emel­kedés nincs, tehát az egyházi adó folytatólagos együttes kezelésének nincs akadálya. A fizetésemelések és az áreltolódások követ­keztében az egyházközségek költségvetési szük­ségletei azonban — még a kellő takarékossági el­vek alkalmazása esetén is — indokoltan emel­kedhetnek. Megengedem ennélfogva, hogy olyan esetekben, ha az egyházi adó összegében 30 %-ot meg nem haladó emelkedés állott elő (pl. az együttes adókezelés engedélyezésének idején 2000 P-t tevő egyházi adó 1944. évben 2600 P-re emelkedett, tehát a növekedés 30 %), a kivetett egyházi adókat az esetenkint már megadott en­gedélyem alapján — s újabb engedélyem ki­kérése nélkül — továbbra is az együttes adó­kezelésben tarthassák. Ha azonban az egyházi adókkal fedezett költségvetési szükségletek (egyházi adók) ösz­szegében az emelkedés 30 %-nál több (pl. az együttes adókezelés engedélyezésének idejében 2000 P-t tevő egyházi adó 1944. évben 2800 P-re emelkedett, tehát a növekedés 40 %), az egyházi adó csakis abban az esetben vonható be folyta­tólagosan az együttes adókezelésbe, ha az egy­házközség által előterjesztett újabb kérelem alapján az adók együttes kezelését továbbra is engedélyezem. Meghagyom az igazgatóságnak, hogy erről a m. kir. adóhivatalokat és a községi elöljárósá­gokat (városi adóhivatalokat) tudomásulvétel és szigorú alkalmazás végett megfelelően tájékoz­tassa, s egyúttal hívja fel az érdekelt egyház­községek figyelmét arra, hogy az együttes adó­kezelés engedélyezésének idejében egyházi adó­val fedezett szükségletük (egyházi adók) össze­gében 30 %-ot meghaladó növekedés esetén az egyházi adót csakis újabb engedélyem alapján lehet az együttes adókezelésbs továbbra is be­vonni. A m. kir. adóhivatalokat utasítsa, hogy a K. K. H. Ö. 18. §-ához fűzött utasítás (6) bekez­dése alapján az egyházközségek által évenkint beterjesztett előírási kimutatásnak a számfejtő­könyv adataival történő összehasonlítása útján esetenkint állapítsák meg, hogy az együttes adó­kezelés engedélyezésének évében előírt egyházi adókhoz viszonyítva az adók összegében 30 %­nál nagyobb emelkedés nem mutatkozik-e. Ha a kivetett egyházi adók összege az együttes adó­kezelés engedélyezésének évében előírt egyházi adók összegét 30 %-kal meg nem haladja, a m. kir. adóhivatal hatalmazza fel a községi elöljáró­ságot (városi adóhivatalt) az adónak az együtte­sen kezelt főkönyvben való előírására. Ha azon­ban az emelkedés a 30 %-ot meghaladja, az egy­házi adók együttes kezelésbe vonását mellőzni kell. Ez esetben utasítsa a m. kir. adóhivatal az J érdekelt egyházközséget, hogy az adóknak az együttes kezelésbe vonásra irányuló kérelmét a pénzügyigazgatóság útján terjessze elő. Köteles

Next

/
Oldalképek
Tartalom