Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1944
Index
I — 39 21 92. sz. Építkezési segélyek és gyűjtési engedélyek korlátozása. ezenkívül a m. kir. adóhivatal a községi elöljáróságot (városi adóhivatalt) azonnal értesíteni, hogy a kivetett egyházi adóknak az együttesen kezelt közadók főkönyvében való előírását mellőzze s a lajstromokat az egyházközség részére küldje vissza. A pénzügyigazgatóság utasítsa a községi elöljáróságokat (városi adóhivatalokat), hogy a K. K. H. Ö. 18. § (6) bekezdés alapján hozzájuk beterjesztett egyházi adókivetési lajstromok könyvelését a jövőben mindaddig mellőzzék, míg a m. kir. adóhivataltól arra engedélyt nem kapnak. A m. kir. adóhivatalokat pedig utasítsa, hogy a hozzájuk beterjesztett egyházi adó előírási kimutatásokat beérkezésük után azonnal vizsgálják meg. s legkésőbb 8 nap alatt közöljék a községi elöljárósággal (városi adóhivatallal), hogy az egyházi adókivetési lajstromokat az együttesen kezelt közadók főkönyvében elkönyvelhetik-e. Félreértések elkerülése végett közlöm egyúttal az igazgatósággal, hogy a jelen rendeletem az egyházi adók együttes adókezelésbe való bevonása tárgyában 1939. évi november 25-én 165.898/VIII. szám alatt kiadott rendeletem hatályát nem érinti. Amennyiben tehát az egyházközségi adó a 10 °/o-ot, ha pedig az egyházközség iskolái is tart fenn, az egyházközségi és iskolai adó együttesen az állami alapadók 30 %-át meg nem haladja, ezeknek az adóknak az együttes adókezelésbe vonására irányuló kérelmet a pénzügyigazgatóság továbbra is saját hatáskörében bírálja el. Budapest, 1943. október 13. A miniszter helyett: Csulak s. k. államtitkár." Kalocsa, 1944. április 24. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az építkezési segélyek és gyűjtési engedélyek korlátozása tárgyában a folyó hó 3-án 18.071/1944. I. ü. o. szám alatt kelt iratát kellő tudomás és miheztartás végett T. Papjaimmal az alábbiakban közlöm: ,,Mind gyakrabban előfordul, hogy egyes egyházközségek vagy közületek különben dicséretreméltó buzgalommal templom-, plébánia-, iskola-, zárda-, stb. építési vagy javítási államsegélyt kérnek és kapnak, aminek birtokában a különböző anyagelosztó szerveket keresik meg sürgetéseikkel, hogy a nyert készpénzsegélyt anyagba fektethessék. Ha e kérésük esetleg teljesedik is, az építkezést vagy javítást mégsem tudják végrehajtani, mivel a szükséges összeg vagy anyag teljes mértékben mégsem áll rendelkezésükre, így előáll az az eset, hogy államsegély is, anyag is felhasználatlanul raktározódik elvonva az erőt oly építkezésektől és javításoktól, amelyek kevesebb segéllyel vagy anyaggal már befejezést nyerhettek volna. Hasonló helyzetet mutat azoknak a gyűjtéseknek eredménye, melyeket egyes egyházközségek vagy közületek valamely beruházás előmozdítása érdekében indítottak meg s amely gyűjtések a tapasztalatok szerint korántsem járnak oly eredménnyel, hogy segítségükkel a szándék befejezhető legyen. Itt a gyűjtött összeg vagy a vele beszerzett anyag halmozódik fel felhasználatlanul. Ezért addig, amíg az építési anyagok korlátozott volta miatt ily építkezési vagy javítási tervek keresztülvitele biztosítottnak nem látszik, arra az álláspontra voltam kénytelen helyezkedni, hogy építési vagy javítási államsegélyt csak oly esetekben engedélyezek a költségvetésben biztosított hitelek keretei között, amikor az építési vagy javítási munkához szükséges minden anyag a helyszínen már rendelkezésre áll, illetve a szükséges anyag biztosítására és kiutalására illetékes szerv (a kultuszminisztériumban a XIV. ügyosztály) írásban igazolja, hogy az építkezéshez, javításhoz szükséges minden í anyagot biztosította és kiutalta. Azt, hogy az anyag teljes mennyiségben a helyszínen rendelkezésre áll, az egyházi főhatóság a segélykérelmen igazolja; míg az illetékes anyagelosztó szerv igazolása a jövőben szállítandó anyagokról a kiutalási rendelkezés bemutatásával történhetik. Hasonlóképen nem áll módomban a gyűjtési engedélyekkel kapcsolatban kedvező javaslatot tenni olyan esetekben, amikor a gyűjtés építésekre vagy javításokra irányul és az anyag biztosítása a fenti módok valamelyikén kellő igazolást nem nyer. Tisztelettel van szerencsém arra kérni a Főtisztelendő Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a fentiekről a joghatósága területén levő egyházközségeket és közületeket megfelelően tájékoztatni szíveskedjék. Budapest, 1944. évi április hó 3-án. — A miniszter rendeletébői: Dr. Beresztóczy s. k. miniszteri tanácsos." Kalocsa, 1944. április 24. A Leventeifjúság Lelki Gondozása tárgyában a 142.241/1943. ein. IHNOV. sz. a. kiadott szabályzat a járási, kerületi (vármegyei) és hadtest (egyházmegyei) leventeleikészek számára előírja, hogy az ellenőrzésük aiá tartozó leventecsapatokat időnkint a legfontosabb ügyekben felkeressék. Az ilyen szolgálati utazások természetesen kiadással járnak, melyeknek megtérítése érdekében az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és a Testnevelésnek Országos Vezetője kimondottan csak az 1944. évre, a következő rendelkezést adta ki az összes hadtest- és kerületi kiegészítő leventeparancsnokságokhoz: „M. Kir. Honvédelmi Minisztérium. 140.340 1944. ein. 40. e. szám. A 142.241/eln. Ihnov. — 1943. sz. rendelet alapján kinevezett leventelelkészek működésével kapcsolatos szolgálati utazások tekintetében a következőket közlöm: 1. Szolgálati ténykedéssel kapcsolatos utazásaikhoz az E—26. C) fejezet í) pont alapján személyvonati II. kocsiosztály használatára jogosító katonai menetlevelet kell kiállítani. Menetlevél kiállítására a folyó költségvetési évben csak a hadtest-leventeparancsnokok jogosultak. 2. Az általános lelkészi szolgálat ellátása céljából kiszállások a folyó költségvetési évben elvileg nem engedélyezhetők. Kivételes esetekben akkor lehet kiszállást engedélyezni, ha a lelkész