Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1944

Index

I — 39 21 92. sz. Építkezési segélyek és gyűjtési en­gedélyek korlátozása. ezenkívül a m. kir. adóhivatal a községi elöljáró­ságot (városi adóhivatalt) azonnal értesíteni, hogy a kivetett egyházi adóknak az együttesen kezelt közadók főkönyvében való előírását mel­lőzze s a lajstromokat az egyházközség részére küldje vissza. A pénzügyigazgatóság utasítsa a községi elöljáróságokat (városi adóhivatalokat), hogy a K. K. H. Ö. 18. § (6) bekezdés alapján hozzájuk beterjesztett egyházi adókivetési lajstromok könyvelését a jövőben mindaddig mellőzzék, míg a m. kir. adóhivataltól arra engedélyt nem kap­nak. A m. kir. adóhivatalokat pedig utasítsa, hogy a hozzájuk beterjesztett egyházi adó elő­írási kimutatásokat beérkezésük után azonnal vizsgálják meg. s legkésőbb 8 nap alatt közöljék a községi elöljárósággal (városi adóhivatallal), hogy az egyházi adókivetési lajstromokat az együttesen kezelt közadók főkönyvében elköny­velhetik-e. Félreértések elkerülése végett közlöm egy­úttal az igazgatósággal, hogy a jelen rendeletem az egyházi adók együttes adókezelésbe való be­vonása tárgyában 1939. évi november 25-én 165.898/VIII. szám alatt kiadott rendeletem ha­tályát nem érinti. Amennyiben tehát az egyház­községi adó a 10 °/o-ot, ha pedig az egyházköz­ség iskolái is tart fenn, az egyházközségi és isko­lai adó együttesen az állami alapadók 30 %-át meg nem haladja, ezeknek az adóknak az együt­tes adókezelésbe vonására irányuló kérelmet a pénzügyigazgatóság továbbra is saját hatásköré­ben bírálja el. Budapest, 1943. október 13. A miniszter he­lyett: Csulak s. k. államtitkár." Kalocsa, 1944. április 24. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumnak az építkezési segélyek és gyűjtési en­gedélyek korlátozása tárgyában a folyó hó 3-án 18.071/1944. I. ü. o. szám alatt kelt iratát kellő tudomás és miheztartás végett T. Papjaimmal az alábbiakban közlöm: ,,Mind gyakrabban előfordul, hogy egyes egy­házközségek vagy közületek különben dicséret­reméltó buzgalommal templom-, plébánia-, isko­la-, zárda-, stb. építési vagy javítási államsegélyt kérnek és kapnak, aminek birtokában a külön­böző anyagelosztó szerveket keresik meg sürge­téseikkel, hogy a nyert készpénzsegélyt anyagba fektethessék. Ha e kérésük esetleg teljesedik is, az építkezést vagy javítást mégsem tudják vég­rehajtani, mivel a szükséges összeg vagy anyag teljes mértékben mégsem áll rendelkezésükre, így előáll az az eset, hogy államsegély is, anyag is felhasználatlanul raktározódik elvonva az erőt oly építkezésektől és javításoktól, amelyek kevesebb segéllyel vagy anyaggal már befejezést nyerhettek volna. Hasonló helyzetet mutat azoknak a gyűjté­seknek eredménye, melyeket egyes egyházközsé­gek vagy közületek valamely beruházás előmoz­dítása érdekében indítottak meg s amely gyűj­tések a tapasztalatok szerint korántsem járnak oly eredménnyel, hogy segítségükkel a szándék befejezhető legyen. Itt a gyűjtött összeg vagy a vele beszerzett anyag halmozódik fel felhaszná­latlanul. Ezért addig, amíg az építési anyagok kor­látozott volta miatt ily építkezési vagy javítási tervek keresztülvitele biztosítottnak nem látszik, arra az álláspontra voltam kénytelen helyez­kedni, hogy építési vagy javítási államsegélyt csak oly esetekben engedélyezek a költségvetés­ben biztosított hitelek keretei között, amikor az építési vagy javítási munkához szükséges min­den anyag a helyszínen már rendelkezésre áll, illetve a szükséges anyag biztosítására és ki­utalására illetékes szerv (a kultuszminisztérium­ban a XIV. ügyosztály) írásban igazolja, hogy az építkezéshez, javításhoz szükséges minden í anyagot biztosította és kiutalta. Azt, hogy az anyag teljes mennyiségben a helyszínen rendelkezésre áll, az egyházi főható­ság a segélykérelmen igazolja; míg az illetékes anyagelosztó szerv igazolása a jövőben szállí­tandó anyagokról a kiutalási rendelkezés be­mutatásával történhetik. Hasonlóképen nem áll módomban a gyűj­tési engedélyekkel kapcsolatban kedvező javas­latot tenni olyan esetekben, amikor a gyűjtés építésekre vagy javításokra irányul és az anyag biztosítása a fenti módok valamelyikén kellő igazolást nem nyer. Tisztelettel van szerencsém arra kérni a Főtisztelendő Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a fentiekről a joghatósága területén levő egy­házközségeket és közületeket megfelelően tájé­koztatni szíveskedjék. Budapest, 1944. évi április hó 3-án. — A miniszter rendeletébői: Dr. Beresztóczy s. k. miniszteri tanácsos." Kalocsa, 1944. április 24. A Leventeifjúság Lelki Gondozása tárgyá­ban a 142.241/1943. ein. IHNOV. sz. a. kiadott szabályzat a járási, kerületi (vármegyei) és had­test (egyházmegyei) leventeleikészek számára előírja, hogy az ellenőrzésük aiá tartozó levente­csapatokat időnkint a legfontosabb ügyekben fel­keressék. Az ilyen szolgálati utazások természe­tesen kiadással járnak, melyeknek megtérítése érdekében az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és a Testnevelésnek Országos Vezetője kimon­dottan csak az 1944. évre, a következő rendelke­zést adta ki az összes hadtest- és kerületi ki­egészítő leventeparancsnokságokhoz: „M. Kir. Honvédelmi Minisztérium. 140.340 1944. ein. 40. e. szám. A 142.241/eln. Ihnov. — 1943. sz. rendelet alapján kinevezett leventelel­készek működésével kapcsolatos szolgálati utazá­sok tekintetében a következőket közlöm: 1. Szolgálati ténykedéssel kapcsolatos uta­zásaikhoz az E—26. C) fejezet í) pont alapján személyvonati II. kocsiosztály használatára jogo­sító katonai menetlevelet kell kiállítani. Menet­levél kiállítására a folyó költségvetési évben csak a hadtest-leventeparancsnokok jogosultak. 2. Az általános lelkészi szolgálat ellátása céljából kiszállások a folyó költségvetési évben elvileg nem engedélyezhetők. Kivételes esetekben akkor lehet kiszállást engedélyezni, ha a lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom