Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943
Index
1 természetünk, bár alsóbbrendű az angyalokénál. Isten jósága folytán mégis felülmúlja azt : ((Krisztus ugyanis, mint Szent Tamás mondja, az angyalok Feje. Mert Krisztus embersége szerint is az angyalok fölött áll . . . Továbbá, mint ember, megvilágosítja az angyalokat és hatással van rájuk. A természet hasonlóságának szempontjából azonban Krisztus nem Feje az angyaloknak, mert nem az angyalokat emelte magához, hanem — az Apostol szerint — Ábrahám ivadékát)). 1 És Krisztus nemcsak hogy felkarolta természetünket, hanem vérrokonunkká is lett, törékeny, szenvedésre alkalmas és halandó testében. De ha az Ige ((kiüresítette önmagát, a szolga alakját véve föl» 2 ezt azért is művelte, hogy test szerinti testvéreit az isteni természet részeseivé tegye 3 a földi számkivetésben a megszentelő kegyelem, az égi hazában pedig az örök boldogság által. Azért akart ugyanis az Örök Atya Egyszülöttje emberfiává lenni, hogy hasonlók lehessünk az Isten Fiának formájához, 4 és megújuljunk Teremtőnk képmásának megfelelően. 5 Mindazok tehát, akik a keresztény névvel dicsekednek, ne csak úgy tekintsenek isteni Üdvözítőnkre, mint minden erény kimagasló és legtökéletesebb példaképére, hanem a bűnök gondos kerülésével és az k életszentségre való odaadó törekvéssel úgy juttassák magatartásukkal kifejezésre tanítását és életét, hogy amikor majd megjelenik az Űr, hasonlók legyenek hozzá a dicsőségben és lássák őt, amint van. 6 Miként pedig az egyes tagokra nézve azt kívánja Krisztus, hogy őhozzá hasonlítsanak, úgy kívánja ezt az Egyház egész Testére vonatkozólag is. És ez tényleg megvalósul, amikor az Egyház Alapítója nyomdokain haladva tanít, kormányoz, és az isteni áldozatot bemutatja. Az Egyház továbbá az evangéliumi tanácsok felkarolásával a Megváltó szegénységét, engedelmességét és szüzességét is kifejezésre juttatja önmagán. A sok és különféle szerzetesi intézi ményével, amelyek drágakövekként ékesítik, bizonyos tekintetben magát Krisztust állítja elénk, 1 Comm. in ep. ad Eph., cap. 1, lect. 8 ; Hebr., II, 16—17. 2 Philipp., II, 7. 3 Cf. II Petr., 1, 4. 4 Cf. Rom., VIII, 29. 5 Cf. Col., III, 10. • Cf. I loann.. III, 2. amint a hegyen szemlélődő imába merül, amint a néphez beszél, betegeket és sebesülteket gyógyít, bűnösöket vezet jó útra, vagy amint mindenkivel jót cselekszik. Nem csoda tehát, ha az Egyháznak is, amíg csak ezen a földön időzik, Krisztus példájára üldözéseket, zaklatásokat, fájdalmakat kell elszenvednie. e) TELJESSÉGE RÉVÉN. Továbbá az Egyház Fejének kell Krisztust tekintenünk azért is, mert ő áll első helyen a természetfeletti adományok teljessége és tökéletessége dolgában, és ebből a teljességből merít titokzatos Teste is. Mert ahogy — mint több egyházatya megjegyzi — halandó testünk feje is minden érzékszervvel rendelkezik, míg többi tagjainknak csak a tapintásban van része, úgy a keresztény társadalom minden erénye, adománya és karizmája is a legtökéletesebben annak Fejében, Krisztusban található még. «Mert úgy tetszett, hogy őbenne lakozzék minden teljesség.® 1 őt ékesítik a személyes egységgel járó égi adományok : benne lakik ugyanis a Szentlélek minden elgondolhatónál nagyobb teljessége. Ő kapott «hatalmat minden test fölött»; 2 túláradó bőségben van meg benne «a bölcsességnek és tudománynak minden kincse». 3 Az Isten színről színre való látásából eredő ismeret is oly mértékben érvényesül őbenne, hogy átfogóképesség és tisztánlátás szempontjából egyaránt messze túlszárnyalja a mennyország minden angyalának és szentjének ilyen tudását. És végül annyira tele van malaszttal és igazsággal, hogy mindnyájan kimeríthetetlen teljességéből vettünk. 4 f) BEFOLYÁSA ÁLTAL. Jézus legkedveltebb tanítványának e szávai elvezetnek bennünket a végső ok kifejtéséhez, amely egészen kiváló módon bizonyítja, hogy Krisztus Urunkat titokzatos Teste Fejének kell tekintenünk. Amint ugyanis fejünkből mennek szét az idegszálak testünk minden ízébe, és így nyernek azok érző és mozgási képességet, úgy bocsátja Üdvözítőnk is Egyházába erejét, azt az erőt, amely az isteni dolgok világosabb ismeretét 1 Col., I, 19. 2 Cf. loann., XVII, 2. 3 Col., II, 3. 1 Cf. loann., I, 14—16. <