Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

3 azonáltal, ha joggal örülhetünk is a mondottak­nak, tagadhatatlan az is, hogy erről a tanról nem csak azok terjesztenek súlyos tévedéseket, akik az igazi Egyháztól elszakadva élnek, hanem a keresztények közé is belopódznak kevésbbé pontos vagy teljesen téves vélemények, melyek az igazság helyes ösvényéről eltérítik a híveket. Míg ugyanis egyrészt a hamis racionalizmus mindig képtelennek tart mindent, ami az emberi értelem erőit fölülmúlja és legyőzi, s míg egy másik rokon tévedés, melyet népszerű naturaliz­musnak mondhatunk, az Egyházban nem lát, nem akar észrevenni mást, mint jogi és társadalmi kötelékeket, addig másrészt észrevétlenül be­lopódzik az álmiszticizmus, mely a teremtmények és a Teremtő közötti rendíthetetlen korlátokat el akarja távolítani és így meghamisítja a Szent­írást. Ezeknek az ellentétes és egymással ellenkező hamis felfogásoknak az az eredménye, hogy egyesek az ilyen mélyebb tanítást alaptalan féle­lemből veszélyes dolognak tartják és vissza­riadnak tőle, mint valami szép, de tiltott para­dicsomi almától. Pedig semmikép sem az ; az Istentől kinyilatkoztatott titkok ugyanis nem lehetnek végzetesek az emberek számára, nem is kell a szántóföldben elrejtett kincs módjára ter­méketleneknek maradniok; hanem épp azért adta azokat Isten, hogy a jámborul szemlélők­nek lelki hasznára váljanak. Mert amint a vatikáni zsinat tanítja : «a hit által megvilágosított ész, ha szorgosan, kegyelettel és józanul keresi, akkor Isten segítségével megtalálja a hittitoknak bizo­nyos, nagyonis gyümölcsöző értelmét akár a természetesen megismert dolgokkal való hasonló­ságából, akár a hittitkoknak egymás közt és az ember végső céljával való összefüggéséből)) - jól­lehet mint maga a zsinat figyelmeztet, az értelem sohasem lesz alkalmas arra, hogy azokat úgy ismerje meg, mint azon igazságokat, amelyek megismerésének sajátos tárgyát képezik. 1 Hogy tehát új dicsőségben ragyogjon fel az Egyház szépsége, hogy minél világosabban ki­tűnjék a hívek kiváló és természetfeletti nemes­sége, mely abban áll, hogy Krisztus Testében, annak Fejével vannak összeköttetésben, hogy végül ebben a kérdésben a sok tévedésnek teljesen útját álljuk, Isten előtt való érett megfontolás 1 Sessio III : Const. de fide eath., c. 4. után lelkipásztori kötelességünknek tartjuk, hogy e körlevéllel az egész keresztény nyájnak kifejt­sük Jézus Krisztus titokzatos Testéről és a hívek­nek ugyanabban a Testben az isteni Megváltó­val való összeköttetéséről szóló tant és egyúttal e vonzó tanból bizonyos tanulságokat vonjunk le, hogy azok segítségével e hittitoknak mélyebb vizsgálata a tökéletességnek bőségesebb gyümöl­cseit hozza meg. ELSŐ RÉSZ. AZ EGYHÁZ KRISZTUS MISZTIKUS TESTE. F2 tanról elmélkedve, mindenekelőtt az Apostol szavai jutnak eszünkbe : «amikor elhatalmasodott a bűn, még bőségesebb lett a kegyelem)). 1 Ismere­tes ugyanis, hogy Isten az egész emberi nem ős­atyját oly fenséges állapotba helyezte, hogy az a földi élettel együtt az égi kegyelemnek természet­fölötti életét is átadta volna utódainak. t)e Ádá m sajnálatos bukása után az egész emberi nem, az eredeti bűnnel megfertőzve, az isteni termé­szetben való részesedést 2 is elvesztette és mind­nyájan a «harag fiai» 3 lettünk. De az irgalmas Isten «úg-y szerette . . . e világot, hogy az ő egy­szülött Fiát adta» 4 és az Örök Atya Igéje ugyan­azzal az isteni szeretettel Ádám nemzetségéből vett magának emberi, de ártatlan és minden mocsoktól mentes természetet, hogy az új és mennyei Ádámból a Szentlélek kegyelme áradjon ki az ősszülők minden fiára. Ezek az első ember bűne által elvesztették ugyan az istenfiúságot, de a testté lett Ige által Isten egyszülött Fiának testvéreivé váltak és hatalmat kaptak, hogy Isten gyermekeivé legyenek. 5 Elannyira, hogy a kereszten függő Jézus Krisz­tus nemcsak az Örök Atva megsértett igazságos­ságának tett eleget, hanem nekünk vérrokonai­nak a kegyelmek mondhatatlan bőségét is ki­érdemelte. Önmaga közvetlenül is kioszthatta volna ezt a kegyelmet az emberi nemnek, de a látható Egyház által akarta ezt megtenni, hogy abban az emberek egyesüljenek és általa mind­nyájan valamikép közös munkát fejtsenek ki a megváltás isteni gyümölcseinek szétosztásában. 1 Rom., V, 20. 2 Cf. II Petr., I. 4. 3 Eph., II, 3. 4 Ioann., III, 16. 6 Cf. Ioann., I, 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom