Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

« 4 Amint ugyanis Isten Igéje a mi természetünket akarta felhasználni, hogy szenvedései és gyötrelmei által az embereket megváltsa, hasonlóképen a századok folyamán az Egyházat használja fel arra, hogy a megkezdett művet tovább folytassa.

1 Mármost, ha Krisztus ez igazi Egyházát, a szent, katolikus, római Egyházat

2 meg akarjuk határozni és le akarjuk írni, akkor nem találunk nemesebb, kiválóbb és istenibb megjelölést annál, amely az Egyházat «Jézus Krisztus titokzatos testének» nevezi. Ez a meghatározás adódik és mintegy kivirágzik, azokból, amit a Szentírás és a Szentatyák írásai olyan gyakran szóvátesznek. AZ EGYHÁZ «TEST». Egységes, osztatlan, látható. A Szentírás gyakran hirdeti, hogy az Egyház Test. Krisztus, mondja az Apostol, «a testnek, az Egyháznak Feje».

3 Ha az Egyház test, akkor egynek és osztatlannak kell lennie Pál szava szerint : «sokan vagyunk egy Test Krisztusban)).

4 De nemcsak egynek és osztatlannak kell lennie, hanem mintegy megfoghatónak és láthatónak is, amint b. e. elődünk XIII. Leó mondja' «Satis cognitum» kezdetű körlevelében : «Mivel az Egyház test, azért szemmel látható».

s Azért az isteni igazságtól eltévelyednek azok, akik az Egyházat úgy képzelik el, hogy az sem el nem érhető, sem nem látható, hanem csak «pneumatikus» valami, mely a hitben egymástól elválasztott keresztény közösségeket láthatatlan kötelékkel köti össze. De a test azt is megköveteli, hogy tagokb.pl álljon, s ezek úgy kapcsolódjanak össze, hogy kölcsönösen egymás segítségére legyenek. És miként "halandó testünkben, mikor valamelyik tag fáj, az összes tagok vele együtt szenvednek és az egészséges tagok a beteg tagnak segítséget nyújtanak, úgy az Egyházban is az egyes tagok nemcsak maguknak élnek, hanem a többieket is segítik és valamennyi egymással szemben segítő munkát fejt ki mind a kölcsönös vigasztalásban, mind az egész test bővebb kiépítésében. 1 Cf. Conc. Vat., Const. de Eccl., prol. 2 Cf. ibidem, Const. de fid. cath., cap. 1. 3 Col., I, 18. 4 Rom., XII, 5. » Cf. A. S. S., XXVIII, p. 710. Szerves, «hierarehikus» egység. Továbbá amint a természetben a tagoknak nem akármilyen halmaza alkot testet, hanem szükséges, hogy az szervekkel legyen ellátva, azaz olyan tagokkal, amelyeknek különböző működésük van és alkalmas rendszert alkotnak ; úgy az Egyház is főként azért mondható testnek, mert célszerűen elrendezett, megfelelően összeillesztett részekből áll és el van látva különböző, de kölcsönösen egymásnak megfelelő tagokkal. Nem különben írja le az Egyházat az Apostol sem, mikor azt mondja : «Amint . . . egy testben sok testrészünk van, nincs azonban minden testrésznek ugyanaz a rendeltetése, aképpen sokan vagyunk egy test Krisztusban, egyenkint azonban egymásnak tagjai)).

1 Semmikép sem kell azonban azt gondolni, hogy az Egyház testének ez a rendezett, vagy mint mondani szokás, organikus szerkezete csupán a hierarchia fokozataiban merül ki, vagy pedig, ahogy az ellentétes vélemény tartja, csak karizmatikusokból áll; bár ez utóbbiak, mint csodálatos ajándékok részesei, sohasem l'ognak az Egyházban hiányozni. Mindenesetre azonban tartanunk kell, hogy az első és legfőbb tagok azok, akik ebben a Testben szent hatalommal vannak ellátva, mert az isteni Megváltó meghagyásából általuk állandósul Krisztus tanítói, királyi és papi hivatala. De mikor az Egyházatyák e Testnek tisztségeit, fokozatait, hivatalait, állapotait, rendjeit és kötelességeit felsorolják, teljes joggal nemcsak azokat tartják szem előtt, akik az egyházi rend szentségét felvették, hanem mindazokat is, akik az evangéliumi tanácsokat követve vagy tevékeny életet fejtenek ki az emberek közt, vagy i a magány csendes életét élik, vagy mindkettőt j összekötik sajátos alkotmányuk szerint; de szem előtt tartják az Egyházatyák azokat is, akik bár a világban élnek, de tevékeny buzgósággal az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek szentelik életüket; és végül azokat is, akiket tiszta házas- J ság köt össze. Sőt meg kell jegyeznünk, hogy főleg a jelen körülmények közt igen tiszteletreméltó (bár gyakran szerény) helyet foglalnak el a keresztény közösségben a családapák, családanyák, keresztapák, keresztanyák és nevezetesen azok a világiak, akik az isteni Megváltó országá1 Rom., XII, 4.