Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

— 73 — 4 7457. sz. Egyházi adók kivetéséért díjazás. kossági szempontok figyelembevételével állította össze költségvetését, s a terményárak emelkedése, az általános áremelkedés és az alkalmazottak fizetésemelkedése miatt kénytelen az eddiginél több egyházi adót szedni, az együttes adókezelésbe vonást az adótöbbletre is engedélyezem, feltéve természetesen, hogy az egyházi adó nem annyira súlyos, hogy az az adózók fizetőképességét veszélyezteti. Megengedem továbbá azt is, hogy a pénzügyigazgatóságok az 1944. évtől kezdődőleg a már megadott engedélyek alapján az egyházi adókat folytatólag abban az esetben is bevonhassák az együttes adókezelésbe, ha az egyházközségek az általános ár- és fizetésemelkedés miatt az egyházi adókkal fedezett költségvetési szükségletüket emelik ugyan, de az emelkedés 30 %-nál nem magasabb. Ez a nagyobb szükséglet nem fogja okvetlenül az egyházi adó kulcsának emelését jelenteni, miután a földadó kulcsának 23.2 %-ról 1944-re 40 %-ra történt felemelése folytán az az alap, amelyik után az egyházi adók kivetésre kerülnek, maga is lényegesen nagyobb lesz, úgy hogy különösen mezőgazdasági jellegű helyeken a 30 °/o-ig terjedő fedezettöbbletet többnyire kisebb adókulccsal lehetséges lesz biztosítani, mint a folyó évben. Tisztelettel kérem Eminenciádat, hogy erre az egyházközségek figyelmét méltóztassék felhívni, nehogy az adózók terhét szükségtelenül fokozzák és ezzel akadályozzák az együttes kezelésbe vételt. Eminenciádnak azt a kívánságát azonban, hogy az évközi ár- és fizetésemelkedések miatt a már együttes adókezelésbe vont egyházi adókon felül ezeknek az adóknak 30 %-os pótléka általánosságban és az 1943. évben bevonassák az együttes adókezelésbe, teljesíteni — sajnálatomra —- módomban nem áll. Az év utolsó .negyedében az adókat az együttes adókezelésbe bevonni nem lehet, mert az 1943. évi adófőkönyvek már le vannak zárva, az adóívek ki vannak kézbesítve, s így teljesen felborítaná az adminisztrációt az, hogy ha egyes szolgáltatások az év utolsó negyedében vonatnának be az együttes adókezelésbe. Tisztelettel közlöm végül Eminenciáddal azt is, hogy az egyházi adók alapjául szolgáló állami alapadók 1942. évről 1943. évre kb. 11 %-kal emelkedtek. Minthogy az 1943. évi költségvetések összeállítása során az egyházközségek még az 1942. évi alapadókat vették irányadónak az 1943. évi adókulcs megállapítása szempontjából, ennélfogva az 1943. évi tényleges egyházi adóbevételek is kb. ugyanilyen arányban meghaladják az egyházközségi költségvetésekben előirányzott adóbevételeket. Mindezek folytán nézetem szerint az egyházközségek szükségleteiket pótkivetés nélkül is képesek lesznek fedezni." Kalocsa, 1943. november 18. A belügyminiszter úr 36.264/1943. III. szám alatt az egyházi adók kivetéséért járó díjazás tárgyában a következő értelmezést adta ki: „A közadók kezeléséről szóló 600/1927, P. M. számú hivatalos összeállítás 160. §-ának 5. bekezdéséhez fűzött utasítás 23. bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a községi (városi) közegek valamely együttes kezelésbe vont olyan szolgálatnak a kivetését is ellátják, amelynek kivetésére nincsenek kötelezve, abban az esetben a kivetési munkálatok ellátásáért a község (város) díjazást igényelhet. Az idézett rendelkezés értelmében a község kizárólag a kivetési munkálatokért igényelhet díjazást az adószedésre jogosított hivataltól, vagy intézménytől (testülettől) és sem a kivetett adók kezeléséért és könyveléséért, sem pedig azoknak beszedéséért és behajtásáért külön díjakra nincs igénye, mert ezek a szolgáltatások a többi adókkal együttesen kezeltetnek és szedetnek s az ezekkel kapcsolatos munkálatokat a községek és városok díjtalanul kötelesek ellátni. Ez a rendelkezés vonatkozik az egyházi adó kivetési munkálatokra is. Ami már most a kivetési munkálatok ellátásáért a község által igényelhető díjazás mértékét illeti, e tekintetben a helyzet az, hogy a díjazás mértékét jogszabály nem rendezi. A községek az általánosan kifejlődött gyakorlat szerint a kivetett adó összegének általában 5 °/o-át igénylik., Természetszerűleg megvan a jogi lehetősége annak, hogy a községek ennél magasabb díjazást igényelnek, fennmaradván az adószedésre jogosított hivatal (intézmény, testület) joga arra, hogy a díjazás túlzott igénylése esetében a törvényhatósági kTsgyűléshez fellebbezéssel éljen. Végül megjegyzem, hogy a kivetési munkálatokért igényelt díjazás nem a községi alkalmazottat, hanem a községet illeti." Kalocsa, 1943. november 18. Tudomás és miheztartás végett értesítem a kat. óvódák felügyelő bizottságait, hogy az elsőízben alkalmazott segédóvónőktől a hivatali fogadalmat, a rendes óvónőktől, úgyszintén a szerzetes óvónőktől a hivatali esküt hivatali működésük közvetlen megkezdése előtt kell kivenni. Az óvodai felügyelő bizottságok elnökei tehát gondoskodjanak arról, hogy a kat. óvodánál alkalmazott és még hivatali fogadalmat nem tett világi segédóvónő a hivatali fogadalmat, az elsőízben alkalmazott szerzetesi óvónők pedig a hivatali esküt működésük megkezdésének napján letegyék. A felügyelő bizottságok kötelesek az óvónő működésére vonatkozó jelentésükhöz minden esetben csatolni az óvónő fogadalmi (eskü) okmányát, mert ennek elmulasztása esetén az óvónő államsegélyét a belügyminiszter úr nem fogja kiutalványozni. A belügyminiszter úr 369.537—1943. szám alatt felhívta a kir. t. főorvosokat, hogy az óvónői választások általa leendő jóváhagyása előtti időre az ideiglenes államsegélyt is csak abban az esetben utalják ki, ha az óvónő a fogadalmat letette. Kalocsa, 1943. november 15. 1969. sz. isk. Újonnan alkalmazót óvónők fogadalomtétele.