Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

— 9 — len jogokat emlegetnek, amelyeket nem az erkölcsiség, hanem a hasznosság elve irányít, ott maga az emberi jog is méltán elveszti erkölcsi erejét a legfontosabb alkalmazásban és így nem ismerhető el, hogy a polgároktól áldozatokat követelhet. Bár igaz, hogy a gyönge és ingó alapokra épített hatalom az esetleges körülmények folytán oly anyagi előnyöket érhet el, amelyek felkeltik a kevésbbé mélyrelátók csodálkozását ; de eljön a pillanat, amikor a kijátszhatatlan törvény győzedelmeskedik, mindazt összedönti, ami nyilt vagy titkos jogtalanságon és aránytalanságon épült fel, amely a külső eredmény nagysága és belső értékének, erkölcsi alapjának gyengesége között fennáll. Jogtalanság, amely mindig fennáll, amikor az államhatalom félreismeri vagy megtagadja a legfőbb Törvényhozó uralmát, aki mikor hatalmat adott az állam vezetőinek, megjelölte annak a hatalomnak határait. Az állam feladata. Az államhatalom, amint b. e. bölcs elődünk, XIII. Leo az Immortale Dei enciklikájában tanítja, azért adatott a mindenek Teremtőjétől, hogy a társadalmi életet irányítsa az általános elveiben megváltozhatatlan rend előírásai szerint, hathatósabbá tegye az emberi személynek az ideiglenes rendben fizikai, szellemi és erkölcsi tökéletesedésének megvalósítását és segítse őt természetfeletti céljának elérésében. Ezért az államnak nemes hivatása, hogy a nemzeti élet magán-és egyéni tevékenységét ellenőrizze, mérsékelje és előmozdítsa, mindenki közös javára harmonikusan irányítsa, ezt nem határozhatja meg valakinek az önkénye, sem a polgári társadalom anyagi jóléte, hanem inkább az embernek harmonikus fejlődése és természetes tökéletessége, mert az ember számára a legfőbb Teremtő az államot mint eszközt rendelte. Aki az államot célnak tekinti, amelynek mindent alá kell rendelni és hozzá irányítani, az csak árthat a nemzetek igaz és tartós jólétének. És ez történik, amikor korlátlan uralmat tulajdonítanak az államnak mint a nemzet, a nép vagy egy társadalmi osztály megbízottjának, vagy maga az állam követeli ezt magának mint független, senkinek sem alávetett úr. Ha az állam valóban magának tulajdonítja és követeli a magánkezdeményezéseket — ezeket rengeteg kényes és sajátságos szabályok irányítják, amelyek biztosítják saját különleges céljuk elérését -—, károsak lehetnek és a közjó hátrányára vannak, mivel természetes rendjükből, hatáskörükből, azaz a felelős magántevékenységből kiragadják. Ebből a gondolkodásból és cselekvési módból az is származhat, hogy a társadalom első és lényeges sejtjeinek, a családnak jólétét és előhaladását kizárólag a nemzeti hatalom és uralom szempontjából fontolják meg, és megfeledkeznek, hogy az ember és a család előbbrevalók az államnál és az isteni Teremtő mindkettőnek különös jogokat és előnyöket adott és kijelölte hivatásukat, amely a természetes és biztos sziikségleteKnek megfelel. Az újabb nemzedékek nevelése nem arra irányul, hogy a fizikai erőket, a szellemi és erkölcsi tehetségeket egyöntetű fejlődésben alakítsák és növeljék, hanem azon polgári erények ápolására szorítkoznak, amelyek a politikai eredmények eléréséhez szükségesek ; azokat az erényeket ellenben, amelyek, mint a lélek virágai, a nemesség, a fegyelem, az emberiesség illatát kölcsönöznék a társadalomnak, kevésbbé követelik meg, mintha azok az ifjúi tehetség erejét és botorságát kisebbítenék és elnyomnák. A család jogai. Szomorú fájdalommal, de világosan látjuk azokat a veszélyeket és kétségeket, amelyek a család saját jogainak félreismeréséből, megkisebbítéséből és fokozatos megszüntetéséből származnak erre és a következő nemzedékekre. Ezért apostoli hivatásunkból kifolyólag súlyos kötelességünknek tartjuk, hogy ezeket a jogokat lelkiismeretesen és szilárdan megvédjük ; korunknak szorongattatásait — akár külsők, akár belsők, akár anyagiak, akár lelkiek —, a sokféle tévelyt számtalan következményeivel együtt senki sem kóstolja meg keserűbben, mint a család. Valóban bátorságra és az egyszerűségben is csodálatos, tiszteletreméltó hősiességre van ma gyakran szükség, hogy elviselje az élet keménységét, a mindennapi gondok súlyát, a növekvő szükséget és a nélkülözéseket soha azelőtt nem tapasztalt mértékben és ezeknek gyakran nem látjuk sem az okát, sem pedig a valódi szükségét. Aki a lelkek r