Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

dások következtében érzik magukban a keresztény igazságnak, igazságosságnak és békének a vágyát megszületni. Azonban azok iránt is szeretetet érez a lelkünk, akiknek még nem virradt fel a felső megvilágítás ; ajkaink hő imával kérik az Istent, hogy értelmüket, amely Krisztust megtagadja és megveti, azzal a fényességgel világítsa meg kissé, amely valamikor Sault Pállá változtatta és az Egyház legnehezebb időiben titokzatos erejét kinyilvánította. A jelen idők tévedései. A mi összefoglaló egyháztanítói állásfoglalásunkat a jelen kor tévedéseivel szemben egy későbbi, a külső események hullámzásától kevésbbé befolyásolt időpontra tartjuk fenn. És most csak néhány alapvető útmutatásra akarunk szorítkozni. A mai idők a múlt hamis tanításaihoz olyan tömegben halmozták fel az új tévedéseket, hogy valóságos rémületet kellett kelteniök. A bajok tulajdonképeni gyökere mindenekelőtt abban van, hogy tagadásba vették és elutasítják azt az általánosan kötelező erkölcsi törvényt, mely az egyesek, a közösségek és az államok kölcsönös viszonyaira annyira szükséges : ma a természeti erkölcsi törvény félreismerése vagy egyenesen elfeledése uralkodik széltében-hosszában. Ez a természeti törvény, mint alapon, Istenen nyugszik. Ő mindenek mindenható Teremtője, Atyja, a legfőbb és független törvényhozó, az emberi cselekedetek mindenttudó és igazságos bírája. Ahol Istent tagadják, ott megrendítik az erkölcsi élet alapjait ; a természet hangja meggyöngül, esetleg el is némul az a hang, amely a legműveletlenebbeket, sőt a legcivilizálatlanabb vadakat is megtanítja arra, mi a jó és mi a rossz, mi a megengedett és mi a tilos. És ha azt kérdezik, hogyan jutottunk el az erkölcs alapjainak a tagadásához, a felelet ez : azzal kezdő'dött, hogy az emberek eltávolodtak Krisztus tanításától, amelynek őrzője és tanítója Péter széke. Azelőtt ez a tan adta meg Európának a szellemi egységet és Európa megnevelve és megnemesedve a kereszttől, olyan fellendülést nyert, hogy más népek és a többi földrészek nevelője lehetett. De az Egyház tanító hivatalától való elszakadás az elszakadt testvérek egy részét oly messzire vetette, hogy a kereszténység alapdogmáját, a Megváltó istenségét megtagadták és így az általános bomlási folyamatot siettették. A pogányság jelei. Mikor Krisztust megfeszítették, a Szentírás szerint sötétség borult az országra ; félelmet keltő jelképéül annak, ami történt és ami szellemileg mindig újra megtörténik, valahányszor a hitetlenség vakságában és gőgjében Krisztust ténylegesen kizárja a kor életéből, különösen nyilvános életéből. A következménye ennek az, hogy azok az erkölcsi értékek, amelyek szerint korábbi időkben a magán és nyilvános életet megítélték, mintegy kurzuson kívül kerülnek; az ember, a család és az állam, a társadalmi élet agyonmagasztalt laicizálása által az Isten-gondolat és az egyházi tanítás jótevő és megújító befolyása alól kikerül; és most még olyan vidékeken is, ahol századokon keresztül a keresztény kultúra sugarai világítottak, egy romlott és romboló pogányság mind világosabb, nyilvánvalóbb és félelmesebb jelei mutatkoznak : «Sötétség tört be, amikor Krisztust megfeszítették)). (Brev. Rom. Parasc. resp. IV.) Sokan, amikor eltávolodtak Jézus Krisztus parancsaitól, nem vették észre, hogy az igazság mezébe öltözött szavak üres ragyogása megtévesztette őket és azt hitték, hogy az evangéliumi tanítás visszautasításával a szolgaság megszüntetése következik; a keserű következményeket sem látták, hogy a megszabadító igazság tévellyé lett, amely szolgaságot hoz ; azt sem fontolták meg, amikor Isten végtelenül bölcs és atyai törvényeiről lemondtak, Jézus Krisztus szeretetet hirdető, az embereket összekötő, a lelkeket magasba emelő parancsait visszautasították, hogy az emberek hullámzó és változó önkényének adják át magukat. A dolgok haladásáról beszéltek, míg valójában helyzetük rosszabbra fordult; haladásról álmodtak, nemesebbek eléréséről gondolkodtak, míg szerencsétlenül emberi méltóságukban is hátrább jutottak ; és azt állították, hogy századunk befejezettséget és tökéletességet hozott, amikor valójában a régi szolgaságba jutottak. Nem látták át, hogy bárki emberfia, ha a keresztény törvény helyébe valami pótlékot akar állítani, hiábavaló és csalárd munkát végez, «hiúkká lettek — ugyanis — gondolataikban)). (Róm. 1, 21.1