Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1939

Index

- 10 — melyek szinte századról-századra erre a kis népre, István országára, a Szent Szűz földjére törtek, viharoztak. Nem kell felsorolnunk, hisz úgyis tudjátok azokat a súlyos válságokat, melyek mindjárt Szent István halála, a tatár pusztítás, az Árpádház hihalása után, az idegen uralkodók törtetése miatt, a török rabságban, a belső harcokban, a fájdalmas hitújítás alatt, a világháború borzalmai között és a kommunizmus fellépte idején érték a nemzetet és a sír szélére taszították ezt az árva népet. Ezekben a szörnyű veszélyekben az Isten Anyjának csodás segítsége mentette meg Szent István örökét a végső bukástól. Természetes tehát, hogy a magyar nemzet az idők folyamán egyre több és nagyobb bizalommal tekintett fel az Isten Anyjára, ajánlta magát az ő oltalmába, s kérte az ő mentő pártfogását. Ha fényes napsugár övezne bennünket, s ha béke és jólét lenne osztályrészünk, akkor is ugyanezt kivánná a hála és a kendőzetlen gyermeki tisztelet. Ma azonban, mikor húsz év szörnyű vesztesége, fájdalmas sebei és nyomása után a halvány sugarat, mely felettünk fesledezni kezdett, újabb borulatok s újabb aggodalmak akarják bevonni, s egy új világ vajúdását látjuk, ma még fokozottab szükségünk van ilyen erőteljes, az édesanyának szivéből származó égi segítségre. Szent István példája elemi erővel lép ma újból elénk és azok a nehézségek, melyek kis országunk határai között izgatnak bennünket, és azok a veszedelmek, melyek idegenből hullámzanak felénk, arra ösztönöznek minden becsületes, hívő magyar szívet, hogy első királyunk fenséges programmját ebben a pontban is híven teljesítsük s egy szívvel-lélekkel esdekeljünk égi Pátrónánkhoz magunkért, hazánkért és egész nemzetünkért. Szent Január püspök és vértanú kiontott véréből évszázadok óta két üvegedénykét őriznek Nápolyban. Valahányszor pedig szeptember havában ezt a két edénykét Szent Január feje elé az oltárra teszik, a kemény alvadt vér a nép forró és eget ostromló imádsága közben újra színesedni, forrni, buzogni kezd annak jelzésére, hogy a Mindenható a hívek imáját a vértanú közbenjárására ismét meghallgatta. Az Isten Anyjának közbenjárására bizonyára minket is meghallgat, amint meghallgatott kilencszáz éven át, hogy ha az ő útján Szent István hitével s az ő bizalmával folyamodunk hozzá minden szükségünkben. Az egyéni boldogságnak és a nemzet felemelésének ma sincs rnás útja, mint az, melyet Szent István jelölt meg a magyar nemzetnek s melyen életének utolsó percéig mint egy irányt jelző és fényes tűzoszlop előtte is haladt. Ha tehát mi ugyanazt akarjuk, amit a szent király és a nemzet apostola akart, hogy a saját boldogságunk munkálása mellett nemzetünk nagyságát s kivánt fejlődését együtt szolgálhassuk, akkor egész énünk, egyéni életünk, magán- és közszereplésünk minden képzelhető változata között az ő példájához szabad és kell mindig igazodnunk. Ez a lehetőség s ez a kötelesség mindnyájunkra nézve azonosan fennáll. Lépjünk tehát Szent István nyomába a buzgó hit, az alkotó munka és a Szent Szűz tisztelete terén és a Mindenható buzgóságunk arányában megáld majd bennünket és a magyar hazát. Amen. Jelen böjti körlevelet szíveskedjenek a lelkipásztorok nagyböjt első vasárnapján híveiknek a szószékről felolvasni. Kalocsa, 1959. február 18. t Gyula k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.