Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1939

Index

— 7 — 1939. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HlUATALOS KÖZLEMÉNYEK. 4. szám. 709. sz. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim ! Bőjii szózat Sz. István királyról. A mult év folyamán sok, lélekemelő, nagy esemény történt a csonka hazában. A világkongresszus és az Oltáriszenlség május havi ünnepsorozata felrázott bennünket és felénk fordította a világ figyelmét. Első szent királyunk kilencszázesztendős jubileumában keresztény és nemzeti életünk legszebb vonásai léptek újból elénk, hogy erőt merítsünk a magyar jövőhöz. Szűz Máriás ünnepeink pedig, melyeken Őt mint édes hazánknak dicső pátrónáját örömujjongással tiszteltük mindnyájan, uj re- • ményt és bizakodást öntöttek szivünkbe. Mindmegannyi fenséges ünnep volt, melyek egy nép életében rendkívül fontosak. Ha azonban azt kutatjuk, hogy melyik esemény gyújtott legtöbb tüzet s indított el legnagyobb lángolást a magyar szivekben, azt kell válaszolnunk, hogy ez az esemény a Szent Jobbnak országjárása volt a csonka hazában. A parlament homlokzata előtt megtartott szentmise elmondása után fényes körmenetben meghatott lélekkel kisértük Ői a Hősök-terére. Végeláthatatlan ájtatos tömegek követték útjában és száz és százezrek alkottak sorfalat ehhez a fenséges, magyar körmenethez. A lelkekben pedig csodás megindulás, mélységes áhitat és olyan hangulat leit úrrá mindenütt, mely szinte az eget ostromolta. Ez a különleges magyar ünnep azután is tovább folytatódott az egész országban, amikor a Szent Jobb az aranyvonaton végiglátogatta hazánk vidékeit s a nagyobb helyeken nemcsak megállt, hanem néhány órát, vagy napot is töltött a hivek körében. így jutott el június havában hozzánk az Alföldre — csodás érzéseket ébresztve mindenütt. Könnyes szemmel, megindult lélekkel és benső hálával hódolt a magyar nép első szent királyunk emléke és ereklyéje előtt, s miközben a remény újra éledt a fásult szivekben, a hit és a hála tüzes lángjai is kigyuladtak a magyar lelkekben az irgalom nagy Istene iránt, aki a szent királyt a magyarnak adta s alkotó jobb kezét kilencszáz éven át sértetlenül megőrizte nekünk. És hogy ez a lelki felbuzdulás, mit a Szent Jobb idézett fel az egész országban, felért az egekig, mutatja az a tény, hogy a szentév alatt nemcsak a hitélet lángolt fel magasan, hanem Isten áldása is fokozott mértékben hullott alá a magyar nemzetre. A világ figyelme s igaz becsülése eddig nem tapasztalt fokban és mértékben övezett bennünket. Az ősi magyar föld, melyet most a Szent Jobb bejárt és megáldott, a szokottnál bővebb termést adott. Záradékul pedig a szentév alkonyán István király épen maradt Jobbja háború és vérveszteség nélkül visszahozta nekünk az elvesztett Felvidéknek legdrágább részeit. Isten után mindezt Szent Istvánnak, az ő szellemének, az ő Szent Jobbjának köszöni a nemzet. Mi sem illőbb s méltányosabb tehát, mint hogy újból megszívleljük a Szent Jobb intelmét s azt is megfontoljuk, hogy mi tulaidonkép első szent királyunk ritka nagyságának, csodás hatásának s vonzó erejének legigazibb oka? A feltett kérdésre három pontban fogunk megfelelni: élő Krisztushite, alkotó szelleme s gyengéd tisztelete a Szűzanya iránt. * * * I. Szent Istvánt nemcsak a magyar nép, hanem a világ is apostolnak tartotta és tartja. Ennek mondta ugyanőt 1000 ben II. Szilveszter római pápa is, aki, midőn a magyar küldöttség, melyet Asztrik apát, a későbbi kalocsai érsek vezetett eléje, koronát kért István fejedelem kitüntetéséhez, álmélkodva értesüli az ő életéről, nemes szelleméről, roppant munkájáról, azt a felemelő kijelentést tette, hogy uruk és fejedelmük valódi apostol. Szent Istvánt azonban nemcsak hívják s mondják apostolnak, hanem ő az is volt a magyar szó legszebb értelmében. Apostol volt, mert egy egész népet térített a katolikus hitre, egy egész országot kapcsolt hozzá Péter sziklájához és nyert meg Krisztusnak. A magyar nép azelőtt pogány volt s bár egyesek korábban megtértek, a nép zöme szilajon kitartott a

1 táltosok mellett. Szent István belátta, hogy országa s királysága csak úgy lehet tartós, hogy ha keresztény lesz. Tudta és érezte, hogy a számbelileg maroknyi' magyar nép, ha tovább is megmarad pogánynak, nem élhet meg s nem állhat fenn soká az őt körülvevő nyugati, keresztény, nagy nemzetek között. Eltiporták, elsöpörték volna, hogyha pogány erkölcsével s ugyanilyen világnézetével akart volna beleékelődni a keresztény, régibb népek közé. Kereszténnyé kellett tehát tenni á nemzetei, hogy állandó hazát és országol biztosítson neki. Ezért szervezte meg a nagy hittérítésí. Ezért hívott külföldről papokat és szerzetese1 ket. Ezért alapított kolostorokat és püspökséApostolí hite.