Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

— 7 — 1938. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 3. szám. 960. sz. Böjti szózat a magyar szent évről. I. A szent év kegyelmei. Tisztelendő Testvéreim és kedves Hiveim! Hármas szent év fenséges tavasza közeledik hozzánk. Krisztus Király eucharisztikus világünnepélye kezd testet ölteni a mi kis körünkben, az Isten Anyjának kilencszáz esztendős drága kapcsolatát a magyar hazával ez évben üljük meg s első szent királyunk égbeszállásának ugyanilyen évfordulójáról is most kell emlékeznünk. A hármas szent évnek kegyelemkincsei gazdag áradásban hullanak a földre s hogy e földön: Szűz Mária országának könnytől ázott, bánatos talaján fogékony lelkekre hulljanak mindenütt, mélységes érzéssel fel kell rá készülnünk. Ez a hármas szent év különös kegyelem ennek az országnak és a magyar népnek. i. A folyó év legnagyobb kegyelme abban jelentkezik, hogy az örök Isten, akit mi az Eucharisztia, vagyis az Oltáriszentség titkában imádunk, a világkongresszus ritka ünnepein közénk akar szállni, hogy az egész katolikus világ benső hódolatát köztünk, magyarok közt, csonka hazánk földjén lássa és fogadja s isteni Szivének gazdag kegyelmeit innen sugározza a szomjas szivekbe, az egész világra. És ha megfontoljuk, hogy mi a földteke nagy népei között mily kevesen vagyunk és ha átérezzük, hogy főleg mostani csonkaságunk mellett mily szegények lettünk, akkor ez a kitüntetés és ez a kegyelem szavakba nem foglalható módon megnő szemeinkben. Meghatott lelkünkben megcsendül a Magnificat szava: „Deposuit potentes de sede et exaltavit humiles." „Hatalmasokat levetett ... és kicsinyeket felemelt."

1 De ha tovább fűzve gondolatainkat azt is mérlegeljük, hogy az Ur ereje és az ég jósága ebben a nagy tényben épen akkor fog köztünk ragyogni, mikor körülöttünk országok forrongnak s egész világrészek látszanak inogni, lehetetlen, hogy ne lássuk az Isten irgalmát, aki a viharban felénk i Luk. 1, 52. közeledik és mintegy azt mondja: „Habete fiduciam, ego sum, nolite timere." „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek."

2 ,,Ne félj te kisded nyáj, mert tetszett Atyátoknak, hogy országot biztosítson nektek."

3 És ha beljebb, a vérző határok szűkre szabott béklyói között is fájdalmas bajokat, viszályt és széthúzást kell látnunk s éreznünk, ne feledjük soha, hogy ő ezt is meg tudja szüntetni kegyelmének túláradó sugárzása által, ha mi erre érdemeket szerzünk. A szentségi Jézus ritka kegyelmének nagyságát azonban, melyet nekünk magyaroknak a kongresszus jelent, nem csupán a jelen idők válsága mutatja, hanem ezer éves történelmünk minden korszaka is. Mert neki köszönjük, hogy a magyar nemzet hosszantartó bolyongása után földi hazát talált, mely neki megfelelt. Mert neki köszönjük, hogy a kereszténység égi fénye megragadta őseink szellemét, s elhagyva a pogányságot a tisztes nemzetek sorába juthattak. Mert neki köszönjük, hogy a nemzet zöme minden vész, háború, külső veszedelem és belső baj után megmaradt az ősök szeplőtelen hitvallása mellett. Azóta, hogy ez a nemzet megtért s elhagyva a bálványokat, Krisztus hitét a római katolikus Anyaszentegyházban nagy szívvel felvette, becsületes híve, kitartó harcosa és a mindent elsöpréssel fenyegető veszélyek idején megingathatatlan védőbástyája lett Krisztus Egyházának. Rajta gázolt végig a tatár pusztítás, az ő testét tépte, marcangolta másfél száz éven át a török uralom és a félhold réme, de őt emésztette Mohács után a szörnyű szétesés, a nagy hitújítás rettentő láza is, mely a külső sorscsapások mellett a belső betegség ernyesztő tüzével vitte a sír felé az egész nemzetet. A nagy küzdelmekben milliók vesztek el s a középkor hatalmas magyarja szemlátomást sorvadt, de a nemzet zöme még így is kitartott. A világháború véres vihara se tudta elsöpörni s bár nagyon megfogytunk, Krisztus igaz 2 Máté 14, 27. a Luk. 12, 32.