Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

_ 8 — Egyházának magyar ágacskája a vérözön patakja után is él és erősödik és a világ megbecsülésének sok jelét élvezi. A világ figyelme most reánk irányul, mert Krisztus kegyelme a világkongresszus ritka ténye által csillagot gyújt csonka ha­zánk fölött, mely ide vonzza majd az egész világot. 2. A folyó szentévnek második meg­kapó s nekünk magyaroknak különös ke­gyelme az Isten Anyjának kilencszázeszten­dős szoros kapcsolata a magyar nemzettel. Szent hitünkből tudtuk ugyan mindig, hogy Mária, Jézus szent szülője minden ember anyjává lett akkor, mikor Krisztus Urunk a keresztfán haldokolva így szólt Máriához : ,,Ime a te fiad", majd pedig Jánoshoz: „íme a te anyád", 4 de azért mi, messze idegenből egy új világrészbe ván­dorolt magyarok még több címet kerestünk s találtunk az ő kegyes anyai szivéhez. Első szent királyunk, mikor látta azt az ellenséges, hatalmas népgyürüt, mely őt és nemzetét az új hazában is pántként körülfogta, mikor tudta, hogy szive reménye, korán elhunyt fia nem ülhet trónjára és mikor érezte, hogy az árva magyar magára hagyatva nem fog megállhatni: országát, nemzetét és a nemrég Rómából nyert ki­rályi koronát felajánlta Krisztus szent Any­jának, a magyar sziveknek mindig drága boldogságos Szűznek, hogy ö legyen népé­nek oltalma. Kilencszáz éve már, hogy a fölajánlás valóban megtörtént s ez a hosszú idő fényes bizonysága annak a ténynek is, hogy a Szent Szűz kegyesen fogadta hű­séges hivének nemzete nevében eléje ter­jesztett buzgó könyörgését. Az időtől kezdve a magyar nép Védő­asszonyának, Magyarország királynéjának tisztelte s tiszteli az Isten szent anyját és az ősök vérével megszentelt hazai rögöket Szűz Mária országának tartja és hirdeti. Szűz Mária tisztelete mélyen bevéső­dött a nemzet szívébe. S hogy ez így volt, azt nemcsak a magyar népnek mélységes és igazán benső szeretete mutatja s hirdeti az Isten szent anyja, a szeretett Boldog­asszony iránt, hanem az a sok régi szent ének, csodás Mária-kép, kegyszobor s templom is, melyek szerte az egész ország­ban az ő kultuszának beszédes tanúi. Ezért látjuk zászlóinkon, régi pénzein­ken, számtalan templomunk oltárai fölött az ő képét a szent koronával. Ezért futott híre ennek a mély, fenkölt szeretetnek az egész világon. S főleg ezért hívták az 4 Ján. 19, 26. egyetlen magyar férfi szerzet, a pálos rend lelkes tagjait is már annak idején igen sok országba, mert róluk is tudták, hogy a Szűz Anyának hűséges, kitartó és buzgó szolgái. Ámde ugyanazért olvashatunk sok megható régi feljegyzést is ama könyörgé­sek meghallgatásáról, melyeket őseink in­téztek már hozzá. És ezért láthatunk temér­dek adományt, arany, ezüst s egyéb fajta mübecsü tárgyakat az ö kegyhelyein, ahol a szenvedők s a bajban vergődők fájó pa­naszait — számtalanszor csodálatos módon — meg szokta hallgatni. A pálosok budapesti sziklatemplomá­ban, melyet csupán pár évvel ezelőtt szen­teltünk fel május hó folyamán, a Fekete Madonna-kápolna kőbevájt falában nincsen már elég hely ama márványlapok behelye­zésére, melyeken a megsegített hivek kö­szönetet akarnak mondani az Isten anyjá­nak buzgó imádságuk meghallgatásáért. 3. A folyó szent évnek harmadik kegyel­mét első szent királyunk megdicsőülésének kilencszáz esztendős évfordulójában ünnepli a nemzet. Ez az évforduló újból elénk tárja szent István alakját és minél hívebben állítja őt elénk, annál tündöklőbben felénk ragyog az az igazság is, hogy ő tényleg csodála­tos kincse a magyar nemzetnek. Szent Istvánban Isten megáldotta ország­alapitót, lángeszű szervezőt, hatalmas had­vezért. igazságos királyt tisztelhet a magyar. O kötötte nyugtalan nemzetét a honi rögökhöz. O szoktatta a kalandvágyókat termelő munkára. O vezette népét a nyu­gati kereszténység s az igazi művelődés termékeny útjára. O szerzett a magyar név­nek rettegés és gyűlölködés helyett igaz megbecsülést. S mialatt kifelé hírt, nevet és tiszte­letet biztosított a magyar nemzetnek, itthon mindent világos látással, meglepő érzékkel, századokra szóló intézkedésekkel akként ren­dezett el, hogy ma is áldhatjuk azoknak szerzőjét. Tíz püspökség, a rendi alkot­mány, a vármegyék ősi szervezete és te­mérdek alapítás — mind tőle származnak. Emellett azonban megóvta nemzetét minden fenyegető külső veszélytől is. A bolgár cár és a német császár nem tudták őt és nemzetét igájukba törni, hanem gyá­szos kudarcaik után ők keresték az ő ba­rátságát. És ő a jóviszonyt ki is építette, hogy a nagy küzdelmek és a harcok után a béke áldását élvezze a nemzet. Bármily erős volt azonban első szent királyunk ugy a harcok terén, mint a békés

Next

/
Oldalképek
Tartalom