Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937
— 7 — 1937. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI LEMÉNY 3. szám. 610 sz. Böjti szózat a falu védelméről. A falu veszélyben. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim! Minél többször halljuk vagy olvassuk a Szentírás ama részét, mely Krisztus életét tárja fel előttünk, annál jobban megismerjük azt is, hogy a Mindenható az 0 szent Fiának örök küldetését s megváltói, isteni munkáját az egész világért, az összes népekért s minden egyes teremtett lélekért állította bele az Ö terveibe. Szent Pál szerint «azért jött el Krisztus e világra, hogy üdvözítse a bűnösöket* 1 s mivel mindannyian ős-szüleink bűnében születtünk, Krisztus az O megváltó munkáját mindannyiunkért egyformán végezte. Emellett azonban különleges, gyengéd szeretettel viseltetett a gyengék, kicsinyek, a bajba jutottak s a veszélyben ingadozók iránt. A Mester példáját akarjuk követni, mikor jelen böjti levelünkben féltő szeretettel a faluról szólunk. Tavaly és két éve ugyanezen alkalommal a családról, majd meg a gyermekről intéztünk hozzátok rövid intelmeket. Ma már úgy érezzük, hogy a társadalom széles alapjait mossák a hullámok s megingott a talaj sok falu alatt is. Buzduljunk fel tehát s mentsük meg a falut Krisztus országának, mert a falut veszély fenyegeti, mert a falu nagy kincseket hordoz s mert a falut Krisztus is szereti. I. Mentsük meg a falut, mert a falut veszély fenyegeti. Amaz állításra, hogy a falut veszély fenyegeti, sokan azt gondolják, sőt tán ki is mondják, hogy ez csak vak lárma. Azt hiszik ugyanis, hogy az a sok hü-hó, gonosz aknamunka és dőre nagyzolás, mi a városokban annyi súlyos gondot, fejtörő izgalmat s felfordulást okoz, a falu békéjét, kívánatos rendjét s termelő nyugalmát nem tudja feldúlni. Abban reménykednek, hogy mint az ágyúszó minél tovább hatol, annál többet veszít hangja erejéből, éppen úgy a gonosz törekvés is annál súlytalanabb, minél messzebb terjed. Ámde elfelejtik, hogy ma az ágyúszót a modern hangszórók olyan félelmesen fenn tudják tartani s tovább tudják adni, akár száz vagy ezer mérföldre is, mintha a szomszédban vagy éppen közöttünk történnének a nagy robbanások. Elfelejtik, hogy ma a telefon, a fürge rádió s a technika ujabb vívmányai a tér, a távolság és az idő legtöbb akadályát át tudják hidalni s nincs már olyan zuga ennek a földgömbnek, melyet végleg el lehetne zárni a kutató, fondorkodó ember törekvése elől. Ezt mutatja az is, hogy bántó tévtanok, felforgató eszmék és az emberiség közös javát botorul támadó összeesküvések, melyek messze idegen országban avagy világrészben jutottak felszínre, a földteke tőlük távol eső részében is fel-felburjánoznak. Az utóbbi évek sok fájdalmas meglepetésében ennek bizonyságát világosan látjuk. Látjuk és érezzük azt a pattanásig feszülő nagy erőt, melyet a gonoszság fejt ki azon célból, hogy az Isten-hiten, az igaz valláson s a tiszta erkölcsön alapuló világrendet teljesen megdöntse. És bár tudjuk, hogy ez természetes, mégis mindig megdöbbent bennünket. A Szentírás legelső lapjai felhívják már az ember figyelmét arra a nagy harcra, melyet a gonoszság indít a jó ellen, hogy azt leteperje. Mikor Isten a gőgös Lucifert kiűzte az égből s az éden kertjében újból megátkozta, mert az első embert a kigyó képében bűnre csábította és végzetes romlásba döntötte, így szólt az Űr hozzá: «Átkozott vagy a föld minden állatai között. Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet, te pedig sarka után leselkedel.» 2 És ha megfigyeljük fajunk történetét, borzadva kell látnunk, hogy ez az ellentét, a gonosznak i I. Tini. 1. 15. s Gen. 3. 14. 15.
