Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931
Index
y — 7 — 1931. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HIUATALOS KÖZLEMÉNYEK. 3. szám. 520. sz. A Sionhegy Máriaképotna. Hogyan fogadluk meg. Tisztelendő Testvéreim és Redves Híveim! Két évvel ezelőtt, szeptember havának egyik délutánján, egy kis magyar zarándokcsoporttal Jeruzsálem városának egyik legszebb szentélyében jártunk. Fenn a Sión hegyén. Ott, hol egykor Dávid vara épült, a frigyszekrény állott, az utolsó vacsora végbement, Jézus édesanyja szent Jánossal lakott, s honnét lelke elszállt. Ott álltunk mindnyájan abban a templomban, melynek helyén a Szűz Anya jobblétre szenderült. Ez az úgynevezett Dormitio-templom. Sudár tornya a magasba szökik, mintha azt mutatná, merre is szállhatott a Szűz Anya lelke. Roppant kupolája, mint egy fehér galamb védelmező szárnya ráborul a helyre, ahol Ő Urunknak mennybemenetele után csendesen éldegélt, mig az óra ütött és Szent Fia elvitte magához. A felső templomnak tágas ablakain pazar fény ömlött be és tündöklő ragyogással végigaranyozta azt a kisebb alsó templomot is > melynek boltozata belenyílik a nagy kupolába. Az altemplom kellős közepében áll a szent Szűz filigrán oltára ott, azon a helyen, ahol a szent hagyományok szerint földi életének utolsó percében galamblelke fölröppent az égbe. Ezt az oltárt jobbról-balról kápolnák övezik. De még pusztán és üresen álltak. Fent azonban a németek áldozatkész szeretete a Szűz Anya iránt remeket alkotott. A mi sziveink is gerjedezni kezdtek. Mikor tehát elvégeztükájtatosságunkat a Szűz Anya mondott oltáránál s mikor az a melegszívű bajor bencés-atya, aki a templomban bennünket vezetett, rámutatott a legelső üres kápolnára a szép oltár mellett s hivatkozott a magyar nép ősi buzgalmára Jézus édesanyja, Magyarország Nagyasszonya, Szűz Mária iránt, rögtön megfogadtuk, hogy azt a kápolnát mi vállaljuk és mi fogjuk Magyarország ajándéka gyanánt díszbe öltöztetni. Nagy volt a feladat, melyre vállalkoztunk. Szegény, csonka hazánk és megtört nemzetünk súlyos vergődése aggodalmat keltett mindnyájunk szivében. Az a felvonuló gazdasági válság, melynek hullámai már akkor is mutatkozni kezdtek, kétséget okozott. Egy-egy ellentéles panasz vagy intelem a lelkünkbe markolt, mi azonban mégis vállalkoztunk a nagy feladatra, mert biztunk a jóságos Szűz Anya támogatásában s a magyar nép áldozatos nagy szeretetében Szűz Mária iránt. Hazatérve felhívást intéztünk első sorban ti hozzátok tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim, s azután felkértük csonka hazánk öszszes püspökeit, hogy a kedves tervet szivükbe fogadva szóval s tettel szintén felkarolják. Pásztorlevelünkben egyebek közt igy szóltunk hozzátok. „Sión hegye napsütésben ragyog és a Dormitio hófehér temploma nélkülünk is fenséges himnuszt zeng az Isten Anyjának. Mi azonban — Mária országa — nem hiányozhatunk ebből a himnuszból. Hiszen mi is tisztelői, testőrei, gyermekei vagyunk és elesett nemzetünk nevében összetett kezekkel s imádságos szivvel ott akarunk állni, ahol ő átlépett e földi életből az örök hazába s ahol ő majd nekünk is ajtót nyit a boldogság felé". Épen ma egy éve, hogy ezt a felhívást rendeletem folytán az egész megyében fel is olvastátok. És a hivők szive mindenütt medobbant. Megindult az adakozás és a szegény szűkölködők fillérei mellett akadt olyan adomány is, melynek nagyságától szinte megijedtünk. Megijedtünk, mert tudtuk, hogy áldozatba, igen súlyos áldozatba kerül. S midőn erre felhívtuk a nagy lélek figyelmét, azt a választ kaptuk, hogy a Szűz Anyával mindenét megosztja és az adományból, melyet mi sokaltunk, nem vont vissza semmit. így jött össze egy hosszú év alatt sok kedves adomány. A gazdagok több száz pengős adománya mellett ott van a szegények s a kicsi gyermekek pár filléres sokAz itthoni munka.
