Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 29 1930. É \l I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 8. szám. 1394. sz. Azovodások áldoztatásáról. 1. Az 1928. évi egyházmegyei zsinat egyik legfőbb tárgyát a gyermekek korai és gyakori sz. áldoztatása képezte. Örömmel láttam, hogy t. Papságom ebben a fontos kérdésben is megértést tanúsított és első határozatunk a gyermeknevelés tengelyévé az első sz. áldozásra való előkészületet tette. Ezt a határozatot elsősorban is érseki székhelyemen kívántam megvalósítani, miértis kisérletkép elrendeltem, hogy az iskolanénék által vezetett ovodában a kis gyermeKek eucharisticus nevelésben részesüljenek, az ovodai oktatás és nevelés tengelyévé a kis Jézus megismerése, megszerelése tétessék, az ovodások az Oltáriszentség imádására neveltessenek. Az óvónő kiváló vezetése mellett az eredmény valóban meglepett. Az intézeti igazgató által megtartott vizsgán a külön-külön kihallgatott ovodások egyről-egyig bizonyságot tettek arról, hogy az ovodások az első sz. áldozáshoz a józan ész és az anyaszentegyház által előírt ismeretekkel a megkívánt mértéken felül rendelkeznek és olyan vágyódást éreznek a kis Jézussal a legméltóságosabb Oltáriszentségben való egyesülésre, amely a felnőttekben is ritkán tapasztalható s amely a méltó és a legnagyobb kegyelmeket kieszközlő sz. áldozásoknak egyik legszükségesebb kelléke. 2. Ehhez a felemelő eredményhez hozzájárult az ovoda irányításával összhangzó családi nevelés, melyet az óvónőnek a szülőkkel folytatott megbeszélései is támogattak. Az ovoda revén hónapokon keresztül a kis Jézus volt a család ura, gondolatainak tárgya; a nagy napra való előkészület édes érzése szentelte meg a lelkeket. így jött segítségére Isten szolgájának az Istenáldotta család, az a papság, amely az egyházi rend szentségének felvétele nélkül, Krisztus Urunk első földi helytartójának szavai szerint „szent papság.... lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek az Isten előtt"

1. 1 Péter I. 2. 5. Ezek a szülők teljesítették a Quam Singulari kezdetű pa'pai rendelkezésnek előírását, amely sorrendben először is a szülőknek teszi kötelességévé a gyermekeknek a szentségek felvételére való előkészítését. „IV. A gyónás és áldozás parancsának kötelezettsége, mely a gyermeket terheli, első sorban is azokra hárul, akik a gyermekről gondoskodni tartoznak, úgymint a szülőkre, lelkiatyára, tanítókra és plébánosra. Az atyának pedig vagy az ő helyettesének és a gyóntatónak dolga, a római katekizmus szerint, a gyermeket az első szentáldozáshoz engedni".

2 5. Minél nagyobbra becsüljük a családoknak ezt a közreműködését, mint értékes szolgálatot és istenes közreműködést, annál inkább igénybe is kell azt vennünk. Minél jobban növekszik Jézus sz. Szívének kiolthatatlan vágya szerint az ártatlan gyermekek első és gyakori sz. áldozásának száma, annál kevésbbé lehetséges ezt a nagy terjedelmű lelkipásztori munkát egy-két, egyéb elfoglaltsággal is megterhelt papnak végeznie. Miként az ismeretek megszerzését, azonképen a gyermek-lelkek méltó voltát illetőleg is bízni kell a szülők, óvónők, tanítók megítélésében és lelkiismeretes közreműködésében. 4. Rendszeres gyónást a kalocsai ovodások a sz. áldozást megelőzően nem végeztek. A legtöbbnek tiszta fogalma sem volta bűnről. Ők az előkészület során ismételten gyarlóságaik megbánására lőnek felhíva s a bánatot ismételten, legkivált a sz. áldozás előtt közvetlenül, közösen felindították magukban. Nem akartam bevárni míg vétkeznek ezek a gyermekek, hogy azután bocsáttassanak a sz. áldozáshoz, mert a bűn elkövetése nem feltétele a sz. áldozásnak. Viszont gyónás nélkül nyugodt lélekkel áldoztattam meg a kis ártatlanokat, mert, ha nincs bűn, felesleges a gyónás. Az 2 Quam singulari. Circ. 1910. 194.195. lap. Codex I. Cari. Canon 854. §. 4.