Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 15 — megőrizze fiait a hitbeli és erkölcsi métely súlyos veszedelmeitől. És az Egyháznak ez a felügyelete, amint nem okozhat semmi bajt, úgy csak hathatós segítsége lehet a család és a polgári társadalom rendjének és jólétének, mert távoltartja az ifjúságtól azt az erkölcsi mételyt, amely ebben a tapasztalatlan és mozgékony korban a legkönynyebben és a leggyorsabban harapózhat el. Mert a helyes vallásos és erkölcsi oktatás nélkül — amint bölcsen mondja XIII. Leó — «egészségtelen a lelkeknek minden műveltsége : az Isten félelmére nem szoktatott ifjak nem tűrik a tisztességes élet fegyelmét és akik nem szoktak semmit sem megtagadni ösztöneiknek, könnyen vetemednek az államok felforgatására is.» (Ep. enc. Nobilissima Gallorum Gens, 8 Febr. 1884.) Ami az Egyház nevelői küldetésének kiterjedését illeti, az az összes népekre kiterjed korlátozás nélkül, Krisztus parancsa szerint: «Tanítsatok minden népet» (Máth. XXVIII, 19.) ; nincs is földi hatalom, mely ezt törvényesen ellenezhetné, vagy gátolhatná. Mindenekelőtt kiterjed az összes hívekre, akiknek gondját viseli, mint a leggyengédebb anya. Ezért minden században a mindenféle fokú iskolák és intézmények hatalmas sokaságát teremtette meg és fejlesztette ki; hiszen — mint nemrég mondottuk — «a távoli középkor elejétől kezdve, amikor oly sok (valaki tán mondaná, túlsók is) kolostor, zárda, templom, székesegyházi és társas káptalan volt, minden intézmény mellett iskola is, a keresztény nevelés tűzhelye állott. Még ide kell számítanunk az összes egyetemeket, az egyes országokban elszórt egyetemeket, melyek a Szentszék és az Egyház kezdeményezésére létesültek és védelme alatt álltak. Az a nagyszerű látvány, amely ma jobban szembetűnik, mert közelebb áll hozzánk és a korszak igényeihez mérten sokkal nagyobb arányú, minden idők látványossága volt. Akik tanulmányozzák és szemmel kísérik az eseményeket, csodálkoznak rajta, amit az Egyház ezen a téren alkotott, csodálkoznak a módon, ahogyan az Egyház betölteni tudta az Isten által reáruházott hivatást, az egymást követő emberi nemzedékek nevelését a keresztény életre és elámulnak a nagyszerű gyümölcsökön és eredményeken. De ha csodálkozást kelt, hogy az Egyház nevelői hivatásában a tanulók százait, ezreit és millióit tudta maga köré gyűjteni, akkor még fokozza az ámulatot annak a megfontolása, amit az Egyház nemcsak a nevelés terén, hanem a szorosan vett oktatás terén is tett. Mert amit a kultúra, a civilizáció, az irodalom kincseiből sikerült megmenteni, azt az Egyháznak köszönhetjük, amely a legrégibb, barbár időkben is tudott fényességet gyújtani az irodalom, a bölcselet, a művészet — különösen az építészet — terén.» (Mondragonei intézet növendékeihez intézett beszédből, 1929 május 14.) Az Egyház ennyit akart és tudott megtenni, mert nevelői hivatása kiterjed a hitetlenekre is, hiszen minden ember hivatott, hogy bemenjen az Isten országába és elnyerje az örök üdvösséget. Mint napjainkban, amikor az Egyház missziói ezrével alapítják az iskolákat a még nem keresztény országokban és vidékeken is, a Ganges partjaitól a Sárga folyóig, az Óceán nagy szigetein és félszigetein, a fekete világrésztől a Tűzföldig és a fagyos Alaskáig, úgy az Egyház nevelte hithirdetői által minden időben keresztény életre és műveltségre azokat a népeket, amelyek ma a művelt világ keresztény nemzeteit alkotják. Ebből már teljesen beigazolódik, hogy jogilag és tényleg különös mértékben megilleti az Egyházat a nevelői hivatás és hogy előítélettől mentes értelem nem találhat semmi ésszerű okot, hogy elvitassa vagy gátolja az Egyházat ebben a munkájában, amelynek jótékony gyümölcseit most az egész világ élvezi. Annál is inkább, mert az Egyháznak e vezetőszerepével nemcsak nem ellenkeznek, hanem teljesen megegyeznek a családnak és az államnak a jogai, valamint az egyes egyének jogai is a tudomány, a tudományos módszerek és mindennemű profán műveltség méltányos szabadságára. Hiszen, hogy az említett összhang alapokát rögtön megjelöljük, a természetfölötti rend, amelyhez az Egyház jogai tartoznak, nem rontja le, sem nem kisebbíti a természeti rendet, amelyhez a többi említett jogok tartoznak, sőt azt felemeli és tökéletesíti ; és a kettő egymást kölcsönösen segíti és kiegészíti, mivel mindkettő az Istentől származik aki nem mondhat önmagának ellen : «Isten művei, tökéletesek és összes útjai igazság». (Deut. XXXII. 4.) S ez még világosabban kitűnik, ha részleteiben és közelebbről megfontoljuk a családnak és az államnak nevelői hivatását. Először is az Egyház nevelői hivatásával csodálatosan megegyezik a család nevelői hivatása, mivel mindkettő Istentől származik, nagyon is hasonló módon. Valóban a családnak, a természet rendjében, Isten közvetlenül termékenységet kölcsönöz, életet adó okot és ezért az életre való nevelésnek okát, a tekintéllyel együtt a rend forrását. A család joga.