Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

- 5 — Az angyali Doktor a tőle megszokott világossággal és pontossággal mondja : «A természetes atya részesedik különös módon az okban, amely általános módon Istenben van meg ... az Atya mind a nemzésnek, mind a nevelésnek és fegyelemnek és mindannak princípiuma, amely az emberi élet tökéletesedésére vonatkozik)). (S. Th. 2—2, Q. CII, a. 1.) A család tehát közvetlenül a Teremtőtől nyerte a megbízást és'ennélfogva a jogot is, hogy a gyermeket nevelje ; s ez elidegeníthetetlen jog, mert elválaszthatatlanul összefügg a szigorú kötelességgel ; olyan jog ez, mely megelőzi a polgári társadalom bármiféle jogát és ezért sérthetetlen bármely földi hatalom részéről. Ennek a jognak sérthetetlen voltát meg is okolja az angyali Doktor: «A fiú természetes módon egy darab az atyából . . . Ezért természeti jogon alapszik, hogy a fiú eszének használata előtt az atya gondoskodása alatt álljon. Tehát a természeti igazság ellen volna, ha a gyermeket eszének használata előtt kivonnák a szülők gondjai alól, vagy vele bármi módon rendelkeznének a szülők akarata ellen.» (S. Th. 2—2, Q. X., a. 12.) Mivel pedig a szülők kötelezettsége folytatódik egészen addig, amíg a gyermek nem tud önmagáról gondoskodni, megmarad a szülőknek ez a sérthetetlen nevelői joga is. «Mivel a természet nemcsak a gyermek születését akarja, hanem azt is, hogy fejlődjék és haladjon, amíg eléri a tökéletes emberi állapotot, mint ilyent, azaz az erény állapotát)) — mondja ugyanaz az angyali Doktor. (Suppl. S. Th. 3. p. Q. 41, a. 1.) Ebben a kérdésben az Egyház jogászi bölcsesége összefoglaló világossággal jut kifejezésre az egyházi törvénykönyv 1113. canonjában : «A szülőket súlyos kötelesség terheli, hogy minden erejükkel gondoskodjanak gyermekeik vallásos, erkölcsi, valamint fizikai és polgári neveléséről és előmozdítsák gyermekeik földi jólétét is». (Cod. J. C. c. 1113.) Az emberi nem általános meggyőződése ebben a pontban annyira összhangzó, hogy nyíltan szembekerülnének vele azok, akik azt mernék vitatni, hogy a gyermek előbb tartozik az államhoz, mint a családhoz és hogy az államnak abszolút joga van a neveléshez. Tarthatatlan továbbá az érv, amelyet azok felhoznak, hogy az ember polgárnak születik és ezért elsősorban az államé ; nem gondolják meg, hogy az embernek először léteznie kell, mielőtt polgár lesz és létezését nem az államtól, hanem a szülőktől nyeri. Bölcsen mondja XIII. Leó : «A gyermek egy darab az atyából és az atya személyének mintegy folytatása ; s ha pontosan akarunk beszélni, nem önmaguktól, hanem a családi közösségen keresztül, amelyben születtek, lépnek a polgári társadalomba)). (Ep. enc. Rerum novarum, 15. Mai 1891.) Tehát : «Az atyai hatalom oly természetű, amit az állam sem nem nyomhat el, sem nem szívhat fel, mivel közös eredete van az emberiség életével» (U. o.), — mondja ugyanabban az enciklikában XIII. Leó. Ebből azonban nem következik az, mintha a szülők nevelői joga abszolút és zsarnoki volna, mert elválaszthatatlanul alá van rendelve a végső célnak és a természeti és isteni törvényeknek, amint XIII. Leó másik halhatatlan enciklikájában «A keresztény polgárok főbb kötelességeiről)) kifejti. Ott röviden így foglalja össze a szülők jogait és kötelességeit: «A szülőknek a természettől van joguk, hogy gyermekeiket képezzék, hozzá még azzal a kötelezettséggel, hogy a gyermek nevelése és tanítása megegyezzék azzal a céllal, amelynek érdekében Isten jótéteményeképen nyerték a gyermeket. Ezért a szülők kötelesek minden erejüket latba vetni és e téren minden merényletet meggátolni és tökéletesen biztosítani magoknak a hatalmat a gyermek keresztény nevelésére; legfőképen pedig tartsák távol őket olyan iskoláktól, amelyekben fennáll a veszély, hogy magukba szívják az istentelenség gyászos mérgét.» (Ep. enc. Sapientiae christianae, 10. Jan. 1890.) Azt is figyelembe kell venni azután, hogy a család nevelői kötelezettsége nemcsak a vallási és erkölcsi nevelésre vonatkozik, hanem a testire és polgárira is, főkép amennyiben ezeknek közük van a valláshoz és az erkölcshöz. A családnak ezt az elvitathatatlan jogát többször jogilag is elismerték olyan nemzetek, amelyek a természetjogot még tisztelik a polgári rendelkezésekben. így, hogy példát idézzünk, újabban az Északamerikai Egyesült Államok szövetségének legfőbb bírósága egy nagyfontosságú vitában ekként döntött: «Az államnak semmiféle általános joga nincsen, hogy egységes nevelési típust rendeljen az ifjúság számára és kényszerítse, hogy csakis az állami iskolákban tanulj on». S hozzáfűzi a természetjogból vett megokolást: «A gyermek nem az államnak puszta teremtménye ; azokat, akik nevelik és irányítják, megilleti az a jog s vele együtt a szigorú kötelesség, hogy neveljék és kötelességei teljesítésére előkészítsék.)) (1925 jún. 1.) A történelem rá a tanú, különösen az újabb időkben, hogy az állam a családnak a Teremtőtől kölcsönzött jogait megsértette és megsérti és