Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930
Index
fegyelmezettségére a kinyilatkoztatott tan szabálya szerint». (IX. Pius Ep. Cum non sine, 1864 júl. 14.) A második jogcím az a természetfölötti Anyaság, amellyel az Egyház, Krisztus szeplőtelen jegyese szentségeivel és tanításával szüli, táplálja és neveli a lelkeket a kegyelem isteni életére. Ezért joggal állítja szent Ágoston : «Nem lehet Isten atyja annak, aki az Egyházat mint anyát visszautasította». (De symbolo ad catech. XIII.) Ezért nevelői küldetésének tulajdonképeni tárgyában azaz a «hitben és az erkölcsök irányításában Isten maga tette az Egyházat az isteni tanítóhivatal részesévé és isteni jótéteményképen tévedéstől mentessé; ezért az emberek legfőbb és legbiztosabb tanítója és vele született sérthetetlen joga, hogy szabadon taníthasson». (Ep. Enc. Libertás, 20. jún. 1888.) És ebből szükségképen következik, hogy az Egyház független bármely földi hatalomtól, nevelői küldetésének úgy eredetében, mint gyakorlásában is, nemcsak saját tárgyát illetőleg, hanem a céljához szükséges és megfelelő eszközöket is. Tehát minden más ügyben és emberi tanításban, amely önmagában véve mindenkinek, egyéneknek és társadalomnak öröksége, az Egyháznak független joga azokkal élni és főleg megítélni, mennyire segítheti vagy hátráltathatja a keresztény nevelést. Annál is inkább, mert az Egyház, akár mint tökéletes társaság, független joggal rendelkezik a céljához szükséges eszközökben, akár pedig mivel minden tanítás és minden emberi cselekedet szükségképen függ az ember végső céljától és nem vonhatja ki magát az isteni törvény alól, amelynek őrzője, tolmácsa és tévedhetetlen tanítója az Egyház. Ezt már világosan kimondta b. e. X. Pius pápa is : «Bármit cselekedjék a keresztény még a földi dolgokban is, nem szabad elhanyagolnia a természetfölötti javakat, sőt a keresztény bölcseség tanítása szerint valamennyi ügyét a legfőbb jóra, mint végső célra kell irányítnia ; továbbá összes cselekedetei, legyenek azok erkölcsileg jók vagy rosszak, azaz mennyiben egyeznek meg vagy sem a természeti és isteni joggal, az Egyház ítélete és joghatósága alá esnek». (Ep. enc. Singulari quadam, 24. Sept. 1912.) Érdemes felemlíteni, milyen jól megértette és kifejezte ezt a katholikus alapvető tant egy laikus, egy csodálatosan mély író és lelkiismeretes gondolkodó : «Az Egyház nem mondja, hogy az erkölcstan kizárólag hozzá tartozik ; hanem hogy egészen hozzá tartozik. Nem állította soha, hogy rajta kívül és tanítása nélkül az ember nem ismerhetne meg valamely erkölcsi igazságot: sőt több alkalommal helytelenítette ezt a véleményt, amely többféle formában látott már napvilágot. Hanem igenis mondja, amint mondotta és mindig mondani fogja, hogy Jézus Krisztus rendelése szerint és az Atya nevében küldött Szentlélek által egyedül rendelkezik eredetileg és megfogyatkozhatatlanul az egész erkölcsi igazsággal, amelyben az erkölcstan összes részleges igazságai megvannak, úgy azok, amelyeknek ismeretére az ember pusztán értelemmel is eljuthat, mint azok is, amelyek a kinyilatkoztatásban megvannak, vagy onnan levezethetők.» (A. Manzoni, Osservazioni sulla Morale Cattolica, c. III.) Ennélfogva teljes joggal műveli az Egyház az irodalmat, a tudományt és a művészetet, amennyiben azok szükségesek, vagy hasznosak a keresztény nevelésre, szintúgy a lelkek üdve érdekében kifejtett minden munkáján kívül alapít és fenntart iskolákat és intézményeket mindenféle tudományszak és a kultúra minden fokozata számára. (C. I. C., c. 1375.) Még a testnevelést sem szabad kívülállónak gondolni az ő hatáskörén, épen mert ez is eszköz, amely segítheti, vagy hátráltathatja a keresztény nevelést. És az Egyháznak ez a munkája a műveltség minden ágában végtelen hasznára van a családoknak és a nemzeteknek, amelyek Krisztus nélkül elpusztulnak, mint joggal jegyzi meg szent Hilarius: «Mi veszélyesebb a világ számára, mint ha Krisztust nem fogadja be?» (Com. in. Math. c. 18.); de ez a legkisebb bajt sem okozza a polgári rendelkezéseknek, mert az Egyház, mint okos anya, nem ellenzi, hogy iskolái és világiakat nevelő intézetei alkalmazkodjanak minden nemzetnél a polgári hatóságok törvényes rendelkezéseihez és mindig kész a velük való megegyezésre s a felmerülő nehézségek közös megértéssel való elintézésére. Ezenkívül elidegeníthetetlen joga az Egyháznak s egyúttal felmentést nem tűrő kötelessége, hogy fiainak, a híveknek nevelését ellenőrizze, bármilyen intézetben, nyilvános vagy magánintézetekben történjék is az, nemcsak az ott nyújtott vallástanítás, hanem minden más tudományszak vagy irányelv ügyében, amennyiben azok a vallással és az erkölccsel összefüggnek. (Cod. I. C. c. 1381—1382.) Ne mondják azt, hogy ennek a jognak a gyakorlása illetéktelen beavatkozás, hanem igenis az Egyháznak értékes, anyai gondoskodása, hogy Az Egyház jogainak kiterjedése.