Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

- 22 — Kitartó munka. szeretet pedig az erkölcsös, erényekben kivirágzó élet. S minél több nehézség, s minél nagyobb kisertések állják el az útját, támadnak ellene, annál értékesebb az erkölcsi fölény. Szent Imre korában úgy a nehézségek, mint a kísértések gyakoriak voltak, akár csak manapság. A külvilág pogány erkölcsei nemcsak nem tűntek el, hanem sokszor fojtott láva gyanánt ki is törtek az uj vallás korlátai közül. S a szent ifjú kora, udvari helyzete, ereje, hatalma, magas hivatása, mindmegannyi kísértést jelentett. Ő azonban mint a rózsa a szúró tövisek, s mint a szép gyöngyvirág a föld piszka fölött igéző szépségben, a lelki tisztaság fényes köntösében pompázott mindvégig. Fenséges virága egy hangos kiáltás az ifjúság felé: utánam jöjjetek! így hívja szent Imre a magyar ifjakat öntudatos hitre és tiszta életre. De ugyanígy hívja még a munkára is. Ha kis házikódat egy szörnyű földrengés halomra döntötte, a hit és a tiszta erkölcs egymagukban nem építik újjá, dolgoznod kell érte. Munka is kell hozzá. Tudjuk ugyan, hogy ez mindig így volt, ma azonban ez az igazság is — jobban mint valaha — éppen reánk illik. Csonka hazánk régi nagyságának romjaiban hever. Az egész nemzetet fojtogató nehézségek nyomják. Az egyéni boldogulás nemcsak bizonytalan, hanem sokszor szinte lehetetlen. Hogyha tehát mégis élni, boldogulni, fejlődni akarunk, sokszoros munkával kell ezt kiharcolnunk, lehetővé tennünk. Ebben a munkában ismét csak ő a mi példaképünk, akit egyéb erényein kívül azért ís szeretünk, mert a munka, az egyéni s a nemzeti boldogulást kitermelő munka egyik fényes, vonzó hérosza volt. Szülei körében, Gellért keze alatt, sz. István oldalán, az üdvös kormányzás titkainak ellesése közben mindig engedelmes, buzgó, tanulékony, felülmúlhatatlan, szorgalmas munkás volt. Rendületlen hite, ragyogó erkölcse, s rövid életének fenséges munkája avatták őt szentté, nemzete kincsévé, fényes csillagává, s a magyar ifjúság égi védőjévé, örök példájává. Kövessétek tehát és boldogok lesztek. * * * A jövő reménye. István király gátakat épített szilaj népe köré. Gátat a Kárpátok havas bérceiben, Erdély hegyeiben, a déli folyókban s a nyugati dombvidékek mentén, hogy rabló módjára el ne kalandozzék saját tűzhelyétől, saját romlására. De gátat épített a lelkek mélyén is Krisztus szent hitének igaz felvétele s a nyugati kereszténység egységéhez való becsületes csatlakozás által. Isten pedig e védő gátakra egy hófehér liliomot tűzött szent Imre hercegben. És ez a liliom kilencszáz év óta áll, él és virágzik, hogy őre, példája, pártfogója legyen hányatott népének s a vadvizek tombolása közben, melyek hol kívülről, hol meg a lelkében fenyegetik végső pusztulással, reménye maradjon necsak itt a földön, hanem főleg az örök életre. Ragaszkodjunk tehát ehhez a fenséges égi jelenséghez, mert benne s általa — főleg példájának becsületes követése által — saját üdvösségünk, egyéni jólétünk, igaz boldogságunk és népünk jövője, valódi nagysága, könynyek között óhajtott jobb sorsa fognak kibimbózni. Ha a tavasz megnyíltával a meleg napsugár és a langyos eső megsegítik a kertész munkáját, dús termésre támad reménysége s elfeledi a tél zimankóját, mely mindent letarolt. Tíz évi tél után, melyben a gyűlölet dermesztő hidege, a nehéz csapások sűrű jégverése és a nyomorúság fojtó zúzmarája mindent összetörni, eltemetni látszott, mintha tavaszodnék. Ám, hogy a látszatból valóságos tavasz, illatot, virágot, dalt, mosolyt, örömet kipattantó tavasz, utána meg gyümölcsöt érlelő, békét, boldogságot termelő nyár derüljenek fölénk: a jó kertész példájára dolgozzunk mindnyájan saját lelkünk művelésén, családi életünk megnemesítésén és nemzetünk lelki világának hitünkhöz simuló kialakításán. Minél több szent-Imrés lelkületű ifjú fog élni s dolgozni e csonka hazában, minél több erkölcsös, hitéhez hű család bocsát gyökereket a magyar talajba, s minél lángolóbb lesz a nemzet buzgalma, mellyel nagy múltjának igazi alapját, első szent királyunk életfelfogását és Imre hercegnek fenséges szellemét nemcsak visszasírja, hanem ki is alakítja a saját lelkében, annál biztosabb lesz ez a feltámadás, melyet állandóan ajkainkon hordunk. Az integer, régi Magyarország visszaállítását a gyilkos fegyverek pusztító tüzénél, az ártatlan élet- és véráldozatnál sokkal biztosabban kieszközii az a lelki nagyság, melyet Imre herceg égbe szállt alakja hirdet nekünk s az egész világnak kilencszáz év óta. Ez szerzi meg nekünk az Isten irgalmát, s ama népek és nemzetek nemes barátságát, melyek velünk együtt keresik a boldogulás igaz, biztos útját. Fel tehát munkára ! Aki saját lelkét, családi tűzhelyét, hozzátartozóit és szegény nemzetét igazán szereti, használja fel a böjti szent időt ennek a szép áldozatos, fenséges szellemnek önlelkében való kidolgozására, mert csak ettől gyógyul boldogabb életre minden magyar ifjú, minden magyar család és az egész nemzet. Adja Isten, hogy így legyen. Amen. * * * Jelen körlevél nagyböjt első vagy második vasárnapján a híveknek a szószékről felolvasandó. Kelt Kalocsán, 1930. március 2-án. f Gyula s. k. érsek. ".RPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.