Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

* — 45 — 1929. EVI főegyházmegyei HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 12. szám. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Hí veim A főpásztor szentföldi zarándokútja. Mi volt az út célja? Harminchat napi távollét után folyó évi okt. 2-án Isten kegyes segítségével szentföldi zarándokútamról szerencsésen visszaérkeztem székvárosomba. A napokban pedig elvégeztük a gyűdi kegyhelyen, a boldogságos Szent Szűz kedves templomában azt a hálaadást s azt a szent misét is, melyet a nyugtalannak látszó Földközi tengeren az esetre fogadtunk meg többen, ha a válságos időben útnak indult zarándokcsapattal komolyabb baj nélkül viszontlátjuk újból a hazai földet. E kettős feladat szerencsés teljesítése után célszerűnek véltem erről a nagy útról külön körlevélben pár vonással egyet-mást közölni annyival is inkább, mert a vállalkozás indulásunk előtt túlságosan vakmerőnek látszott. Augusztus hó második felében Palesztinában vagyis a Szentföldön lángralobbant az a gyűlölködés, mely az ottani arab őslakosság és az angol kormány pártfogása alatt mind tömegesebben oda költöző zsidók között régóta lappangott. A zsidó bevándorlók az angol uralom segítsége mellett nemzeti otthont akarnak szerezni régi hazájukban. Számuk növekedésével s anyagi javaik szaporodásával hatalmi vágyuk is szertelenül megnőtt Többször ki is robbant. Ez viszont a gyászosan elmaradt, háttérbe szoruló és gazdaságilag tehetetlen arab lakosságot bántotta, sértette, mód felett izgatta, mert földjét, hazáját, exisztenciáját féltette a betolakodóktól A folytonos súrlódásból heves összecsapás, öldöklés, vérengzés, felfordulás támadt, melynek során az arabok a zsidókat ki akarták űzni, vagy még egyszerűbben le akarták ölni. Több száz halott és súlyos sebesült lett az áldozata ezeknek az összecsapásoknak, melyek augusztusban Palesztina több forgalmas helyén egyre nagyobb hévvel kezdtek ismétlődni. Az angol hatalom hajókat és csapatokat küldött a lázon gók megfékezésére, hadi állapotot léptetett életbe az egész országban s erős kézzel látszott hozzáfogni a rend és a béke biztosításához. A zűrzavar, a forrongás, a gyilkos ellentét eleinte ennek dacára nőtt s lánggal fenyegette az egész keletet. Épen ekkor vált esedékessé a magyar nemzeti zarándoklat útnakinditása több mint egy esztendős felkészülés után. A szentföldi magyar zarándoklatot nem egy szerű utazásnak, nem is tanulmánynak, még ke vésbbé szórakozásnak, — hanem engesztelő bűnbánati vezeklésnek szántuk. Hazánk két har mada ádáz ellenségek kezeibe jutott, a meg maradt csonka ország ezer sebből vérzik, elcsa tolt véreink haláltusát vívnak, az a kis törzs pedig mely itthon látszólag függetlenül maradt, a ba jok, válságok hínárjában úszik, illetve fuldoklik Nincs hová fordulnunk. Emberi segítség alig mutatkozott. Csak egyfelől ragyogott fénysugár. A Getszemani kertben haláltusái vivó isteni Megváltó fájdalmas arcáról tünt felénk biztatás. Az Ő útját járjuk tíz esztendő óta. Épen ezért, midőn Jeruzsálem egyik legszebb helyén, az olajfák hegyén, ahol az Ur Jézus drága szenvedését megkezdette értünk, megépült a három hajós, tágas bazilika, a szenvedő s vért izzadó édes Üdvözítő nagy képének elkészíttetését nemzetünk nevében magunkra vállaltuk. Egy év alatt összegyűlt a költség. Azokból a gyűrűkből, láncokból, függőkből, órákból, karkötőkből pedig, melyeket a legszentebb szeretet hozott áldozatul az értünk szenvedő édes Megváltónak, remekmívű kehely készült ugyanezen nagy templom részére. Ezeket átadni volt a feladatunk. Ezek miatt kellett felkészülnünk és útnak indulnunk. Nem magunkért vállalkoztunk a nagy feladatra, hanem nemzetünkért, magyar véreinkért, meggyötört hazánkért. Ezeket akartuk ott is képviselni, ahol a szenvedés, a földi fájdalom s a véres veríték, mit ezek sajtolnak az ember szivéből, először és olykép dicsőült meg az Ur Jézus arcán és szent testén, hogy azóta csodás fény, dicsőség, vigasztaló s feltámasztó erő áradnak belőlük. Ezt kerestük mi is bizakodó szívvel s ezért