Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 93 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIUATALOS KÖZLEMÉNYEK 24. szám. Az egyházmegyei zsinatról. 5180 sz. Az egyház­megyei zsinat jegyző­könyve. • i i i ( ] 1 1 < I ( 1 ( c 1 \ \ I s i t s r É t F r 1 f r \ Jegyzőkönyv a Kalocsán 1928. december hó 5.-én megtartott egyházmegyei zsinatról. I. D. e. 1 ,9 óra előtt a zsinati atyák a főszé­kesegyházban összegyűltek. A C. J. C. 358. ca­nonja értelmében a megjelenésre kötelezettek közül a következők voltak jelen: Dr. Horváth Győző, püspök, érseki helynök, dr. Ámon Pál, prelátus, éneklő kanonok, dr. Révay Tibor pre­látus, kanonok, zsinati előadó, Rechner Konrád c. apát, kanonok, dr. Wiederkehr József c. apát, kanonok, dr. Kalmár Sándor c. prépost, kanonok, Katona István tb. kanonok, esperes, uszódi plébá­nos, dr. Kőszeghy Mihály tb. kanonok, esperes, mélykúti plébános, Makay Gábor tb. kanonok, esperes, kunbajai plébános, dr. Gonczlik Kálmán apát, esperes, bajai plébános, Bászler István ssperes, garai plébános, dr. Tantos Gyula espe­res, bajaszentistváni plébános, Kurcz Adolf esp., íeceli plébános, Tóth István kalocsa-külvárosi elkész, Czeiner Ferenc géderlaki plébános, Böhm Jenő tb. pápai káplán, baja-kiscsávolyi plébános, Schwerer Ferenc tb. pápai kamarás, katymári Dlébános, Szabó Árpád csengődi plébános, Szen­ielbach János hajósi plébános, Winkler Lénárd celebia-sz.-annai pléb., esperes-kerületi kikül­döttek. P. Jablonkay Gábor S. J. kalocsai rektor, Ir. Torday Ányos bajai főg. igazgató, P. Jugh "víiklós 0. S. F. bajai házfőnök, rendtartományi «küldöttek. Az érseki körlevél értelmében meg­íivottak közül: Dr. Mosonyi Dénes protonotarius, iécsi kanonok, Tantos Ferenc tb. kanonok, nagy­;zemináriumi gondnok, Winkler Pál tb. kanonok, irseki könyvtáros, P. Csávossy Elemér S. J. főg. anár, P. Alaker György S. J. kisszemináriumí ;ubregens, P. Katona Sándor S. J. atya, a Ta­íoncotthcn elnöke, Uhl József ny. plébános, Ma­gyar István ny. plébános, Jeszenovits Félix bá­yai plébános, Tillinger Ferenc császártöltési >lébános, dr. Schweitzer Ferenc sükösdi plébá­íos, vitéz Veres Mihály dusnoki plébános, Stad­er János fajszi plébános, dr. Horváth Alajos oktői plébános, dr. Pál Mátyás tb. pápai kama­ás, tanítónő-képezdei igazgató, dr. Kerner Ist­rán tb. pápai kamarás, theol. tanár, Oszwald íózsef tb. pápai kamarás, képezdei igazgató, dr. Kujáni Ferenc tb. pápai kamarás, érseki tit­kár, dr. Erdey Ferenc tb. pápai káplán, tanító­házi igazgató, dr. Szedlay István theol. tanár, dr. Fürstner Antal theol. tanár, dr. Schopper Antal theol. tanár, dr. Angeli Ottó szentszéki jegyző, Schneider Ferenc hitoktató, Kazinczy Imre karkáplán. II. Fél kilenc órakor d. e. megkondult a nagyharang s gróf Zichy Gyula érsek az egybe­gyűlt zsinati atyák sorfala között bevonult a fő­székesegyházba. Majd a szertartáskönyv előírá­sához képest csendes szent misét mondott De Spiritu Sancto. Mise alatt a kalocsa-külvárosi iskolás gyermekek énekeltek szebbnél-szebb ma­gyar és latin egyházi énekeket Berauer József ny. karnagy vezetése mellett. Ezután a szertar­táskönyvben megjelölt módon az előírt könyör­gések, imák következtek. Utána a főpásztor az egybegyűlt atyákhoz az alább közölt allocutiót intézte: Tisztelendő Testvéreim! Vége felé hajlik az esztendő s vele el fog múlni az első tíz év is, mely alatt az Egyház új Codexe szerint az egyházmegyei zsinat megtar­tása kötelező reánk. Első pillanatra azt hihetné a be nem avatott, hogy csupán az idő siettet ben­nünket és csak ezért iparkodunk — látszólag az utolsó percekben — betartani a törvény betűjét. Előttünk azonban nyitott könyv a tíz év s a vele letűnő korszak története. Századokra szóló súlyos események és ne­héz válságok szakadtak ránk olyan láncolatban, hogy a zsinat megtartását hosszú éveken át tel­jesen kizárták. És a nagy válságok még el sem pihentek, mikor súlyos szenvedések után elhunyt a főpásztor, ketté szakadt a nagy egyházmegye s olyan átmeneti helyzetbe sodródtunk, mely e fontos gyülekezet összehívására nem nyújtott alkalmat. Reménykedve vártunk, de — bár a ja­vulást nem lehet tagadnunk — mélyrehatóbb fordulathoz eddig nem jutottunk. Anyaszentegyházunk indokolt parancsa ele­mi erővel lépett tehát elénk, s mind jobban érez­tük, hogy az, amit rendel és parancsol, egyúttal mindnyájunk benső szüksége is, #

Next

/
Oldalképek
Tartalom