Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

_ 94 — Avagy ki ne tudná és ki ne érezné, hogy szent hivatásunk időről-időre elmélyedést kíván, hogy a belső egyéni számadás, lélekbemarkolás és rendezés mellett közös erővel is el kell mélyítenünk, sziklába kell vájnunk annak alapjait? Üdvünk, boldogságunk teljesen attól függ, mily mértékben teljesítjük azt a feladatot, melyre az Úr Isten papi hivatásunk fenséges díszében, de egyúttal súlyos terhében is meghívott bennünket, s amelyre mi az Ő kegyelmével, szivünk készségében, kényszerítés nélkül magunk vállalkoztunk. Ha már saját lelkünk tudatos mentése roppant nagy feladat, mert tőle függ és rajta fordul meg örök üdvösségünk, mennyivel fontosabb, mennyivel terhesebb száz és ezer lélek buzgó vezetése, akiket a Gondviselés nemcsak reánk bízott, hanem egykor kezeinkből követel is vissza. ,,De manu viri . , , requiram animam hominis." (Gen. 9. 5.) A mai világban a gonoszság szédítő hatalma mint egy modern félelmetes Góliát tör az Istent őszintén kereső lelkek táborára. Vezérnek és katonáknak Isten erejébe kell hát öltözniök, hogy az elszánt, veszélyes támadást bizton, bátran, sikerrel kivédjék. Ezt a vértezetet kívánjuk a zsinat munkájával mi is megszerezni nem magunkban bízva, hanem az Istenben, aki övéinek e nemes szándékát, elszánt törekvését és szilárd reményét nem hagyja elbukni, vagy megszégyenülni. A zsinat előkészítése során úgy a tárgyak megválasztása, mint az előkészítő bizottsági ülések tanácskozásai alkalmából örömmel tapasztaltam, hogy T. papságom mennyire át van hatva a zsinat fontosságától, mily hozzáértéssel és lelkiismeretességgel vett részt ennek munkálataiban, ami viszont azt a reményt kelti bennem, hogy a határozatok végrehajtásában hasonló buzgóságot fogok tapasztalni. Erre a buzgóságra valóban szükség van saját végcélunk elérésének biztosítása végett, amire lelkünknek a megszentelő malaszt állapotában való megtartásával és a tökéletességben való előhaladásával törekszünk, amire a Codex J. C. 125. szakasza is figyelmeztet előírván: „Curent locorum Ordinarii 1. ut clerici omnes poenitentiae sacramento frequenter conscientiae maculas eluant; 2. ut iidem quotidie orationi mentali per aliquod tempus incumbant, sanctissimum sacramentum visitent, Deiparam Virginem mariano rosario colant, conscíentiam suam discutiant." A papság lelki életének ápolása eddig is a legfőbb gondját képezte a mindenkori főpásztoroknak; ennek lelkiismeretes ellenőrzése legszigorúbb kötelessége az espereseknek, ez édes mindnyájunknak legkedvesebb feladata, hiszen elsősorban azért lettünk papokká, hogy Istent minél jobban megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és egykor üdvözüljünk. Hála Istennek — egyes szórványos esetektől eltekintve — van okom bízni papságom lelkületének tisztaságában. Hála érte azonban nagynevű elődeim főpásztori gondoskodásának és annak, a kölcsönös lelkipásztori buzgalomnak is, mely a papság részéről egymás lelkigondozásában megnyilvánult. Őszintén köszönöm a szerzetes rendek részéről nyert önzetlen támogatást is, azt a krisztusi szeretetet, mely a legnagyobb bizalomra hangolja és arra készteti papságomat, hogy lelki ügyeiben szívesen forduljon szerzeteseinkhez; különösen köszönöm a Jézus társaságának, kispap jaim gondos nevelőinek hat évtizedet meghaladó apostoli munkáját. Isten kegyelme után főkép ennek tulajdonítom ugyanis a kalocsai egyházmegyei papság hithíiségét, lelkipásztori buzgalmát s a közelmúlt nagy megpróbáltatásainak idején tanúsított jellemszilárdságát. Papságomnak ez az előnyösen ismert lelki élete felment attól, hogy a havi gyónás és a lelkigyakorlatok gyakrabbi végzésénél többet, zsinati határozat útján szorgalmazzak. Szükség van a papi buzgóság fokozására a hivek miatt is, akik inkább indulnak lelkiatyjuk után az ő tökéletes élete, mint beszédei, prédikációi miatt. ,,Ha a só íztelen lesz, mivel adtok ízt annak?" (Márk. 9. 49.) Ezek a zsinati határozati javaslatok oly magas követelésekkel lépnek fel a lelkésszel szemben, hogy ha nincs benne igazi törekvés a tökéletesség, Isten egyre jobban hevülő szeretete és országának minél nagyobb erővel és önfeláldozással való terjesztése iránt, hiányozni fog belőle a lendület a határozatok végrehajtására, az erő és kitartás a több munka vállalására, Az a rendeltetésünk, hogy általunk és bennünk ragyogjon Krisztus szelleme a világba, az emberek lelkébe, aminek ne bírjanak ellentállni. Ily hódító munkára sarkalom Önöket, midőn a szentség hírében meghalt X. Pius pápának jól ismert szándéka szerint az iskolába még nem járó, szülői gondozás alatt levő gyermekek eucharisztikus nevelését és első szent áldozásra való bocsátását lelkiatyai gondjaikba ajánlom. Egészen új feladat ez a magyar lelkipásztorkodás terén és mégis oly régi, a minő maga a kat. egyház. Annál könnyebb lesz a megvalósítása. Minden családi tűzhely a kis Jézus szivét is hevíti, hisz ott vannak azok, a kiké, a milyeneké a mennyek országa. (Máté 19. 14.) Ez a fölséges érzés adja meg a kat. családi élet utolérhetetlen báját és kimondhatatlanul nagy értékét. Ennek